Ráültem és előre hátra kezdtem mozgatni csípőmet az övén. Végig simított közben combjaimon és egyre feljebb vándoroltak kezei. Köntösöm alá csúsztatta kezeim, érintésébe pedig beleborzongtam. Egy erős mozdulattal letépte rólam a köntösöm és felült. Persze nem hagytam abba amit csináltam. Kibújtam a köntösből és a szoba végébe hajítottam.

- Ohh istenem – nyögte Calum.

Elmosolyodtam. Egy pillanatra lelassítottam, mikor kibújtatott melltartómból. Abban a pillanatban maga alá gyűrt. Kezeivel a csuklómat fogta le. Megnyalta ajkaimat majd apró csókokkal haladt lefelé. Melleimet harapdálásokkal és szívogatással kényeztette – annyira hogy még pár foltot is hagyott maga után. Végül elengedte kezeim, hogy lejjebb csúszhasson. Lassan húzta le bugyimat.

- Erre többet soha nem lesz szükséged szerelmem – mondta.

Nőiességemhez hajolt s lehelt rá egy apró puszit. Hátravetett fejjel nyögtem egyet és megemeltem csípőmet. Újra közel hajolt hozzá és belém nyalt. Direkt felkapta a fejét, hogy mit reagálok a hülye kis játékaira.

- Calum.. Ne szórakozz velem – kérleltem.

Borzalmasan kívántam. Testem szinte lángolt a bennem lévő vágytól.

- Calum?!

- Apuci – nyögtem kéjesen.

Amint meghallotta hogy ezt mondtam letolta bokszerét, fölém kerekedett és egyből belém vágta méretes szerszámát. Hangosan felnyögtem.

- Ohh apuci!

Direkt nem mozgott bennem. Megemeltem csípőmet, mire felmordult. Erősen kezdte belém lökni magát. Tökéletes szinkronban mozogtunk és egyre gyorsabban, hogy minél előbb elérjük a csúcsot. Calum a végére kiegyenesedve döfködte belém magát, nekem pedig több sem keltett. Elöntött a mámor. Mikor neki is sikerült, rám dőlt egész testével. A mellkasomon zihált én pedig a fejét simogattam.

- Miért vágattad le a hajad, hmm?

- Csak úgy. Nem tudom – felelte.

- Nem rossz. De a régi jobb volt.

- Talán nem tetszem így hercegnőm? – nézett szemeimbe.

- Dehogynem.

Visszahajtotta fejét. Egy ideig így voltunk síri csöndben, majd megszólalt.

- Megbocsájtasz? – kérdezte.

- Nem tudom. Talán.

- De most..

- Calum nem tudom ezt hirtelen eldönteni..

- Úgy csinálsz mintha lenne időd eldönteni! – mondta sértődötten és kihúzódott belőlem, majd felállt.

- Megöltél basszameg. És nem tudom, hogy bízhatok-e benned.

- Gyerünk June! Akkor ölj meg! Itt az alkalom a revansra! Tedd boldoggá ezt a ribancot és ölj meg. Rajta.

Nyeltem egy óriásit. Könnyes szemekkel pillantottam rá.

- Gondoltam – mondta és azzal kiment a szobából.

Miért?

Miért nem tudom megölni?

Meg kell ölnöm!

Meg kell..

Meg...

✖✖

- Mami! – szólt Emily.

Emily?

Egy zöld réten álltunk egymással szemben, csak hogy ő távolabb volt tőlem.

- Gyere ide kicsim! – kérleltem.

- Nem lehet, mami.

- Emily.. Kérlek. Kicsim!

- Egy nap majd mind együtt leszünk. De bocsáss meg apának. Nem ő az ellenség. Nem ő bántott engem ahogy Calum-ot sem. Kérlek mami, tedd meg!

Ökölbe szorítottam kezem dühömben. Próbáltam volna odafutni hozzá, de valami visszahúzott és akárhogy próbálkoztam, nem kerültem közel hozzá.

- Emily! – kiáltottam el magam.

- Bocsáss meg a papának!

✖✖

Sikítozva keltem fel ebből az álomból. Calum besietett hozzám.

- Mi a baj June?

Sírva fakadtam.

Miért velem történik ez?

Magához ölelt én pedig szorosan hozzábújtam.

- Mindent megoldunk esküszöm! – suttogta.