- Na akkor el kell döntsük, hogy hogyan is lesz ez az egész. - kezdte el Jisung a tervezgetést, és olyannyira belelendült hogy még egy papírt és egy írószert is előszedett hogy majd arra jegyzeteljen.
- Sehogy? - válaszolt Hyunjin és kezdte egyre jobban megbánni hogy belement a dologba.
- Nem, nem jó lesz az! Ne aggódj emiatt. Először is, meg kell hogy ismerjük egymást! Barátkozzunk össze! - jelentette ki izgatottan, mire Hyunjin, félrenyelte a vizet amit épp ivott, és köhögni kezdett. Szinte biztos volt benne hogy rosszul hallotta a másik szavait.
- Te velem akarsz barátkozni? Velem? - kérdezte és elég hitetlennek nézett ki, ahogy a köhögéstől vörös arccal mutat saját magára, mint aki maga sem hiszi el amit mond.

- Hajlandó leszek félretenni a veled szemben érzett ellenszenvemet. - jelentette ki diplomatikusan, majd komolyan nézett rá. - Végül is, tényleg nem ismerlek és hülyeség valakit csak azért utálni, mert népszerű, vagy mert úgy viselkedik mint egy felfuvalkodott páva.
- Hát jó. Akkor nincs más választásom, ugye? - nézett rá lemondóan.
- Nincs, de nem baj! Nézd a jó oldalát! Te nem vagy boldog, és így Seungmin se lesz az!
- És téged tényleg az tesz boldoggá, hogy aki neked fájdalmat okozott, az miattad szenvedjen? - nézett rá Hyunjin értetlenül. Ezt nem feltételezte volna Jisungról.

- Miért? Ha nekem fáj, neki is fájjon már egy kicsit! Nem láttad hogy viselkedik? Talán ezzel a módszerrel rájön hogy a seggfej viselkedése semmi jóra nem vezeti.
- Jó de Seungmin nem egy rossz ember!
- Tényleg? - vonta fel a szemöldökét a fiatalabb. - Te szúrtad el, vagy ő?
- Igazából mindketten, de eszembe se jutna őt hibáztatni mert ha nem viselkedek olyan hülyén, akkor ez nem történik meg.
- És ezt valóban így gondolod, vagy csak azért mondod ezt, mert még mindig szereted?

Mivel erre a mondatára Hyunjin semmit nem felelt, Jisung elégedetten bólintott, tudván hogy ő nyerte a szócsatát.

- Visszatérve az eredeti témához, hétfőn nem lesz olyan hideg, úgyhogy akkor elmegyünk abba az új boltba ami a sarkon nyílt. Fogalmam sincs mit árulnak ott, de jól nézett ki az interneten, úgyhogy megnézzük. Az iskolában pedig feltétlenül csatlakozni fogsz hozzám, Felixhez és Jeonginhoz az ebédnél, és szünetben pedig majd megkereslek én. Jó lesz ez így? - nézett rá kérdőn.
- Hát, ha neked jó. - sóhajtott fel, és hátradőlt a kanapén.

Továbbra sem tartotta jó ötletnek a dolgot, mivel ő úgy szabadult meg bizonyos személyektől, hogy nem vette figyelembe őket, és ezúttal sem volt semmi kedve ennyi energiát és időt pazarolni egy olyan személyre aki már nem tartozik hozzá és nem is fog. Viszont egyértelmű hogy Jisung képtelen elszakadni Minhotól, ezért kétségbeesetten igyekszik minden lehetséges módon féltékennyé tenni őt, hogy lássa, milyen rosszul tette hogy szakított vele. És ezért képes az általa legjobban utált személlyel barátkozni.

;; Őszintén bocsánat amiért másfél hét után ilyen nyúlfarknyi résszel érkezek, de nem nagyon tudtam írni többet hozzá, meg írni úgy általánosságban sem sikerül mostanában, de dolgozni fogok rajta, I promise :( <3 ;;