Draco régen szeretett játszani. Lehetett szó akár kviddicsről vagy sakkról, mindenben részt akart venni. Akkoriban még nem nehezedett a vállára annyi súly és elvárás.

Néha elmerengett rajta, hogy vajon mit csinálna másképpen, ha visszamehetne... Valószínűleg semmit, csak figyelmeztetné a gyerekkori énjét, hogy az apja bántásai nem igazak. Hogy maradjon erős és élvezze ki a gyerekkor minden szépségét.

De már nem tudott visszamenni. Nem tudott szólni a kis Draco Malfoynak, hogy vigyázzon.
Hiszen a végzet mindenkit utolér. Ha akarja az ember, ha nem.

━ Csendes vagy. - jegyezte meg Harry a hajába túrva, amikor felé fordult az ágyon. Draco úgy tett, mintha már aludna. - Tudom, hogy ébren vagy. - suttogta Harry a vállába csókolva.

Draco nem mozdult, csak feküdt tovább. Egészen addig, amíg Harry fölé nem mászott és meg nem érezte, hogy elmerül benne.
Halkan felsóhajtott és belemarkolt a paplanba.
Eddig még sosem csinálták és nagyon tetszett neki az érzés. Sosem közeledett a lányokhoz, sosem érdekelte őt igazán egyik hülye liba sem. Ezek után meg aztán főleg nem...

━ Mr. Malfoy!

Egy éles hang keltette fel a fiút az ábrándozásából. Draco megrázta a fejét és a professzornő felé terelte a figyelmét, megpróbálva leplezni a testére kiülő, rejthetetlen érzést.

Szerencsére a talárja elég hosszú volt ahhoz, hogy ne látszódjon a nadrágján lévő dudor, amit igyekezett elrejteni az esetleges kíváncsi szemek elől.

━ Igen? - kérdezte McGalagony Professzort, úgy téve, mintha egészen eddig figyelt volna.

━ Azt mondtam, hogy üljön át Potter mellé! - bökött a professzor a pálcájával az egyedül ücsörgő szemüveges fiú felé. A többiek összesúgtak körülöttük.

━ Hogy mondja? - kérdezte értetlenül a fiú, mire a professzor csak felsóhajtott.

━ Örüljön, hogy elnézem magának, hogy alszik az órámon, Mr, Malfoy! Ám nem vagyok papagáj, hogy ismételjem magam. Világos voltam? - húzta fel az egyik szemöldökét a nő, majd tovább állt, hogy másokat is, akiknek nem volt padtársuk, párokba osszon.

Draco idegesen nézett körbe. Nem akart a kíváncsiskodó tekintetekkel foglalkozni és a sugdolózással. De nehéz volt nem meghallani őket.

Összeszedte a könyveit, majd kelletlenül felkelt és hátrasétált Harryhez, aki mindenkire nézett, csak rá nem. Ez mindkettejüknek váratlan fordulat volt.

━ Legalább tudod, hogy mit kell csinálni? - szúrta oda neki Draco, ellenségesebben, mint azt szerette volna. De mások előtt... tartania kellett a szokott viselkedést.

━ Te is tudhatnád, ha nem csorgattad volna a nyálad a padra! - morogta Harry az orra alatt.

Draco erre ideges lett és felráncolt orral közelebb húzódott hozzá.

━ Tudnék figyelni, ha nem akarnál minden éjszaka találkozni! - ezt már suttogva mondta, de Harry tekintete a többiek között cikázott, figyelve, hogy nem-e hallotta őket bárki is.

━ Te is akarod, ezért nem tudsz nemet mondani. - felelte a szemüveges fiú. - Egyébként meg... - húzta félre a nyakkendőjét annyira, hogy csak Draco lássa a nyakán ékeskedő, már lila színben pompázó szívásnyomokat. - Nem vagy valami diszkrét, amikor rólam álmodozol az órán. - tette hozzá, miközben vissza igazította a nyakkendőjét és kinyitotta a könyvét.

Draco igyekezett nem újra arra gondolni, amiről óra közben álmodott. Örült, hogy feltudott kelni a helyéről minden gond nélkül és átülni Potter mellé. Nem hiányzott neki még több kellemetlenség...

Persze erre gondolnia sem kellett volna, hiszen Potter azonnal kiszúrta a pad alatt lévő gondot.
Draco nem nézett rá, csak felszegett állal, karba font kézzel figyelte a tanárnőt, aki ügyet sem vetett rájuk.

Harry áldást adott a kötelező viseletnek számító hosszú talárért. Benyúlt a pad alá és az ujjait finoman Draco combjára simította. A fiú nem szólalt meg, de az orrcimpái alig láthatóan kitágultak.

Először csak Draco lábán pihentette a kezét, majd lassan feljebb csúsztatta. A szőke hajú fiú meg sem mozdult és egy szót sem szólt. Meredt maga elé és figyelte a többieket.
Harry keze becsúszott a fiú lábai közé mire annak álla megfeszült, ahogy összeharapta a fogait. Veszélyes helyzet volt, főleg, hogy bárki rajtakaphatta volna őket. Ám valahol ezért is volt annyira csábító a dolog.

Potter nem mosolyodott el, csak a tankönyvét szuggerálta, amíg meg nem érezte a fiú kezét a kezén. Draco feljebb húzta, egészen a nadrágja alatt megbúvó merevedésig. Aztán elengedte. Harry pontosan tudta, hogy mit akart ezzel a fiú. Elkezdte mozgatni rajta a kezét. Szépen lassan. Draco egyre keményebb lett a nadrág alatt. Harry ujjai pedig egyre lassabbak. Azt kívánta bárcsak kettesben lehetnének és senki sem lenne körülöttük. Azt kívánta... Draco merevedését bárcsak a szájába vehetné.

━ Ma este. - felelte rekedten és csendesen a szőke hajú fiú, mintha csak meghallotta volna a gondolatait. - Ma este előttem fogsz térdelni. - villantotta rá a szemüveges fiúra acélszürke szemeit, amelyekben vihar tombolt.