𝓛𝓲𝓵𝔂 𝓝𝓪𝓿𝓪𝓻𝓻𝓸

Nyári szünet, minden velem egykorúnak ez a kedvenc szünete az összes közül, ugyanis nem csak hosszú, de rengeteg lehetőség van a bulik szervezésére, sok fesztivált rendeznek világszerte, meleg van, kedvedre mehetsz le a tengerpartra vagy a kertbe napozni és lustulni.
Összetudja hozni a baráti társaságokat, amik szeptembertől kicsit széjjel húzódtak az oktatás miatt.
Ezek ellenére én mégsem vagyok oda ezért az időszakért. Nekem sosem az jut eszembe, hogy orrba-szájba bulizni járjak, fesztiválok miatt utazzak több órákat és keveset találkozzak a családommal. Sokkal fontosabb számomra, hogy olyan emberek vegyenek körül engem nyáron is, akik az év többi részében is stabilan mellettem állnak. Ez nem azt jelenti, hogy nem szoktam a barátaimmal együtt lógni, mert igenis szoktam, de nem akad olyan sok, plusz velük nem csak nyáron szoktam találkozni. Évközben kéthetente péntekenként mindig összeültünk egy-egy kávézóban délutánonként vagy egymáshoz átmentünk, ami persze szépen elhúzódott, de ezt szerettük az egészben. Nem érdekből lógtunk együtt, ez nem a mi kis társaságunkra vallt.

Viszont most saját magamat fogom megcáfolni azzal, ha azt mondom, hogy Horvátországba fogok utazni bár barátommal egy fesztivál miatt, utánna pedig maradunk 3 hetet, hogy az egyetem kezdete előtt jól kimulassuk magunkat, mert a társaságunkból mindenki másfelé fog menni.

Sofia Párizsba megy szeptembertől, hogy megvalósítsa divattervezői álmait, Zoe Münchenbe megy jogot tanulni, Adriana Dublinba folytatja tanulmányait, ahol fotósnak fog továbbtanulni. Carmen és én pedig szeretett városunkból, Jerez de la Fronterából az esős, brit fővárosba fogunk tanulni, a westminsteri egyetemnek üzletvezetés és pénzügy szakán.
Mi ott leszünk egymásnak mindig, ugyanis terveink szerint a kis kiruccanásunk után fogunk közös lakást nézni és mivel egy szakon leszünk együtt is tudunk tanulni, segíteni egymásnak, pont mint a középiskolában. A különbség csak annyi, hogy nem 5-en fogunk tanulni, hanem 2-en.
A lányok hiányozni fognak, ezt kár tagadni, de majd, ha mindannyiunknak lesz annyi szabadideje, akkor Face Time-on kipletykáljuk a világ összes dolgát, ha pedig mind haza tudunk utazni a spanyol szülővárosunkba, akkor pedig ugyanezt megcsináljuk személyesen is és lehet pár üveg bor is felnyitásra fog kényszerülni.
Hiányozni fognak ezek a csajos esték, de ez az ára annak, hogyha mindenki élni akarja az álmait, ebben pedig mindenki támogatta a másikat.

Carmennel mi viszonylag régóta ismerjük egymást. Egy óvodába, általános iskolába és középiskolába jártunk, így nem volt kérdés, hogy ez a "hagyomány" itt sem szakad meg. A terveink nem igazán voltak ugyanazok, de hogy elérjük őket, ez a szükséges szak. Ő a családja vállalatát akarja majd továbbvinni a testvére társaságában, én pedig ezáltal a jövőben a saját vállakozásomat szeretném felépíteni. Nekem nem adatott meg az, hogy esetleg örököljek a későbbiekben egy vállalkozást, én abban a szerencsés vagy szerencsétlen helyzetben vagyok, hogyha akarom, nekem kell keményen megdolgozni érte, mert a szüleim nem ilyen körökben mozognak.
Édesapám a helyi középiskola foci edzője, édesanyám pedig egy pékségben dolgozik. Panaszkodásra egyáltalán nincs okom, ugyanis attól függetlenül, hogy a szüleim nem töltenek be egy magas pozíciót, nem kellett nélkülöznünk és a testvéreimmel sosem szenvedtünk hiányt semmiben.

Félreértés ne essék, sosem voltam irigy Carm családi helyzetére. A szülei és testvérem sem szálltak el maguktól, ami nagyon tiszteletre méltó.

A Westminsterről tudni kell, hogy egy elég kölcséges, drága felsőoktatási intézményről beszélünk, így felmerülhet az a kérdés, hogy akkor én hogyan is kerültem be. A válasz erre egyszerű: ösztöndíjjal.
A középiskolás éveimben próbáltam a legjobbat nyújtani, ennek pedig meg is lett az eredménye, amire nagyon büszke is vagyok.
A barátnőim szerint csoda, hogy nem szállt el még az agyam a sok tanulástól, így szerintük ez a csajos nyaralás mindenféleképpen jót fog tenni nekem, mégha én nem is ezen a véleményen vagyok, szembe megyek a saját elveimmel, de ezt igazán megtehetem értük -a lányok így gondolják- én pedig nem álltam le velük erről vitatkozni, a vége úgyis az lett volna, hogy belemegyek. Legalább nem futottunk a felesleges köröket, mégha ennek az az ára, hogy szembe megyek saját magammal.

De ez kellett ahhoz, hogy megismerjem Őt..

°°°

Sziasztok!
Itt is lenne a legújabb történetem, remélem tetszeni fog mindenkinek, véleményeket szívesen olvasok, jöhet hideg-meleg💗.

Első rész hamarosan