𝓛𝓲𝓵𝔂 𝓝𝓪𝓿𝓪𝓻𝓻𝓸

Késő este - inkább nevezzük hajnalnak - a fiú késői üzenete nagyon meglepett. Valójában ezzel privát instagram készítéses ötletemhez nem fűztem sok reményt, mert mind a kettőnknek megvan a saját oldala, ahol jóval aktívabbak vagyunk, így nem feltétlen juthat mindig eszünkbe az a fiók, amiről csak mi tudunk. A jó éjszakát üzenet megmelengette a szívemet és ismételten olyan érzések kavarogtak bennem, amiket nem igazán tudtam hova tenni. Éreztem már hasonlót mással, de azok az érzések sosem voltak ennyire intenzív hatással rám. Lando teljesen más volt, magam sem tudom megmondani, hogy miben, de határozottan nem olyan, mint az eddig megismert fiúk az életemben. Hatással voltak rám az apró kis gesztusai, az apró lopott pillantások, a közös nevetés és a pillanatnyi érintkezésünk, mikor vállon boxoltam. Alig egy napja ismerem, mégis úgy érzem, mintha mindig is ismertük volna egymást és csak egy kis időre váltunk volna el egymástól, pedig ez lehetetlen, mert ezidáig sosem ismertük egymást.

Az éjszaka folyamán alig tudtam lehunyni a szemeimet, mert folyton a fiúval töltött séta emlékei villantak fel. Mosolyogva idéztem fel, mert jól esett vele beszélgetni és önző módon jó volt rázúdítani azokat a gondolatokat, amiket a lányokra nem igazán akartam ennyire részletesen, a fiú pedig egy nagyon hasznos tanácsot adott és talán picit bennem átértékelődtek a dolgok ezzel a nyaralással kapcsolatosan.

Ismert, de mégsem. Annyit láttunk egymásból, amennyit egyelőre szükségesnek érzünk. Nem akarjuk elsiettetni semmit, legyen ez akármi is, ami próbál kialakulni közöttünk - már ha így van - és nem képzelek többet bele az egészbe.

- Nagyon el vagy varázsolva így kora reggel! - jegyezte meg Riana mielőtt a svédasztalról hozott rántottáját elkezdte volna enni.

- A buliról is hamar leléptél. Kerestünk, de sehol sem találtunk. - végignézve a négy lányon nagyon kimerültnek tűntek így reggel 9 körül. Bár nem is csodálom, úgyanis - így utólag kiderült - hogy nem estek nagyon kétségbe az idézőjeles eltűnésemkor, mert közben találkoztak egy társasággal, amely csak fiúkból állt - milyen meglepő - és velük buliztak az est további részében. Belegondolva amilyen nyúzott Zoe arca, neki biztos tovább tartott a szórakozás és a nyakám éktelenkedő halvány kis lila folt elég egyértelművé is teszi mi is történt azután, hogy visszaértek a szállodába.

- Kerestelek titeket, de mivel sehol sem találtalak titeket, így jobbnak láttam lelépni. Különben is azért nem hiszem, hogy olyan sokáig kerestetek volna. - utaltam arra, hogy utánam egyből egy kisebb társasághoz csatlakoztak.

- Nincs mit szépíteni, a srácok írtó szexik voltak és eléggé úgy néztek ki, mint akikre ráférne egy kis stresszlevezetés! - megsem lepődök Zoe őszinte megszólalásán, mert ő tényleg mindent nyíltan kimondott. Ami a szívén az a száján típus volt. Megmondta mindenkinek a frankót, ha tetszett az illetőnek, ha nem. Talán a csapatunkban ő az a személy, aki a leghamarabb letudja vetkőzni a gátlásait és ebből lehet következtetni arra, hogy nem fél belemenni egy egyéjszakás kalandba.

A társaságunkban Adriana és Sofia volt a tűz és a víz megtestesülése. Annyira, de annyira másak voltak - külsőleg és belsőleg egyaránt - csoda, hogy nem tört ki egy kisebb háború.

Sofia egy hosszú, szőke hajú, elég alacsony testalkatú lány, aki elég visszahúzódú típus és szeret a balhékból kimaradni. Sokszor azt vesszük észre, hogy teljesen máshol jár és csak bámul ki a fejéből. Tipikus művészi egyéníség, ezért is illik bele annyira a színes baráti társaságunkba.

Adriana pedig - mint ahogy említettem - Fia szöges ellentéte. Az előbb említett lánnyal ellentétben rövidebb és sötétebb árnyalatú a haja és jóval magasabb is a lánytól. Riana egy nagyon makacs és erős személyiség. Vitába nem érdemes vele keveredni, mert akármi az oka, akkor biztosan te fogod elveszíteni. Ettől függetlenül ő is - csak úgy, mint a többiek - egy csupa szív lány, aki bármit megtesz azokért az emberekért, akik nagyon közel vannak hozzá.

Carmennel mi azért eléggé hasonlítunk, de azért akadnak eltérések is. Ő tipikusan az anyatigris a társaságunkban. Akármi történik a másikkal, ő tuti ott lesz és mindenben támogatni fog. Nem is egyszer fordult elő, hogy a hajnali órákban hívtuk, mert valami komoly baj volt, a lány azonnal felvette és próbált megnyugtatni és az elmondottak alapján tanácsokat adott, amik sokat segítettek.

Hálás vagyok, hogy ilyen barátaim vannak és összeteszem a két kezem, amiért ennyire össze tudunk tartani annak ellenére, hogy viszonylag különböző személyiségű emberek vagyunk.

Landónak hajnalban igaza volt, ki kell élveznem az itt eltöltött közös időt anélkül, hogy bármire is grimaszolnék.

- Olyan fura vagy tegnap óta. Csak nem srác van a dologban?- nézett felém Riana mikor a reggeli teámba belekortyoltam, de ahogy eljutott a tudatomig a barátnőm kérdése kicsikét félrement a meleg ital.

- Szerintem ezzel mindent el is árult. - a négy lány elégedetten néztek össze, én pedig azt sem tudtam, hogy mit is kéne mondanom erre. Valjam be, hogy igen van egy srác, akivel a tegnapi nap folyamán ismerkedtem meg és jól érzem magam mellette?

- Egyszerűen csak félrenyeltem a teámat, nem kell egyből összeesküvéselméleteket gyártani. - összehúzott szemöldökkel méregettek és legyintettek. Tudom, hogy nem hiszik el és tudják, hogy van valamilyen srác mégsem firtatják tovább, amiért hálás vagyok. Ettől függetlenül a bűntudat a lelkemig mar és a mellkasom kissé feszülni kezd és az amúgyis görcsölő hasamba erős fájdalom nyilalt.

- Jól vagy? Nagyon sápadt lettél. - kérdezte Carmen és egy pohár vizet nyújtott felém.

- A hasam nagyon görcsöl. - automatikusan összegörnyedtem és ahogy a még a tényéromban lévő reggelimre néztem egyből hányingerem lett. - Szerintem felmegyek a szobámba, de ti maradjatok lent reggelizni nyugodtan. Az esti bulira kipihenem magam. - az asztalba kapaszkodva felálltam az asztaltól és kicsit émelyegve elindultam a lifthez, ahol muszáj volt az arany borítású szegélynek támaszkodnom, mert máskülönben a szürkés járólappal ismerkedtem volna meg közelebbről.

𝓛𝓪𝓷𝓭𝓸 𝓝𝓸𝓻𝓻𝓲𝓼

A fiúkkal ellentétben én sokkal korábban keltem fel és mentem le a Hotel edzőtermébe edzeni, hogy betartsam a Jonnak tett ígéretemet miszerint a 3 hét alatt nem fogok elpunyulni és ha nem is azt a menetrendet követem, mint amit a futamok között, legalább edzésben tartom magam.

Egy törölközött tettem a nyakamra és egy üveg hideg vízzel a kezembe sétálok büszkén a lift felé, hogy megvolt a mai kis kondi amikor egy ismerős alakot vélek felfedezni a felvonó előtt és egyből sietősre veszem a dolgokat.

- Jól vagy? - óvatosan magamfelé fordítom a lányt, akinek a hosszú barna haja teljesen az arcába lóg, így legalább az egyik oldalt a fülé mögé helyezem a haját. - Nagyon sápadt vagy, kisérjelek a szobádba? - aprót nyel és egy kicsit megmozdította a fejét, hogy tudtomra adja a segítségem elfogadását. A vékonyka lányba belekaroltam és megnyomtam a hívógombot. Szerencsére nem kellett sokat várnunk a liftre, így mikor beszálltunk minden kérdés nélkül nyomtam be a harmadik emelethez tartozó gombot. Mondjuk ez előny, hogy az emeletet tudom, de a szobaszámot nem és egy szintem rengeteg szoba található.
Az ikonikus jelzés megszólalt, így a lányt támogatva hagytam el a felvonót.

- A szobaszámod tudod? - szorítottam sokkal jobban magamhoz, mert nagyon kezdett úgy kinézni, mint aki mindjárt összeesik.

- 304. - válaszolta teljesen erőtlenül én pedig óvatosan, de picit sietősen indultam meg a lány szobája felé és ahogy odaértem a lány remegő kezével a kezembe adta a kulcsát. Kissé bénán tudtam belehelyezni a kulcsot a zárba, mert nehézkes volt egyszerre ütyködni vele, hogy egy mindjárt összeeső lány kapaszkodik belém, de szerencsére ki tudtam nyitni az ajtót és lefektettem Lilyt az ágyra úgy hogy a két lábát felfelé tartottam, ezzel segítve a vér áramlását.

- Kicsit tudod tartani? Mindjárt jövök. - a fürdőjébe siettem és a csap alatti szekrényből elővettem egy fehér kis törölközőt és azt hideg víz alá helyeztem és utána jól kicsavartam és a lányhoz sétáltam vissza, aki szerencsére ugyanúgy feküdt az ágyon. A fejét felemeltem és a tarkójára helyeztem a nedves anyagot. Leültem az ágyra és a még mindig hideg vizes üvegemet a homlokára tettem.

Körülbelül 5 perc után a lány óvatosan felült és az ágy háttámlájának dőlt, én pedig minden szó nélkül adtam oda neki a vizemet, ő pedig szépen, lassan elkezdte kortyolgatni.

- Jobb már? - aggódva néztem a lány gyönyörű barna szemeibe, amik most nem csillogtak úgy, mint a tegnapi nap folyamán vagy akár hajnalban.

- Egy fokkal igen. - csukta be a szemeit és a kezével megigazította a tarkóján lévő vizes borogatást. - Köszönöm szépen, viszont mostmár egyedül is megleszek. - bágyadtan, de mosolyogva nézett felém, ami megmelengette a szívemet, de azért kicsit kételkedve pillantottam a lányra.

- Ennyi lesz? - kérdezte az eladó, én pedig egy bólintással jeleztem, hogy nem óhajtok semmi mást sem. A kártyámat a terminálhoz érintettem, ami másodpercek alatt levonta a megfelelő összeget.

- További szép napot! - köszöntem el a hölgytől miután átvettem tőle a szatyrot.

Remélem örülni fog neki.

°°°

Sziasztok!
Remélem mindenkinek tetszett a rész! <3

Mi a véleményetek a többi lányról? Ki a legszimpatikusabb közülük? Szerintetek miért engedték el a témát ilyen hamar a lányok? Lando jól cselekedett, hogy így a lány segítségére sietett és megvárta míg jobban lesz? Vajon mit vehetett Lando és kinek?

Legyen mindenkinek csodás napja! 💗

°°°

—V