𝓛𝓲𝓵𝔂 𝓝𝓪𝓿𝓪𝓻𝓻𝓸

Nem gondoltam, hogy így megtud változni az élet - csupán egy nyaralástól, amit valójában nem is akartam. Mégis eljöttem és egy másodpercre sem bánom, hisz megismertem őt. Landót, aki nélkül még mindig olyan negatívan állnék az élet minden szegletéhez. Kihúzott a mély gödrömből, rávilágított olyan dolgokra, amikre szívem mélyén mindigis vágytam - csak makacs voltam ahhoz, hogy bevalljam magamnak, de ahogy megtettem sokkal jobban éreztem magamat.

- Azóta keresett? - kérdezte Carmen mikor a szobájában ültünk egy csajos este keretében és készülődtünk egy buliba. A fejemet nemlegesen megráztam és folytattam is a sminkem elkészítését. Azóta a bizonyos hívás eltelt egy kis idő és már csak arra eszméltem fel, hogy 3 nap múlva utazunk is haza. Fura belegondolni, hogy ilyen gyorsan telt el az idő. Sokat voltam a lányokkal és Landóval is egyaránt - nem akartam, hogy azt érezze bárki is, hogy elhanyagolnám, így úgy oldottam meg, hogy egyszer a lányokkal bandáztam nappal, a fiúval pedig este fele találkoztam, majd fordítva - ez így jól jött ki, mindenki össze tudta egyeztetni a dolgait.

- Vajon mit akarhatott?

- Szerintem addig jó, míg nem tudjuk meg. - hörpintettem le a pohár pezsgőmet, majd a bőröndömhöz sétáltam, ahonnan kivettem a fekete testhez simuló, combközépig érő ruhámat és hozzá vettem egy fekete áttetsző hálós felsőt és a lányokkal ellentétben nem vettem fel magassarkút - nincs az az isten, hogy én felvegyek olyat, így a bordó vans cipőmet húztam fel.

- Carm, figyelj majd Lilyre Londonba, hisz annyira belelendült most a bulizásba, ott pedig rengeteg jó parti szokott lenni. Még a végén az első találkozásunknál ő lesz a party arc. - mind elnevettük magunkat, mert akármennyire is nem mondtam nemet minden egyes bulira - boldogan csatlakoztam, nem azt jelenti, hogy ezután el is fogok járni. A lányokért tettem, hisz Lando rávilágított arra, hogy élvezzem ki az itt töltött időt - én pedig ki is fogom!

-Esélytelen! - forgattam meg a szemeimet, majd miután megint jól kinevettük magunkat, igazgattunk magunkon még egy utolsót, majd útnak is indultunk.
Szerencsére nem kellett messze mennünk, hisz a szállodától két utcányira volt a jó minősítéssel rendelkező szórakozóhely, így kedvünkre fogyaszthattunk alkoholt - persze megbeszéltük, hogy csak mértékkel, nehogy valami baj legyen, plusz ha majdnem három hetet kibírtunk mindenféle baj nélkül, akkor nehogymár az utolsó pár napban történjen valami.

Ahogy beértünk a kissé túlzsúfolt terembe, a bárhoz tolakodtunk, ahol ittunk egy-egy rövidet, majd el is indultunk táncolni együtt. Most nem volt képben egyik srác sem, csak mi csajok - kellett már ilyen is. Órák óta a táncparketten roptuk az újabbnál újabb zenékre, mikor én elszakadtam a lányoktól, hogy a mosdóba mehessek - mondjuk nem akartam egyedül elmenni, de olyan jól eltáncoltak a lányok, hogy nem akartam valamelyiküket kiszakítani. Átverekedtem nagy nehezen magamat a tömegen, majd mikor a kis folyosóhoz értem, szomorúan vettem tudomásul, hogy a sor rettenetesen hosszú, de kénytelen voltam beállni, mert ha kell, akkor kell - a szükség nagy úr.

- Mindjárt bepisilek. - a mögöttem lévő lány még az ő meglepetésére is hangosan mondta ki, így hátrafordultam és csak egy mosolyt küldtem felé mielőtt megszólítottam volna.

- Az a baj, hogy még egy ideig itt fogunk állni. - beszélgetésbe elegyedtem az ismeretlen szőke hajú lánnyal, akiről később kiderült, hogy spanyol, így gyorsan átváltottunk az anyanyelvünkre - így sokkal könnyebb volt kifejezni magamat jelenleg, pedig a brit fiúnak köszönhetően rendesen megedződtem.

- Lehet hülyén hangzik, de nem megyünk a férfibe? Percek óta nem ment be senki és ki sem jöttek, itt meg megállt a sor. - kitágult szemekkel néztem a lányra elsőnek, de belegondolva nem volt olyan hülye az ötlete, így gyorsan beleegyeztem. Hiába járt szökőévente a férfi mosdóba, mégis minél gyorsabban szerettem volna elhagyni a mellékhelységet - ezzel a lány sem volt másképp, így a vicces közös tükörszelfi készítése után nevetve hagytuk magunk mögött a mosdót. Elbúcsúztunk a másiktól és indultunk is a saját utunkra - utána jutott eszembe, hogy nem kérdeztem meg a nevét, így az emlékeimbe csak a szőke, jófej mosdós lány lesz.

Déja vu érzés kerített hatalmába, mikor a telefonomat megéreztem rezegni a zsebembe és feloldva egy üzenetet kaptam Carmentől, hogy Zoe jelenlegi futó kalandja megjelent, így lelépett és mivel a jövendőbeli lakótársam alakulója is megjelent, elment vele ő is. - Ennyit a csajos estéről! - mormogtam az orrom alá és a pulthoz léptem, hogy kérjek valami erősebb koktélt magamnak. Valójában nem haragudtam rájuk, hisz kitudja tartani fogják egymással a kapcsolatot - mondjuk Zoéból kiindulva biztosan nem, de Carmnak elég jól áll a szénája George-al - mindössze ennyit tudok róla, de megígérte a lány, hogy ha tényleg minden jól megy, akkor bemutat neki - bevallom kíváncsi vagyok ki rabolta el a barna hajú lány szívét ilyen hamar, bár belegondolva amiket mesélt a srácról és ahogyan mindent elárul - a tenyerén hordozza.

- Miért ülsz itt egyedül? - az ismeretlen srácra pillantottam, aki mellettem foglalt helyett. Az akcentusa érdekes volt, így biztosra veszem, hogy nem angol, inkább van francia beütése. Időközben az italom megkaptam, így azt kezdtem el kortyolgatni ahelyett, hogy szóba elegyedtem volna a mellettem ülővel. Végigmértem őt és észrevettem a kezén egy karkötőt - ami bár ritka szép volt, arról árulkodott, hogy párkapcsolatban van, nem akartam bonyodalmat, hisz a srác nem épp volt józan - csillogó szemeiből kiindulva, a barátnője meg lehet épp itt van, szóval miután elfogyasztottam az italom, felálltam.

- Charles vagyok! - rámosolyodtam és minden szó nélkül otthagytam a pultnál és a kijárat felé vettem az irányt. Nincs okom tovább maradni, mert gondolom mindegyik lány lelépett már a társaságból, így utam visszavezetett a Hotelhez. Utólag bevallva nem éppen volt a legjobb ötlet indulás előtt elfogyasztani egy magas alkoholtartalmú koktélt, így kicsit döcögősen ment az út - részegnek nem nevezném magam, max kicsit be voltam csiccsentve. Magamnál voltam, mindenre emlékszem, így mikor megpillantottam Landót pár méterrel magam előtt, teljesen kijózanodva éreztem magamat és a járásom is újra normális lett.

- Ennyire rossz a buli, hogy leléptél? - tette fel a kérdést, én pedig csak magamhoz öleltem és csak később válaszoltam neki:

- A lányok hamarabb eljöttek, szóval nem igazán volt okom maradni.

- Mit szólnál, ha felmennénk hozzám? - elhajoltam tőle és egy cinkos mosoly ült ki ajkaira.

- Valamit szeretnél? - két kezem közé fogtam az arcát és úgy hajoltam közelebb hozzá.

- Egy hátmasszázs igazán jól esne. - a maradék kis távolságot megszüntetve köztünk tapadt ajkaimra és habozás nélkül csúsztatta át nyelvét az enyémhez - vad táncot jártak, amikor éreztem kezeit lejebb csúszni, igaz nem egyszer csinálta ezt, de most minden olyan más volt. Furcsa érzés kerített hatalmába, magam sem tudnám körül írni, hogy mi is pontosan, így inkább elhajoltam tőle.

- Semmi más! - tartottam fel mutatóujjamat, amin ő felnevetett, majd összekulcsolta a kezeinket és elindultunk eredeti célomhoz.

Lando szavait betartva nem csinált olyan dolgokat, amik miatt esetleg túlságosan összegabalyodhattunk volna, csak a hátát masszíroztam meg, utána pedig egy érzelmesebb csókba bonyolódtunk - az elmúlt pár napban eddig jutottunk csak, pedig megvolt az a bizonyos feszültség kettőnk között. Olyan volt, mintha valami akadályozott volna bennünket, így mikor elértünk volna arra a pontra, hogy megtörténjen, valamelyikünknél megszólalt a kis vészcsengő - leálltunk és ment minden úgy, ahogy eddig.

A fiú ágyába fekve néztem Landóra, ahogy békésen alszik. A szuszogása megnyugtat és ilyenkor mindig arra gondolok, hogy milyen jó lenne mindig erre kelni reggelente.

A telefonom pittyeget egyet, így gyorsan elvettem az éjjeliszekrényről és megnéztem a zártképernyőn az értesítést. A mellettem alvó fiúra néztem, majd vissza a telefonra.

Telefonomat magamhoz véve keltem ki az ágyból és osontam ki a szobából és egyenesen a legjobb barátnőm szobája felé indultam és reménykedtem abba, hogy itt találom - remélhetőleg George nélkül.

Lehet hirtelen meggondolatlanul cselekedtem, de más nem jutott eszembe. Carmen szavai játszódtak le bennem újra és újra, hogy biztos jól döntöttem mikor rányomtam az utolsó gombra, ami segítségével eljutottam ide - hazaértem. Az ő ajtaja előtt állok zokogva és próbálok erőt venni magamom, hogy be merjek kopogni. Bevallom félek a viszontlátástól, hisz eddig egy másodpercig nem fordult meg a fejembe, de a történtek után valahogy ő tűnt az egyetlen megoldásnak.

Nem hiszem el, hogy végig eltitkolta előlem élete legfontosabb részét - becsapva érzem magam miatta, hisz lehullt a lepel.. Lando Norris. 

°°°

Sziasztok! <3

Holnap érkezik a 18.rész és az epilógus egybe és ezzel együtt egy meglepetés is. 💗

Hamarosan itt a búcsú....

Vagy mégsem? 🤔

°°°

—Vanda