Az épületben szó szerint fejetlenség volt, mindenki a műsorra készülve szaladgált, egy kamerás például majdnem nekiment a két fiúnak, annyira nem figyelte hogy hová megy. Felix tudta hogy hová kell mennie, ezért az embertömegen átverekedve megpróbált a piros táblával ellátott ajtó felé élve eljutni ami hatalmas küzdelmek árán sikerült is, míg a testvére rohant az arénában helyet foglalni.

Mikor belépett a helyiségbe, megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, hiszen itt jóval kevesebben voltak itt.
- Szia Felix! Hogy életed túl az átkelést az ember-óceánon? - tette fel a kérdést a táncpartnere, Minju, azonban a kijelentésre Felix csak sóhajtott egyet. Minjunak igen érdekes és különösen fárasztó humora volt.

- Nem tudom. Csoda történt. - sóhajtotta unottan, majd a személyzet egyik tagjának hívására odament és előszedte a táskájából a ruháját.
- Te jó ég, Felix, hogy tudtad ezt így összegyűrni, soha többet nem adom oda! - szörnyülködött a stylist. Felix ugyanis sose vigyázott a ruháira, akárhol volt, mikor levette őket, ledobta egy random helyre, egyáltalán nem foglalkozva azzal hogy összegyűrődik vagy valaki ráül.

- Bocsi. - vonta meg a vállát, majd az öltöző részlegnél felvette, és visszament hogy megcsinálják a haját. Miután annyi lakkot tettek rá, ami egy tornádót is kibírna, jöhetett a sminkje. Az ausztrál fiú értetlenül nézte a tükörben ahogy a sminkes felteszi a szeme alá az apró csillogó kristályokat. Egy kicsit ugyan kényelmetlen volt, de ennyit még ki kellett bírnia.

Mire végre befejezték a külsejének igazítását, már csak tíz perc volt a verseny kezdetéig. Ekkor Felix meglátta Minju-t a gyönyörű sárga csillogós ruhájában. Szokatlan volt őt így látnia, ilyen elegáns ruhában, hiszen amíg próbán voltak, Minju mindig szivárvány színű ruhákban volt, vagy valamiben, amivel felhívhatja magára a figyelmet.

- Wow, nagyon jól nézel ki! - mondta bár számított rá hogy a lány válasza némiképp kiábrándító lesz.
- Mivan?? Lix megvesztél?? Jól érzed magad, nem vagy lázas? - sietett oda mellé és a homlokára tette a kezét.
- Mi a baj, egyszer dícsérlek meg és az se jó? - értetlenkedett Felix.
- Inkább ne dícsérgess, tőled furán hangzik. - rázta meg a fejét, majd a fiú kezébe adta a korcsolyáit de olyan erővel, hogy Felix majd összeroskadt alatta. Igazán érdekes volt elképzelni hogy Minju-t mindenki aranyos és tisztelettudó lánynak látta, azonban egyáltalán nem ilyen volt. Sőt.

A verseny alatt összesen tíz pár kellett bemutassa a produkcióját. Felix és Minju voltak a negyedikek, és bár az előttük táncoló három pár tényleg zseniális volt, egyikőjük sem vesztett a magabiztosságából, hiszen mindketten nagyon tehetségesek voltak.

Azon a helyen ahol ki kell menniük a pályára, Felix kikukucskált hogy megnézze ki van már ott. Minho összehúzott szemöldökkel nézte az aktuális táncosokat, amolyan 'nehogy jobbak merjetek lenni az öcsémnél' tekintettel, Felix szülei izgatottan nézelődtek, mint mindig, a nagyszülei egy sorral feljebb, szintén úgy néztek körül mintha most járnának itt először. A fiú már fordult volna vissza, mikor észrevett még valakit. Chan is ott volt, kicsivel odébb mint a szülei, talpig feketében, és épp elmosolyodott amikor meglátta Felixet, aki ettől azonnal elvörösödött, és csodálkozva emelte a kezét a mellkasához, mert érezte hogy a szíve őrülten dobog, és mintha ki akarna szabadulni a bordái közül