Lehet, hogy ilyen szorit már más is írt, azoktól elnézést kérek, nem utánozni akarom őket.

Reggel van. Nagyon reggel. És az a kibe..khmm..nyamvadt telefon itt csörög a fejem mellet.
-Mhmm..csak még egy perc...-mondtam, bár egy telefonnak mindegy. De meglepetésemre elhallgatott. Már visszaaludtam volna, amikor az a masinéria megint rázendített.
-Jól vaaan, keleek mááár!-nyafogtam. A kijelzőn Nico neve villogott. Várj, mi van?! Nico?! Azonnal éber lettem.
-Hallo-szóltam bele.
-Jay! Baj van!-hallottam a srác kétségbeesett hangját.
-Mi van? Mi történt?
-Apa..és az egész olimposz...
-Mondd már!
-Hát..öhm..valaki vicces kedvében volt és megviccelte az isteneket.
-Jó jó. De hogyan?
-Hát mondjuk úgy, hogy nyithatnánk egy óvodát.
-Tessék?!
-Fiatalító szérumot kevertek a nektárjukba. De igazából azért hívlak mert kéne a felügyelet. Ennyi gyerekkel nem bírok el. Még Willel sem.
-Oké. 20 perc múlva ott vagyok. Apádat is odavitted?
-Igen. Akkor itt. 20 perc múlva. Szia!-köszönt el.
-Szia!-tettem le a telefont. Villamsebességgel elvégeztem a reggeli rutinom és szaladtam is. Az Empire State Buildingnél az a hülye portás feltartott, de egy kiadós veszekedés után leakadt rólam, így feljutottam az Istenek Birodalmába. Kiléptem a liftből, de aszem erre a látványra nem számítottam. 7-8 éves kisgyerekek futkoztak összevissza, miközben nimfák és szatírok üldözték őket.
-Jajj, hogy végre itt vagy! Ezek sosem nyughatnak. Kivéve Hüpnosz. De majd meglátod. Gyere!-húzott maga után Nico. Azt hittem kint állnak rosszul a dolgok. Hát bent sem volt éppen fenékig tejfel. A főbb istenek mind bent voltak. Egy gyerek fekete ruhában, sötét hajjal és szemekkel egy-a fejméreténél jóval nagyobb-sisakot tartva a kezében gubbasztott az egyik sarokban. Hádész. Aztán az egyik egy szárnyas cipőben repkedett ide-oda, nem egyszer megfejelve a lámpát(nem érdekel ha ott nincs olyan, most lesz), egy kígyós botot szorongatva. Hermész. Egy másik fiú kardokat, késeket és egyéb veszélyes tàrgyakat próbált megrágcsálni, és célja elérésében csak Will állította meg, és emiatt valahànyszor elsírta magát, kint nekiállt esni. Zeusz. Egy szőkehajú, szürkeszemű kislány egy bazinagy könyvet próbált elolvasni, de kora miatt ez nehezen ment neki, így dühöngve lapozott tovább 5 percenként(ez soknak számít most de nem túlzóan). Athéné. A sminkasztalnál egy másik lányka ült, s nagy műgonddal fésülte haját, miközben egy-még 8 évesen is-erősnek és magabiztosnak látszó fiú csapta neki a szelet különböző színű és ízű cukorkával, mely tevékenységében, egy mogorva arcú, füstölő(néha lángrakapó) hajú kisgyerek különböző, percek alatt összeszerelt, ám mégis precízen elkészített vackokkal bombázta. Erre a hősszerelmes a legcifrább ógörög káromkodással küldte a Tartaroszba, és fenyegette azzal, hogy beveri a képét. Aphrodité, Árész, Héphaisztosz. Egy kisfiú, mélyen alvó(és horkoló) társát bosszantotta azzal, hogy folyamatosan a szemébe irányította a nap sugarait, közben pedig egy darts táblàba dobált dartsnyilakat szinte oda sem nézve, mégis mind a közepébe ment. Apollón és Hüpnosz. Két lány, frissen kinövesztett búzakalászokból, valamint szebbnél szebb virágokból font koszorút, nem törődve a harmadik kislánnyal, aki dirigálva követelte, hogy valaki szerezzen még egy babát, mert a babaházban lévő család így nem tökéletes. Perszephoné, Démétér plusz Héra(az ember azt gondolná gyerekként aranyosabb volt). Az asztalnál egy fiúcska rajzolt, hol szerelmes, hol gyűlölködő párokat, normális, és összetört szíveket és közben szerelmes vagy szakítós számokat énekelt igen hamisan. Éppen ezért ebben egy-rá nagyon hasonlító-másik srác némiképp gátolta, mert miközben egy háromfejű kölyökkutyának(Kerberosz is kapott a nektárból) dobált egy labdát, a tárgy igen gyakran vette célba a dúdoraszva rajzolgatót. Erósz, a testvére Antiatosz, meg az Alvilágot-jelenleg nem-őrző Kerberosz. Egy kislány az akváriumban etette a halakat, arról lelkendezve, hogy az állatok mennyire cukik. Társa egy fekete hajú, tengerzöld szemú fiú volt, aki azt sipítozta, idézem: Ne adj nekik túl sokat! Még a végén Héri(belsős poén, volt egy olimposzi istenes sztori amiben volt egy Héri nevű hal) elhízík! Poszeidón és Artemisz. Egy sakktábla fölött két lányka görnyedt, de nem hagyományosan játszottak. A fekete bábuk egy varázslatnak hála a legjobb stratégiával játszottak, mégis mindig a fehér nyert. Hekaté meg Niké. Aztán egy másik, csendesen pillecukrot sütött a tűz lángjánàl, melynek méretét ő változtatta. Hesztia. Rajtuk kivül még ketten voltak, de nem az volt a meglepő. Hanem az, hogy amikor jobban megnéztem őket, rájöttem, a barátnőim azok.
-Nicooo!-üvöltöttem el magam.
-Igen?-futott oda hozzám.
-Ők mi a fa...
-Nehogy káromkodj!-kiabált ide Will.-Gyerekekkel vagyunk körbevéve!
-Ember! Az egyik ilyen ,,gyerek,,-mutattam idézőjeleket-cifrábban káromkodik mint egy kamionsofőr. Egy üveg vodka után. Ógörögül. De vissza a tárgyra. Nico-szóltam a srácra, hogy ram figyeljen és ne a pasiját bámulja. Értem én, hogy jól néz ki, de banyek a barátnőimből törpe lett.-mit keresnek itt?-mutattam a két Lilire.
-Az úgy volt, hogy hívtalak, de nem vetted fel. Vagy háromszor. De sürgős segítség kellett így felhívtam a beavatott barátnőidet. Ők el is jöttek. Amikor 10 perc múlva szomjasak lettek, ittak egy ásványvizes üvegből. Vagyis ők azt hitték abból ittak. De nektár volt. Meg jó, hogy pont láttsm őket így gyorsan elvettem tőlük. Ezert nem haltak bele, porladtak el, vagy mittomén. Az egyetlen hatása az volt, hogy gyerekké változtak, utána fél órán keresztül hipersebességgel futkoztak, a barna szemű focizás közben ágyékon rúgta Árészt egy labdaval aki ezután el akarta gyepálni, mire a kékszemű fejbevágta egy baseball ütővel. A hadisten 15 percre kiterült. Amikor felébredt, a focizás szerencsére kiesett neki, így a barátaid még élnek.-amikor elképzeltem a focis jelenetet röhögőgörcsöt kaptam. Nico türelmesen várt. És várt.
-Jó oké. Azt tudjuk meddig tart a bájitalizé hatása?-szólaltam meg amikor sikerült abbahagynom a nevetést.
-Az isteneknek egy nap. Akkor a barátaidnak kb. három.
-Rendben. Felhívom a szüleiket, hogy pizsipartizunk és háromnapig nálam lesznek. És reménykedek, hogy ők is azt kamuzták, hogy hozzám jönnek.
-Oké. De kezdjük a bébicsőszködést. Árész tedd le azt a bárdot!-sietett el Nico. Hát így történt, hogy egy napig az Olimposzon voltam ideiglenes óvónő, otthon meg két napig vigyáztam a kisgyerekként még idegesítőbb barátnőimre.