L É N A

Vegyes érzések kavarognak most bennem. Sosem voltam még úgy, hogy ne várnám egy nap végét. Most azonban a nap végével randira kell mennem Szalaival, aki egy videóval fenyeget és kétlem, hogy ennyi lenne a kitörlésének feltétele, hogy randizok vele.

Szerettem és tudtam is az idegeivel játszani, így ma este sem terveztem másképp. Fekete testhez simuló csipkés ruhámat még zuhanyozás előtt kikészítettem az ágyamra. Szőke hajamat ma is megmostam, tekintve, hogy a tegnapi műszakom alatt teli ment cigi füsttel és bár jómagam is dohányoztam, utáltam, ha a hajam átveszi a szagot.

Hajamat megszárítva egy törölközőt csavarva testem köré álltam neki sminkelni este 6 körül, mert Szalai üzenetben az írta, 7-re értem jön, nekem pedig kellett az az egy óra, hogy elkészüljek. Ki akarom idegelni ma este, hogy ne akarjon velem soha többet találkozni. Barna szemhéjfestékem kiemelte szinte már kék, semmint zöld szemeimet. A fekete tusvonallal pedig csak tetéztem a dolgot. Elégedetten néztem magamat a tükörben vörös rúzsomat is felkenve ajkaimra. Kizárólag matt fajtát használtam.

Szőke hajamat kivasaltam, majd hagytam vállamra omlani. Nem tűzögettem el, az már túl sok lenne, csak egy randira megyek ezzel a nyomorult focistával.

A hét óra vészesen közeledett, így magamra húztam a fekete ruhát, ami combom közepéig ért, V kivágása pedig engedte láttatni adottságaimat.

Magassarkúmat felvéve harisnyával borított lábaimra sétálok ki szobámból és táskámba dobom pénztárcámat és telefonomat. A csengő pár perccel hét óra előtt szólal meg, így a kaputelefonhoz sétálva szólok le a focistának, hogy máris megyek.

Magassarkúban nem szerettem volna sétálni, így most is a liftet használtam, mint az esetek többségében. A lépcsőház ajtaján kilépve szemben találtam magamat Szalai Ádámmal, aki zavarba ejtően nézett végig rajtam, majd megállapodott szemeimnél.

-Szia! - hajolt arcomhoz egy puszira, ezzel együtt kellemes parfümének illata felszökött orromba.

-Helló! - furcsálltam ezt a túlzott kedvességet, hiszen mérgesnek kellene lennie rám, amiért már másodszorra vertem át és hagytam faképnél.

-Mehetünk? - mosolyog kedvesen, mire bólintok és autójához vezet. Feszengve ülök be a fekete Mercedesbe, amivel fogalmam sincs, hová tervez vinni.

Ruhám alját lefelé húzogatom, ülve mégse látszódjon olyan rövidnek. Ő maga fekete nadrágot és fehér inget visel, aminek ujját feltűrte, nyakát pedig kigombolva hagyta. Igazán jól festett, az pedig, hogy nem szándékozott megdorgálni a tegnapi akciómért, némiképp megnyugtatott. Nem terveztem ma vele hasonló helyzetbe kerülni.

-Hová megyünk? - töröm meg a közénk beállt csendet, hiszen ő nem szándékozta.

-Nem szeretném lelőni a meglepetést. - pillant felém mosolyogva, majd újra az útra koncentrál, én pedig beletörődve abba, hogy nem fog elárulni semmit, bámulok ki az ablakon.

Szalainak bődületes sok pénze lehet, amiért ilyen autóval járkál és kétlem, hogy egy szinte nincstelen pincérlányra hajtson, ha megkaphatna sokkal szebb és jobb módú top modelleket is.

Egy dimbes-dombos utcában parkol le egy modern stílusú emeletes ház előtt, amit ki tudok venni a szürkületben. Homlokomat ráncolva csatolom ki biztonsági övemet, miután ő is így tett. Kezdem bizarrnak érezni a helyzetet és remélem, nem akar elrabolni, hogy megleckéztessen eddigi tetteimért. Azért az már nagyon durva lenne tőle.

-Hol vagyunk? - adok hangot kíváncsiságomnak, mikor kinyitja előttem a ház bejárati ajtaját.

-Nálam - mosolyog rám és betessékel az ajtón. - Hogy mi van? Ha ezt tudom, hogy a saját házába hoz, nem nyalom ki ennyire magam. Azt hittem legalább valami fancy étterembe visz el, ahol szép akartam lenni, ha már vele kell mutatkoznom. Mondjuk pont utáltam az ilyen helyeket, de most mégis jobban örültem volna neki, mint Szalai házának.

-Talán baj, hogy idehoztalak? - kérdezi félve, miután becsukta mögöttünk az ajtót. Tulajdonképpen igen baj. A kutya nem hallaná a segélykiáltásomat, ha valami olyat tenne. Biztos már rég eltervezte ezt fejben, hogy majd ma este visszavág a saját területén, ahol nem ismertem ki magam. Próbáltam visszanyerni magabiztosságomat, amit eddig mutattam felé.

-Ezt inkább pár órával később kérdezd meg - válaszolok szórakozottan és engedem, hogy az étkezőasztalhoz vezessen a hatalmas lakásban. Már meg volt terítve és a finom illatokból arra következtettem, tényleg vacsorázni fogunk.

A modern berendezések ellenére nagyon otthonos háza volt, amin csodálkozva vezettem végig tekintetemet. Itt minden iszonyú drága lehet. Nekem pedig a teljes öltözékem ékszereimmel együtt nem ér annyit, mint az ablak előtt lógó függöny. Leülve az asztalhoz tekintetemmel Szalait figyeltem, aki megjelent egy üveg vörösborral és mindkettőnknek töltött a poharába. Gondoltam akkor arra már nem méltóztat, hogy hazavigyen, majd hív nekem egy taxit, miszerint ő sem tervezi komolyabbra az estét egy szimpla vacsoránál. Csak nem értem, akkor mire volt jó ez az egész. Rengeteget szerettem volna kérdezni, mégsem akartam megszólalni.

-Nem ízlik? - kérdezi vacsora közben. Eddig csendben voltunk, egyikünk sem szólt a másikhoz. Látta rajtam, hogy rengeteg minden kavarog a fejemben, én pedig éppen ezért tartottam zárva a szám.

-De igen - bólogatok hevesen és észlelem, hogy zöld szemei túl sokat időznek dekoltázsomnál, ezért muszáj vagyok elvonni onnan figyelmét, mielőtt látványosan elpirulok tette miatt.

-Akkor mi a baj? Mióta leültünk, szótlan vagy - jegyzi meg és ebbe a mondatába máris bele tudnék kötni, hiszen már az ide vezető úton se szóltam hozzá.

-Nem értem, miért nem akarsz lecseszni a tegnapiért - bukik ki belőlem hirtelen és látva önelégült mosolyát, meg is bánom.

-Talán, mert tetszett amit csináltál? - szórakozott mosolya csak feldühít. Azt hiszi bármit megengedhet magának én pedig bármit megadok neki.

-Ugyan már, máskülönben nem zsarolnál azzal a nyomorult videóval - fonom keresztbe kezeimet az asztalon és ráhajolok, ezzel megemelve kebleimet. Tudtam, hogy ez hatásos lesz. Ő egy gyenge ember.

-Na és ha tényleg csak randizni akartam veled? - kérdezi értetlenül és kicsit hátradől székében.

-Nem szeretem, ha hülyének néznek - rázom fejemet, majd elmosolyodom - Tőled pedig egyenesen utálom.

-Tévedsz! - vágja rá azonnal - Szerintem te egy nagyon céltudatos, magabiztos nő vagy, aki szereti kijátszani a másikat és kiáll az igazáért, ugyanakkor vannak gyenge pontjai, amit mindenki elől szeretne elrejteni és teljes kétségbeesést érez, ha ezt valaki felfedezi. Gyerekkori traumára tippelek. Eltaláltam? - kérdezi győztes mosollyal, én pedig próbálom leplezni, mennyire közel áll íz igazsághoz.

-Gyerekkorodban biztos nem lehetett egyszerű játszani a nagy tesó szerepét, aztán tudomásul venni, hogy mindenki a legkisebbet szereti. Aztán pedig végignézni, hogy a te kapcsolataid pár hónap után mindig haldokolni kezdtek, míg a többiek több éve boldog párkapcsolatokban élnek, sőt az egyik meg is nősült, te pedig érzed, hogy ketyeg a biológiai órád. Na ehhez mit szólsz? - támasztom államat a kezemen, amivel az asztalra könyököltem.

-Most, hogy belegázoltál a lelkembe, elmondhatnád, miért vittél a mosdóba az Akváriumban - hagyja figyelmen kívül gondolatmenetemet, de tudatja, mennyire fején találtam a szöget.

-Idegesítettél, gondoltam ideje móresre tanítanom - vonok vállat egyszerűen, hiszen ez volt az igazság. Csak egy kínos mosolyt eresztett felém.

-Idegesítőnek tartottál? - kérdezi halkan, poharában meglötyköli a vörös italt, aminek én már megittam a felét.

-Még ne tedd múlt időbe - javítom ki, ezzel kérdését is megválaszolom.

Nem hittem, hogy ilyen hamar felvágják a nyelvem és őszintén kezdtem sajnálni szegény férfit, aki mindent elkövetett a jó hangulat kedvéért, még főzött is nekem, ami egyébként mennyei volt. Vacsoránk elfogyasztása után a konyhába vitte a tányérokat, én pedig hirtelen felindulásból követtem. Meglepődve pillantott le rám, amint megfordult. Eszelős vigyorral néztem fel szemeibe. Ez a férfi majdnem öt évvel idősebb tőlem, nem mehetek bele a játékába . . . Ingje gallérját elkapva húztam magam után az étkezőasztaltól eltolt székéhez, amire leültettem, ő pedig engedelmeskedett.

-Mit művelsz? - kérdezi fojtott hangot, mikor hezitálás nélkül ülök ölébe, mint tegnap tettem. Csak most nem szándékozom abbahagyni a kis játékot.

-Gondoltam a tegnapi befejezetlenül maradt - gombolok ki még egy gombot nyakánál. Bőréhez érve a hideg is végigszalad hátamon.

-Nem hittem, hogy azt komolynak szántad - kapja el tekintetem egy pillanatra, hiszen nem szeretnék túl sok szemkontaktust most vele.

-Munkaidőben csak nem gondoltad, hogy megteszem?! - nevetem el magam, majd derekán megtámasztva kezeimet hajolok nyakához, ahová lágy csókot lehelek. Az őrületbe akarom őt kergetni. Aztán harmadszorra is eljátszom, mint eddig kétszer, mert hát ugye három a magyar igazság. Viszont egy fokkal nehezebb lesz a helyzet, mert a saját házában nem ismerem ki magam annyira, hogy gyorsan tudjak szabadulni.

-És most mi akarsz tenni velem? - kérdezi apró mosollyal ajkain, amire én is hasonlóan reagálok fogalmam sincs, miért. Gonosz mosollyal hajolok egyenesen füléhez.

-Valami mocskosat - a suttogó szavak csak úgy maguktól hagyják el számat és pillanatnyilag időm sincs megbánni őket. Derekán támaszkodó kezeimet lentebb vezetem egészen övcsatjáig.

-Ezt most komolyan gondolod? - kapja el csuklómat erős szorításával, de ugyanakkor nem fáj.

-Talán nem szeretnéd? - vonom fel szemöldököm játékos mosollyal, hiszen olvasok a szemeiben, mint egy nyitott könyvben, most éppen mire lenne szüksége.

-Kétszer már átvertél, most biztosra szeretnék menni - kedvesen mosolyogva hámozza le magáról kezeimet, majd engem is az öléből, amivel jócskán meglep és már épp szeretnék valamit visszaszólni, mikor feláll a székről és szorosan elém lép, amivel eléri, hogy ne merjek ránézni. Előbbi túlzott önbizalmam hamar elszállni látszott.

-Ezzel mire célzol? - mégis megerőltettem magamat, hogy tudjam, mi jár a fejében, ha már ördögi tervemet szépen romba döntötte.

-Hogy ne itt folytassuk - ragadja meg kezemet és a nappaliban látható lépcső irányába húz, nekem pedig azonnal leesik. Hálószobájába szándékozik vinni, ahonnan még nehezebb lenne szabadulnom, ha követem a tervet. Nem akarok felmenni vele, nekem megfelel szimplán a kanapén is, ha már minden áron, valami kényelmes helyen szeretne lenni.

-Szerintem ez nem jó ötlet - torpanok meg, mire ő is megáll és szembefordul velem a lépcső alján.

-Egy szórakozóhely mosdójában nekiesni valakinek az jó ötlet talán? - kérdezi nevetve, majd látva megsemmisülésemet, derekamnál fogva tol finoman a falnak. A hideg falnak ütközve hátammal, mintha újra visszatért az életerőm, s kész voltam uralni a helyzetet.

Ez a megállapításom azonban megsemmisülni látszott, mikor Szalai mindkét kezét a falnak támasztva fogságba szorított. Nagyot nyeltem, mikor meleg leheletét megéreztem nyakamnál. Akaratlanul is kiszaladt számon egy halk sóhaj, pedig még semmit nem csinált. Szánalmas vagyok.

Esetlenül tartom magam mellett karjaimat, ezért végül a magas focista derekára vezetem őket. Tettemen elmosolyodik, majd ahelyett, hogy nekilátna nyakam kényeztetésének, felemeli fejét és zöld szemeivel engem kezd vizslatni. Egy darabig hezitál, majd közelíteni kezd ajkaim felé és amikor nem tapasztal ellenállás, ellentmondást nem tűrően forr ajkaival egybe enyémekkel. Csókja most egészen más volt, mint a klub mosdójában egy héttel ezelőtt. Sokkal érzelmesebb és szenvedélyesebb volt, amit szerettem volna elkerülni. Ha már idáig jutottunk, én beértem volna egy gyors menettel csókok és gyengéd érintések nélkül is. Ő viszont nagyon nem ezt mutatta. Levegőért küzdve vált el tőlem. Fogalmam sem volt, mi történik, csak azt, hogy odalent valami nincs rendben velem egy ideje.

-Milyen érzés a gyengébb szerepében lenni? - igaza van. Abszolút nem vagyok felkészülve arra, hogy nem én irányítok és nem az történik, amit kiterveltem.

-Muszáj beszélned? - terelem el figyelmét és talán sajátomét is gyengeségemről. Határozott mozdulattal húzom le ajkaimhoz tarkójánál fogva, hogy most én parancsoljak az ő nyelvének, ami készségesen engedelmeskedik. Magassarkúimból kibújva még alacsonyabb lettem mellette.

Most már nyilvánvalóvá vált mindkettőnk számára, hogy nem tudok nemet mondani neki és a gondosan tervezgetett tervem a mai leckének, meghiúsult. Hiába, győzött testem felett a hónapok óta megfosztott szexuális élmények hiánya, így könnyűszerrel irányított a magas focista. Kezét fogva sétáltam fel vele az emeletre és már nem tudtam, mi helyes és mi nem. Csak sodródtam.

Igényesen berendezett hálószobáján időm sem volt elidőzni szemeimmel, azonnal lecsapott ajkaimra és ostromlásuk közepette ruhám cipzárját lehúzta hátamon, majd óvatosan lefejtette rólam a fekete anyagot, ezzel pedig a ruha a földre esett. A szoba közepén álltam teljesen megsemmisülten, és ahogy végigmért tekintetével azt kívántam bárcsak már bennem lenne. Szó nélkül gombolta ki ingjét, majd dobta félre, s nadrágjával is hasonlóképp tett. Szám szélét rágva álltam egyik lábamról a másikra és kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni magam, ahogy rám nézett. Érződött a feszültség, ami közöttünk uralkodott, mégsem hátráltam tőle, majd derekamnál fogva az ágy felé tolt, majd annak széléhez ütközve leültem a puha matracra. Legalább ez puha lesz.

Fentebb kúsztam, hogy Szalai is felférjen, majd kezeimet kicsit hátra téve támaszkodtam meg és néztem farkasszemet vele. Rohadt jóképű volt és én ezt még magamnak se mertem beismerni. Újra megcsókolt, kezeivel pedig hátam mögé nyúlva pattintotta szét melltartóm csatját, ami egész egyszerűen leesett testemről és odébb lökte. Zöld szemei most sötétek voltak és vágyakozással teliek. Kicsit furcsa érzés kerített hatalmába, amiért egy nálam jóval idősebb férfi szándékozik szexelni velem, ugyanakkor rohadt izgató volt. Nagy tenyerét egyik mellemre simította, majd belemarkolt, amivel egy hangos nyögést erőszakolt ki belőlem.

-Megérdemelnéd, hogy most én hagyjalak faképnél téged. - suttogja szinte ajkaimra, ugyanakkor tudtam, hogy nem gondolja komolyan megtenni ugyanazt, amit én vele.

-Akkor miért nem teszed meg? - kérdezem elhalt hangon, mikor másik kezével belső combomon simít felfelé, erősen közelítve érzékeny pontomhoz, amit takaró fehérnemű már egy ideje nem örvend szárazságnak.

-Veled ellentétben, én nem szeretek játszadozni másokkal - nem szánja bántónak, mégis érzem az élcet hangjában, ezért jobbnak látom csendben maradni.

Beszéd helyett kezemet használom és nyúlok egyenesen a focista alsónadrágjába, amire csak egy döbbent szempárral találom szemben magam, amiknek tulajdonosa felnyög tettem következtében. Gondoltam. Addig kínzom szép lassan, míg meg nem állít kezével és az éjjeliszekrénye fiókjához nyúl, amiben kivesz egy bontatlan óvszert. Alsónadrágja már feleslegessé vált, így eldobja valamerre és magára görgeti a kotont. Saját fehérneműmtől magam szabadulok meg, ami ugyanúgy a földön végzi, mint a többi ruhadarab. Annyira vágyok arra, hogy végre történjen odalent valami, hogy nem vagyok előtte zavarban. Nem érdekel, mit gondol rólam, csak azt akarom, hogy végre megtörténjen.

És amikor végre belém tolja magát, hatalmas sóhajjal csukom le szemhéjaimat. Kezeivel fejem mellett támaszkodik, miközben hol ajkaimat csókolja, hol nyakamba fúrva fejét gyorsít a tempón, miután megszoktam méretét. Hát nem hétköznapi.

Hátát karmolászva élvezkedek alatta és hangos nyögésekkel hálálom meg minden mozdulatát. Lassuló mozgásával egyre közelebb érzem magam a beteljesüléshez és amikor ez megtörténik, szinte egyszerre nyögünk fel. Levegő után kapkodva kapaszkodok vállaiba, míg ő fáradtam omlik remegő testemre, éppen csak annyira, hogy ne nyomjon agyon. Nyakamtól elemelkedve keresi meg szemeimet, amik csak őt figyelik. Zakatoló szívverését szinte hallom a már sóhajoktól mentes hálószobában. Csak a zöld tekintetet látom magam előtt és még mindig testemen végigsöprő orgazmus hatása alatt vagyok.

Sziasztok Drágáim! 🥰

Meghoztam nektek egy újabb részt. Kinek hogy tetszett? Mit gondoltok Léna viselkedéséről, nektek hogy tetszik a karakter? Na és Szalai?

Izgatottan írtam ezt a részt is és nagyon kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok a szituációról!

További szép hetet kívánok mindenkinek és vigyázzatok magatokra!

Millió puszi & ölelés! ❤️