Már a motelben ültünk és próbáltam utána nézni a férfinak akiről csak annyi van fent, hogy ismeretlen körülmények között találtak rá holtan és hogy, valószínűleg öngyilkos lett.

– Biztos, hogy bosszúálló szellemmel van dolgunk? – pillantottam Deanre aki azt a vaskos naplót bújta. 

– Hát miért másért próbált volna kilökni az ablakon. – emlékeztetett a délelőtti esetre.

– Csak elég különös, mert ha ő a gyilkosunk akkor nem értem miért nincs leírva, hogy gyilkosság történt. A bosszúálló szellemeket mind megölték, akkor itt miért az szerepel, hogy öngyilkos lett? – pillantottam rá érdeklődve, mire furcsán nézett rám.

– Mutasd csak. – tette el a naplót, mire felé fordítottam a laptopot. – Ez érdekes. Lehet akkor egy erőszakos szellem, azok mind gyilkosok és lehet a jó öreg Frank titokban ezt űzte aztán valamilyen oknál fogva megölte magát.

– Logikus lenne, de akkor sem áll össze. Ha alapból egy gyilkos mi örömét lelte abban, hogy megöli magát? Nem tudhatta, hogy a halál után is tud gyilkolni. – gondolkodtam el.

– Hidd el, az ilyeneknek minden megfordul a fejükben, ne is törd magad azon, hogy ki találd ennek az okát. – legyintett. – Most viszont elmegyek Sammyért, addig nyomozgass kicsit. – lépett az ajtóhoz, mire bólintottam. Ezután már csak a motor búgását és a távolodó impala hangját hallottam.

Tíz perce próbáltam még találni valamit arról a férfiról, mikor már majdnem feladtam, de aztán rábukkantam egy különös cikkre. A cikkben az szerepelt, hogy a férfinak volt egy viszonya egy házas nővel, akinek a férje bántalmazta a nőt. Persze mikor az a férfi megtudta, hogy a felesége megcsalja bosszút állt. Az a pletyka terjedt, hogy a férfi megölte a feleségét és emiatt Frank pedig őt lőtte le, aztán pedig magával is végzett.

– Na ez határozottan jobb történet mint a mai horrorok. – motyogtam. Meglestem a forrást ahol egy bizonyos Sarah James lakcíme szerepelt akinek a barátai voltak ezek az emberek. Úgy gondoltam mivel még csak 15:07 perc van ezért ellátogatok ahhoz a nőhöz, mert nem lakott messze. Bezárkóztam, majd gyalog elindultam ahhoz a lakáshoz. Deanéknek van pót kulcsuk, úgyhogy nem aggódtam amiatt, hogy nem tudnak bejutni a szobába. Elég hamar odaértem a nő házához, majd miután átléptem a kis kapun bekopogtam. Pár másodperccel később az ajtó hangos recsegés után kinyílt, amit egy idős nő nyitott ki.

– Mrs. James? Sarah James?

– Ki kérdezi? Ha a teleshoptól jött nem veszek semmit! – felelte bunkón, majd próbálta becsukni az ajtót amit a reflexeimnek köszönhetően gyorsan kitámasztottan a lábammal.

– Nem a teleshoptól jöttem asszonyom! Arról a bizonyos házról szeretnék beszélni, ahol Frank Bert élt. – magyaráztam kedvesen, mire kissé meglepetten nézett rám.

– Fáradj beljebb kislányom. – nyitotta ki az ajtót, majd eltotyogott egy szoba felé. Miután meglepetten beléptem és becsuktam az ajtót követtem a szobába, ami a konyha volt. Intett, hogy foglaljak helyet, úgyhogy leültem.

– Kávét adhatok? – emelte meg a kávés csészét mosolyogva, mire nemlegesen megráztam a fejem.

– Köszönöm nem kérek. Engem inkább az a "pletyka" érdekelne. – fontam keresztbe magam előtt a karjaimat, és érdeklődve pillantottam rá. Érdekelt, hogy miért engedett be ilyen egyszerűen, lehet paranoiás vagyok, de furcsáltam a helyzetet. Leült elém, majd belekezdett én pedig elővettem egy kis noteszt, hogy a fontos dolgokat leírjam.

– Frank, én és Jonathan nagyszerű barátok voltunk. – emlékezett vissza, mire kénytelen voltam közbe vágni.

– Milyen Jonathan? – kérdeztem tapintatosan.

– Jonathan Quentin. Ha szabad kérdeznem, miért jegyzeteled fel ezeket? – méregetett gyanúsan.

– Tudja házi dolgozatot kell írnom egy megtörtént esetről amit ki kell elemeznem, és bukásból állok ezért szeretném a legjobbakat. – rögtönöztem, mire kuncogott.

– Azt hittem már te is ilyen bugyuta cikk író vagy, aki kiforgatja a szavaimat. – forgatta meg a szemeit, mondjuk majdnem igaz. Csak épp szellemekre, démonokra és egyebekre vadászok.

– Tudja épp ezért jöttem ide, egy bizonyos cikkben olvastam az ön nevét mint biztos forrást. Abban amiben a két fél megölte egymást. – feleltem, mire mérgesek felsóhajtott.

– Mindent kiforgatott az a pimasz leány, hogy egy jó pletyka legyen, de abból kedvesem semmi nem igaz. Csak a viszony, de az sem úgy. – magyarázta. – Mint mondtam én és a fiúk jó barátságban voltunk, aztán Jonathan megismert egy lányt, Wendy Collinst. Minden a feje tetejére állt, a lány kész káosz volt, tipikus felelősséget nem vállalok semmiért fajta. Összeházasodtak Jonathannal aztán itt kezdődött minden. A házasságuk romba dőlt mikor Frank látta egy idegen férfival egy bárban. Ezt persze azonnal elakarta mondani Jonathannak mikor is sajnálatos módon balesetet szenvedett. – könnyezett be. – Aztán pedig váratlanul meggyilkolták Wendy szeretőjét is, és mindenki azt hitte, hogy Jonathan tette. De én ismertem őt, sose tudott volna ártani másnak. Egyik nap találkozni akart velem sürgősen, amit meg is beszéltünk, de nem jött el. Másnap megtalálták a lakásban a holttestét, felakasztotta magát. – sírta el magát a nő, mire egy zsebkendőt nyújtottam felé. – Mai napig nem tudom mit akart mondani.– hát én már kezdem sejteni. – Csak Wendy naplóját mondta, hogy keressem meg, abban minden le van írva, de persze a házban van aminek a közelébe soha se akarok menni. – érthető.

– Szóval akkor a házban nem is Franket találták meg hanem Jonathant? – pillantottam meglepetten.

– Sokszor összekeverték őket, úgyhogy ezen nem lepődtem meg. A rendőrségi aktában biztos Jonathan szerepel, de az emberek szeretnek pletykálni. – szipogott.

– És Wendyvel mi történt? – érdeklődtem.

– Hát mindenki azt mondja, hogy depressziós lett, de szerintem nem. Élvezete az életét addig amíg agyvérzésben meg nem halt 30 évesen. – felelte a szemeit törölgetve.

– Nos hát köszönöm szépen a segítséget asszonyom. – álltam fel, és toltam be magam után a széket. – Nem szükséges kivezetnie tudom az utat. – mosolyogtam kedvesen.

– Hol marad a fizetségem? – szólalt fel mérgesen, mire kidülledt szemekkel fordultam vissza.

– Hogy tessék?

– Azt hiszed ez ingyen volt? Hah, még mit nem. Na adjad szépen, mert még bajok lesznek! – felelte bunkón, mire el se hittem, hogy az a kedves nő csak egy imidzs volt. Kezdtem érteni a kamu cikk okát.

– Legalább amit elmesélt igaz volt? – vettem elő a pénztárcám.

– Igen, de ha nem fizetsz ki leátkozlak. – nyújtotta a kezét, mire egy 10$ adtam neki, nem hiányzott a nyakamba még egy vén asszony idióta átka. Még a végén tényleg bejönne.– Csak ennyi?

– Asszonyom, nekem is kell ám élnem. – fintorogtam, mire mondta, hogy húzzak el a francba. Fintorogva hagytam el a házat, és magamba egy melegebb éghajlatra küldtem el a nőt. Hogy pénzért már semmit se kapsz, hova fajul a világ. Legalább az igazságot megtudtam. Wendy ölt meg mindenkit, ő az erőszakos szellem, a férje csak figyelmeztetni akarta az embereket. A telefonom hangosan kezdett csörögni, majd amint elővettem Dean nevét pillanatottam meg.

– Igen? – vettem fel.

– Gyere a házhoz itt várunk. Rájöttünk, hogy egy bizonyos Jonathan a gyilkos, a szellemét is láttuk épp azt akarjuk elégetni, szóval siess. – mire gyorsan pörögni kezdtek az agykerekeim és beugrott az összes információ amit az előbb kibogoztam.

– De Dean nem ő az! A nő a gyilkos, a felesége! Nehogy őt nyírjátok ki és végképp ne menjetek be! – szóltam bele a telefonba kissé hangosan, mire csak pittyegést hallottam. – Dean? Ott vagy? – elemeltem a fülemtől és láttam, hogy kinyomta. – A rohadt életbe. – kezdtem el futni a ház felé.

×Igen ezt is megéltük, hogy 666ezer év után új részt hoztam. 😂 Eléggé elfoglalt voltam az elmúlt időszakban és ezt most próbálom bepótolni. Nem ígérem, hogy nem fogok eltűnni, mert hamarosan gyakorlatom lesz, de igyekszem aktív lenni. Köszönöm ha elolvastad ezt a részt is, remélem tetszett. Ha gondoljátok leírhatjátok, hogy mi fog vajon történni, vagy a véleményeiteket.
Xoxo.❤️×