●

●

●

𝐋𝐎𝐋𝐋𝐈𝐏𝐎𝐏 𝐊𝐈𝐒𝐒

- ᴠᴍɪɴ -

•

•

•

꧁jimin꧂

      - Felelsz vagy mersz? - kérdez rá Nayeon, mire a mellettem ülő fiú elgondolkodik, végül pedig magabiztosan a másodikat választja. - Merek - feleli, amitől mindenki tapsolni kezd, tudva, hogy a lány mindig extrém dolgokat talál ki, így a mostani sem lehet ez másképp.

      - Vedd le a pólódat, majd az erkélyről ugorj bele a medencébe! - gúnyosan felvonta a szemöldökét a lány, azt gondolva, hogy Hyunjin ezt nem fogja megtenni, de nagyot tévedett. Én ismertem már Őt, tudtam, hogy szeretni a merészségeket. Azt pedig főleg, ha valaki nem hisz benne.

      Felállt, levette a pólóját, amitől láthatóvá vált kissé kidolgozott hasa, majd kinyitotta az erkély ajtaját, és kilépett a csípős hidegbe. Én már most tudtam, hogy biztos megfázás lesz a vége, ha nem tüdőgyulladás, de a fiú megállíthatatlan volt. Többen is felálltunk, hogy végignézzük az ugrását, abban reménykedve, hogy tényleg a medencében köt ki a teste, és nem kell mentőt hívni hozzá. Szerencsére a kettő (a medence a háztól) nem volt messze egymástól, így annyira nem kellett aggódni a vészhelyzetek miatt.

      Hyunjin felállt a korlátra, néhányunk segítségével pedig megtartotta az egyensúlyát, majd elengedte a kezünket. - Ezt videózzátok, mert szeretném, ha megmaradna a történelemben! - nézett hátra nevetve, mintha éppen a világ megmentésére készült volna. Egy nagy levegőt vett, előre nézett, és ellökve magát a korláttól ugrott egyet. Nagyot kiáltott, mutatva a szórakozás jelét, majd a vízben kötött ki, ami a lent bulizó embereket teljesen ellepte.

      Nevetve néztük végig az esetet, néhányan még lentről is kamerázták az egészet, majd vissza betolakodtunk a melegbe. Ekkor döbbentem rá, hogy legjobb barátom, Taehyung csak ott ült a földön. Észre sem vettem, hogy nem jött ki velem és a többiekkel az erkélyre, megnézni Hyunjin nagy ugrását. Kicsit rosszul éreztem magam emiatt, így érdeklődve ültem le, majd csusszantam oda hozzá.

      - Van valami baj? - simítottam fel kezemet a combjára, miközben lábai egy törökülésben voltak, kezei pedig az ölébe voltak ejtve. Egy mosolyt erőltetett az arcára, majd lassan felnézett rám, és megingatta a fejét.

      - Dehogy, csak fáradt vagyok - próbált nekem hazudni, de túl jól ismertem ahhoz, hogy ezt ne vegyem be. Mást talán meggyőzött volna. Sőt, azt is tehetném, hogy figyelmen kívül hagyom a tudatot, miszerint tényleg nem érzi jól magát. De akkor nem lennék a barátja.

      - Az előző körből való kérdésed zavar? - kérdeztem rá halkan, bár a többiek olyan hangosan nevettek, ahogyan visszajátszották a Hyunjines videót, hogy sosem hallottak volna meg minket.

      Taehyung nagyot sóhajtott, majd egy aprót biccentett. - Most mindenki azt hiszi, hogy egy lúzer vagyok, mert még sosem... - motyogja, hangja pedig közben megremeg, ami csakis azt jelenti, hogy hamarosan el fogja sírni magát. Nem akarva, hogy ezt a többiek meglássák, majd ezért is kigúnyolják a fiút, az ajtó felé biccentettem, majd mondtam neki, hogy menjünk ki.

      - Srácok, mi megyünk! - álltunk fel, miközben ujjaimat összekulcsoltam a Taehyungéval. - Taehyung fáradt, nekem pedig hányingerem lett a sok piától - válaszoltam a többiek kérdéseire, majd nem figyelve a sok marasztalásra, legjobb barátommal együtt kiléptem a szoba ajtaján.

      A földszintről dübörgő zene fülsüketítő volt, az emberek már a folyosón is rengetegen voltak, így tényleg jobbnak láttam, ha csak hazamegyünk. Ott legalább normálisan meg tudom vígasztalni a fiút. - Ne engedd el a kezem! - néztem hátra rá, majd kiabáltam hangosan, hogy meghallja. Bólintott egyet, jelezve, hogy értette, így hát el is indultam.

      Kezét szorosabban fogtam, ahogy leballagtunk a lépcsőn, majd nehezen, de áterőszakoltuk magunkat a nagy tömegen. Mostanra már mindenki részegen táncolt, énekelt, ordított egymással, de szerencsére semmi nagy balhé nem történt még. Egyébként is meg lesz említve minden hétfőn a suliban. Már alig várom...

      Végre kijutottunk a házból, aminek a teraszán sokan cigiztek, hánytak, vagy csak friss levegőt szívtak, elszakadva a benti felfordulástól. Elköszöntünk ott is mindenkitől, hiszen ismertük őket, majd együtt elindultunk felém. Nem is kellett megbeszélni, hova megyünk, mivel az én szüleim azok, akiket nem érdekel, ha részegen, bedrogozva, vagy összeverve állítok haza. Taehyung szülei az enyémek ellentétjei voltak. Bármi történt a fiukkal, de még velem is, az nyilván az Ő problémájuk is volt, aggóddtak értünk, szerettek minket, törődtek velünk. Igazából, Taehyung szülei az enyémek is voltak.

      Az úton egy szót sem szóltunk egymáshoz, mindketten el voltunk veszve a gondolatainkban. Miközben Taehyung azon gondolkodott, hogy milyen kérdést kapott, én azon, hogy mégis hogyan tudnám megvígasztalni. Mondjam azt, hogy ez kicsit sem kínos? Hogy a többiek csak felkapták a dolgot, de egyébként nem is érdekli őket? Hogy nem kell aggódnia, nem fogják elterjeszteni az iskolában, de ha mégis megtennék, akkor nem kell félnie semmitől sem? Hogy én ott leszek neki? Hogy én itt vagyok neki?

      - Taehyung... - legjobb barátom a neve hallatán felém kapta a fejét, és kérdőn nézett rám. A szobámban, pontosabban az ágyamon ültünk, miközben a lámpám gyér fénye megvilágította a kis helyiséget. Nem volt nagy a szobám, nem voltak benne olyan modern dolgok, mint azt sokan elképzelték a suliban. Mindenki azt hitte, hogy a gazdag, népszerű fiú vagyok, de ez nagyon eltért a valódi képtől. Csak Ők ezt nem tudták. Talán nem is baj.

      - Hm? - vonta fel a szemöldökét, miközben ujjaival játszadozott. Zavarban volt, még előttem is, ami így kissé elszomorított. Én akartam az utolsó ember lenni, aki előtt rosszul érzi magát, bármi miatt is.

      - Ne aggódj a többiek miatt. Senkit sem érdekel igazából, hogy... tudod... - ingattam meg a fejemet, nem akarva kimondani a dolgot, félve, hogy csak felidegesítem vele.

      - Akkor miért nevettek ki, mikor még csak egy szót sem mondtam? Te mondtad nekik, hogy én még sosem csókolóztam senkivel? - tette karba a kezeit, megvádolva engem valami olyasmivel, amihez semmi közöm nem volt.

      - Tae... ezt még te sem gondolhatod komolyan... - ingattam meg a fejemet szomorúan, Ő pedig ezt látva felsóhajtott. Az arca meglágyult, majd halkan bocsánatot kért. - Nincs miért rosszul érezned magad azért, mert tizenhét évesen még nem csókolóztál! - ingattam meg a fejemet. - Nem egyszer lett volna erre lehetőséged, Tae! Ez nem olyan, hogy senki sem szeretett volna veled lenni, vagy csókolózni, hanem te nem akartál. Már csak emiatt sem kéne rosszul érezned magad! - húztam ajkaimat egy halvány, bíztató mosolyra, majd közelebb ültem hozzá. Kezéért nyúltam, majd azt megfogva végigsimítottam hosszú ujjain.

      - Félek... - motyogta halkan, lehajtva fejét, mire érdeklődve néztem rá. - Félek a csókolózástól. Attól, hogy valamit el fogok rontani. Túl sokat szorongok, és ezért nem ment soha - nyílt meg előttem a barátom. Teljesen érthető volt az oka, én is így éreztem.

      - Csak el kell engedned magad, minden magától fog jönni - szokták mondani az emberek, pedig ez nem éppen így van. A fiúkon több a nyomás, mert mindenki tőlünk várja el, hogy jobbak, tapasztaltabbak legyünk. De mindent el kell kezdeni, mindent először is meg kell tenni, nem profiknak születünk.

      - Ezt olyan könnyű mondani - sóhajt fel, majd felnéz rám. - Neked hogy sikerült? Milyen volt az első csókod? - kérdez rá, mire elgondolkodom. Mit hazudjak neki?

      - Úgy tettem, ahogy mások mondták. Elengedtem magam. Nem volt a legjobb, de valahol el kell kezdeni, Tae - utáltam pont neki hazudni, de ha eddig megtettem, akkor folytatnom kellett. Nem mondhattam el neki az igazságot. Főleg nem most.

      - Akkor... esetleg... nem lehetne az, hogy... izé... - próbálja kibökni azt, amit szeretne, de nehezen ment neki. Végigsimítottam kezén, mire nagy levegőt vett. - Nem tanítanál meg csókolózni? - sütötte le szemeit, kérdése hallatán pedig lefagytam. Nem tudtam, mit felelhetnék neki, hiszen még nekem sem volt meg az első csókom...

•

●

•

●

_______

hmm na, itt is vagyok egy új történettel, mert ugye a többit lux befejezni :D

remélem, hogy tetszeni fog!^^

puszi, lemonyas <3