𝓛𝓲𝓵𝔂 𝓝𝓪𝓿𝓪𝓻𝓻𝓸

2021. Február 5. Péntek

Miután a két brit srác elhagyta a lakást hárman maradtunk - a legjobb barátnőm és az állítólagos barátom. Ez mind szép és jó lenne, ha Carmen nem utálná ennyire feltűnően Javiert, akinek ez azóta szemet is szúrt mióta újra egy párt alkotunk és ezért már ő sem szereti a legjobb barátnőmet - nem egyszer történt már az, hogy elkezdtek egymással vitatkozni egy teljesen lényegtelen dolgon. Akkor egy kicsit úgy éreztem, mintha két szék közé szorultam volna, nem akartam senkit sem megbántani azzal, hogy kimondom a véleményem, így inkább csak elsétáltam - ez most sem történt másképp mikor a joghurt miatt elkezdte Carm mondani a barátomnak a magáét és ezt Javier nem hagyhatta. Lemondóan besétáltam a szobámban és elkezdtem egy kis rendet varázsolni a szobámban, hisz káosz uralta - pont, mint a lelkem. Annyira hülyén jött ki, hogy egy légtérbe került Lando Javierrel. Gázul éreztem magam és ezt a spanyol barátom csak jobban tetőzte mikor odaszúrt a britnek és elégedetten vigyorgott rá - bevallom engem is zavart, amiért ennyire tulajdonaként tekintett rám Javier. Kellemetlen helyzetbe hozott mindenki előtt azzal, hogy ennyire féltékenykedett és még csak leplezni sem próbálta - legalább vágott volna egy kamu vigyoros képet és csendben meghúzódott volna. Ehelyett éreztette a pilótával, hogy neki előnye van nálam, pedig egyáltalán nem, de ezt nem is mondom inkább neki. Kell az a bizonyos fix ember az életembe - de ennyire, hogy inkább egy elég toxikus kapcsolatban vagyok, ahol inkább tárgyként tekint rám egy srác és nem egy emberként? - viszont ezt már nem tudom magamban sem rendezni, mert meghallom az ajtóm nyílását és a barátom be is lép rajta. 

- Mikor jöttél be? - tette fel a kérdést és mellém lépett. Ez sokat árul el, ha nem is veszi észre, ha a barátnője ott hagyja - bár amennyire belelendültek Carmennel a veszekedésbe nem is csodálom. A gurulós székemről elvettem a halom ruhámat és elkezdtem őket hajtogatni, hogy betegyem őket a szekrényemben. Javier nem mondott semmit, csak mögém lépett és kezét derekamnál összekulcsolta és nyakamat apró puszival hintette be - hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem éreztem semmit sem, de köze sem volt ahhoz, amikor Lando csinálta ezt. A brit pilóta érzéssel csinálta és nem akart siettetni semmit. Na Javier teljesen az ellentéte. Minél gyorsabban túl akar esni a dolgokon, a romantika fasorban sincs - miután hazajöttem és megbocsájtottam neki próbáltam azzal elfelejteni Landót, hogy újraélesztem a tüzet köztem és a spanyol srác között, mind esélytelenül, hisz neki nem az számított. Ő leginkább csak az együttlétet szerette és szereti még mindig.

Kezei a fenekemre vándoroltak és kezdte el markolászni, de nekem ez nem tetszett, így inkább a ruháimat betettem a szekrényembe - cseppet sem átlátszó miért. Neki is leesett és egy flegma pillantással jutalmazott meg.

- Nem értem mi bajod van! Ezt mindig szeretted! - fakadt ki. Talán most még jobban darabokra törte a szívem, mert én ezt sosem szerettem, hogy csak így elkezdje a fenekem fogdosni. Lemondóan legyintettem és inkább kisétáltam a szobámból - de mikor nyomtam volna le a kilincset, a csuklómat megfogva húzott vissza. Innen pedig elindultunk egy lejtőn és elkezdtünk veszekedni, aminek a kimenetele az lett, hogy ajtókat csapkodva kiviharzott én pedig csak meredtem magam elé.   

2021. Február 8. Hétfő

A hétvége teljes nyugalomban telt. Mondjuk kissé feszült volt a hangulat miután visszatért az apartmanunkba, de aztán felnőttek módjára megbeszéltük és ki is békültünk - vagyis valami olyasmi. Viszont tegnap repült haza halaszthatatlan munka miatt Spanyolországba, pedig egy hetet szeretett volna nálunk tölteni - ennek mondjuk mi, legfőképp Carmen örült, mert nem lesz a nyakunkon és tudunk Carmen és George születésnapjára koncentrálni.

Egyetemen után egyedül voltam otthon, mert Carmen George-nál van a randi napjuk miatt és lesz is péneteken. Örültem, hogy a legjobb barátnőm boldog és megtalálta azt a személyt aki mellett igazán önmaga lehet. Sokszor magam tehernek érzem azzal, hogy nem tudnak itt kettesben lenni és mindig miattam kell eljárniuk, mert nem szeretnének kipaterolni innen - pedig biztos megtennék, ha nem állnék hozzájuk ennyire közel.

Egy pár órás tanuláson után unottan dőltem el a kanapén és nem tudtam mit csinálni. Unalmamban elkezdtem inkább takarítani az egész lakásban csak hogy az agyam le tudjam foglalni, de ezután nem volt semmilyen olyan házi munka, amit megcsinálhattam volna, mert már mind kész volt. Lehuppantam az ágyamra és a telefonomat feloldva kerestem ki Isa telefonszámát a névjegyzékből - biztonságkedvéért rám írt, mert itt fixen elérem, instán meg nem a sok üzenete miatt.

- Szia Lily! - köszönt vidáman és megnyugodtam, hogy nem zavarom - azt amúgyis mondta volna már az elején, nem? 

- Szia! Ugye nem zavarlak? - jobb biztosra menni.

- Dehogy zavarsz! Mit szeretnél?

- Unatkozom, nem lenne kedved felugrani? Carm nincs itthon, én pedig eléggé unatkozom. - kicsit féltem a válaszától, mert beugrott, hogy Madridban dolgozik. Idegességemben rágtam a szám és a körmeim mellett kicsit tépkedtem a bőrt.

- Ki nem hagynék egy csajos estét csajszi, naná! Már most is tudok indulni csak egy címet szeretnék kérni. Plusz szereted a rosét?

- A címet mindjárt küldöm sms-be, a kérdésre a válasz pedig egy határozott igen.

- Akkor nemsokára tali és kiöntheted a szíved! - időm se volt reagálni, mert egyből meg is szakította a hívást. Leírtam a címet a spanyol lánynak, majd ezután a lakást még egyszer átnéztem, hogy nincs-e sehol sem kupi, ezután pedig a szobámba vettem az irányt, hogy valami normálisabb szerkóba öltözzek fel. Egy fekete mom jeans-t vettem fel, hozzá pedig egy csíkos hosszúujjút. Megfésülködtem és mire el is rendeztem magam csengettek is. Boldogan öleltem meg a lányt és engedtem beljebb a lakásba. 

- Azt hittem csak egy üveg rosét hozol. Ez több, mint egy üveg és elnézve nem csak rosé. - pakoltam ki a vászontasakból a különlegesebb borokat és rosékat. - Te! Ezek egy vagyont érnek!

- Az lehet, de nem az én pénztárcám bánta. - legyintett, én pedig egy kicsit össze is zavarodtam, így gyorsan folytatta. - Ügyfelektől kaptam leginkább őket, de valahogy sosem került sor a megívásukra és úgy gondolom, hogy ez a tökéletes! - átlagos dolgokra terelődött a szó mikor két boros pohárárt indultam. 

Az alkoholos italok fogyasztása közben mindenféléről beszélgettünk, szóba jött az egyetem, hogy miért ezt a szakot választottam, majd a lányt a munkájáról kérdeztem és ámulattal hallgattam azt, hogy milyen beleéléssel és szenvedéllyel tud  beszélni a munkájáról. Én is szeretnék majd így beszélni a munkámról - hatalmas félelmem még mindig, hogy nem élvezettel fogom csinálni és csak szenvedés lesz. Ezt utoljára Landónak említettem azon a bizonyos nyáron, azóta próbáltam csak arra fókuszálni, hogy sikeresen lediplomázzak.

-Nagyon elkomorultál. Most már akkor mesélhetsz arról, amiért nem tudtál egyedül maradni. - kortyolt bele a roséjába és kedvesen elmosolyodott, ezzel jelezve azt, hogy megbízhatok benne, nem kell félnem.

- Hát az egész nagyon hosszú, szóval töltsünk magunknak még egy pohárral és belekezdek. - pont így történt. Mindent az elejénél kezdtem. Hogy hogyan ismertem meg Javiert, az összejövésünk és kapcsolatunk kezdetét és végét. Ezután jött a nehezebb rész: Lando. Mindent elmeséltem a honfitársamnak, aki készségesen meghallgatott és nem vágott a szavamba egyszer sem. Érdeklődő volt, ezért is meséltem el a hirtelen eljövésem okát és, hogy mi történt a brit pilóta felbukkanásáig és utána milyen érzések kavarognak bennem.

- Hibát követtél el, amikor leléptél minden szó nélkül, mert megijedtél az érzéseidtől. Ezt kár lenne tagadnod, látszik rajtad és az is, hogy megbántad. Lando egy rendkívül jószívű, kedves és néha bolond srác, aki csinál hülyeséget, de ebben a korban ki nem? Szeret téged és mindent megtenne érted, hisz 1,5 évvel ezelőtt is kockáztatott, vele ellentétben. Rosszul bánik veled, mégis együtt vagy vele annak ellenére, hogy nem szereted. Őt egy biztosabb pontnak gondoltad, nem úgy, mint Landót, de ha belegondolsz, az a brit srác inkább az. Szóval nem bánod, ha adok egy tanácsot? El kell őt engedned! Túl szép vagy ahhoz, hogy mérgezd magad. - elgondolkodtatott Isa ezzel a kis beszédével és tudom, hogy igaza van Javier elengedésével, ezt én is tudom, mert nem bánik velem túl jól, de ez nekem is köszönhető. Hiába tekintettem rá egyfajta menedékként, nem tudtam közel engedni magamhoz, ahogy ilyen esetben kellene, így belül folyamatosan omolt rám a súly, amit a spanyol srác és én tettem magamra, mert meg akartam így is felelni neki.

2021. Február 10. Szerda

Telefonom szorongatva sétáltam fel s alá az egész lakásban és szidtam magam, amiért tegnap annyira járt az agyam, mert egyedül voltam és írtam neki egy üzenetet, amit nem is nézett még meg. Komolyan szánalmasnak tartottam magam és már az is megfordult a fejemben, hogy visszavonom az üzenetet, de ez még rosszabbá tenné az egészet, így inkább levágtam az ágyam végére a telefonom és elkezdtem tanulni annak ellenére, hogy most egy szabad hetünk van az egyetemen - pontos okát még velem közölték, ami egyébként szokatlan, de a lényeg, hogy nem kell bent lenni - viszont ez számomra hátrány is volt, hisz az órákon nincs idő bármi máson agyalni, itthon pedig akármikor el tudok kalandozni.

2021. Február 11. Csütörtök

Két napja egyáltalán nem válaszol, pedig ma már láttam a zöld kis pöttyöt is a neve mellett - szóval ez eléggé arra utal, hogy ignorált, legfőképp a mai nap folyamán. Csalódott voltam egy kicsit, mert ez tényleg arra utalhat, hogy Lando haragszik a majdnem egy hete történt dologért. Így ez volt az a pont, amikor elengedtem és nem vártam már görcsösen az üzenetére.

Délután viszont sorozat nézés közben rezgett a telefonom és egyből kezembe is vettem, hátha Carmen írt, hogy mi újság van velük - de nem ez történt. Lando válaszolt nekem nagy meglepetésemre. Úgy meglepődtem, hogy még a telefon is kiesett a kezemből - szerencsére csak az ágyra. Remegő kezekkel nyitottam meg az alkalmazást és a fiúval való beszélgetést. Paráztam a válaszától és attól is, hogy melegebb éghajlatra fog küldeni.

lilynavarro 

Szia Lando! 

Lehet furán fog hangzani, de ötletem sincs mit vegyek George-nak szülinapjára, esetleg tudnál segíteni? Pénteken lesz ugye a buli és semmi nem jut eszembe.

landonorris

Szia!

Javier nem lesz féltékeny, amiért tőlem kérsz segítséget? 

lilynavarro

Nagyon vicces vagy, de én komolyan kérem a segítséged.

landonorris

Persze, értem én. De csak úgy szólok, hogy nem szeretnék egy monoklival gazdagodni

lilynavarro

Inkább kettővel kéne számolnod, ha Javierből indulunk ki. Egyébként elment, szóval nem kell majd alapozóval és korrektorral eltűntetni.

landonorris

Akkor ez esetben felajánlok egy olyat, hogy menjünk el együtt nézni George-nak ajándékot. Plusz nem ismerem annyira Carment, így egy segítőkéz nekem is jól fog jönni. Egy óra és ott vagyok érted!

Teljesen lesokkolódtam - nem csak azért, mert válaszolt, hanem azon is, hogy kijelentette, hogy akkor mi most elmegyünk vásárolni kettesben. Minél gyorsabban próbáltam valami normális emberi alakot ölteni, hisz egész nap pizsamában voltam és a hajam úgy állt, mint egy szénakazal. Egy passzos fekete farmert vettem fel, hozzá egy kötött pulcsit, a szokásos bakancsom és a fekete téli kabátom. A táskámba belepakoltam a fontosabb dolgokat és épp a kulcsot fogtam a kezemben, amikor megszólalt a kaputelefon. Beleszóltam egy "Azonnal megyek" -et és ajtózárás után lerobogtam 4 emeletet. A szívem hevesen dobogott a lépcsőzéstől, plusz amiatt is, hogy izgultam.

- Szia.. - zavartan köszöntem a brit fiúnak, aki akkor kapta csak rám a tekintetét, amikor a kocsijához értem.

- Szia.. - ő is ugyanolyan zavarban van, mint én - ez valljuk be megnyugtató egy kicsit.

A hatalmas bevásárlóközpontig nem beszélgettünk semmit, csak csendben ültünk - ami kissé kínos volt számomra, de egyáltalán nem tudtam szólásra bírni magam.

A parkolóban kiszálltunk és célirányosan Carmen egyik kedvenc üzletébe vittem és itt már szükség volt egy kisebb kommunikációra.

- Gondolom semmi elképzelésed sincs. - néztem a polcokon lévő ékszereket és próbáltam megkönnyíteni ezzel a dolgát.

- Épp annyi van, mint neked George ajándékával kapcsolatban.

- Szereti a szép, visszafogottabb ékszereket vagy az egyedibb, mégis ízléses kalapokat, a harmadik opció pedig valami szép dísztárgy a szobájába.

- Te mit vettél neki? - nézegette közelebbről a fülbevalókat, de látszott rajta, hogy azokra nem igazán költene. Bevallom, hogy én sem, mert egyik sem passzol Carmhoz.

- Egy régen kinézett órát vettem neki és a kedvenc sminkmárkájából egy csomagot és egy ilyen karkötőt. - mutattam felé a bal kezem, hogy lássa mihez hasonlót ne nézzen, de egy valamin megakadt a tekintete - a mi közös karkötőnkön, így inkább gyorsan el is húztam.

- Ez a nyaklánc tetszene neki? - mutatott egy több kisebb medálos nyakláncra. Beleegyezően bólintottam és a fiú még kijelentette, hogy egy kalapot még nézzünk mellé, így elindultunk az üzlet másik végére.

Ezzel picit megszenvedtünk, de megtaláltuk a tökéletest Carmennek, amire nagyon büszke vagyok. Most már csak George-nak kell valami ajándékot vadásznunk, ami nem lesz egy sétagalopp úgy érzem.

Igazam is lett, hisz egy órán át válogattunk Landóval játékok közül, de nagy nehezen meglettek a dolgok.

- Remélem nem fog a te ajándékodnak jobban örülni. - néztem szórakozottan a mellettem sétáló britre, aki enyhén elnevette magát. 

- Azt kétlem! - most már együtt nevettünk és hosszú idő után tényleg jól éreztem magam és nem tudtam belemélyedni a rosszabb dolgokba, mert a fiú nevetése kirántott ebből.

Viszont ez csak addig tartott, amíg meg nem láttam őt egy másik lánnyal enyelegni. Tekintetünk egy pillanatra összeakadt, de gyorsan el is kaptam a fiúról. Elkomorultam, ami miatt Lando érdeklődve nézett rám.

- Mi az? - gyorsan elkaptam a tekintetem, nehogy kiszúrja Javiert, mondjuk egyszer találkoztak, esélytelen, hogy fel tudja ismerni.

- Semmi, inkább menjünk. - sietősebbre vettem a lépteimet a fiú fekete Minijéhez sétáltam célirányosan.

Nem így képzeltem el ezt az egészet. Azt hittem, ha még egyszer  megtörténik nem fog fájni - az igazság meg az volt, hogy fájt és megint darabokra törte a szívem. Habár már nem voltam belé szerelmes, mégis szívem mélyén kötődtem hozzá. Meg kéne könnyebbülnöm, hogy nem kell már megfelelnem neki és élhetem az életem teljes nyugodtságban és talán, ha a barátaim tanácsait megfogadom, akkor nyitni Lando felé - de szerintem sosem tudna ezek után már úgy tekinteni rám, hisz én se tudok már magamra. Ez volt az a pillanat, amikor azt érezem, hogy elbuktam - de nagyon csúnyán.

°°°

Sziasztok!

Itt is lenne a hét második része és jövőhéttől már visszaállok a heti egy részre! ❤️

Legközelebb heti két részre majd a téli szünetben lesz lehetőség!

Mit gondoltok a részről? Javier nagyon túlzásba ment a túlzott nyomulásával? Ti ezt hogyan reagáltátok le volna? Isával egyetértetek? Szerintetek Lily hallgatni fog majd rá? Na és az üzenet tartalma és az oka is kiderült, erre számítottatok? Ha nem, akkor mire? Aztán bekövetkezett a közös vásárlás. Szerintetek milyen volt? Lando kirohanásáról mi a véleményetek? Jogos volt, hogy most szakadt ki belőle vagy várnia kellett volna? Aztán lehullt a lepel, Javier most sem volt épp hűséges. Vajon ezután mi lesz Lilyvel és Javierrel? Legfőképp Lily és Lando között?

Legyen mindenkinek további csodás napja! <3

°°°

—Vanda