𝓛𝓲𝓵𝔂 𝓝𝓪𝓿𝓪𝓻𝓻𝓸

2021.február 2. Kedd

Február elejét tapossuk, pontosabban 2.-a van - közeledik a Valentin nap, a boltok pedig már tele vannak szívecskébe dobozolt csokikkal, hatalmas rózsa csokrokkal és mindenféle ilyen nyálas dologgal, amiket még idő előtt meg tudna enni az ember. A virágokat még mindig nem értem miért kezdik el ilyen hamar árulni, hisz 14.-ig simán el tud hervadni - valaki komolyan égeti magát egy túlnyílt vagy kissé hervadt virággal? Mondjuk Javier már csinált ilyet - pont múlt évben. Akkor végleg elment a kedvem az egésztől, jobban jártam volna, ha nem kapok semmit sem.

- Mit ártott neked az a szegény szívecskés csoki? Úgy grimaszolsz rá, mintha elvette volna az XXl-es kiszerelésű gumicukrodat a kocsiból. - nevetett rajtam Carm, pedig ezen semmi vicces nem volt. Sosem értettem miért kell ennyire a másik arcába tolni, hogy hamarosan szerelmesek napja lesz? Miért nem gondolnak a szingli emberekre vagy esetleg azokra, akik olyan párkapcsolatban élnek, ahol nem divat ezt ünnepelni, mert a srácba egy cseppnyi romantika nem szorult, aki hervadt virágot és akciós bonbont vásárol - ami mellesleg le volt járva? Jelentkezem én a második tábort erősítem.

- Azt hogy 12 nap múlva lesz csak esedékes, nem kéne még kipakolva lennie! - mutattam lendülettel az édesség felé, amit levertem a polcról, mentségemre szóljon nem direkt csináltam, egyszerűen csak így sikerült. Carmen míg nevetett rajtam, én felvettem és beletettem a kocsinkba, hogy majd bánatomba elmajszolgathassam, plusz ez egy ilyen kárpótló ajándék magamnak. Jár ennyi mindenkinek, nem igaz?

A hatalmas élelmiszer boltban nem is tudom mennyi időt töltöttünk a spanyol barátnőmmel mire mindent beszereztünk az ő és a barátja, George szülinapjára, ami február közepén lesz csak. Időnk még lenne bőven, de a lakótársam nagyon ragaszkodott ahhoz, hogy minden meglegyen és csak a fontosabb dolgokat kelljen megvennünk előtte - nem véletlen néztünk most úgy ki, mint egy málhás szamár. Mindegyikőnknél 3-3 szatyor - ezt mind felcipeltük a negyedik emeletre.

- Carmen, legközelebb nem megyek veled vásárolni! - dőltem el a kanapén és próbáltam rendbe tenni magamat mielőtt elindulnék az egyetemre, mert lesz két órám, utána pedig az iskola titkárnak segítek be néhány sulis program megszervezésében - semmi kedvem hozzá, de a plusz pénz sosem árt és így legalább én is be tudok segíteni a közös kasszába, nem csak Carm fizet mindent.

- Mindig ezt mondod, de valahogy mindig velem jössz.

- Mert elfogytak az édességeim! Muszáj voltam feltölteni. - tökéletes kifogás volt, hisz utáltam egyedül elmenni vásárolni, így inkább szenvedtem a lánnyal - rosszabb volt már most, mint anyukám, aki megteheti ne menjen sose vásárolni párban, mert az egyik mindig olyan lesz, mint egy szülő.

- Tudod, hogy szeretlek Lily, de nem kéne indulnod? Le fogod késni a buszod! - hirtelen kapcsoltam és pattantam fel a kényelmes ülőalkalmatoságról és a szobámba rohanva kezdtem el összeszedni a cuccaimat, amikre szükségem lesz a mai nap folyamán.

- Ne felejtsd el, hogy ma George és egy haverja átugranak! - szólt utánam mikor még úgy szaladgáltam a nappali és a szobám közt, mint egy mérgezett egér.

- Minek jön a haverja? - tettem fel a kérdést, mikor a bakancsom kezdtem el húzni. Nem szerettem, ha mások járnak fel hozzánk, hisz ez volt az egyetlen hely, ahol teljes biztonságban tudtam magam érezni. Itt nem volt rajtam hatalmas nyomás, önmagam lehettem, mert Carm úgy fogadott el, ahogy vagyok. Sosem próbált megváltoztatni egy olyan személlyé, aki nem én vagyok - Javierrel ellentétben, aki ott szólt be nekem, ahol tudott. Az öltözködésembe, az étkezésembe, ami mostanában amúgy sem ment olyan jól, de ő mindig megszólt - most túl sokat eszel, ez most túl kevés és hasonlók. Nem is bántam, hogy csak egyszer járt itt nálunk.

- Úgy gondoltunk nem ártana megismerkednetek egymással. - nem nézett a szememben, hisz tudta mit gondolok az egészről. Nincs szükségem új emberekre az életembe, akik úgyse fognak velem foglalkozni, csak ha szükségük lesz valakire mikor unatkoznak - gondolom nem kell bemutatnom, hogy itt megint kire gondolok. Magamnak mindig felteszem ezt a kérdést, hogy akkor miért vagyok vele, ha alig tudok valami jót mondani róla - a válaszom pedig mindig ugyanaz, hogy ő biztosabb pontnak tűnik, viszont ez sem olyan jó megoldás.

- Nincs szükségem senkire sem. Ott van nekem Javier, elfelejtetted?

- Őt? Legszívesebben kitörölném az emlékeimből! - az összes barátnőm utálta a spanyol srácot, hisz tudták mit tett velem a nyaralásunk előtt. Nem tudtak neki megbocsátani, amit nem is csodálok, nekem is nehezemre esett, még talán most is ezért van bennem egy kis ellenérzés a fiúval szemben, de valamennyire el tudtam engedni a lányokkal ellentétben, akik teljesen kiakadtak és olyan fejmosást kaptam, hogy örökké azt fogom emlegetni - még anya sem szidott le úgy, ahogy ők tették akkor. - Meg nem is rendes kapcsolat az, amit ti leműveltek. Megint az lesz, ami 19-be volt. Össze fogja törni a szíved.. - hogy egyetértettem-e vele? Totálisan, de az istenért sem vallottam volna be neki, hogy az elejétől kezdve igaza van - a szívem mélyén mindig is tisztában voltam ezekkel a tényekkel, de sosem voltam képes beismerni 100%-ban.

- Védeni próbálsz, amiért hálás vagyok, de te is tudod, hogy ez az én harcom. - öleltem magamhoz és adtam egy gyors puszit az arcára és siettem a buszhoz, hisz nem lett volna szerencsés, ha lekésem.

Az egyetem töltött órák szokásosan unalmasan teltek, a kétszer egy órás előadásokon majd megpusztultam az unalomtól. A tantárggyal önmagában nem volt bajom, hisz ez volt a szakma alapja, de az óraadó magyarázása le tudott hozni az életről az szent igaz, így miután elhagyhattuk az előadót sétáltam fel a második emeletre, ahol az irodák kaptak helyet. Bekopogtam az ajtón és mikor szabad utat kaptam a belépéshez beléptem a faj ajtón és leültem a titkárnővel szembe - akinek még mindig nem tudtam megjegyezni a nevét, így próbáltam kerülni a megszólítását, ami egészen jól ment az elmúlt három félévben. Dögunalom volt a megbeszélés is - ráadásul a Valentin napra tekintettel szeretné az egyetem fő épületét kidekorálni mindenféle csicsás, rózsaszín-piros szalagokkal, díszekkel. Engem komolyan mondom büntetnek odafentről. Viszont ezután már sokkal lényegesebb dolgokra is sor került, mint például a diplomaosztó, az egyetemi sport nap és a hozzá köthető adománygyűjtés.

Délután négykor fáradtan léptem ki a westminster-i egyetem épületéből és a buszmegállóba siettem, hogy minél hamarabb haza tudjak érni, de azzal nem számoltam, hogy csak fél óra múlva fog jönni a buszom. Sóhajtottam és a pad kis szélére leültem és nem tudtam mást csinálni, csak várni. Kezdett sötétedni, én pedig egyedül ültem a megállóban, mikor valami puffanást hallottam az oldalról, ijedten fordultam a hang irányába - aggodalomra semmi okom nem volt, csak egy fiatal lány ejtette le a telefonját mellettem, de ahogy rám nézett elnevette magát - biztos még mindig olyan rémült fejet vágok.

- Ne haragudj, de olyan vicces arcot vágtál! - bevallom el tudtam képzelni, így vele együtt én is elnevettem magam. A hangja olyan ismerős volt, mégsem tudtam hova tenni a lányt - viszont az akcentusa bizonyos szavaknál nagyon hasonlított az enyémre, biztos vagyok abba, hogy spanyol lehet ő is.

- Olyan ismerős vagy valahonnan, találkoztunk már? - fordultam a lány felé, aki épp a telefonját nézegette, hogy sérült-e, aztán hirtelen felém kapta a tekintetét és beugrott ki is ő és hol találkoztunk - noha a nevét azóta se tudom, mégis megmosolyogtatott a tény, hogy megint akkor futunk össze mikor valamire várunk.

- Veled szöktem be a férfi mosdóba 2019 nyarán, nem igaz?

- Jól elfelejtettük elkérni a másik nevét, így mindenkinek úgy meséltem rólad hogy a wc-s lány. Viszont a sors szerint most illene bemutatkoznunk. - kuncogta el magát.

- Bevallom én is így neveztelek el mikor meséltem a barátnőimnek rólad. Az univerzum pedig szeretné, hogy ne így emlékezzünk a másikra.

- Isabel Hernáez vagyok, de mindenki Isának szokott hívni, ritkán pedig Bel-nek.

- Lily Navarro, mindenki csak Lilynek hív. - ráztuk meg a kezünket és hatalmas nevetés tört ki belőlünk. Ki gondolta volna, hogy ilyen hirtelen botlik - átvitt értelembe az ember egy olyan személybe, akivel 1,5 éve volt egy kis kalandja egy szórakozóhely mosdójánál? Túlságosan fura érzés kerített hatalmába, de nem foglalkoztam vele - biztos csak túl paranoiás vagyok. Minden kétségem félretéve kezdtem el egy újabb témáról beszélgetést kezdeményezni, ezáltal sokkal jobban ismertük meg egymást.

- Ha engem kérdezel, ez a busz nem fog jönni. - nézett rá a telefonján az időre, ami szerint 10 perce jönnie kellett volna. - Felhívom a barátom, hogy jöjjön értem, dobjunk haza téged is? - kedves gesztusnak gondoltam, hogy engem is haza akar vinni, de megláttam a telefonomon, hogy az öcsém keres, így felmutattam neki a telefont és intettem Isának.

Szinte egész úton vonalba voltam öcsémmel és hallgattam, ahogy mindenféléről mesél olyan lelkesen, így nem volt szívem egyszer sem megszakítani, hiába tudtam, hogy nem azért hív, mert az egyik haverjáról akar mesélni, aki 4 hamburgert is meg tudott enni - a sok csacsogást pedig a jobb kezem bánta, amivel fogtam a telefonom, hisz oltári hideg volt.

- Aztán Juan és Pablo kikísérték a mosdóba William-et, mert a négy csípős hamburgertől kezdett rosszul lenni. Ja és apának lett új párja.

- Eddig is tudtam, hogy nagy isten állatkertje, de hogy ennyire? Mit várt négy erős hamburger utá... -akadtam el egy pillanatra, mert ekkor esett le a mondat másik része. - Apának milye lett? - hangom kissé megemeltem és az apartmanunk előtt meg is álltam.

- Új párja, Aroa a neve. Ma mutatta be nekem és tök rendes, vett nekem hatalmas sült krumplit. - kezdett áradozni Leo apa új párjáról. Hogy tudott ilyen hamar továbblépni?

- De hát még a válás se volt meg, máris bemutat a párjának?

- Emlékszel mikor hazajöttél az ünnepekre és elmentek ketten valahova? - most jött a hideg zuhany, hisz azt mondták boltba mennek, erre kiderül, hogy akkor mentek el és írták alá a válási papírokat. - Nem akarták elrontani akkor a kedvedet, így azt mondták, hogy február végén intézik a dolgokat.

- Köszönöm, hogy elmondtad ezt most nekem öcsi, de nekem most le kell tennem, mert hazaértem. Majd még beszélünk, szeretlek! - megvártam, hogy elköszönjön ő is és csak akkor nyomtam ki a hívást. Nem hittem el, amiket hallok. Hazudtak a szüleim az egész válásukról, ezt mégis hogy? Miért nem tudott akkor leesni? Hisz annyira egyértelmű volt.

Mérgesen trappoltam fel a negyedikre - valahogy le kellett vezetnem a feszkót, mire felérek. Hazudnám, ha azt mondanám, hogy sikerült, de kevésbé voltam már feldúlt mikor az ajtónkat nyitottam.

- Carm! Ezt nem fogod elhinni! - kiabáltam a lánynak az előszobából. - Most beszéltem Leóval és tudod mit mesélt? Anyáék már akkor elváltak mikor otthon voltam, de ez még nem minden! Apa becsajozott! Te ezt fel tudod fogni? Valami Aroa a nő neve. Ki ad ilyen nevet bárkinek is? - léptem a nappaliba és hirtelen megijedtem, hogy végig magamnak meséltem a dolgokat, de mikor bentebb sétáltam láttam meg, ahogy hárman a konyhaasztalnál ülnek és amikor felém fordultak egy ütemet biztos kihagyott a szívem mikor a tekintetünk összetalálkozott.

1,5 év után akaratom ellenére is lepergett előttem az összes együtt töltött idő, ahogy újra belenéztem kékes-zöld szemeibe - viszont ez nem tartott sokáig, mert a brit srác telefonja folyamatosan pittyegni kezdett, pont mint azon az éjszakán.

Carmenre és George néztem, akik teljesen értetlenül néztek hol rám, hol Landóra, hol pedig egymásra.

Őszintén, már én sem tudtam mi is történik pontosan.

°°°

Sziasztok!

Ti mit gondoltok a Valentin napról? Ti is hasonlóan álltok hozzá, mint Lily vagy sokkal pozitívabban?
Javier ugyan még nem jelent meg, de egyre több mindent tudhattok meg róla. Szerintetek meg fog Javier változni, ha Lando képbe kerül?
Mit gondoltok mennyire jó ötlet ennyire erőltetni ezt az ismerkedős dolgot? Tény, hogy régebben történtek a dolgok és lehet tovább lehetett volna lépni csak Lily meg Lando nem tudott, szívük mélyén pedig nem tudtak, ez vajon mennyire igaz?
Gondoltátok volna, hogy Isa lesz a híres mosdós lány? Vagy azt, hogy már ekkora szerepe lesz, mert felkeresi a lányt?

Nem utolsó sorban pedig TALÁLKOZTAK!

Mit gondoltok erről? Így képzeltétek el vagy máshogy? Szerintetek mi lesz az egésznek a kimenetele?

°°°

—Vanda