𝓛𝓪𝓷𝓭𝓸 𝓝𝓸𝓻𝓻𝓲𝓼

2021. Február 16. Kedd

Ma semmi dolgom nem lenne, húzhatnám a kelést 10 utánra - a sors nem igen kegyes hozzám, hisz az edzésem pillanatokon belül kezdődni fog, csak még Jon előkészíti a dolgokat. Neki már kipanaszkodtam bőven és elmondtam a történet összes apró részletet és magamnak is nehezen vallom be, hogy könnyített a lelkemen, hogy nem kell már bezárnom és megnyílhatok valakinek és akármennyire is nagyon jó a kapcsolatunk, mindig mindent Carlosnak mondtam el személyesen - akkor még itt volt. Holnap pedig elsőnek Madridba utaznak vissza, utána pedig Maranellóba, hisz új csapat és onnan sokkal egyszerűbb bármit is intézni neki a csapattal. Persze ettől függetlenül elmondok majd neki mindent, de azért olyan sűrűn nem zaklathatom. Jont pedig most a szokásosnál is közelebb engedtem magam és most tényleg olyan dolgokat is megosztottam Lilyvel kapcsolatosan, amit eddig nem. Most már össze tudta rakni a dolgokat és megértette - ettől függetlenül a tegnaphoz hasonlóan Charlotte-al egyetértett és szerinte se vagyok második opció a spanyol lánynál, de valahogy ezt nem tudtam kiverni a fejemből és Javier látogatása sem enyhítette bennem - még most sem tudom felfogni azt, hogy miért is keresett meg és azt sem honnan tudta meg a lakcímem.

Az edzés szokás szerint teljesen leszívott és egy gyors zuhany után neki is álltam enni az edzőmmel és beszélgettünk mindenféléről - most a Lily témát el is hanyagoltuk teljesen, aminek kifejezetten örültem. Megnéztünk közösen egy meccset és ment is dolgára Jon - természetesen nem felejtette el, hogy holnap is jönnie kell, hogy kínozzon - szenvedő arccal néztem rá és egy csúnya pillantást, így inkább meghúztam magam és a csukott ajtónak hátat fordítva néztem körbe a lakásba és valami bekattant - elkezdtem takarítani, szégyelve vallom be, hogy nekem nem igazán szokott időm lenni, ezért anya szokta. Ma pedig pont ráértem és kihasználtam minden egyes szabad percem - addig a pillanatig, amíg nem szólalt meg a csengő. Egy másodpercre elkezdett kalapálni a szívem, mert azt hittem megint Javier, de egyébként nem ő volt, hanem az idősebb húgom, Flo.

- Te mit keresel itt? - a vállamba boxolt és minden engedély nélkül beljebb sétált és a téli cuccait lehámozta magáról, amíg én sokkban meredtem magam elé.

- Semmi szia? Még meg mered kérdezni, hogy mit keresek itt? Tényleg fogalmad sincs róla? - nézett rám felháborodva én pedig köpni, nyelni nem tudtam hisz olyan csúnyán nézett rám. Normál esetekben ez a nézés le szokott peregni rólam, de most annyira nem tudott, hogy inkább hátrébb léptem. - Ignorálod a kedves családod Lando Norris, azt történt! - csapott bele a vállamba, de nem játékosan, hanem rendesen erőből. Az ütés helyére teszem a másik kezem és próbálom nem jobban kifejezni milyen erősen is ütött.

- Nem értem rá, írtam is anyának üzenetet! - próbáltam magamat kivágni a dolgok elől, de Flo nagyon makacs, nem könnyű elérni, hogy változzon a véleménye bármiben is, mert ha valamit a fejébe vesz, az úgy is fog történni - ebben az esetben is. Idejött, hogy leordítsa a fejemet és mindent a fejemhez vágjon és mondjuk jogos is.

- Azt megértem, hogy egésznap el voltál foglalva tegnap az autó bemutató miatt. Mind tudjuk, hogy elfoglalt vagy, de a szezon még el sem kezdődött, mégis olyan, mintha futamokra járnál és havonta egyszer jössz haza. - fejem lesütöttem és elszégyeltem magam, hiába voltam párszor otthon - és itt kiemelném a párszor, hisz többször is hazalátogathattam volna. - Az a lány a baj?

Hirtelen kaptam fel a fejemet és elképedve néztem rá - emlékeztem arra, hogy azon az estén mikor hirtelen elrohantam otthonról látta ahogyan Lily képeit nézegettem. Kár lenne tagani előtte, hogy semmilyen lány sincs a képben, hisz jelen állás szerint úgy éreztem nem is volt. - Azt hiszem ezzel mindent el is árultam. - sóhajtottam egyet és a konyhába indultam, ahol öntöttem magamnak és a húgomnak egy pohár narancslevet - húzva az időt, de mire visszaértem facetime-on beszélgetett anyával és szépen kibeszéltek, így becsatlakoztam én is és inkább eltereltem a témát magamról. Percekig még beszéltünk, de aztán anya lerázott minket azzal az indokkal, hogy főznie kell, ami mondjuk igaz is volt, mert a többieknek otthon csak kell enni.

- Most takarítottál? - nézett körbe a nappaliba a húgom és már dagadt a májam, hogy tényleg észrevette, de akkor olyan dolog történt, amire nem is számítottam - rám borította a gyümölcslevet.

- Normális vagy? - tettem fel a kérdést kiakadva, ő pedig ördögien elmosolyodott, szinte már rémísztő is volt az egész.

- Te se vagy az, ne lepődj meg, hogy én se vagyok az! Komolyan még meddig szerencsétlenkedsz a csajjal? Nem tudom mi történt köztetek, de elég irritáló ezt a búval baszott és szerencsétlen arcod nézni.

- Az történt, hogy 2019 nyarán találkoztunk, közelebb kerültünk egymáshoz és elég komoly dolog kezdett alakulni köztünk, amit elszúrtam azzal, hogy nem voltam vele őszinte. Nem tudta, hogy elég ismert személy vagyok, aztán egyszer megtudta és lelépett minden szó nélkül. Nem tudtam a teljes nevét, a kis kamu instáinkat pedig a hangüzeneteink után letöröltük. Aztán pár hete George és Carmen kerítőst játszottak és elhívtak a spanyol lány lakásába, hogy bemutassanak neki és ekkor újra találkoztunk..

- George és Carmen? Nem tudták, hogy már ismeritek egymást? - most Flo ült sokkoltan és próbálta a fonalakat kibogozni, de egyelőre nem ment neki.

- Nem, mert nem mondtuk el senkinek azon a nyaraláson, aztán felesleges lett volna. Aztán kicsivel később George és Carmen elintézték, hogy én menjek elé az egyetemhez és beszéljük meg a dolgokat, ami nem igazán volt hatásos és nem is jutottunk semmire sem. Lilynek volt egy barátja, aki pont ott volt és el nem tudod milyen irritáló egy alak! A két kerítő szülinapjára elmentünk közösen ajándékot venni, mert én nem tudtam Carm-nak, ő pedig George-nak mit venni. Carmenék buliján pedig elég szépen összegabalyodtunk és nem kelljen részleteznem mi történt, elég idős vagy ahhoz, hogy kitaláld.

- Nem értem.. Ha megtörtént, miért nem vagytok egymással? - hogy miért is? Mert én nem hittem magamban és a lányban, Lily pedig egyszerre volt az okozója és elszenvedője.

- Megjelent az exe, akivel előttem volt együtt, aztán miután lelépett visszament hozzá, de szakítottak azelőtt, hogy lefeküdtünk volna egymással. A srác megjelent és mindent lerombolt. Én elég csúnya dolgokat vágtam Lilyhez és azóta nem is beszéltünk. - így kimondva a dolgokat realizáltam, hogy mennyire is túl lettek komplikálva a dolgok. Voltak mindkettőnkben rengeteg sérelem, mégis úgy érzem, hogy bolhából csináltunk elefántot.

- Elmegyek hozzá! - ahogy kijelentettem a fürdőbe igyekezve az arcom megmostam és a szobámban átöltöztem és csak legórtam a cuccaim az ágyam szélére. Úgy siettem, mintha késésben lettem volna, pedig semmilyen időpont nem lett megbeszélve, mégis úgy éreztem kezdünk kifogyni az időből. Gyorsan befújtam magam parfűmmel mikor megszólalt a csengő, de én tudomást se vettem, így folytattam a készülődést. Fogmosás után leszaladtam a lépcsőn és olyan dolgot láttam, ami teljesen meglepő volt számomra. Ott állt Lily a húgom előtt, mind a ketten meglepődtek egymáson, de aztán a Flo elmosolyodott és boldogan mutatkozott be a spanyol lánynak. Hisz tudta, hogy nagyon egy rugóra járt az agyunk most, csak annyi a különbség, hogy ő hamarabb lépett.

- Szia.. - az eddigi magabiztosságom köddé vált, így esetlenül köszöntem a lánynak, akin teljesen látszott, hogy zavarban van a húgom előtt.

- Én szerintem nem is zavarok tovább, amit kellett megcsináltam és ahogy hallottam most egy jó kiadós beszélgetésen kell túlesnetek. - elpirult és meglepődött mikor Flo megveregette bíztatásként a vállát.

A húgom lelépett, a lány pedig esetlenül állt a csukott ajtó előtt, így biccentettem a kanapé felé, hogy ott sokkal kényelmesebb lenne, így lehámozta magáról az összes téli kiegészítőjét és leült mellém.

- Kezdhetem én? - szólalt meg kis habozás után, én pedig beleegyezően bólintottam. - Javierrel még az utolsó évem elején jöttem össze és azt hittem meg is találtam az igaz szerelmet, de a vizsgák előtt kiábrándultam az egészből és a rózsaszín köd elszállt, mert rájöttem arra, hogy nem elég neki egy ember. Dobtam és kis idő elteltével mentünk el arra az ikonikus nyaralásra. Csak tudatni szeretném, hogy nem voltál, most se vagy és nem is leszel második opció nekem Lando! Azt hittem Javier után sose leszek senkibe se szerelmes, de aztán te elérted azon a nyáron, csak fájt, hogy nem mondtál semmit erről az egész elég ismert vagyok dologról.. Nem igazán gondolkoztam és azt hittem jó lesz visszamenni ahhoz a majomhoz és elfeledtett majd mindent, de csak rád gondoltam folyton és ahogy volt lehetőségem néztem a futamokat mindig, persze ezekről tudomásom szerint Carm se tud. Sajnálom, hogy azt éreztettem, hogy második vagy az életemben, miközben te vagy a legelső... Ami pedig azután az éjszaka történt és amiket Javier mondott csak részben volt igazság.

- Tudom. - néztem a szemébe és látszódott, hogy próbálja visszatartani a könnyeit és közben meg is van lepve. - Tegnap eljött és elég sok mindent bevallott. Elmondta miket tett veled és az utolsó éves sztorit és a plázás incidenst is. Azt mondta szeret téged, de miattam elenged téged. Látta és érezte rajtad, hogy nem vagy boldog mellette és a kényszert. Ő pedig visszament ahhoz a csajhoz, akivel utolsó évetekbe járt össze. Még sok mindent mondott, de a lényeg az az volt, hogy bocsánatot kért és békét ajánlott.

- Elfogadtad?

- El, de ettől függetlenül közös megegyezés alapján nem leszünk barátok. Viszont nem csak ő volt egy hatalmas barom, hanem én is, ezért én is szeretnék elnézést kérni.

- Azt hiszem ezt szépen elszúrtuk. - mosolyodott el és vele együtt én is. - Te hiszel a sorsban, Lando?

- Valamilyen szinten igen, miért?

- Mert azt hiszem a sors azt akarta, hogy ezt megoldjuk.. Együtt. - halványan elmosolyodott, ami adott egy kis reményt, hogy még rendbe hozhatjuk ezt az egészet.

- Van kedved sétálni? - tettem fel a kérdést, ő pedig beleegyezően bólintott. Jó melegen felöltöztünk és útnak is indultunk.

Nagyon hideg volt kint, hidegebb, mint amire számítottam. Fáztam, de ahogy ránéztem a lányra, tudtam, hogy nem vagyok ezzel egyedül, ezért kitaláltam, hogy a közeli kis parkban lévő árustól vegyünk egy jó forró teát, ami nagyon finom - korábban is vettem már innen és sosem okozott csalódást. Csendben sétáltunk egymás mellett, nem jutott eszembe semmi sem, ami tényleg lényeges lett volna. Ez az a pillanat, amikor minden fontosabb a szavaknál - elnémulva egymás mellett sétáltunk gőzölgő teákkal - a szavak igencsak fontosak, de a tettek túl szárnyalják az összes szót, ez pedig pont ilyen pillanat volt. Élveztük egymás társaságát.

Éppen hazafele vettük az irányt - itt már azért beszélgettünk egy keveset, de itt sem estünk túlzásokba, de a lány telefonja elkezdett csörögni, ő pedig kivette a zsebéből és mikor realizálta ki is hívja épp most arca fájdalmasan eltorzult - ezt még a sötétben is észre lehetett venni a gyér utcai világítás alatt.

- Nem igazán tudok most beugrani, nem vagyok Londonban. Nagyon sürgős? - tette fel a kérdést és sóhajtott egyet. - Rendben, indulok is - unottan zsebre rakta a telefonját és felém nézett. - El tudnál vinni az egyetemre? Van egy kis elintéznivalóm.

Az volt a nagy szerencsénk, hogy már az utcámban sétálgattunk és el tudtunk indulni. Beleültünk a papaya színű McLarenembe. Látszott rajta, hogy feszült a hívás óta, ezért úgy gondoltam rákérdezek. A kérdés után nem harapta le a fejem - már jó jel.

- Eléggé zavaros igazából. Az iskola titkárnak én szoktam segíteni a különféle rendezvényeket szervezni és állítólag valami közbejött és azért kell valamit variálni, de hogy mit és miért azt nem tudta volna elmondani nekem most és szentük állítja, hogy nem lehet vele holnapig várni. - mondandója után telefonját elővette és írt valakinek egy üzenetet - valószínű Carmennek, hogy egy hamar nem fog ám hazaérni.

Alig egy óra alatt bent voltunk a fővárosban és az egyetemhez is elég hamar odaértünk.

- Köszönöm Lando a fuvart. Menj haza és pihenj. Örülök, hogy láthattalak, valamikor összefutunk úgyis! - csukta volna be az ajtót, de gyors voltam és áthajoltam az anyós ülésen, hogy megakadályozzam a lány elmenését.

- Dehogy hagylak itt, ki ne találd! Esélytelen, hogy busz jönne miután végzel. Tudjuk múltkor is mi volt. -

- Igaz. Akkor majd nem tudom mikor találkozunk! - ezután ellépett az autómtól és a hatalmas épülethez sietett.

°°°

Sziasztok! <3

Meg is hoztam a folytatást, igaz egy kis késéssel, de csak kint van!

Kiderült ki volt az a titokzatos lány, számítottatok Flo-ra? Mit gondoltok a részről? Szerintetek későn jöttek rá, hogy igazából bolhából csináltak elefántot? Ezt elkerülhették volna vagy szükséges volt ahhoz, hogy eddig eljussanak?

Viszont van egy kis bejelenteni valóm!

Nem tudom meddig, de egy ideig nem fog egyik történetemhez se rész kikerülni. Ennek az az oka, hogy igazából teljesen beértem velük magamat, nagyon nincs is előre elkészített rész.. Szóval szeretnék velük egy kicsit nyugodtan haladni és ha mindegyik történetnél bizonyos részekkel haladtam és ha valami közbe jönne, akkor is tudjak részt kirakni.

Elnézést szeretnék tőletek kérni, amiért mostanában csak mentegetőzők, én sem így terveztem.. :(

Legyen mindenkinek további szép napja! <3

°°°

-Vanda