𝓛𝓪𝓷𝓭𝓸 𝓝𝓸𝓻𝓻𝓲𝓼

2021. Február 14. Vasárnap

Elárulva érzem magam - főleg  történtek után. Úgy éreztem a szülinapon, hogy minden rendben van és ezután már csak jobb lehet minden. Klappolt minden szombat estig - utána minden amit gondoltam hamuvá vált, mert Javier szépen felégetett mindent. Nem volt egyáltalán szimpatikus számomra, nem vettem róla tudomást, hisz így is zavart, hogy Lilyvel alkotott egy párt - ő viszont az első találkozásunkkor jól szemügyre vehetett engem és figyelt, még ha ezt én észre sem vettem. Elemezett engem, mert nem tudott hova rakni és aztán mikor összeállhatott neki a kép, a szakításuk után kihasználta a helyzetet és a gyengepontomra tapintott. Érezte, hogy nem vagyok biztos magamban - nem is voltam, ezért is kaptam fel annyira a vizet és minél hamarabb akartam otthagyni a két spanyol lány lakását. A legjobban attól féltem, hogy második leszek és egy B opció - ezt a lánnyal töltött idő elfeledtette velem, de a spanyol srác visszahozta és felerősítette a kételyeket bennem, hogy valaha lehet-e Lilynél az első helyen. Csalódtam és azt kívántam mikor végignéztem ahogy Javier elégedetten elvigyorodik és mintha mi sem történt volna indul le a lépcsőn - volt oka boldognak lenni és örülnie, hisz elérte a célját. Meginogtam és bogarat ültetett a fülembe, amit én csak jobban tápláltam. Elérte, hogy ne érezzem magamnak elsőnek, hisz mindig tőle futott a karjaim közé a lány. 2019 nyarán a szakításuk után ismerkedtünk meg és miután lelépett hozzá ment vissza, aztán mikor most szakítottak megint nálam kötött ki. Utáltam ezt az érzést, már csak a sportomból kiindulva, hisz utáltam mindig második maradni - ez mégis olyan szituáció volt, ahol akárhogy is próbáltam beleadni apait és anyait, egyszerűen alulmaradtam, ezért pedig mérges voltam nagyon magamra és a lányra is - annyira úgy jött ki a szitu, hogy második vagyok mindig és hiába mondogatta a lány, hogy ez nem igaz és hiába próbálta megmagyarázni Javier szavait, én mégis elengedtem a fülem mellett és inkább menekülni akartam, mert ez a helyzet hihetetlen fojtogató volt és csak jobban táplálta bennem a düht - ezért mondtam azt a lánynak amit, miközben semmi valóságalapja nem volt. Hogy is lett volna, hisz a Lily számomra a minden. Egyszerűen csak mérges voltam rá, Javierre és magamra.

Rá azért, mert ilyen helyzetbe kevert engem és nem volt őszinte, ahogy én sem - mégis úgy érzem a kettőnk esete teljesen más. 

Javierre, amiért ilyen hamar levágta a dolgokat és ezt kihasználva tett tönkre mindent - de tényleg jogosan tartom ezért felelősnek? 

Magamra vagyok a leginkább, amiért másfél éve nem voltam őszinte a lányhoz és azért is, amiért meg tudtam inogni ilyen hamar pár szótól, ami leginkább szabotálás céljából hagyta el a spanyol srác száját - de így egy nap elteltével mégis jogosnak érzem a kiakadásom és most nem tudnék a lány elé állni és leülni vele megbeszélni a dolgokat - leginkább dacból. Nem gondolom azt, hogy nekem kéne elé állnom. 

Egész nap ignoráltam minden telefonhívást, hisz úgy is tudtam nem fontos - Zakkel még kora reggel beszéltem a holnapi autó bemutatásával kapcsolatban - kizárásos alapon George, Carlos és talán még Isa neve szerepelhet a nem fogadott hívásaim között. Jogom volt ehhez és szükségem is volt arra, hogy ezen a napon rendbe tegyem magam és a holnapi bemutatóra száz százalékosan tudjak teljesíteni - habár olyan tétje nincs, mégsem nézhetek ki rosszul és minden részletre figyelnem kell, ezért a szüleimnek írtam egy sms-t, hogy "innentől nem leszek elérhető holnap estig, ettől függetlenül minden rendben van velem, nem kell aggódni csak a holnapra készülök." Hogy elhitték-e? Azokról az emberekről beszélünk, akik felneveltek, így biztosan tudom, hogy nem, de ismernek és tudják akkor mondok el dolgokat, ha készen állok rá - addig míg nem, nem éri meg erőltetni.

- Mikor szeretnéd elmondani mi történt a buliban, amiért ilyen rossz a kedved? - tette fel a kérdést Jon, az edzőm. Egy ideje már itt van, én mégis alig szólaltam meg, pedig általában csak úgy árad belőlem a szó - még olyankor is mikor nem éppen kéne.

- Nem nagyon történt semmi sem azon kívül, hogy csak egy második opció vagyok. - hanyagul elővettem egy fél literes vizet és beleittam ezzel is húzva az időt.

- Miért lennél az?

- Mert az vagyok és kész! - hangom kissé felemeltem és flakont is összenyomtam a kezemben. - Lilynek az vagyok, ez elég indok, hogy ezt gondoljam.  - néztem az edzőm felé, aki kissé megdermedt a hirtelen felemelt hangomtól - nem hibáztatom, nagyon ritka, ha ennyire kiakadok valamin. Ezután inkább valami egyszerűbb témára tereltem mindig a szót, hiába próbálta belőlem kiszedni pontosabban a dolgokat - nem járt sikerrel. Túl friss volt, hogy erről beszéljek.

2021. Február 15. Hétfő

Izgatottan keltem fel reggel és amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam a házamat és a McLaren központjába siettem, ahol inkább eltöltöttem az egész napot, mert elméletileg és gyakorlatilag is csak délutánra kellett volna jönnöm, én mégis hamarabb jöttem, hogy eltereljem a figyelmem, hisz akkora itt a nyüzsgés, hogy időm sincs a magánéleti problémáimmal foglalkoznom. Edzettem Jonnal, majd beszélgettünk sok dologról, aztán Charlotte is csatlakozott, aki nőből van és egyből kiszúrta, hogy nem vigyorgok orrba-szájba, mint ahogy szoktam, szerencsétlenségemre ennek hangot is adott az edzőm előtt, így mivel már ketten vannak ellenem esélyem sem volt terelni. El kellett nekik mondanom az egész sztorit, hogy értsék a dolgokat. Utáltam ezt a helyzetet, mert hiába akartak jót azzal, hogy meghallgatnak, mégis rám lett erőszakolva.

- Szerintem igazat mondott. - szólalt meg hosszas csend után a PR-osom. Hirtelen kaptam felé a fejem és nem tudtam hirtelen mire érti. 

- Ezt mire érted?

- Arra mikor azt mondta nem vagy második. - gúnyosan felnevettem és megforgattam a szemeimet.

- Ha igaz lenne nem ment volna hozzá vissza akkor.

- Nem tudhatod miért tette! - fogta meg a jobb vállamat. - Viszont lassan kezdődik az egész, szedd össze magad! - hazudnék, ha azt mondanám könnyített a lelkemen ez a kisebb fajta beszélgetés, mégis sokkal felszabadultan vonultam be az élő közvetítésbe és foglaltam szabadon helyet. 

A sok rossz után kellett már, hogy egy kicsit visszarázódjak ebbe a világba és kifejezetten jót tett ez a pár óra nekem - ki tudtam mindent zárni és csak a fő dologra tudtam koncentrálni, ami nem más mint a karrierem. Szépen egyengettem és fokozatosan fejlődtem - Daniel mellett pedig még több esélyem lesz arra, hogy jobb legyek. Egy nagyon tapasztalt pilóta és maga mögött tudhat jó pár futamgyőzelmet, így meg tud osztani olyan dolgokat, amikkel ezt el tudom érni - egy szóval olyan kis felkészítő lesz az, hogy vele dolgozhatok. Habár sosem lesz olyan, mint amilyen a spanyol pilótával volt, mégsem hiszem azt, hogy össze kéne hasonlítanom őket - felesleges, hisz két teljesen más emberről beszélünk. Máshogy versenyeznek, különböző személyiséggel rendelkeznek, de közös bennük, hogy mindig jobbak és jobbak akarnak lenni és hajlandóak segíteni a másiknak, ha szüksége van rá.

- Nagyon jó volt az egész, jövőhéten találkozunk! - intettem pár itt dolgozónak, akik velem együtt indultak a kocsihoz, hogy hazamenjenek - fárasztó volt, mégis megérte. A kocsiba beülve az itt szerzett adrenalin felpörgetett és boldogan hajtottam fel a feljárómra és mikor kiszálltam láttam meg egy alakot az ajtóm előtt szobrozni. Nem láttam olyan jól, hisz nem volt olyan közel és még sötét is volt, így a kíváncsiságom győzött és nem a garázs felől léptem be a házba, hanem a főbejárat felől és mikor kirajzolódott az alakja leblokkoltam. Hidegzuhanyként ért a lány jelenléte és minden jókedvem elszállt, hisz tudtam nem csak egy egyszerű beszélgetésnek nézek elébe.

- Merre van George? - kérdeztem a lánytól miután beléptünk az ajtón.

- Csak elhozott. Visszament a lakásába a szüleihez.

- Vizet, teát vagy kávét? 

- Tudod, hogy nem ezért vagyok itt Lando. - foglalt helyet a kanapé egyik végén, én pedig a másik végében.

- Tudom Carmen, tudom.. - sóhajtva dőltem hátra és lehullt az álarc. Előtte felesleges lett volna bármit is titkolnom, mert Lilytől már biztos mindent tud. Nem érzem szükségesnek, hogy én kezdjek bele a dolgokban és ő is érzi, hogy magamtól nem fogok neki állni.

- Tévedsz azzal kapcsolatban, hogy második lennél nála. 

- Hát nekem nem így jön le. - nézek a spanyol lány felé, aki csak sóhajt egyet a mondandóm miatt.

- Hibát követett el azzal, hogy visszament Javierrel és ezt ő is tudja. Megbánta már akkor mikor hirtelen fogta magát és eljött a nyaralásról és az ő lakása előtt kötött ki. Azt hitte a szünetük után megváltozik és nem lesz olyan tahó Javier.

- Neki miért adott több esélyt, amikor nekem egyet sem? 

- Mert te fontos voltál neki és nem ezt várta tőled.

- Én sem azt vártam tőle, hogy második opcióként kezeljen és ha jön nála valami engem egyedül hagyva visszamenjen a borzasztó paraszt exéhez. - fakadtam ki hirtelen és a lányra néztem, aki meg sem rezzent. Mintha várta volna a beszélgetésünk azon pillanatát, amikor kirobban belőlem mi a bajom. Végig nézve a lányon tényleg erre a reakciómra számított és ezért nem rezzent meg. Vajon Lily és közte is lezajlott már ez a fajta beszélgetés?

- Értem, hogy böki a férfiasságod, hogy visszament Javierhez és nem hallgatott meg téged. Mindketten hibát követtetek el azzal, hogy nem voltatok őszinték a másikhoz. Te nem mondtad el, hogy ismert vagy, ő pedig azt, hogy még friss volt neki a szakítása azzal a paraszttal és bebiztosította magát, hogy nem mondta el a nevét, így könnyen le tudott lépni. Bántja a lelked az egész, de ne csak Lilyt okold a dolgokért. Te is ugyanannyira hibás vagy. Nem támogattam mikor kijelentette ott a szállodában hajnalban, hogy hazautazik és visszamegy hozzá azok után, hogy milyen csúnya szakításuk volt. - megszeppenve hallgattam a lányt, aki elég erőteljesen kezdte el mondani nekem a dolgokat. Még megmozdulni se mertem, nehogy azért is leharapja a fejemet. Eddig is tudtam, hogy a valós tényeket magyarázza nekem, amik idáig nem mertem kimondani hangosan.

- Mesélte neked azt is, ami a buli után történt? - tettem fel nagy nehezen a kérdést, mire csak beleegyezően bólintott. - Javier teljesen elbizonytalanított és elkezdtem bemesélni magamnak a dolgokat és aztán egyre jobban kezdtem elhinni azokat és így csúszott ki az a mondat a számon. Carmen én nem úgy gondoltam.. Csak elképesztően dühös voltam... - annyira szégyelltem magam, hogy inkább tenyerembe temettem az arcom, ne is lássa Carmen a teljesen megtört arcomat és a könnyekben úszó szemeimet. 

- A szíve mélyén ő is tudja, hogy hirtelen felindulásból mondtat csak most össze van törve és nem tudja ezt épp ésszel végig gondolni. - szívem összeszorult amikor azt mondta, hogy össze van törve, ezek szerint miattam. Iszonyatosan nagy tahónak éreztem magam azért a mondatért és azért is, amiért azt hittem jogosan hagyta el a számat, pedig egyáltalán nem. A spanyol lány pontosan rávilágított arra, hogy csak az önbecsülésemet zavarta az egész és fújtam fel a dolgokat, amiket be is meséltem magamnak.

- Mit kéne tennem? 

- Beszélj vele, de ne ma! Nem hiszem, hogy higgadtan tudnátok beszélni a dolgokról. Még pár napot hagyj magadnak és neki is. Írok majd, ha ideális lesz. - állt fel a kanapéról és az ajtó fele igyekezett, hisz írt neki George, hogy itt van. Az kulcsot elfordítottam és mikor kitártam az ajtót egy nem várt személy tartotta fel a kezét, mint aki épp kopogni szeretett volna - hát ezzel megelőztem. Carmentől elköszöntem és George-nak is intettem egyet, majd mikor elhajtottak fordultam a váratlan vendégem felé, akire nem igazán számítottam, hogy meg fog jelenni a házamnál.

- Hogy kerülsz ide? - néztem végig Javieren, aki zsebre tett kézzel nézett rám. Talán olyan volt, mintha bűntudata lenne, belőle pedig igen csak nehéz ezt kinézni.

- Carmen segítségével . - fordult a spanyol lány felé aki tekintetével majd meg tudta volna ölni a spanyol srácot, aki csak biccentett neki egyet. - Bemehetek? - sóhajtottam és félre is álltam. Semmi kedvem nem volt a sráchoz, mégsem tudtam volna elküldeni innen magam sem tudom miért. Habár őt nem kínáltam meg semmivel sem, hisz nem voltunk olyan kapcsolatban és tudom, hogy nem is egy csésze teára ugrott be egy kis pletykálással édesítve.

- Igazából szeretnék elnézést kérni mindenért, amit tettem veletek. Egy igazi faszfej voltam. 

- Ezzel egyet tudok érteni. - mormogtam az orrom alatt.

- Egy középiskolába jártunk Lilyvel és már akkor is gyönyörű volt, mellesleg okos is és az esze okozta a vesztem. Volt egy csaj az évfolyamba, aki ellenségként tekintet Lilyre, miközben ő ezt nem is gondolta volna. Egy buliban voltunk, ahol többet ittam a kelleténél és a csaj is, így hát szépen egymásnak estünk és ezt később józanon is folytattuk. Lily a vizsgák előtt jött rá, szóval viszonylag hamar aztán a vizsgák után esélyem sem volt vele beszélni személyesen, mert elment nyaralni. Kétségbe voltam esve és egy idő után elkezdtem hívogatni, ameddig fel nem vette, de akkor közölte, hogy megismert valaki mást, aki gondolom te voltál. - kissé sokkolt a történet, de tartott egy pillanatnyi szünetet, mintha egy megerősítésre várt volna tőlem, így bólintottam. - Aztán nehezen beletörődtem a dolgokba és csak őrlődtem a lakásomban, de egyszer csak az éjszaka közepén beállított és nem mondott semmit. Kényszerből menekült vissza hozzám és nem is volt boldog. Pár hónapja felkeresett Olivia és nem voltam rest elfogadni az ajánlatát és itt tudod mire gondolok. Viszont itt elég sok idő kellett neki, mivel nem is igazán figyelt rám és mivel nem egy országban tartózkodtunk nehéz is volt, de épp úgy gondolta Via, hogy iderepül és így buktunk le, mikor te Lilyvel vásároltál. Itt látott meg és ahogy találkoztunk legközelebb dobott is. Mérges voltam, hisz amióta elsőnek találkoztunk tudtam, hogy elvesztettem LIlyt, miközben egy csodás lány és azon az elven voltam, hogy ha velem nem lehet, veled se legyen. Követem a sportot és a te munkásságot sem kerülte el a figyelmem miután egyszerre érkeztél meg vele. Utánad néztem és megtudtam ezt-azt a mentális egészségedről. Könnyű volt ezután minden és hiába tűnt úgy, mintha elégedett lennék, nem voltam utána. Fájdalmat okoztam egy olyan embernek, akit szeretek és egy olyannak, aki boldoggá tudja tenni őt, ahogy én sosem. - lehajtotta a fejét és éreztem igazat mond, mégsem tudtam benne teljesen bízni.

- Carmen hogyan jött a képbe? - ez hatalmas kérdőjel volt a fejembe és nem tudtam elképzelni a spanyol lányról, hogy ő kereste volna fel honfitársát.

- Felhívtam és elkértem a lakcímed, ami nem volt kispiskóta, de aztán sok győzködés után megkaptam.

- Lehetetlen téged elképzelni könyörögni, hisz eddig egy hatalmas farok voltál. 

- Jogos.

- De azt nem értem mindig, hogyha szereted Lilyt, miért fekszel össze azzal a csajjal? Miért nem próbáltad neki bebizonyítani, hogy már más vagy és nem a végzős Javier? 

- 2019 nyarán úgy tért vissza, hogy téged szeret és nem engem. Szeretem, ezért is mondtam le róla és engedem, hogy boldog legyen veled. 

- Egy barom vagy. - kendőzetlen őszinteséggel mondtam a szemébe. Nem is értem, hogy tudott más lányokra nézni Lily mellett.

- Tudom nem leszünk már világi cimborák és nem is szeretnék, de béke? - nyújtotta felém a jobb kezét kézrázás gyanánt. 

°°°

Sziasztok! <3

Kis késéssel, de megérkezett a rész. Igazából már egy ideje meg volt írva a rész, de valahogy nem éreztem igazinak, szóval javítgattam és belekerült a Lando és Javier közti jelenet, mert eredetileg a következő Lando szemszögbe csúszott volna át, de elég felületesen, így viszont megkaptátok az egészet. ❤️ A rész pedig azért is érkezett most, mert péntekre, szentestén mással készülök nektek.

Mit gondoltok a részről? Így mennyire tűnnek el Landóból a kételyek? Mennyi idő lesz mire felkeresi Lilyt? Javierről ezek után mit gondoltok, hogy beleláttok a mögöttes dolgokba? Szerintetek Lando elfogadja a kézrázást béke gyanánt? Ti mit tennétek?

Legyen mindenkinek további szép napja! <3

°°°

—Vanda