𝓛𝓪𝓷𝓭𝓸 𝓝𝓸𝓻𝓻𝓲𝓼

2021. Február 11. Csütörtök

Magam sem tudom mi ütött belém mikor kijelentettem a lánynak, hogy érte megyek és nézzünk ajándékot ketten. Sokkal jobb lett volna, ha csak adok neki egy kis távpontot és elmegy egyedül, mert az, hogy együtt töltöttük az egész délutánt csak azt eredményezte, hogy folyton azon járt az eszem, ami múltkor véletlen elhagyta George száját. Ott hagyott engem egyedül Lily és Javier karjaiba rohant és ez nagyon fáj - olyan érzés, mintha őt választotta volna helyettem, ami valamilyen szinten igaz is, ezért pedig haragszom a lányra. Utálni akarom ezért, mégsem tudom, így inkább magammal teszem ezt másfél éve.

Nyomja a szívem, meg kéne osztanom vele mit érzek ezzel az egésszel kapcsolatosan, de neki ott van Javier, szóval akármit mondanék sem változtatna a dolgokon. Minden maradna így - vagy pont rosszabb lenne, mert kiadnék mindent, Lilyt meg hidegen hagyná és hoppon maradnék - ez pedig rosszabb lenne, de azzal, hogy magamba folytom csak magamat marcangolom szét belülről.         

Egy piros lámpánál álltunk és egy pillanatra a lány felé fordítottam a fejem és láttam elkomorult arcát. Nyoma sem volt annak a jó kedvének, amit a plázában produkált. Ötletem sincs mi történhetet vele egyik pillanatról a másikra, de egyszerűen most nem merem feltenni a kérdést, így az út a spanyol lányok apartmanja felé csendben zajlik - viszont a gondolataim ordibálnak bent, egy perc nyugtom sincs, így mikor mindketten kiszálltunk a kocsiból kitört belőlem a kérdés - valószínű a legrosszabb időzítésben.

- George mesélte, hogy azután jöttél újra Javierrel össze miután eljöttél Horvátországból. Igaz? - hiába hiszek a brit barátomnak, egyszerűen annyira értelmetlennek tartom az egészet, hogy muszáj tőle hallanom.

- Kérlek, ne most Lando! - nem fordult felém, ami elég árulkodó jel ilyen esetekben, mégsem tudtam elengedni. Tőle kell hallanom - még ha fájni is fog.

- Mert mikor máskor tudnánk erről beszélni? Majd holnap Carmenék szülinapi buliján? - egy fokkal hangom felemeltem, nem szándékosan, de annyira türelmetlen voltam már, hogy így jött ki.

- Sajnálom Lando.. - egyenesen felnézett a szemembe és szemei már csillogtak a könnytől.

- Ugye nem utánam szaladtál vissza hozzá? - hangom megremegett a kérdés végénél és éreztem a torkomban azt a fojtogató érzést. - Még az is jobb lenne, ha velem csaltad volna meg őt.. - itt volt az a pillanat, amikor kibuggyant az első csepp. Egy lépéssel közelebb lépett hozzám, majd még eggyel és a végén pedig alig volt köztünk távolság. 

- Ne kérdezz olyat, amitől tudod, hogy minden csak rosszabb lesz.. - arcomat két tenyere közé fogta és két hüvelykujjával végigsimított az arcomon és letörölte az épp kibuggyanó cseppeket. Igaza volt, tényleg rosszabb lett - nem csak miatta, hanem miattam is. Nem kellett volna erőltetnem, hogy elmondja, nem kellett volna erről tudnom. Kezeit megfogtam és szép lassan vezettem le őket onnan. Nem akartam, hogy így érintsen most jelen pillanatban és hátrébb léptem. 

- Én inkább megyek. - hallkan köszönt, én pedig beültem a kocsimba és amilyen gyorsan csak tudtam magam mögött szerettem volna tudni ezt az egészet.

Hiába akadtam most ki ezen ennyire, egy másodpercig nem tudom azért hibáztatni a spanyol lányt, mert visszament a volt barátjához, hisz ez miattam történt így. Őszintének kellett volna lennem vele és akkor alapból velem lenne. Engem ölelne, csókolna. Velem töltené az éjszakákat, nem a spanyol sráccal. 

Miután hazaértem Wokingba, levettem a cipőmet és a szobámba sétálva elterültem az ágyon és nem voltam felkelni onnan. Jól esett összekuporodva, egyedül lenni -minden gondolat nélkül, hisz most már nem nyomja semmi sem a szívem, mert megkaptam a legfájdalmasabb választ rá. A szemeimmel egyre laposabbakat pislogtam és egyszer csak elnyelt az álom világa.

Minden olyan szép és jó volt, még aludtam volna még, de a csengőm folyamatosan csak szólt, jelezve, hogy látogatóm érkezett - de egyáltalán nem érdekelt, így ugyanúgy feküdtem az ágyamban és vártam, hogy megunja az illető. Ez a taktika elég sikeresen bizonyult, hisz abbamaradt a csengő szinte már irritáló hangja - mégis olyan váratlan dolog ért, hogy egy másodpercre összerezzentem mikor meghallottam az ajtóm halk nyikorgását. 

- Komolyan a szőnyeg alatt rejtegeted a pótkulcsod? - a spanyol akcentust meghallva egyből megnyugodtam, de ennek ellenére sem fordultam a legjobb barátom felé.

- Ne kritizáld, te sem tartod jobb helyen!

- Lily felhívta Isát, gondoltam megnézlek már.

- Nem történt semmi komoly, Carlos. Menj nyugodtan vissza Isához. Nem kell engem pátyolgatni.

- Én kicsit máshogy hallottam ezt a "nem történt semmi komoly" dolgot. - rajzolt maga előtt macskakörmöket a legjobb barátom miközben helyet foglalt az ágyamon.

- Érdekelt, hogy igaz-e, amit George mesélt. Ennyi az egész.

- És megtudtad?

- Meg és tényleg igaza volt.. Carlos ez nagyon rossz érzés.. - csuklott el a hangom és ezután nem tudtam tartani magam, kitört belőlem minden. - Egyből visszament a volt barátjához, aki egy hatalmas farok. Nekem esélyt sem adott, hogy kijavítsam a dolgokat, neki pedig milliónyit adott már. Mond Carlos, rossz ember vagyok?

- Dehogy vagy rossz ember Lando! Te vagy az egyik legcsodálatosabb srác, akit valaha megismertem. Kiskoromban megtaláltam a barátaimat, el is határoztam, hogy nem kell nekem már. Aztán jöttél te azzal a kezdő fejeddel és ahogy elkezdtünk beszélgetni tudtam, hogy ebből egy szoros barátság fog kialakulni. Szóval ne pityeregj, holnap elmész George és Carmen bulijára és beszélni fogsz még egyszer Lilyvel, de most higgadtan! - nagy nehezen, de vettem a bátorságot most már a spanyol pilóta felé fordultam.

- Köszönöm Carlos! Hálás vagyok, amiért megismertelek!

2021. Február 12. Péntek

Eljött a várva várt nap, egy új esélyt kaptam, hogy tudjam Lilyvel nyugodt körülmények között rendezni a dolgainkat - habár benne van a pakliban, hogy megharagudott a tegnapi napért, de megnyugvást jelenteni nekem, ha helyretennénk ezt az egészet. Még ha nem is lennénk együtt, legalább egy egészséges kapcsolat alakulna ki.  Álmodik a nyomor, hm? Tettem fel magamnak a kérdést, mikor a tükröm előtt gomboltam be a fehér ingemet. Hülyeség az egész, mert azután a nyár után hogyan is lehetnénk már szimplán barátok?

A papaya színű McLarenemmel leparkoltam az apartman előtt és miután kivettem az ajándékokat lezártam a kocsit, majd zökkenőmentesen felindultam a negyedik emeletre. Csengettem és Carmen mosolyogva fogadott. Mikor beléptem köszönésképpen megölelt, én pedig odaadtam a neki szánt ajándékot, aminek látszólag nagyon örült. Váltottunk pár szót egymással, majd a pilótatársamat kerestem meg, hogy neki is boldog születésnapot tudjak előre kívánni - habár nem volt nagy a lányok lakása, így sem volt könnyű megtalálni, de mikor igen, akkor az ajándékátadás után vele már hosszabb ideig tartott.

Sorban érkeztek meg a vendégek és fogadta őket a két szülinaposunk, viszont egy valakit nem láttam. Őt. Vajon hol van? Miért nincs itt és fogadja ő is a vendégeket? Így kissé bizonytalanul benéztem szinte mindenhova, de sehol sem  volt - ezután pedig eszembe jutott, hogy valószínűleg a szobájában lehet. Bekopogtam, de válasz nem jött, ezért inkább benyitottam, de nem volt bent senki. Az ajtót becsuktam magam után és körbenéztem. A falak szürkék, az íróasztala egy kész káosz a tankönyvei és füzetei miatt. Az ágya melletti falon pedig képek díszelegtek, amiket végignéztem és mosolygásra késztetett, mert a nagyján a barátnőivel volt rajta, néhányan pedig a családjával.

- Te mit csinálsz itt? - a hirtelen hang miattam kissé megugrottam, de miután szembesültem azzal, hogy Lily az megnyugodtam. 

- Igazából téged kerestelek, de nem voltál sehol sem.

- A boltba szaladtam le egy-két dologért csak. 

- Bocsánatot szeretnék kérni a tegnap miatt. Nem volt szép, hogy annyira kiakadtam, nem volt veled szemben fair. Esetleg.. - az ajtó hirtelen kivágódott és egyszerre kaptuk a tekintetünk Carmenre, aki spanyolul mondott valamit Lilynk, aki hirtelen lesápadt és mindketten magamra hagytak a lány szobájában. Most már fix meg kell tanulnom spanyolul!

10 perccel később se tért vissza Lily, így nem vártam tovább rá bent és kimentem, hátha összefutok még több ismerős arccal. Össze is futottam, így velük kezdtem el beszélgetni és a kezemben lévő almalét kicsit a kezemre borítottam, így a fürdő felé vettem az irányt, ahol egy nem várt látvány fogadott.

Lily zokogva állt a tükör előtt és nézte saját magát.

- Mi történt? - az ajtót gyorsan becsuktam és odasiettem a lányhoz, aki arcát gyorsan megtörölte - hiába, mert már láttam könnyáztatta arcát. - Javier itt van? Szóljak neki? 

- Nem! Nem akarom őt látni! - kétségbeesetten nézett rám, ami nagyon nem tetszett. 

- De hisz a barátod. Hátha tudna segíteni.

- Már nem a barátom, de amúgy se tudna segíteni.. - leült a kád szélére és tenyerébe temette az arcát. Egy másodpercig sem haboztam, leültem mellé, átkaroltam a vállát és magamhoz húztam.

Javier valami nagyon kegyetlen dolgot tehetett a lánnyal, ha ennyire maga alá került. Nem érdemli meg Lily, hogy valaki így bánjon vele - hibát követett el a spanyol srác, ha csak úgy elengedte a lányt, mert nála csodálatos személlyel nem sűrűn találkoztam még. Közelebb húzódott hozzám és szorosabban ölelt magához. Viszont nem maradhatunk így az örökkévalóságig, így hátrébb húzódtam  és bal kezemmel megtöröltem az arcát és a száját felfelé görbítettem, amin felkuncogott.

- Nem tudom mit tett az a barom, de nem érdemli meg azt, hogy ennyire kiakadj miatta. Rendben? Most pedig gyere, menjünk és érezzük jól magunkat. Meg nem sokára megyünk abba a buliba is. - mivel huzamosabb ideig a lányok lakása elég szűkös lenne.

- Szerinted is rossz alakom van? - simított végig a ruháján, mire értetlenül néztem rá. Gyönyörű volt a kezdetektől kezdve, így azonnal nemlegesen rázni kezdtem a fejem. - Gyönyörű vagy. Még életemben nem láttam ilyen lányt, aki ilyen szép lenne!

Órákkal később már a szórakozóhelyen voltunk a kijelölt V.I.P részen, hogy nyugodtabban tudjunk bulizni - mondjuk én sosem voltam híve az ilyennek, de csak az egyik barátom és barátnőjének ünnepeljük a szülinapját, így kibírom.

2021. Február 13. Szombat

Éjfél is elmúlt, mikor már a sarokból néztem Lilyt, ahogy Carmennel hülyülnek a táncparketten, amíg én valamilyen koktélt ittam, amit mindenkinek el kellett fogadnia, hogy fel tudjanak oldódni - a két lányban is volt egy kevés, de biztos vagyok abba, hogy még becsiccsentve se sincsenek, pont annyit ihattak, amennyitől fel tudnak oldódni a táncparketten - amennyire én is a második nagy alkohol tartalmú ital után, így vettem a bátorságot és elkértem Lilyt Carmentől, aki hatalmas mosoly kíséretében magára is hagyott a barátnőjével. Egymáshoz közelebb lépve összekulcsoltam kezeinket és úgy kezdtem el a spanyol lánnyal táncolni. Ez ment egy jó darabig, amíg be nem rakott egy lassú zenét a DJ főként a szülinapos pár miatt, de mindenki táncolhatott, ha akart - így elkezdtünk lassúzni Lilyvel.

- Kicsit nem ismerős? - tette fel a kérdést, én pedig elmosolyodtam, mert ő is emlékszik még rá.

- Nehéz nem elfelejteni. Az az este nagyon jó volt. - válaszoltam.

- Tényleg  így gondolod? - fejét hátrébb hajtotta, hogy a szemembe tudjon nézni. 

- Persze! A nagy része nagyon jó emlék, felesleges lenne tagadnom. - felpipiskedett és homlokát az enyémnek döntötte. 

- Lehet a kis koktél beszél belőlem, de megcsókolhatlak? 

- Nem nekem kéne ilyenkor kezdeményezni? - tettem fel pimaszul a kérdést, amire csak felkuncogott, majd ajkait az enyémekhez nyomta. Másfél év után újra érezhettem az ajkait, mindennél jobban boldognak éreztem magam, hisz végre eltűnt az a hatalmas szakadék, ami köztünk volt. Kezeimet a derekán pihentettem és húztam magamhoz egyre közelebb. 

- Lenne kedved lelépni? - suttogtam ajkaira, ami neki is szélesen vigyorgott.

Szóval így történt az, hogy gyalog a lány apartmanjához igyekeztünk és az ajtajuk előtt újra egymásba gabalyodtunk, úgy szedte elő a kulcsokat és így zárta be az ajtót. Az ölembe kaptam és célirányosan indultam meg vele a szobája felé. Az ágyon óvatosan fektettem el és tornyosultam felé. Így folytattuk a szenvedélyes csókcsatánkat, majd később áttértem a nyakára, ahol nyálas puszikat hagytam, majd az állkapocs vonalán haladtam végig és végül a füle mögé adtam lágy puszikat és újra ajkaira tértem vissza miközben kezemmel a bal combját simogattam. A helyzeten fordítottunk, én kerültem alulra, Lily pedig mielőtt újra ajkaimra tapadt volna elkezdte kigombolni az ingem és miután ez megvolt úgy döntött hátra. Puszikkal hintette be a nyakamat, majd szép lassan haladt lejjebb. Elsőnek a mellkasomon időzött el, utána pedig a hasamon.

- Nem fair, hogy rólam lekerült már az ing, rólad meg még semmi! - elnevette magát, majd felhúzott, hogy húzzam le elsőnek a ruhája cipzárját, másodjára pedig majd a ruhát. Minden bűntudat nélkül dobtam el jó messzire és megint magam alá fordítottam a lányt, aki a nadrágommal kezdett el bíbelődni. Gyorsan felálltam és mikor húztam le magamról néztem végig a fehérneműben fekvő lányra, aki ugyanúgy engem nézett. A boxeremtől is megszabadultam egy úttal, így mikor újra a lány ajkaira tapadtam felült addig amíg kikapcsoltam a melltartóját, amit ismét levágtam valahova. A bugyijától gyorsan megszabadultam és óvszerért nyúlva húztam fel azt.

Ajkait harapva ment el.

°°°

Sziasztok! <

Előre szeretnélek titeket tájékoztatni, hogy jövőhéten ismételten nem lesz rész, mert szombaton szalagtűzöm lesz és előző nap az ilyenkor szokásos dolgokat intézem majd. Szóval ezért szeretnék elnézést kérni!

Mit gondoltok a részről? Landóból kitörtek a dolgok, szerintetek jókor? Ennek köze lehet a másnaphoz? Javier kezd kikerülni a lány életéből, viszont őt ismerve még visszatérhet. Vajon hogy és mikor fog ez megtörténni? Ezek után vajon Lily és Lando helyre tudja hozni a dolgokat vagy még több sérelem gyűl össze?

Legyen mindenkinek csodás napja és hétvégéje! <3

°°°

-Vanda