𝓛𝓲𝓵𝔂 𝓝𝓪𝓿𝓪𝓻𝓻𝓸

Azon a keddi éjszakán minden megváltozott - egyenesen romba döntötte az összes emlékem arról a nyárról. Kezdtem azt érezni, hogy minden kezd rendeződni az életemben, hisz az az évem túlságosan zavaros volt, de ő elfeledtette velem - aztán miatta még jobban kesze-kusza lett minden. Megígérte, hogy nem fog hazudni - megtette, én meg elmenekültem.

2019.augusztus 20. Kedd

Békésen aludt mellettem mikor azt hittem az én telefonom csipogott - miközben az övé volt. Mit sem sejtve vettem kezembe a telefont és néztem meg a zárolt képernyőn az értesítéseket. Egyből le kellett volna esnie, hogy az nem én telefonom mikor valami Carlos által írt üzeneteket olvastam, amiben valami interjú kikerüléséről kezdett el mesélni a mellettem alvó fiúnak és hogy a brit pilóta követőinek száma jóval megnőtt, pedig a másik srác szerint amúgysem rendelkezett kevéssel - miután megláttam, hogy mi az instagram neve a brit srácnak nem voltam rest lecsekkolni - azóta is azt kívánom bár ne tettem volna meg és a telefont is le kellett volna tennem és nem végigolvasni a kapott üzeneteket. Sokkal egyszerűbb lett volna minden, hisz tényleg igaz néhány esetben az a mondás, hogy jobb néha nem tudni bizonyos dolgokról. Az a pár üzenet mindent tönkretett.

Mérges voltam, nem tudtam tisztán gondolkozni - ezért is döntöttem úgy ahogy. Most már a saját telefonomat fogtam meg és hagytam ott az alvó Landót, aki valószínű nem fogja érteni a dolgokat reggel vagy nem is fogja igazán érdekelni, hisz ha visszagondolok az instájára, amit belső kényszer miatt néztem meg és szomorúan vettem tudomásul, hogy olyan lányokat követ, akiknek a nyomába sem tudok érni. Próbáltam azzal nyugtatni magam, hogy nem fogok neki hiányozni, mert ott vannak neki azok a spanyol, szőke lányok, akik mellett majd ki fog kötni - viszont ezzel a szívem csak jobban belesajdult a fájdalomba és millió darabkára tört.

Könnyek közt Carmen szobájába igyekeztem és reménykedtem abba, hogy egyedül lesz - érdekes bemutatkozás lenne, ha ott lenne George. Biztos bolondnak titulálna, hogy az éjszaka közepén könnyáztatta arccal jelennék meg és kétségbeesetten kérek segítséget.

- Biztos jó ötlet minden szó nélkül lelépni? - bevallom magam sem voltam biztos abban, hogy jót teszek-e ezzel az egésszel, ezért folyamatosan Carm szavain rágódtam - viszont ekkor beugrott, hogy mit ígért nekem a brit srác, ezért bólintottam a legjobb barátnőm felé és elintéztem, hogy kora reggel - minél hamarabb haza tudjak repülni Jerez de la Fronterába - ahol életem második legnagyobb hibáját követtem el azzal, hogy zokogva álltam az ő ajtaja előtt és vártam, hogy ajtót nyisson. Féltem a viszontlátástól, hisz nem igazán volt szép elválásunk. Már hogy is lett volna az mikor a szemed láttára enyeleg mással - darabokra zúzva a szíved. Mégis visszajöttem hozzá, mert ő biztosabb pontnak tűnik - még ha tett is olyan dolgokat a múltban.

2020.december 15. Kedd

Javier Lopez - aki miatt közel kerülhettem Landóhoz, hisz ha nem szakítunk a nyaralás előtt, akkor végig mellette lettem volna annak ellenére, hogy csúnyán megcsalt több alkalommal is. Mégis képes lettem volna újra és újra hinni hazug szavainak, amik sosem váltak igazzá - csak üres ígéretek maradtak, ezzel folyamatosan rombolta az önbizalmam. Ezért volt nehéz a brit felé nyitnom, viszont mikor megtettem, kiderült az, hogy ő is becsapott.

Majdnem 1,5 évvel később túl vagyok az első egyetemi évemen - most a második felét taposom és készülünk Carmennel a londoni lakásunkba a szünet előtti vizsgákra, hogy aztán haza tudjunk utazni a szüleinkhez az ünnepekre - csak ilyenkor van rá lehetőségünk olyan nagy a hajtás az egyetemen. Pont olyan, mint amilyenre számítottam. Örültem a nagy hajtásnak - másokkal ellentétben, hisz legalább ez elterelte a figyelmem a fiúról azokban az időkben mikor keményen bújtam a tankönyveimet és a lakótársamnak sem volt ideje részletesebben utánaérdeklődni a lelépésem oka miatt, csak annyit mondtam neki akkor, hogy hazudott a srác - ami valójában igaz is volt, de kihagytam azt, hogy ki volt a srác és miben hazudott - könnyebb volt nekem és így nem tűnt olyan valósnak annak ellenére, hogy nagyon is az volt, mert mikor Javier üzeneteit láttam vagy mikor telefonon beszéltünk nagyon is tudatta velem, hogy Lando már nem az életem része - hiába nem tudott semmit sem a britről, de mikor nem angolul szólalt meg, hanem spanyolul mindig egy-egy kést szúrt a szívembe.

- Nyár óta nem is hallottam a szüleidről. Történt valami? - azon kívül, hogy nem avattam már be a spanyol barátnőmet se annyira a dolgokba és emiatt is hatalmas bűntudatom volt? Annyi mindent tett értem, éjszakázott miattam, mikor nem tudtam aludni a kavargó gondolataim miatt és hagyta, hogy a vállán sírjam ki magam.

- Igazából én sem tudok sokat csak annyit amennyit Leo mesélt, ami azt takarja, hogy nemrég adták be a válókeresetett. - barna szemei kikerekedtek és a narancsleve pedig majdnem arra a sorsa jutott, hogy fel kelljen takarítani a konyhai járólapról. Teljesen át tudom érezni Carmen reakcióját, mert mikor az öcsém nekem is mesélte, hogy mikor a szüleim közlik velem is, akkor ne legyek annyira lesokkolva. Nem számítottam erre sosem, hisz mindig olyan jól megvoltak, a harmónia csak úgy átjárta a kapcsolatukat - éltem ebbe a tudatba addig, amíg Horvátországból a veszekedésükre értem haza. Azt hittem megoldják, mert hármunk felé ezt mutatták, de egy év után ezt sehogy sem tudták. 2019 nyara mindenkinek balszerencsét okozott a családomban.

- Nehéz elképzelni, hogy olyan sok év után Raquelt és Jorge-t külön. - sóhajtott egyet miután leült mellém a kanapéra és a kezébe vette ő is a tankönyvét, hogy együtt készüljünk a holnapi utolsó vizsgánkra. Megnyugvással tölt el, hogy utána nyugodtan tudjuk élvezni otthon az ünnepeket - vagyis nagyon remélem azt, hogy a szüleim nem fognak jelenetet rendezni, mint a legutóbbi látogatásom során - a legapróbb dolgon sikerült összeveszniük, amit azóta sem tudtunk megérteni öcsémmel és a bátyjámmal, akivel jelentősen megváltozott jó irányba a kapcsolatom.

- Január második feléig nem is szeretnék hallani erről az egész helyről! - léptem Carmen mellé miután mindketten megírtuk az izzasztó tesztünket.

- Egyetértek veled! - ezután buszra szálltunk és kiveséztük mire mit válaszoltunk, hogy számítottuk ki és hasonlók amíg meg nem érkeztünk a buszmegállóba, ami majdnem a bérelt apartmanunk előtt tesz le minket, ezzel megkegyelmez nekünk és nem kell olyan sokat sétálnunk ebben a trutyi időben.

2020.december 20. Vasárnap

A repülőút hazafele zökkenőmentesen telt, ennek ellenére boldogan hagytam magam mögött a gépet - hiába hallottam több helyről többször is, hogy még az autónál is biztonságosabb, mégsem voltam úgy oda a repülésért - kellett kiskoromba annyi légikatasztrófát néznem anyával!

Carment a szülei várták a reptér előtt, engem pedig Marco, ami bevallom meglepett hiába javult már a kapcsolatom az idősebb testvéremmel. Elköszöntem a lánytól hiába fognak átjönni hozzánk vacsorára, majd beültem a testvérem mellé, hogy hazafele vegyük az irányt.Nem beszéltünk olyan sokat, csak általános dolgok jöttek szóba - na meg persze anyáék, hisz kicsit aggódunk mi lesz Leóval. Ő még nem elég idős ahhoz, hogy egyedül lakjon a maga 14 évével, így nagy valószínűségével ingázni fog anya és apa között. Miután ezt kitárgyaltuk meg is érkeztünk a házunk elé, ahol már anya és az öcsém vártak - apa és Javier sehol sem voltak, így mikor kiszálltam az autóból jobban széjjel nézve realizáltam, hogy tényleg nem voltak itt.

Anya csontropogtatósan megölelt és alig akart elengedni, Leo úgy nyaggatta, hogy most már ő következne, így egy hatalmas puszi után az öcsémet öleltem magamhoz, aki már is őrült mesélésbe kezdett és le sem lehetett lőni - komolyan mondom végigjött velem az egész házon és a szobámba maradt míg a cuccaimat pakoltam a helyére, mert nem volt kedvem 1,5 hétig a bőröndömből kiszedni a ruháimat. Nagy nehezen viszont ki tudtam tessékelni és ezt kihasználva vetődtem le az ágyamra és próbáltam pihenni, de kavargó gondolataim ezt nem hagyták - nem értettem hol van Javier, legfőképp apa, mert megígérte, hogy velük együtt fog várni. Egyszer csak egy kopogás zökkentett ki gondolataimból, így a hang felé fordulva pillantottam meg Javiert, aki ezer wattos mosolyával üdvözölt - bárcsak én is ennyire tudnék neki örülni.

Kamu mosollyal sétáltam le a spanyol srác mellett és foglaltuk el a helyünket az étkezőasztalnál, mert bármelyik percben toppanhatott be a legjobb barátnőm családja, addig is megérdeklődtem anyától merre is jár apa. Szemeit megforgatva, nem törődöm stílusban közölte azt, hogy szokásosan külön edzést tart, de bármikor megérkezhet - pontosan így történt, Carmenékkel érkezett meg.

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ennyire jól kijönnek a családjaink egymással, így sűrűn csináltunk mindig ilyen összeülős ebédeket vagy esetleg vacsorákat. Szokásosan a szülők egymással kezdtek el beszélgetni mindenféléről, így mi megköszöntük anyának a finom vacsorát és ott is hagytuk őket és elvonultunk a kertbe vagy a szobámba.

- Baba, én megyek! - derekam átkarolva húzott magához közelebb és adott ajkaimra egy gyors csókot, majd magát kiengedve hagyta el a házat, ahol felnőttem.

- Én kicsit kiülök a teraszra. - a szobámba lépve vettem fel egy plusz réteget magamra, hisz tél volt és nem igazán szerettem volna betegen tölteni a karácsonyt. Egy random könyvet lekaptam a polcomról és a terasz felé vettem az irányt, ahol a már beöltözött Carm mellé lehuppantam. Kérdőn nézett hol rám, hol a kezembe levő könyvre, így mikor jobban szemügyre vettem akkor esett le mit is tartok a kezemben - természetesen a Landótól kapott könyvet. Véletlenszerűen belelapozgattam és könnyek kezdték a szemem csípni a hideg hatására mikor megtaláltam azt a kis eldugott túrázós helyett, ahol elsőnek voltunk és feltettem neki azt a bizonyos kérdést, hogy ki ő pontosan - le kellett volna sokkal hamarabb esnie, például mikor egy társaság előtt állt egy telefonnal és nem azért, hogy lefotózza őket, sokkal inkább azért, hogy vele készítsenek fotót.

- Teljesen megváltoztál, kifordultál magadból miután pár nappal hamarabb leléptél. Elhiszem, hogy fáj neked az egész, de szerintem lassan túl kéne lépned az egészen, jót tenne ha magad mögött hagynád őt. Hiába én voltam a legnagyobb támogatótok az egészben, mégis erre kérlek, a te érdekedben, Lily. - hiába voltam tisztában azzal, hogy igaza van a lánynak, mégis nehéz volt rávennem magam, de meg kell tennem azért, hogy végre rendesen tudjak élni - bűntudat és fájdalom nélkül, melyek nem marcangolnak szét.

°°°

Sziasztok!

Remélem mindenkinek jól telt az első három napja az iskolában !

Ilyesmi kezdésre számítottatok? Ti Lily helyében mit tettetek volna akkor? Mentetek vagy maradtatok volna? Habár még nem lehet sokat tudni Javierről, mit gondoltok róla? Szerintetek mennyire lesz fontos szerepe? Számítotok arra, hogy nagyon be fog kavarni?  Carmennek vajon igaza van abba, hogy túl kéne lépnie Lilynek?

   °°°

Vanda