Szoboszlai lefagyva pislogott Larina édesapjára, és tényleg félt, hogy megint lekever neki egy újabb pofont.

-Szia Apa! - ásít nagyot Larina, teljes nyugalom érzéssel. Egy percig sem aggódott amiatt, hogy Szoboszlai az ágyában van és ez édesapjának esetleg nem fog tetszeni.

-Jó reggelt kislányom! - biccent a férfi feszülten pislogva. - Mit keres az ágyadban ez a szerencsétlen? - kéri őt is számon, ám sokkal kedvesebb hangnemben.

-Tegnap hazahozott és itt aludt. - von vállat a lány lazán. - Majd megbeszéljük ezt reggelinél, jó? Mindjárt lemegyünk. - javasolja szülőjének, aki bólint egyet, majd egy utolsó megsemmisítő pillantást vet a focistára, aki elfehéredve nézi, amint kimegy a szobából és becsukja maga után az ajtót.

-Apád a frászt hozza rám! - leheli megsemmisülve Dominik, Larina viszont kuncogva ezen ejti vissza fejét a párnára és csukja be szemeit azzal a szándékkal, hogy pár percet még lustálkodjon. - Most mit csinálsz?

-Lustizok. - dünnyögi Larina, Dominik viszont csak pislog.

-Hogy mi van?! - rázza fejét értetlenül. - Apád most csörtetett be és ahogy elnéztem elég pipa volt, amiért itt vagyok! Nem akarsz beszélni arról, hogy mit mondjunk reggelinél?

-Mmmm... - Larina csak halk morgást enged el és nem érti, miért nem tud Dominik csendben maradni még pár percig.

-Te most komolyan bealszol itt nekem?! - támaszkodik fölé a focista hatalmas szemekkel. A régi Larina már hatszor körbeszaladta volna a szobáját idegességében és mindenféle hülye szöveggel bombázta volna, miközben ő megpróbálja lecsendesíteni és megnyugtatni. Ez az új Larina határozottan új neki.

-Jajj Dominik, most mit csináljak?! - fordul a hátára mérgesen és végre kinyitja szemeit, amivel megtalálja a focista barnáit.

-Mondjuk, kitalálhatnánk valamit, amit majd mondani fogunk, hogy apád ne heréljen ki kiskanállal! - dorgálja le egyből.

-Ugyan Dominik! Te korábban sosem paráztál ilyen miatt, szóval most se tedd. Én sem teszem. - javasolja neki, miközben kicsit megpaskolja borostás arcát.

-Korábban nem forgott kockán, hogy elveszíthetlek. - suttogja Szoboszlai gondolataiba mélyedve, elég komor arckifejezéssel. Ezen aztán Larinának sincs kedve mosolyogni.

Érezhetően megfagyott a levegő kettejük közt, Dominik tudta, hogy Larina hiába viselkedik most úgy ahogy, nem felejtette el ilyen könnyen, mit tett. Ez nem fog ilyen könnyen menni, minden nap tennie kell azért, hogy helyrehozza kettejük kapcsolatát.

-Menjünk, ne várjanak ránk. - mászik ki az ágyból Larina elengedve egy mélyről jövő sóhajt, Szoboszlai pedig engedi neki és inkább ő is összeszedi ruháit, amit tegnap viselt, hogy illő öltözékben menjen le Larina szüleihez az étkezőbe.

Dominik érezte, hogy most Larina feszült lett és ezért fejben hatszor elátkozta magát, mert nem akarta, hogy a beszélgetésük ezt váltsa ki belőle. Barátnője ágyán ücsörgött, amit be is ágyazott egy gyors szellőztetést követően, amíg Larina a fürdőben tartózkodott.

-Mehetünk? - néz fel várakozóan a lányra, aki megáll előtte percek múltán egy halvány mosollyal ajkain.

-Ne legyél már beszarva. - teszi vállaira kezeit, figyelmen kívül hagyva kérdését.

-A gyönyörű orrom nem tud elviselni még egy pofont ezt előre jelzem. - forgatja szemeit a focista, amin Larina tehetetlenül felnevet. Dominik elmosolyodik reakcióján, hiszen imádja a nevetését.

-Pedig már épp mondani akartam, milyen jót tett neki, hogy kaptál egy pofont. Végre egyenes. - tartja vissza nevetését a lány, a focista szája viszont tátva marad, micsoda beszólást kapott.

-Eddig is egyenes volt az orrom, nem tudom mégis miről beszélsz?! Kikérem magamnak! - háborodik fel Szoboszlai, de természetesen nem veszi komolyan barátnője.

-Jól van Mr. Karvalyorr! Menjünk enni. - húzza maga után a folyosóra a lány, így aztán Szoboszlai továbbra is elképedve sétál le utána a lépcsőn. Larinának nagyon kinyílt a csipája, de ez tetszik neki. Szeretné, ha felszabadultnak érezné magát mellette.

Csaba a megterített asztalnál ült szokásos helyén sport újságot olvasva, közben Valéria a konyhapult mögött ügyködött a limonádé készítéssel.

-Jó reggelt! - köszön Larina mosolyogva és édesanyjához megy, hogy egy puszival köszöntse őt ezen csodálatos napsütéses reggelen.

-Jó reggelt! - köszönti őket édesanyja meglepődve és értetlenül járatja barna szemeit a két fiatal között.

-Jó reggelt mindenkinek! - üdvözli a két szülőt hivatalosan is Szoboszlai. Valéria megilletődve viszonozza, Csaba csak egy megvető pillantással jutalmazza.

-Dominik, rád számítottam legkevésbé, amikor Csabi azt mondta négy főre terítsek. Azt gondoltam Esztella aludt itt. - ad hangot döbbenetének. - Mit keresel itt?

-Előbb együnk! - jelenti ki Larina, mert látja a focistán, hogy keresi a szavakat. - Éhen halok. - tolja Dominikot az étkezőasztalhoz, ahol helyet foglalnak édesapjával szemben.

Dominik kerülte a férfi pillantását, mert a kezdeni kedves, mosolygós szempár helyett jól tudta, hogy egy haragos, ölni képes zöld tekintettel találkozna. Nagyon kellemetlenül érezte magát és ezt Larina is érezte rajta, ezért óvatosan combjára simította apró kezét, hogy megnyugtassa. Ő csak egy apró mosolyt küldött felé és várta, mikor lesznek már végre túl a beszélgetés és reggeli kínos részén.

-Elég nagy bátorság kell ahhoz, hogy idetold újra a képedet a történtek után. - szólal meg a semmiből Csaba.

Most viszont úgy érezte Larina, ki kell mentenie a helyzetből a focistát, mert nem látta szemeiben csillogni a szokásos magabiztosságát és bátorságát, helyette rémület tükröződött bennük.

-Én kértem meg, hogy aludjon itt. Tegnap megbeszéltük, amit kellett és úgy döntöttünk kibékülünk, adunk a kapcsolatunknak még egy esélyt. - szólal meg a lány, mielőtt bárki bármi mást mondhatna. - Szeretném, ha ezt ti is elfogadnátok. - teszi hozzá óvatos mosollyal. - Tudom, hogy jelenleg nem bíztok Dominikban, és teljesen jogosan teszitek. Viszont ez a mi kapcsolatunk és nekünk kell megoldani a problémáinkat. Szeretnénk újra felépíteni azt a bizalmat egymás iránt, ami az elmúlt hetekben megingott és nyilván ez nem egyik napról a másikra fog menni, ezért kérnénk a támogatásotokat ehhez.

Larina édesapja maga elé bámulva pislog és próbálja megemészteni a hallottakat. Teljesen biztos volt benne, hogy a lány szakítani fog a focistával, amikor tegnap elment hozzá. Meg volt róla győződve, hogy elfelejthetik a focistát és nem fogja újra összetörni a lánya szívét. Utálta Larinát sírni látni, belefájdult a szíve valahányszor csak szomorúnak látta. Azt akarta, hogy mindig mosolyogjon és boldog legyen. Abszolút nem biztos abban, hogy ez Szoboszlai mellett ténylegesen megvalósulhat. Túlságosan félti a lányát.

Valéria némán járatja tekintetét a két fiatal között, hátha ez csak valamiféle tréfa. De nem volt az. Komolyan gondolják, amit a lánya mondott az imént és nekik erre most reagálniuk kell valamit. Kétségbeesetten nézett lánya szemeibe, amikből magabiztosságot és határozottságot tudott kiolvasni. Sosem volt neki semmilyen fiú ügye, és most egy ilyen fiút hoz haza, aki híres és focista és... problémás.

-Szerintem nem lepem meg egyikőtöket sem, ha azt mondom, ezt olyan könnyű lesz megtenni részünkről. - pillant férjére, aki még mindig nem tért magához. - Azt hiszem, meg kell tanulnom nem beleszólni folyton az életedbe Lari, és engedni, hogy te magad hozhass döntéseket, szóval, ha te így döntesz, akkor bár nem igazán tetszik, megpróbáljuk elfogadni és támogatni fogunk.

Larina maga is alig hiszi el, amit édesanyja szájából hallott. Nem szokott ilyen "éretten" beszélni és jóváhagyni a döntéseit. Tudja, hogy ha ő beleegyezik, akkor édesapja is bele fog, csak most látszólag fel kell dolgoznia a sérelmét a focista iránt, aki a szemében eléggé összement.

-Köszönöm anya. - nyúl a nő kezéért át az asztalon, amit kedves mosollyal fog meg.

-Nem várom el, hogy a nyakamba boruljatok és hirtelen minden olyan legyen, mint régen, mert az nem lenne őszinte. Színjátéknak ezután már semmi helye. - kezd bele Dominik szavait átgondolva. - Nagyon szeretem Larinát és borzasztóan sajnálom, hogy ez történt. Minden nap azon leszek, hogy helyrehozzam a hibámat és többé ne fordulhasson elő ilyen. Rajongok a lányotokért. - néz a két szülőre Dominik őszinte tekintettel, amire Csaba is aprót bólint.

-Máskülönben nem mertél volna idejönni. - teszi hozzá a férfi, szája sarkában egy alig látható mosollyal. Legalábbis Dominik látja ezt a mosolyt, bár nem tudja eldönteni, tényleg valódi e vagy csak ő képzelte már oda. - De utoljára mondom el neked. Ha a lányom miattad sír vagy csak egész egyszerűen szomorú, ne is mert ennek az utcának a közelébe se jönni, különben...

-Oké apa, szerintem Dominik felfogta, mire célzol. - vág közbe kínos nevetéssel Larina, mielőtt édesapja valami ijesztően csúnyát mondana a focistának, aki már most elfehéredett.

Az elkövetkező napokban, majd hetekben Szoboszlai igyekezte kifejezni értékelését Larina döntése iránt, vagyis hogy adott neki egy esélyt az újrakezdéshez. Próbálta minden nap érzékeltetni barátnőjével, mennyire szereti és mennyire figyel rá. Ez persze amíg Magyarországon tartózkodtak, nem volt nehéz, rengeteg időt tudtak együtt tölteni, pár napra le is utaztak a Balatonra, ahol Dominik barátaival nyaraltak egy kicsit.

Lipcsébe visszautazva ez az elgondolása a focistának már nagyobb erőfeszítést igényelt, ugyanis intenzív edzések vették kezdetüket a felkészülési szezonra, ami egyben sok utazással is járt. Ebben a két hétben szinte csak telefonon beszéltek Larinával, aki nem szeretett volna egyedül lenni a német városban, így Esztellával elutazott Görögország egyik legcsodálatosabb szigetére, hogy kicsit ők is töltsenek időt. Meg aztán Esztella sem tudott mit kezdeni magával Olmo nélkül, hiszen őt is hívta a kötelessége.

A két lány egészen biztos volt benne, hogy a két focista is ugyanúgy ki fogja beszélni a történteket az edzőtábor ideje alatt, ahogy azt ők is teszik a parton süttetve hasukat egy-egy koktéllal a kezükben.

Esztella büszke volt barátnőjére, amiért sokkal lazábban kezeli a szituációkat, és már nem görcsöl annyira rá dolgokra, mint ezelőtt tette. Ugyanakkor féltette is, mert nem akarta, hogy Szoboszlai újra elbánjon vele, ezért tudatosította a focistában, hogy bármivel is fenyegette meg őt Larina apja, ő sokkal durvábban bosszulja meg, ha a barátnője egy könnycseppet is hullajt miatta.

Larina persze néha pánikolt amiatt, hogy kevés időt töltenek együtt és talán el fognak távolodni, de Dominik mindig tett arról, hogy az ilyen és ehhez hasonló gondolatai messze szálljanak.

Szoboszlai is változtatott kicsit az időbeosztásán, kevesebb videojáték tette ki szabadidejét. Ilyenkor volt, hogy csak Larina mellé telepedett a kanapéra, miközben ő tanult, vagy elvitte randizni. Larina imádta az életét vele és nem bánta meg, hogy adott neki egy újabb esélyt.

-Nem megy ez nekem! - fakadt ki Larina látványosan szenvedve Szoboszlai lakásának nappalijában a puha szőnyegen a megannyi jegyzet és könyv között.

-Szerintem fejezd most már be a tanulást, mert én is hülyét kapok. - néz fel a telefonjából Dominik a kanapén fekve. - Túltolod már szerintem.

-Bagoly mondja. - morogja orra alatt a lány, szemüvegét fentebb tolva az orrán. Nos igen, beújított egy monitor szemüveget, mert elég sokat használja a tanuláshoz a laptopját, de mivel nagyon tetszik magát az eszköz, ezért előszeretettel viseli más tevékenységekhez is.

-Mi lenne, hogyha felvennél valami csini ruhát és elmennénk vacsizni? - veti fel az ötletet a focista, telefonját lezárva.

Larina fáradtan rendezgeti össze jegyzeteit és teszi a dohányzóasztalra az utolsó lapot is.

-De muszáj tanulnom. - nyöszörgi odacsoszogva a kanapén lazító fiúhoz.

-Eleget tanultál már. Azért nem megy több a fejedbe, mert szükséged van pihenésre. Az agyad nem képes több információt befogadni. A vacsi tökéletes alkalom, hogy kiszellőztesd. - nyújtja ki tetovált karjait Larina felé, aki egész egyszerűen ráfekszik a kanapén. - Ráadásul tudom, mennyire szeretnéd felvenni valahova végre azt a kurva magas tűsarkút, amit megvettél múlt héten. - vigyorog rá elégedetten, mert ezzel ötletet adott a lánynak az outfit kiválasztására, így nem kell túl sok időt tölteniük vele.

-Legyen. - egyezik bele szinte azonnal, miközben elhelyezkedik kényelmesen a focista mellkasán karjai között. - De a közelben kell parkolnod, mert nem vagyok képes kilométereket gyalogolni benne.

-Rendben királynőm, megoldom. - mosolyog rá Dominik kedvesen, majd ajkaihoz hajolva édes csókot nyom rájuk.

Egy ideje csak ennyivel kell beérnie, Larina egyelőre nem engedte vissza kisbarátját a bugyijába, kizárólag petting történt köztük és ennek már legalább három hónapja. De nem akarta lerohanni, türelmesen vár, mikor kap zöld utat végre, hogy olyan éjszakában részesítheti barátnőjét, ami után könyörögni fog, hogy ismételjék meg.

Fél óra múlva Larina egy fekete egyberuhában, az új ezüst cipőjében, hozzá illő ékszerekben és csillogó hatású harisnyában tipegett ki az előtérbe, ahol Dominik egyszerű farmerben és fekete ingben támasztotta a komódot telefonjába merülve.

-Jó ég! - néz fel a lány érkezésére. - Biztos nem fogod kitörni ebben a nyakadat? - pislog aggodalmasan a cipőre, ami legalább 12 cm magas volt. Larina csak magabiztos mosolyra húzza rúzsozott ajkait.

-Meglátjuk. Ha mégis, akkor cipelned kell a hátadon. - teszi hozzá nevetve.

-Irtó dögös vagy. - löki el magát a komódtól a focista és néhány lépést tesz barátnője felé, miközben szemtelenül végigméri őt. - Le sem bírom majd venni a szemem rólad vacsora alatt és szerintem ezzel nem csak én leszek így. - helyezi mindkét kezét Larina derekára, akinek apró kezei mellkasára csúsznak.

-Az nem az én problémám. - incselkedik a lány mosolyogva és engedi, hogy a focista apró csókot hintsen szájára. - El ne kend a rúzsomat, mert akkor mehetek vissza a fürdőbe.

-Kizárt dolog, túlságosan éhes vagyok, hogy erre időt adjak neked. - rázza fejét nevetve Dominik, majd felsegíti vékony szövetkabátját Larinára, hiszen a fekete ruha háta kivágott volt, szerencsére nem volt akkor kivágása mellkasánál, hogy féltékeny legyen. - Mehetünk? - veszi magához kocsikulcsát és telefonját, immár ő is kabátban. Annak ellenére, hogy október volt, a hűvös idő túl hamar köszöntött be Lipcsébe.

-Igen. - bólintja Larina a kistáskáját szorongatva, majd követi a focistáját a lifthez.

Szoboszlai egy igen elegáns, ugyanakkor ízléses éttermet választott ki a belvárosban, ahol eddig még sosem jártak barátnőjével. Dani Olmo persze már elhozta ide Esztellát, hiszen ő Dominik szerint túltolja mindig a randikat és minden fenszi helyszínt már kilőtt a környéken. A spanyol csapattársa igazi kis latin szerető.

Ígéretéhez híven Dominik a közelben parkolt, így Larinának nem kellett szenvednie a sétával, ha már egy indokolatlanul magas sarkú cipőt vett fel. A focistába karolva tipegett az étterem felé, aminek ajtaján belépve úgy érezte a feneküket is ki akarja nyalni a pincér - természetesen nem szó szerinti értelemben. Kabátjaikat lesegítve vitette el egy fiatal lánnyal a ruhatárba. Egy emeletre vezette őket a középkorú férfi, majd egy ablak melletti két fős asztal székét húzta ki Larinának, aki megköszönve a gesztust helyet foglalt.

-Szóval akkor most mi vagyunk flancosék? - mosolyog az orra alatt Larina, miután elment a pincért az ital rendelésüket leadni.

-Hogy érted? - ráncolja szemöldökét érdekes mosollyal, az étlapot kezei közé véve Szoboszlai.

-Úgy érzem magamat, mintha valami hollywood-i kiscsillag lennék. Vagy ha az nem is, de valami fontos előkelő ember. - kuncogja haját füle mögé tűrve.

-Megérdemled, hogy így bánjanak veled. - vigyorog rá Dominik hófehér fogait megvillantva.

Larina ezután megengedte, hogy Dominik egy képet megosztva a közösségi oldalán dokumentálhassa egy storyban, hogy ma este a leggyönyörűbb nővel vacsorázik. Nem titkolták kapcsolatukat, ugyanakkor a focista ügyelt arra, hogy mit nyilatkozik és milyen képeket tesz ki az oldalára. Barátnője pedig lassan megtanulja kezelni, milyen ismert a fiú és már őt is felismerik az utcán. Egyelőre rengeteg pozitív üzenetet kap a rajongóktól, aminek őszintén örül.

-Kérdezhetek valamit? - támasztja meg állát kézfején Larina.

-Persze. - bólintja Dominik, lenyelve a szájában lévő falatot.

-Kicsit kényes téma, mégis tudni szeretném... Meddig tervezel itt maradni Lipcsében? - kérdezi szemeit lesütve, mert előre fél a választól. Dominikot eléggé meglepte ez a hirtelen jött kérdés, szemei is ezt tükrözték.

-Nézd... - keresi meg a megfelelő szavakat. - Nyilván nem itt fogok megöregedni, mint Willi. - ezen a mondatán Larina rosszallóan csóválja meg fejét. - Egyelőre itt szeretném végigvinni a szezont, meg szeretném nyerni a kupát és amit csak lehet. Szeretem a csapatot, de biztos eljön a váltás ideje majd. Az, hogy Rose lett az edzőnk, csak hab a tortámon, nagyon összehangoltan tudunk együttműködni. De hogy jutott ez most eszedbe? - kérdez vissza most ő, hiszen korábban nem beszéltek ilyesmiről és szeretne tisztán látni. Nem akarja, hogy Larina valami internetről szedett információk miatt görcsöljön olyasmi miatt, ami egyelőre nem fog bekövetkezni.

-Én csak... Kíváncsi voltam, hogyan is állsz ehhez. - vonogatja vállát tanácstalanul a lány és végre óvatosan a vele szemben ülő fiúra emeli tekintetét.

-Hidd el Larina, hogy ha esetlegesen eligazolásról lenne szó vagy ebben gondolkodnék, meg fogom osztani veled. Az életem része vagy és ugyanúgy érint téged is, hol focizok. - magyarázza neki Dominik komoly tekintettel, hiszen így is gondolja.

-Rendben. - mosolyog rá a lány megnyugodva és egyelőre nem pörög azon, hogy hol folytatja jövő szeptemberben a focistája a karrierjét. - Köszönöm!

-Profi vagy, hogy kibírtad ebben a cipőben. - öleli át hátulról a focista a lányt, három órával később odahaza a nappali közepén.

-És ha hiszed, ha nem még kényelmes is. - fordul meg karjai közt Larina mosolyogva. Dominik csupán megbabonázva nézi arcát és csodálatos szemeit, amik minden egyes pillanatban elvarázsolják. - Borzasztóan finom volt az a hal. - tudatja eszébe jutó gondolatát a fiúval ismét, aki elneveti magát, mert hazafele is legalább hatszor mondta el, mennyire ízlett neki.

-A marha sem volt rossz. - igazgatja szőke haját hosszú ujjaival. Larinát sosem zavarta, ha a focista birizgálta a haját, ellenben vele. Dominik allergiás, ha valaki hozzáér, talán barátnőjét jobban el tudja viselni.

Ezt követően percekig csupán csendben ácsorogtak a szőnyeg szélén egymás ölelését élvezve. Larina különlegesnek érezte magát már attól, ahogyan a felette tronyosuló focista pillantását érezte magán. Pillanatok alatt veszett el kávébarna szemeiben és megszűnt körülötte minden. Már nem akart gyorsan átöltözni és tanulni még legalább egy órát lefekvés előtt. Csak minél tovább élvezni akarta ezt a meghitt, nyugodt pillanatot, amibe belecsöppentek.

A fiatal középpályás örökkévalóságnak tűnő lassúsággal hajol közelebb barátnőjéhez és érintette össze ajkaikat, amik tökéletes harmóniában forrtak össze csók formájában.

Egy ideig csupán ízlelgetik egymást, Dominik kíváncsi rá, hogy a karjaiban lévő lány beéri-e ennyivel, vagy ezúttal tovább mehetnek-e.

A két fiatal teste percek alatt forrósodik fel a sok érintés hatására, amivel egymást illetik. Larina is magabiztosan engedi, hogy a focista nyelvét átdugja szájába és sokkal intenzívebben, sokkal hevesebben csókolózhassanak.

-Mi lenne, ha levennéd ezt a cipőt és a hálóban folytatnánk ezt? - húzódik el egy egészen rövid pillanatra Dominik, mert úgy érzi szüksége van levegőre. Larina kipirult arccal pislog rá, majd apró mosollyal a száján bólint és a kanapéra ülve csatolja ki a cipő szíját sietősen, addig Dominik a zakóját fejti le magáról és dobja le a kanapéra.

-Mondtam már, hogy mennyire szexi vagy ingben? - lép hozzá barátnője, immár egy fejjel alacsonyabban.

-Azt hiszem ezt még nem hallottam tőled. - neveti el magát jóízűen, majd újra magához húzva csap le ajkaira, majd kezét megfogva húzza maga után a hálószobába, ahol csupán azt a kristálylámpát kapcsolta fel, amit Larina szerzett pár hete, mondván milyen hangulatos a fénye.

Larina olyan izgatott volt, úgy érezte, mintha ez lenne az első alkalmuk együtt. Pedig nagyon nem. Magabiztosnak és igazán szexinek érezte magát, miközben Dominik mögé állva óvatosan végigsimított gerince vonalán, majd lassan lehúzta szűk ruhájának cipzárját. Engedelmesen fordult meg karjai között és hagyta, hogy lesegítse róla a ruhát.

Szoboszlai hirtelen elcsodálkozott, Larina milyen szexi csipkés fekete fehérnemű szettet viselt, mintha készült volna. Pedig csak szexinek szerette volna érezni magát. Ehhez pedig nem szükséges semmilyen különleges alkalom. Ennek ellenére a lány gondolatban megveregette a vállát, amiért mégis úgy döntött, hogy ezt veszi fel. Ebben még nagyobbnak is tűnnek mellei.

Azt hitte a focista újra meg fogja csókolni, most azonban nyakának és fedetlen mellkasának szentelte figyelmét és ajkait, amiket benedvesítve érintett Larina felforrósodott bőréhez. Larina sem maradt tétlen, azon volt, hogy minden gombot kigomboljon a focista fekete ingjén és megszabadítsa tőle. Amikor ez sikerült neki, ajkaik újra megtalálták egymást, az ő kezei pedig Dominik öv csatját keresték meg, majd a farmert is kigombolta, mert olyan hamar nedvesedett be bugyija alatt, hogy ő maga is megijedt tőle.

A focista óvatosan, ellenben magabiztosan tolta az ágy felé barátnőjét, majd mielőtt rajta kötöttek volna ki, fekete bugyijába csúsztatta egyik kezét, két ujjával szinte azonnal megtalálta a legforróbb pontot. Larina ennek hatására egy halk sóhajt engedett ki ajkai közül és úgy érezte, minden sejtje forr testében. Dominik két ujját finoman tolta fel a lány nőiességébe, hiszen meg akart róla győződni, hogy kész arra, hogy befogadja őt.

-Imádom, amikor így benedvesedsz tőlem! - suttogja fülébe a lánynak mosolyogva, amitől kirázza az érintettet a hideg.

-Mondd csak, ha itt megérintelek, akkor magadban tudod tartani a pimasz beszólásaidat? - simít dudorodó férfiasságára Larina vigyorogva, egyelőre alsónadrágon keresztül, ami miatt Dominik minden izma megfeszül. Erre nem számított.

-Próbáljuk ki. - leheli alig hallhatóan és újra lecsap ajkaira, ezúttal sokkal követelőzőbben, mint előtte.

Szokásukkal ellentétben, most Larina vette át az irányító szerepet, az ágyra ültetve a focistát lépett az éjjeliszekrényhez és kotort elő egy bontatlan óvszert. Dominik vette is a lapot és egy laza mozdulattal szabadul meg alsójától, ami a földön végzi a többi ruha mellett. Larina kezéből elveszi az óvszert és magára helyezi, majd felnéz barátnőjére, hogyan is szeretné, ha folytatnák.

-Mássz fentebb! - biccent fejével az ágy felé, miközben ő a háta mögé nyúlva kikapcsolja melltartóját, mert nem kényelmes ebben szexelni. Bugyijából is kibújik, majd ő is az ágy közepére mászik, ahol a focista már álló taggal várja, szemei vággyal teli.

A lány a focista csípőjének két oldalára térdelve fogja meg férfiasságát, és irányítja magához, amire lassan leereszkedik. Mindketten hangosan felnyögtek, amikor Larina teljesen magába engedte Dominikot és nyakát átkarolva simult mellkasához. Dominik elnyílt ajkakkal kereste meg Larináét és invitálta lassú táncba, kezeivel magához ölelve.

Larina miután megszokta, hogy Dominik teljesen kitölti, óvatosan kezdte ringatni csípőjét, amivel mindkettőjükből hangos nyögéseket váltott ki. Dominik a fenekére simította nagy tenyerét és a mozgásban segítette, hiszen fárasztó ez a póz Larinának. Egymást simogatva és csókolva ringatóztak a mámorban, amit éreztek szeretkezés közben.

Teljesen olyan érzésük volt, hogy újra egymásra találtak és újra érezhetik egymást mindenhol. Dominik tudta, hogy ez joggal tekinthető annak a pontnak, amikor Larina végérvényesen megbocsátott neki, amiért jóformán bepiszkolta az "ágyukat". Larina is tisztában volt vele, hogy ezzel megbocsátott a focistának.

Mindketten tudatában voltak annak, hogy kapcsolatuk eljutott arra a pontra, ami már teljes őszinteséget és összhangot követel meg. Ezt igyekeztek nap, mint nap mindketten megvalósítani.

-Szeretlek! - nyögi ajkaira Dominik és ebben a pillanatban érzi, ahogy elélvezve apró remegések futnak végig testén.

Larinának se kellett több, egy pillanatra el is sötétedett látása, olyan intenzív orgazmus söpört végig rajta is, levegőt is alig kapott. Csupán arra volt képes, hogy eldőljön a focistával együtt az ágyon és lágyan csókolózhassanak, ő pedig a fiú göndörödő hajába csúsztatva ujjait.

-Milyen kis birka vagy. - jegyzi meg mosolyogva, amin Dominik tehetetlenül elneveti magát.

-Komolyan ezt mondod szex után nekem? - kérdezi nevetve, megtámaszkodva felette,  odalent pedig elhúzódva tőle.

-Most mondjam azt, hogy én is szeretlek? Az olyan klisé! - fintorog mosolyogva a lány.

-Dinka vagy. - Dominik pedig fejét rázva csókolja meg újra, ezúttal mélyen, minden érzését átadva neki. 

***

Sziasztoook!
Csodás pénteket mindenkinek! Rég volt már rész, szóval remélem még szívesen olvassátok a könyvet🤭
Várom a véleményeket, mit gondoltok SzD és L kapcsolatáról. Valamint szeretném megjegyezni halkan, hogy ez volt az utolsó előtti rész 🫣 Omg el sem hiszem, mindjárt véget ér!!!!
Millió puszi & ölelés! ❤️