Szoboszlai vigyorogva sétál be az öltözőbe és egyből célba veszi Olmot, Tylert, Angelinot és Gvardiolt. Csapattársai elégedetten mosolyognak rá vissza, mert ezek szerint jól sikerült a beszélgetés Larinával.

-Imádom ezt a levakarhatatlan vigyort a fejeden. - szólal meg Adams, miután lepacsizott vele.

-Na, adtál Larinának még egy esélyt? - veregeti hátba a horvát. - Vagy ő adott neked?

-Megbeszéltük a dolgot. - veszi tömörre a figurát és próbálja hozni a szokásos laza formát, de kicsit látszik rajta az izgatottság a téma miatt. - Adjatok nekem randi tippeket! - utasítja őket táskáját ledobva.

-Főzzél neki valamit, attól majd meghatódik és rögtön ráugrik a farkadra. - röhögi el magát Angelino, Dominik pedig csak szintén nevetve rázza a fejét.

-Valami életképesebb ötletet! - tisztázná a dolgot, de barátai oly kretének, hogy tudja, nem igazán fog épkézláb választ kapni.

-Tudom! - lelkesedik Adams, de Gvardiol szavába vág.

-Felejtsd el! A legjobb lesz, ha elviszed valami tópartra és megnézitek a naplementét romantikusan, a végén meg még le is szop. - vigyorog, Szoboszlai pedig csalódott mosollyal néz rá. Nem hiszi el.

-Te mit szoktál Esztellával csinálni, amikor nem dugtok? - keresi meg tekintetével végső kétségbeesésében Olmot, hiszen ő az utolsó reménye. Igaz, Tyler ötletét még nem hallotta, de lehet jobb is.

-Azt gondolom nálatok a beszélgetés hiánya okozta a legnagyobb problémát, szóval egész egyszerűen menjetek el valahova, valami parkba mondjuk és beszélgessetek, sétáljatok. Biztos jön valami téma. Ha nagyon romantikusnak érzed magad, piknikezhettek is, bár elég gány idő van mostanában. Larina imád téged, szóval nem hinném, hogy valami különlegesre vágyik.

-Oké, ez jó ötlet. - bólint beleegyezően Szoboszlai, majd mindannyian Orbánra kapják a fejüket, aki éppen belép az öltöző ajtón és sürgeti a többieket, mert Tedesco már kint várja a csapatot a pályán. - Úgy szeretném egyszer seggbe rúgni ezt az embert. - sóhajt a magyar középpályás és elkezd öltözködni, nehogy valami rossz pontot gyűjtsön be hőn szeretett edzőjénél.

Larina egész hétvégén tanult és gyakorolt a matek zh javítójára, mert időközben édesanyja csak megtudta a dolgot és nem volt elragadtatva. Megkapta, hogy neki csak az a dolga, hogy tanuljon, nincsen más feladata, akkor miért nem tudja megtenni ezt az egyszerű dolgot. Azért mert gyűlöli a matekot...

Mindenesetre örült, amiért azt nem vágta a fejéhez, hogy biztos Szoboszlai miatt teljesít ilyen lagymatagul az egyetemen. Ahol egyébként egyre több barátja lett neki és Esztellának is és egyre több helyre hívták el őket a csoporttársak.

Alig várta, hogy kedden este végre láthassa a focistát, aki minden gondolatát behálózta. Elégedetten nézegette magát a tükörben, Esztella pedig ágyáról figyelte. Fekete farmer szoknyát vett fel, alá egy mintás kötött harisnyát, mert azért csak hideg van még. Valamint egy rózsaszín kötött garbóra esett a választása. Sminkje csak szempillaspirálból és halvány rózsaszín rúzsól állt, haja pedig természetes hullámjaival omlott hátára és vállaira.

-Nagyon dög vagy! - áll fel Esztella és felveszi barátnője éppen megcsörrenő telefonját. Biztosan Szoboszlai az. - Cső Szoboszlai! Rendben... Jó, küldöm a barinőmet... Időben hazahozd!... Oké, na csá! - nyomja ki végül, Larina pedig kíváncsi mosollyal vizslatja a tükörből. - Itt van a Dagi, lent vár téged. - teszi a telefont a kikészített fekete táskába, amit Larina vállára vesz.

-Köszi. - mosolyog rá vidáman. - Majd jövök. - indul ki a szobából, barátnőjével a nyomában.

-Ne siess haza, élvezd ki a pillanatot a Dagival. - mondja neki Esztella. Larina felhúzza lábára a fekete csizmát és a fekete szövetkabátot is. - Jajj, ez így túl fekete, ne azt vedd fel! - löki el magát a faltól a lány és leakasztja az ő szürke, szintén szövetkabátját. - Tessék! - segíti Larinára, aki megköszönve búcsúzik el tényleg, hogy ne kelljen rá sokat várnia a focistának.

Larina sietősen, ellenben figyelmesen sétál le a lépcsőházban, nehogy pofára essen, mert az elég ciki lenne. Szerencsére egy szomszéddal sem találkozik össze útközben és sikeresen kijut a főbejáraton, amivel szemben Szoboszlai hatalmas autója parkolt, a focista maga pedig az autónak dőlve várakozott. Ahogy megpillantotta Larinát, ajkai széles mosolyra húzódtak.

-Szia királynőm! - köszönti a lányt, aki néhány lépésre tőle áll meg.

-Szia! - köszön pirulva és viszonozza a két puszit, amit a focista kezdeményez, akinek ellenállhatatlan parfüm illata pillanatok alatt bénítja meg elméjét.

-Mehetünk? - kérdezi tőle kedvesen, mialatt illedelmesen kinyitja az utazóülés felőli ajtót neki. Ő csak mosolyogva bólint és be is ül az autóba, majd amíg bekapcsolja a biztonsági övet, Szoboszlai is átsétál a másik oldalra és beül mellé.

Nem volt kimondottan meleg, hiszen a nap már lemenőben volt, így a hőmérséklet is drasztikusan csökkent. Éppen ezért hálásan pillantott a mellette ülő fiúra, miután bekapcsolta neki az ülésfűtést és elindultak.

-Milyen napod volt? - kezd csevegni a középpályás, Larina pedig boldogan kezd mesélni a napjáról és beszámol arról is, hogy a múlt héten megírt zh eredménye négyes lett marketingből.

Szoboszlain végig látszik az érdeklődés és őszintén tud örülni a lánynak, aki mindent elmesél neki, ami az elmúlt néhány napban történt, ami alatt nem találkoztak. Dominiknak meccsei voltak, Larina pedig értelemszerűen nagyon sokat tanult.

-Annyira tele vagyok. - nyögi a lány, miután kiléptek az étterem ajtaján és megcsapta őket a viszonylag hűvös volt és már majdnem teljesen be is sötétedett.

-Majd egy kis séta segíteni fog. - kulcsolja össze kezeiket Dominik és nem az autó irányába, hanem a közeli park felé húzza Larinát, aki engedelmesen követi.

-Olyan jó neked, hogy ismersz itt minden klassz helyet. - néz rá a lány, szabadon lévő kezével jobban nyakához igazítva a fekete sálat. Igaza volt Esztellának, ezzel a szürke kabáttal tényleg jobb az összhang. Nem néz ki olyan gyászosnak.

-Bevallom ezt a helyet, Olmo adta tippnek. - ismeri be, hiszen megegyeztek, hogy nem hazudnak egymásnak és ő ilyen kismértékű dologban sem szeretett volna. Pedig lerendezhette volna egy "majdnem" vagy "jah" reakcióval is. - Nem akartalak valami közönséges tök klisé helyre vinni.

-Számomra nem létezik ilyen hely, mert eddig nélküled voltam ezeken a helyeken. - von vállat Larina mosolyogva és kicsit meg is ijed, hogy kimondta ezt az über nyálas mondatot.

-Legközelebb Párizsba viszlek. - neveti el magát Dominik jóízűen, Larina pedig csak pirultan böki vállon.

Az elkövetkező két hétben a focista és Larina elég sokszor találkoztak, Dominik volt, hogy edzés után nézett be hozzá, vagy éppen két edzés között elment érte a suliba és együtt ebédeltek. Rengeteget beszélgettek és megtudtak egymásról olyan infókat, amikről eddig egyáltalán nem tudott a másik.

-Mit szólnál, ha hétvégén megnéznél engem élőben? - öleli át hátulról Dominik a lányt, aki vacsora után az edényeket pakolászta a konyhájában.

-Nagyon jól hangzik. - fordul meg mosolyogva a karjai közt Larina és óvatos csókot lehet a fiú ajkaira.

-Elhozhatod Esztellát is, bár neki gondolom Dani már intézett jegyet. - ölelgeti a lányt és nagyon jó érzéssel tölti el, hogy finom illatát közvetlen közelről érezheti. - Az eredménytől függetlenül pedig elmennénk utána vacsorázni Guláékkal, ha benne vagy.

-Huhh... - illetődik meg Larina olyannyira, hogy el is húzódik a focistától, akibe fülig szerelmes. Most csak egy sima fekete melegítő szettet visel, ami az Essentials márkát hirdeti nagy betűkkel, mégis nagyon szexinek tartja az apró borostákkal és göndör hajával. - Erre nem számítottam.

-Ha nem szeretnéd, nem muszáj. Haza is jöhetünk. Nekem úgy is jó. - teszi hozzá sietősen a focista, miután látja Larinán az ijedtséget. - Csak szeretnének megismerni és én is jó ötletnek tartottam.

-Én is szívesen megismerem őket. Lehet kicsit túlreagáltam a dolgot. - ismeri be a lány és magára erőltet egy halvány mosolyt, hogy meggyőzze a focistát. - Szóval... akkor menjünk vacsorázni velük.

-Ez egészen biztos? - vonja fel szemöldökét Dominik és Larina tekintetét fürkészi. - Nem akarok rád erőltetni semmit!

-Tényleg rendben van részemről. - bólogat most már teljes szélességű mosollyal Larina, majd egy puszit is nyom Dominik borostás arcára.

-Örülök neki. - könnyebbül meg a fiú és magához öleli a lányt. - Peti már szeretné megtudni, ki az aki elvette az eszemet. Valamint... nagyon szeretném, ha a barátnőmként mutathatnálak be nekik. - mondja ki óvatos mosollyal, Larina szíve pedig eszeveszett gyorsasággal kezdi döngetni mellkasát és teljesen kimelegszik ebben a pár másodpercben.

-Azt hiszem erre nem tudok nemet mondani. - vigyorodik el szélesen Larina és annyira a felhők felett érzi magát, hogy egy hosszú csókot kezdeményez a focistával, aki ezt a helyzetet kihasználva fordít helyzetükön és Larina derekát ölelve tolja őt a konyhapultnak és dugja át nyelvét az ő szájába.

Larina hirtelen nagyon szexinek gondolja a szituációt, amiben most vannak és olyan tökéletesnek érzi kettejük kapcsolatát, hogy szeretné, ha ennek sosem lenne vége. De lassan nem kap levegőt, Szoboszlai olyan hevesen letámadta.

A focista, hogy könnyítsen a helyzetükön, egy finom mozdulattal emelte fel Larinát és ültette a pultra, így pedig lábai közé tudott állni, hogy még közelebb legyen hozzá mindenhol.

-Annyira kívánlak. - leheli Dominik, miközben ajkaival nem csak Larina száját csókolja, hanem arcélét és nyakát is beborítja velük. Larina ölét ettől a mondattól hihetetlen gyorsasággal önti el a forróság és mindene megremeg. - Ugye benne vagy? - kérdezi még a lányt, hiszen megígérte neki, hogy az ő tempója szerint fognak haladni, de úgy érezte épp elég szex mentes időszak volt ez a három hét számukra.

-Igen, csak ne itt. - neveti el magát a lány tehetetlenül, kezei pedig Dominik edzett vállaira simulnak, akinek kezei pólója alá csúszva simogatják hátát.

-Nem is itt gondoltam. - kuncogja a focista. Végül Larina feneke alá nyúlva emeli fel ölébe a lányt, aki kétségbeesetten kapaszkodik belé és viszonozza csókjait, mert erre igazán nem számított. Mondjuk iszonyat szexi volt ez a move.

-Van számodra egy meglepetésem. - jelenti ki pimasz mosollyal Dominik, miután Larinát az ágyra fekteti, ő pedig fölé mászik és megcsókolja.

Larina szíve szerint szerette volna megkérdezni, mégis milyen meglepetést tartogat számára, azonban egy laza mozdulattal szabadította meg pólójától és annyira megilletődött és zavarba jött tekintetétől, hogy elakadt a szava.

Dominik csillogó szemekkel nézett végig Larina mellkasán és érzett egyre nagyobb vágyat arra, hogy minél hamarabb megszabadítsa a többi ruhadarabtól is. Larina megbabonázva figyelte a fölé tornyosuló focistát, aki hasát puszilgatta és kínzó lassúsággal haladt felfelé, ami teljesen megőrjítette. Éppen ezért kezdeményezett vele csókot, kezeivel borostás arcát közrefogva, ami érezhetően tetszett a fiúnak, na meg az is, hogy Larina a pulcsijából segíti ki.

Dominik próbálta nem kimutatni, mennyire frusztrált már szexuális értelemben és próbált lassítani mozdulatain, mégis kicsit megnyugodott, amikor már mindketten csak fehérneműben voltak. Innen már nem sok van hátra és az ő alsónadrágja igen csak kezdett szűk lenni. Szerette volna, ha Larina kicsit magabiztosabbnak érezheti magát, ezért könnyed mozdulattal fordított helyzetükön, így a lány került felülre. Meg is illetődött, amikor a focista keményedő férfiassága hirtelen ölének feszült egyelőre még csak ruhán keresztül. Viszont minden pénzt megért az a tekintet, amivel most őt figyelte Dominik. Larina kiélvezve a helyzetet támaszkodik meg Dominik mellkasán és lehel ajkaira finom csókot, a focista azonban combjaira, majd fenekére simítva nagy tenyerét markol rá kicsit erőteljesebben, amitől a lány elenged egy megilletődött nyögést.

Szoboszlai magabiztos vigyort villant Larinára a szoba homályában, aki rosszalló mosollyal csóválja fejét. Larina tehetetlenül fekszik a fiú mellkasára, aki egyik kezével hátát cirógatja, másikkal hajába túrva csókolja meg és sokáig csak ízlelgeti ajkait. Ideje tovább menni.

Larina csak arra eszmélt fel a következő percben, hogy melltartójának csatja kipattan a focista ujjainak köszönhetően, a fehérnemű pedig elválik testétől, Dominik pedig elvéve mellei elől dobja el a szobában valamerre. Fordítva helyzetükön, újra maga alá gyűri Larinát, akinek most melleit veszi célba ajkaival és csókolgatja az érzékeny bőrfelületet, aminek hatására, a lány ajkait halk sóhajok hagyják el.

A focista kezei szabad utakat járva be Larina testén simogatják a lányt, majd akasztja ujjait bugyijának szélébe és húzza is le róla. Larina hihetetlenül zavarba jött még mindig attól a ténytől, hogy Dominik újra látni fogja őt meztelenül. Ugyanakkor nyugodt volt amiatt, hogy sehol nincsenek éktelenkedő szőrszálak Esztella gyantájának köszönhetően.

Apró puszikat nyom belső combjaira a fiú, egyik kezét közben nőiességére simítja, amitől a lánynak minden izma megfeszül, hasizmai összerándulnak. Még mindig nagyon furcsa, ellenben jó érzés volt, hogy közvetlenül érintette meg ott, ahol a legjobban vágyott rá.

Meg kell szoknia, hogy ilyen helyzetekbe kerül a focistával akármelyik pillanatban, hiszen mosogatáskor még nem számított erre. Dominik nem sokkal később fejével egy szintbe kerül ölével és ajkaival, majd nyelvével is finoman kényezteti érzékeny pontját, amitől úgy érzi felrobban a teste. Lábait önkéntelenül mozgatja meg, kicsit jobban szétnyitva őket, a focistának pedig nagyon is tetszik, hogy így reagál Larina teste minden egyes érintésére.

Kicsit felemelkedve a focista megnyalva ujjait tolja fel egyszerre kettőt is Larinában, akinek ajkai elnyílnak az érzés hatására. Azt akarta, hogy ne legyen rossz neki és minél inkább készen álljon arra, hogy befogadja őt lábai közé. Pár perc múlva határozottan állt fel és tolta le végre boxerét, amiből előbukott merevedő férfiassága, Larina pedig nagyot nyelt ennek láttán. Még mindig nem érti, hogy fért belé.

-Figyi... - szólal meg rekedt hangon Szoboszlai, miután kihúzta az éjjeliszekrénye fiókját és nem talált benne óvszert. Hova a fenébe tehette? Komolyan elfogyott volna?! Óvatosan Larinára pillant. - Szedsz gyógyszert ugye?

-Igen. Miért? - kérdezi megremegve a lány.

-Nincs itthon óvszerem és kiugrani a boltba most nagyon ciki lenne álló taggal. - magyarázza kínosan nevetve, közben kiveszi a fiókból a másik szükséges eszközt, ami a síkosító feliratot hirdeti.

-Oké. - leheli elhalóan, miközben a fiú visszamászik az ágyra elhelyezkedik újra Larina lábai közé térdelve.

-Biztos rendben van ez így neked? - kérdezi komoly tekintettel. - Mert, ha neked ez így nem pálya, akkor nem muszáj fullosan szexelnünk. Én vevő vagyok mindenre. - vigyorodik el, ezzel totál zavarba hozva ennél is jobban a lányt.

-Tényleg oké. Szedek gyógyszert és Esztella azt mondta, hogy Olmoval is így csinálják, szóval nem gáz. - mondja ki egy szuszra, ugyanakkor vannak némi félelmei, mert rengeteg olyan cikket olvasott a neten, hogy valaki gyógyszer ellenére is teherbe esett. Nagyon remélte, hogy nem ő lesz a következő, mert akkor aztán vége a dalnak.

Dominik megkönnyebülve mosolyodik el és hajol Larina arcához, hogy megcsókolja. Ezek után pedig magára nyomná a síkosítót, hogy Larinának minél jobb legyen az élmény. Nem akarta, hogy megint fájjon neki.

-Ez lenne a meglepetésem? - kérdezi a lány visszafojtott lélegzettel.

-Igen, direkt neked szereztem be, hogy ne okozzak fájdalmat. - magyarázza neki a focista és tényleg férfiasságára nyom a tubusból egy keveset, ami a szekrényben pihenve egyáltalán nem vette át a szoba melegét.

-Milyen figyelmes vagy. - mosolyodik el pirultan.

-Bazdmeg de hideg! Lefagy a farkam. - nyögi kelletlenül a focista, Larinából viszont kitör a nevetés és bármennyire is szeretné abbahagyni nem képes rá. Dominik is követi példáját. - Ne nevess, ez nem vicces! - kéri ő is nevetve, kezével pedig elkeni az érintett testrészén a gélt.

-De, ez nagyon vicces! - nevetgél továbbra is, miközben Dominik a szekrény tetejére teszi a tubust, majd egyik kezével szétkeni magán az anyagot és ingerelni kezdi magát, majd Larina nőiességére is ken belőle és újra belécsúsznak ujjait, hogy tényleg megfelelő izgalmi állapotba kerüljön.

-Ígérd meg nekem, hogy ha valami nem jó, szólni fogsz! - néz mélyen a lány szemeibe, mielőtt a megfelelő helyre irányítaná magát lábai között. Pedig már fizikai fájdalmat érzett, olyan sok időt elvesztegetett.

-Úgy lesz. - leheli elhalóan a lány és izgatottan, kissé idegesen várja, hogy újra magában érezhesse ezt a számára tökéletes adoniszt.

-Nem fáj? - áll meg mozdulata közben Szoboszlai, ami nehezére esik, de nem akar rögtön teljesen előre nyomulni. Szeretne odafigyelni Larinára és a reakcióira.

-Nem. - nyögi lábait kicsit fentebb húzva, Dominik pedig tényleg úgy helyezkedik fekvő pozícióban, hogy mindenhol érezhesse Larinát. Hihetetlen, hogy most épp szexelnek és ennyi érzést vált ki belőle is ez az egész. Megbolondul érte.

Larina Dominik arcára simítja egyik kezét, haját kisöpörve homlokából, míg ő finoman lök rajta egyet. Végre teljesen benne van.

-Szeretlek. - szalad ki Dominik száján meggondolatlanul és kétségbeesetten néz Larina szemeibe, aki vele egyetemben nagyon meglepődött.

Jajj miért ekkora szerencsétlen? Nem kellett volna ilyet mondania Larinának. Ez nagyon nyálas. Nem is érti, hogy jött ez hirtelen.

-Én is szeretlek. - mosolyodik el meghatódva és majdnem kiugrik bőréből. El sem hiszi, hogy Szoboszlai mondta ki ezt elsőnek.

A focista persze rém idiótának érezte magát és remélte, hogy ez nem fogja rányomni a bélyeget együttlétükre.

Dominik nem is érti, hogy nem kérdezett rá a legelső együttlétnél, miért ennyire szűk a hely. Persze, elhitte, hogy a sok kihagyás miatt... Nem szabad most ezen gondolkoznia.

Larina élvezte, hogy a focista most milyen gyengéd vele és nyoma sincs a rossz érzésnek, amiben volt része legutóbb. Ez most sokkal jobb és élvezetesebb. Főleg, hogy Dominik megállás nélkül mozgatja csípőjét és minden egyes mozdulatánál mélyebben érzi magában. Ezt pedig csak fokozza az a sok csók, amit ajkára, nyakára, kulcscsontjára és melleire kap, amit egyik kezével folyamatosan simogat vagy éppen markolássza. Ő csak arra képes, hogy remegő kezeivel simogassa izmos hátát, valamint egy-egy erőteljesebb mozdulatánál göndör hajába vezesse ujjait.

Szoboszlai maga is meglepődött milyen sokáig bírja a dolgot, de megérte, mert Larina másodpercekkel ezelőtt ment el egy magas hangú sóhajjal adva mindezt tudtára, na meg érezte maga körül a forróságot. Ez őt is arra késztette, hogy ellazuljon. Önkéntelen nyögés szaladt ki száján, miközben beleélvezett az alatta pihegő lányba, akinek alhasában folyamatosan görcsök cikáztak és még nem teljesen nyugodott meg teste az orgazmustól. Szemei szorosan be voltak hunyva, ajkai elnyílva. Teljesen kész van.

-Jól vagy? - kérdezi halkan, mosolyogva a focista, közben finom puszikat hint arcára.

-Igen. - leheli Larina végre kinyitva szemeit és rögtön találkozik tekintete Dominik barnáival.

-Tetszett? Ugye nem fájt? - kérdezi meg, miután odalent elhúzódott tőle és egy papírzsebkendővel óvatosan letörölte Larináról a nedveket, majd magáról is.

-Ez nagyon jó volt. - ül fel a lány széles mosollyal és úgy érzi most szexelt életében először és milyen jó volt ez, pedig nem ez volt az első. Mindenesetre ez fog benne megmaradni, az biztos. Dominik kíváncsian mosolyog rá, de ő csak pimasz mosollyal csimpaszkodik nyakába és egyáltalán nem törődik vele, hogy mindketten meztelenek. Határozottan illeszti össze ajkaikat, Dominik pedig ösztönösen öleli magához és érzi, amint odalent újra elönti a forróság, ahogy Larina mellei az ő mellkasának nyomódnak.

-Menjünk el zuhanyozni. - javasolja, mielőtt még elveszti a kontrollt, mert nem gondolná, hogy Larinának egy újabb menetre lenne szüksége. Éppen elég újdonság volt ez számára és hihetetlen boldogsággal töltötte el, hogy mosolyogni láthatja.

Szoboszlai a felhők felett érezte magát az elmúlt hetekben még akkor is, amikor Larina szüleinek hivatalosan is be lett mutatva. Normális emberek, bár még csak most találkozott velük másodszorra. Mindenesetre számára nem volt kínos vagy fura. Barátnője inkább izgult a találkozás miatt, de leginkább édesanyja reakciójától tartott legjobban. Persze semmi szidalmazást nem kapott tőle és legnagyobb örömére a focista kellemesen elbeszélgetett vele.

Larina úgy érezte, a kapcsolatuk szorosabb lett egy hónap alatt és ez az együttlétek számában is megmutatkozik. Rengeteg tapasztalatot gyűjtött, mégis hihetetlen volt, hogy már az egyetemen is sokan Szoboszlai új barátnőjeként suttogtak róla. Ami azért lehetséges, mert egyre többet mutatkoztak a nyilvánosság előtt. Kijárt a hazai meccseire és rengeteg időt töltött nála.

Ez most is így volt, egy fergeteges szex után kifulladva feküdtek egymás karjaiban és élvezték, hogy minden olyan jól alakul.

-Holnap korán kell kelnünk. - cirógatja csupasz vállát a focista.

Hamarosan válogatott meccsek lesznek és a középpályást hívja a kötelesség. Úgy egyeztek, hogy Larina majd csak pár nap múlva utazik haza, hiszen még lesz két nap múlva egy utolsó vizsgája.

-Ünneprontó. - nyögi kelletlenül a lány és inkább kikel a takaró alól, hogy felöltözzön.

-Hidd el, ha nem kellene hazamennem már holnap, ki sem engednélek az ágyból. - öleli át a lányt, miután visszafeküdt mellé.

-Pár napig most nélkülöznöd kell majd, sajnálom. - tudatja vele Larina a nyilvánvalót. - Bendivel osztozhatsz az ágyon.

-Ah - nyögi betakarva magukat. - Még jó, hogy különálló szobák és ágyak vannak. Nem kell senkivel osztoznom.

-Felhúztad az órát? - enged el egy diszkrét ásítást Larina, mialatt elhelyezkedik alváshoz.

-Igen. Reggel hatkor csak úgy repülünk ki az ágyból. - vigyorog a középpályás.

Larina másnap reggel az ébresztő után beleegyezett tíz perc lustiba, amit a mellette szuszogó focista javasolt. Mosolyogva nézte álmos arcát és birizgálta kócos tincseit. Imádja ezt a férfit. Egyszerűen nem lehet vele betelni.

Furcsa, viszkető érzést tapasztalt egyik pillanatról a másikra lábai között, így szemöldök ráncolva nyúlt oda, hogy óvatosan megvakarja magát. Ez azonban még fájdalmasabb volt, szemei is ugyanezt tükrözték.

-Mi a baj? - szólal meg mellette Dominik rekedt hanggal, mivel látta rajta a kétségbeesést.

-Viszketek. - leheli elhalóan és tényleg kezd kétségbe esni, mert eddig még sosem érzett ilyet. Jó ég, muszáj megnéznie magát!

-Megvakarjalak? - vonja fel szemöldökét érdeklődő mosollyal a fiú, Larina azonban nem viszonozza.

-Ott inkább ne. - mászik ki gyorsan a takaró alól és még az sem érdekli, hogy ott melegebb volt és alig lát valamit a lehúzott redőny miatt.

-Miért hol viszketsz? - ül fel a focista is az ágyban, mert kezdett aggódni Larina viselkedése miatt. Választ azonban nem kapott, a lány a fürdőbe viharzott, aminek ajtaját bezárta maga mögött.

Larina hevesen dobogó szívvel tolta le bugyiját és felkészülve a legrosszabbra nézett lábai közé. Elborzadva a látványtól dőlt a falnak. Nőiessége piros volt apró kiütésekkel és fizikai fájdalmat érzett.

-Larina mi a baj? - hallja az ajtó túloldaláról Szoboszlai aggódó hangját. - Engedj be légyszi! Megijesztesz!

Larina erőt véve magán, könnyeit útjukra engedve nyitja ki a fürdő ajtaját, miután kezet mosott. Szoboszlai már pólóban és melegítőben ácsorgott a folyosón, haja továbbra is kócosan.

-Jézusom Larina! Miért sírsz?! - akad ki pillanatok alatt, ahogy szembesül barátnője tekintetével. Arcát két keze közé zárja, ujjaival finoman letörli könnyeit, de ez csak olaj volt a tűzre. Larina keserves sírásra fakadt.

-Valami nagyon nincs rendben odalent... - nyöszörög szipogva. - Fáj és nagyon piros. - teszi hozzá, Dominik pedig nagyot nyel, amint felfogja. Most mi a fenét csináljon?

-Mutasd meg, majd én megnézem. - kéri meggondolatlanul a lányt, akinek elkerekednek a szemei. Minek képzeli magát? Nőgyógyásznak?!

-Felejtsd el! - hurrogja le egyből és visszaindul a hálóba. - Mi van, ha elkaptam valamit? - kérdezi leginkább magától.

-Nekem semmi bajom! - megy utána a focista idegesen, mert ez egy egészen új helyzet. Larina nyakig betakarózik és csak sír, ez pedig irtó rossz érzéssel tölti el. Annyira sajnálja. Tanácstalanul guggol az ágy mellé és húzza le róla kicsit a takarót. - Figyelj rám, öltözz fel. Elviszlek orvoshoz. - mondja neki kedvesen, bár előbb nőgyógyászt kellene kerítenie valahonnan.

-De én nem akarok! - tiltakozik rögtön a lány. - Már nem is fáj! Neked meg lassan indulnod kell. - hoz fel olyan érveket, amik a focista elhatározásával szemben elég gyengének bizonyultak.

-Ne butáskodj! - rázza fejét szigorúan Szoboszlai. - Tényleg öltözz fel kérlek. Én addig telefonálok párat. - áll fel végül és kivonulva a szobából jobb ötlet hiányában felhívja Gulácsit, aki szerencsére nem cseszi le, amiért ilyen korán zargatja. Diától végül kap egy címet és telefonszámot. Fél siker. Egy a baj, a doki csak németül beszél.

Larina kisírt szemekkel csoszog a konyhába, farmert és egy pólót viselve. Dominik ösztönösen öleli magához, a lánynak pedig hihetetlenül jól esett.

-Dia megadta az orvosa számát, várok még egy kicsit, hogy nyolc óra legyen és felhívom, hogy tudna-e fogadni minket. - közli vele halkan a fejleményeket, miközben nyugtatóan simogatja haját.

-Domi. - szólal meg Larina erőtlenül és elhúzódik tőle. - Én tényleg meg leszek, neked viszont indulnod kell.

-Nem megyek sehova, amíg nem látott téged egy orvos. - jelenti ki határozottan és elég komoly tekintettel, Larina szemeit pedig újra elöntik a könnyek, amiért ilyen rendes a focista. - Csinálok reggelit, ülj le addig.

Az út a nőgyógyászig csendben telt, Larina nem érezte magát értelemszerűen beszédes kedvében, Dominik pedig egyszerűen nem tudott mit mondani. Az orvos nagyon rendes volt és soron kívül fogadja őket a magán rendelőjében még a rendelési idő előtt. Schäfernek pedig jelezte, hogy nem tud elindulni időben, majd csak késő este ér Telkibe.

-Nézz rám! - kéri a lányt, miután finom mozdulattal leparkolt a rendelő előtt. Larina könnyei pedig újra útjukra indultak. Utálta a nőgyógyászt, éppen ezért kerülte el messzire már vagy egy éve. Dominik álla alá nyúlva kényszeríti, hogy szemébe nézzen. - Nem lesz semmi baj. Végig ott leszek veled, nem kell félned a dokitól. Dia szerint nagyon jó orvos.

Larina a fájdalma ellenére nagyon boldognak érezte magát a középpályás szavaitól. Sosem gondolta, hogy így fog vele törődni valaki és ez a valaki pedig ő lesz. Micsoda főnyeremény ez a fiú!

***

Sziasztok!🥰
Így hétvége előtt hoztam nektek egy kis olvasnivalót, hogy véletlenül se unatkozzatok 🤭 remélem mindenkinek jó hete volt ez a rövid hét!
Kíváncsian várom a véleményeket! 😁
Millió puszi & ölelés ❤️