Mezei Larina hatalmas mosollyal az arcán tölti fel az új fejezetet Wattpadra, majd ír egy pár írói utószót a részhez és rányom a Publish gombra. Alig várta, hogy megoszthassa olvasóival az új Szoboszlai Dominik Fanfictiont, amit hónapokon keresztül írt és tökéletesített. Barátnője, Esztella unszolására döntött amellett, hogy publikálja a regényt és eddig egyáltalán nem bánta meg. Ugyan mi veszteni valója lett volna? Az eddigi kommentek alapján szívesen olvassák a könyvet, ráadásul egyre többen. Ez pedig megelégedettséggel és örömmel tölti el. Az már viszont kevésbé, hogy a könyvben történtek soha nem fognak valóra válni és a beteges rajongása a focista után felesleges és időpazarlás marad.

"Kint van a rész" - küldi el az üzenetet barátnőjének, aki szinte azonnal látta is.

"Juhuu, megyek is elolvasni aztán kommentelek neked valami szépet 😁" - érkezett a válasz másodperceken belül.

Larina elégedetten dőlt végig az ágyán, telefonját maga mellé dobva és csak kémlelte a fehér plafont percekig.

-Larina, gyere ebédelni kérlek! - nyit be hozzá édesanyja két kopogás után. A lány egy halvány mosolyt küldve a nőnek ül fel és bólint egyet.

Miért nem várja meg sosem, hogy reagáljon a kopogásra? Na nem mintha valami olyat művelne, amit nem akar, hogy a szülei lássanak. Bár... jobban belegondolva, egyáltalán nem szeretné, hogy megtudják könyvet ír, ráadásul Szoboszlai Dominikról. A könyvben éli ki azt az intimitást, amit szeretne megkapni valakitől és ez bizonyára elég őrült dolog és bolondnak néznék őt, ha előállna ezzel. Szóval inkább megkeresi a szivecskés mamuszát, majd ráérősen sétál le az emeletről.

-Milyen meccs lesz ma? - kérdezi apukája kíváncsian, miután megebédeltek. Larina vet rá egy ártatlan pillantást.

-Nem tudom. - von vállat végül. - Nem néztem most meg. - teszi még hozzá, pedig ez nem így volt. Nagyon is tudta, hogy ki mikor lép pályára a Bundesligában. Édesapjával rendszeresen megnézték a Lipcse meccseit, ekkor pedig Larina próbált úgy tenni, mintha nem is érdekelné, hogy élete szerelme, akiért betegesen rajong ott játszik. Helyette kimórikázta édesapjával, aki hozzáértően kommentálta az eseményeket, ugyanis évekkel ezelőtt még ő is játszott az öregfiúk csapatban.

-Nem ma játszik a Lipcse? - kérdezi a férfi elővéve mobilját, hogy a Bundesliga app-ban utánajárjon. Larina érezte, hogy a Szoboszlairól való gondolatai miatt arca kezd felforrósodni, pedig senki nem is tett róla említést.

-De lehet. - törli le az asztalt segítőkészen, amíg édesanyja, Valéria elmosogat.

-Aha ma játszanak. - igazolja saját magát Csaba.

-Remélem miniszter uram lő egy gólt. - veszi viccesre a témát a lány, hiszen nem akarja, hogy édesapja rájöjjön, kiért epedezik. Helyette betalálta Willi Orbánt és szerette volna elhitetni, hogy ő a kedvence, nem is Szoboszlai. Pedig senki nem vetette volna a szemére ezt ő is tudta, mégis jobbnak látta, ha titokban marad álmodozása. Ahogy a könyv is, amit a vele egyidős fiúról ír és szinte egész nap rajta agyal.

-Nagy kedvenced neked ez az Orbán! - állapítja meg mosolyogva a férfi, mire Larina csak vállat von.

-Igen. - mosolyodik el kínosan a lány, mert hirtelen már ettől a mondattól is zavarba jött. - Megyek, németezek egy kicsit. - indul meg a lépcső irányába, szülei pedig csak egy bólintással veszik tudomásul.

Larina közeli célja volt a német középfokú nyelvvizsga, miután a középiskola elején sikeresen megcsinálta az angolt és emelt szinten is érettségizett belőle. Az egyetem első évében rájött, hogy szeretne a némettel is jobban boldogulni és egyre jobban vonzotta a nyelv. Hát még az ország, különösképpen egy város, ami nem is a legszebb volt. Azóta nagy álma, hogy Lipcsében élhessen, mióta a nagy kedvence, Szoboszlai Dominik abban a városban él és focizik. A németre is talán ez miatt feküdt rá annyira és most izgatottan nyitja ki a nyelvvizsgára felkészítő könyvet, hogy egy újabb szövegértési feladatot megcsinálhasson.

"Olyan fos hideg van kint" - jön az üzenet Esztellától, amin Larina nem tud nem mosolyogni. Barátnője gyűlölte a telet, pedig még csak január eleje van.

"Látod, én ezért szemlélem az ablak másik feléről a havas tájat" - pötyögi gyorsan vissza, majd félre teszi a telefont, hogy tényleg a németre tudjon koncentrálni.

"Valami mediterrán helyre kellene nekem költözni. Nem nekem találták ki a hideget..." - villan fel a mobil képernyője ismét, Larina azonban csak megcsóválja ezen a fejét és elhatározza, hogy csak a feladat megoldása után ír vissza Esztellának, mert így sosem végez.

Larina tudta, hogy ha valóban Lipcsébe szeretne menni, akkor azt most kell meglépnie, mert még időben le tudja adni a pályázatát az egyetemre, hogy ott töltsön egy szemesztert. Szerencsére ott is van lehetőség angolul hallgatni a tárgyait, tehát még csak nem is lenne akadály a német nyelv, hogy nem beszéli egyelőre folyékonyan.

"Tudod min nevetnék nagyon?" - írja le mosolyogva Esztellának az üzenetet, miután 67%-osra megoldotta a feladatot.

"Na min??" - érkezik rögtön a reakció és Larina ezen rosszallóan el is neveti magát, hogy barátnője ennyire telefonfüggő. Ez persze olyankor nem probléma, amikor valami sürgőset akar neki mondani, vagy tanácsra van szüksége.

"Ha D egyszer elolvasná a könyvemet 😆 "

"Amekkora majom, szerintem nem értékelné, milyen jól írsz" - barátnője válasza kicsit elkeserítette, de jól tükrözte a csúf és rideg valóságot, miszerint a focista még csak a létezéséről sem tud és ez nagy valószínűséggel így is fog maradni.

Este Larina egy tál popcornnal az ölében nézte a meccset édesapjával. Édesanyja még el volt foglalva az irodájából hazahozott papírokkal és a konyhában próbálta befejezni munkáját. Nehéz a könyvelők élete.

-Szoboszláj kezdő? - szólal meg Csaba egy idő után, Larina pedig alig észrevehetően el is mosolyodik a kérdésen, mert édesapja mindig valahogyan kimórikázza a focistát.

-Igen. - válaszolja tömören és inkább szájába tol egy adag kukoricát. - Miért?

-Akkor csak szimplán hulla gyenge, mert nem hallani a nevét. Nem volt még egy jó megmozdulása se. - von vállat a férfi és nem is firtatja tovább a témát, Larina pedig örül ennek, mert valamiért feszengve érezte magát, amikor apukája szóba hozta Szoboszlait.

Larina csak figyelmesen nézte a képernyőt és alig várta, hogy a számára oly kedves fiút mutassa a kamera. Persze a tény, hogy amíg ő epedezik utána, addig ez a fiú hazamegy a tökéletes modell barátnőjéhez és vele van. Ő viszont egyedül marad a nyomasztó gondolataival és a szüleivel.

-Hű, de helyes ez a fiú! - édesanyja megszólalása rántja vissza a valóságba, aki hatalmas szemekkel nézi a tévé előtt megállva Szoboszlait. Larina arcára akaratlanul ül ki egy pimasz mosoly. Imádta nézni a focista sármos arcát és lazaságát.

-Ki?! Ez a tetovált hülye gyerek? - háborodik fel Csaba, felesége mondandója után, Larina pedig kíváncsian fordul felé. - Idióta, mire jó ez, hogy agyon tetováltatja magát? Majom... - csóválja a fejét rosszalóan a volt focista.

-Anya, szerinted hány éves? - kérdezi Larina érdeklődően a nőt, aki leült lába végéhez a kanapéra és vett egy marék kukoricát lány táljából.

-Fogalmam sincs. 26? - tippeli meg, a válasz azonban messze nem egyezik.

-Anya! - hüledezik Larina nevetve. - Velem egyidős. - teszi hozzá. - Vagyis, én pár hónappal idősebb vagyok nála. Kis pisis. - mondja még, nehogy szülei azt higgyék, hogy tényleg tetszik neki a focista. Mondjuk azt sem érti, hogy miért érzi cikinek ezt...

Szoboszlai Dominik fáradtan vetődik le a kanapéjára, miután hazaért a hosszú, eseménydús és fárasztó meccse után. Őszintén, nem is sajnálta, hogy nem várta őt senki a lakásban. Egyáltalán nem hiányzott neki a barátnője, akivel lassan két hete, hogy szakított. Egyszerűen nem tudta elviselni, hogy folyton egymás nyakán lógjanak. Persze az elején ez nagyon jó volt és nem számított arra, hogy valaha azt fogja érezni, hogy szinte nem kap levegőt a kapcsolatban.

Unottan veszi elő telefonját és kezdi el böngészni az Instagramot, milyen képeken jelölték meg. Nem volt ez szokása, de most semmi máshoz nem volt energiája.

-Ez meg mi a fasz? - leheli maga elé, amint megpillant egy bejegyzést, amit konyvmoly_44 tett közzé és komoly vizsgálgatás után rájött, hogy ez rohadtul egy könyv borító. Csak ő van rajta megjelölve senki más, így azonnal megnyitotta a Google-t és ütötte be a könyv címét.

-Mi a tököm az a Wattpad?! - morgolódik, de már keresi is meg az alkalmazást, hogy letöltse, mert a netes verzió rengeteg reklámot feldobott neki.

Gondterhelt sóhaj hagyta el ajkait, miután feldobta neki az alkalmazás, hogy a további olvasáshoz regisztrálnia kell. Rendben, regisztrál, majd utána szépen törli a fiókot.

-Mi az, hogy a felhasználónév foglalt? Hány Szoboszlai Dominik van még? - csóválta fejét mérgesen, majd próbálkozott több formációban beütni a nevét.

szoBOSSlai17

-Na végre! - sóhajtja a focista elégedetten, majd keresi meg újra a könyvet és nyitja meg az első fejezetet.

Rettentő fáradt volt, mégis folytatta az első fejezet után, mert annak ellenére, milyen gáznak tartotta, hogy valaki róla írjon egy kitalált történetet és ő el is olvassa, nagyon élvezte. Remek volt a történet indítása és ahhoz képest, hogy ő sosem olvas könyvet, ez nagyon lekötötte. Meg is ijedt, hogy valami probléma van vele, de inkább ezt a gondolatot félretéve lapozott a második fejezethez és szemlélte előbb meg az igényesen összerakott borítóképet. Ez az író elég alapos és precíz lehet.

Csak annyira tette le kezéből a telefont, amíg átöltözött és bevetődött hatalmas ágyába és a takarót magára rántva olvasta tovább a sorokat, hiába érezte azt hazatérésekor, hogy mindjárt kiesnek a szemei, annyira égnek. Már éjjel kettő is elmúlt, amikor a focista kelletlenül nyögött fel egy párbeszédet olvasva, ahol a főszereplő lány és a barátnője viccesen Daginak becézték őt egymás között.

-Ez baromság! Nem is vagyok dagadt! - mérgelődik magában, de ekkor jön rá milyen szánalmas ez. Ilyen gyerekes dolgokon mérgelődik, holott már rég aludnia kellene.

Mivel nem volt fent több fejezet és miután elolvasta az összes fejezethez érkezett kommentet, inkább lezárta a mobilt és csak nézte a szürkeségben úszó plafont. Nem hiszi el. Ki ír róla ilyen könyvet?! Mondjuk az eléggé adta, amikor a főszereplő csaj orálisan elégítette ki és ennek emlékére pimasz mosoly rajzolódott ki arcán és arra gondolt, az író biztosan jól érti a dolgát e téren, ha ilyen jól írta le mindezt. Viszont sok olyan részlet van a viselkedésével és karakterével kapcsolatban, amivel nem ért egyet és elég igazságtalannak tartja, azért hirtelen ötlettől vezérelve nyitja meg újra a Wattpadot, és keresi meg az író profilját, majd nyitja meg az üzenetküldő funkciót.

szoBOSSlai17 : Ha már könyvet írsz, miért nem írod le az igazat Szoboszlairól? Elég igazságtalan, hogy Daginak nevezed, pedig nem is az!!!! És amugy sem egy egoista köcsög, ahogy a könyvedben nevezi őt a fsz bnője... nem gondolod, hogy kicsit túl lőttél a célon? Rengeteg olyan jellemvonást írsz le, ami nem is egyezik meg az igazi SzD-vel!

Választ ugyan már nem várt ilyen későn, de mindenesetre megkönnyebbült, hogy leírta ezt az üzenetet. Reméli azért, kap valami értelmes választ és nem derül ki, hogy az író igazából valami negyvenes nő.

Másnap reggel Larina édesanyja keltegetésére ébredt, aki közölte vele, hogy édesapjával elmennek bevásárolni és, hogy szüksége van-e valamire. Nyugalomra és stresszmentes életre.

-Esztella ma átjön. - közli kissé még rekedtes hangon a nővel az infót, aki mosolyogva bólint és húzza fel lánya redőnyét.

-Rendben. Mondd neki, maradjon majd ebédre. A reggeli lent van, melegítsd majd meg. Na szia! - lép ki az ajtón sietősen, hiszen férje már lent várja őt a kocsinál.

Larina unottan veszi kezei közé a telefont, hogy amíg lustálkodik megnézze van-e valami értesítése. Egy Wattpad üzenet. Hmm...

Szemei kissé nagyra nyíltak, miután elolvasta az üzenetet szoBOSSlai17-től, majd tehetetlenül elnevette magát és egy gyors screenshot után elküldte Esztellának.

"Jajj miért kell ennyire védeni azt a majmot. Bizti megint vmi 12 éves kiscsaj írt neked, aki fülig szerelmes a Dagiba 😛"

"Btw édesanya üzeni, hogy várunk téged ebédre" - írja le gyorsan az üzenetet barátnőjének, hogy aztán jól helyre tegye ezt a kislányt, aki írt neki.

"Wow imádom anyukád kajáit. Megyek 😋" - érkezik is a válasz rögtön, amit Larina csak beszívez.

LaReina21 Látom már megint sikerült megtalálnia egy újabb 12 évesnek, aki fülig szerelmes SzD-be hahahha Mi lenne, ha írnál inkább saját könyvet, ha ennyire nem tetszik, amit írok? Honnan is tudhatnád milyen a való életben D igazán!

Ui: a túllőttél szót pedig egybe írjuk csak, hogy tudd, de nem baj még biztosan nem vettétek nyelvtanórán 😉

Larina elégedetten dől vissza az ágyba és elmosolyodik milyen magabiztosnak érzi most magát és milyen jól megmondta ennek a valakinek a magáét.

Szoboszlai Dominik nyúzottan iszogatta a konyhájában lefőtt kávéját, mikor a telefonja rezzent egyet és minden álmosság eltűnt szemeiből, amikor látta, hogy az író válaszolt az üzenetére. Az viszont már eléggé feldühítette, hogy 12 évesnek titulálta és ilyen módon rázta le.

-Na ezt még nagyon megbánod! - szólal fel mérgesen és gyorsan megnézi, van-e valami jelentése a felhasználónévnek. Győztesen mosolyodik el, amint a fordító kiadja, hogy királynőt jelent spanyolul.

szoBOSSlai17 Már a felhasználó nevedből is gondolhattam volna, hogy ilyen nagyképű vagy és nem tudod kezelni a kritikát. Azt pedig jobb, ha tudod, hogy jobban ismerem SzD-t, mint bárki más. KIRÁLYNŐ

Larina agyát pillanatok alatt öntötte el a düh és sebesen gépelte is a választ, bár érezte, hogy nem tud úgy visszavágni, mint ahogy szeretné.

LaReina21 Néztél már a saját felhasználó nevedre?! XD Elég szánalmas vagy... Ja persze, mi vagy te? SzD lelki társa? hahahha

A focista földhöz tudta volna vágni a telefont, miután megkapta az üzenetet. Nem hiszi el, hogy valaki ennyire semmibe vegye őt és így beszéljen.

szoBOSSlai17 Több vagyok, mint a lelki társa!!

LaReina21 Túl nagy a szád édesem... mindjárt letiltalak!!

Dominik hevesen dobogó szívvel gépeli a joli joker választ, amivel elérheti, hogy az író nehogy letiltsa.

szoBOSSlai17 Letiltanád az igazi SzD-t???

Larina hangosan felnevetett a szobájában ezt a szánalmas üzenetet olvasva, bár egy pillanatra az is keresztül futott az agyán, mi van, ha tényleg az igazi Szoboszlai Dominikkal beszél éppen.

-Ez baromság. - rázza meg fejét és inkább félreteszi a telefont, hogy felöltözzön. Tényleg semmi értelme nem lenne. Ugyan hogy találta volna meg őt a focista?! Ha meg is találta, úgy is van jobb dolga, mint hogy könyvet olvasson és neki irogasson.

Odalent csinál magának kávét és már épp hozzá látna reggelijéhez, amikor telefonja felvillant, ugyanis újabb Wattpad üzenete érkezett. Szemeit megforgatva nyitja meg az alkalmazást és nézi meg mit írt neki ez a valaki.

szoBOSSlai17 Na mi van, megijedtél?

A lány sötétszőke hajtincseit idegesen tűri füle mögé és kicsit elgondolkodik ezen a kérdésen. Nem ijedt meg. Miért tudna ráijeszteni valami 12 éves?!

LaReina21 Na és miért higgyek neked? Bizonyítsd be :P

Larina ezután kiment ajtót nyitni barátnőjének, aki ráfeküdt a csengőre. Esztella szokásos vigyorával akasztotta fel kabátját az előtérben és vette le csizmáját.

-Na mi a helyzet? Elláttad a taknyos baját? - kérdezi levágódva az asztalhoz, majd megkent magának egy pirítóst, amit Larina eredetileg magának szánt.

-Kérsz egy kávét? - vesz elő egy bögrét, majd kitölti a barna hajú lánynak az italt és leül hozzá. Mindketten kávé függők, szóval értelmetlen is volt a kérdése.

Amíg Szoboszlai szintén a konyhában ücsörgött és kiagyalta, mi legyen a következő lépés, Larina felolvasta az üzenetváltásaikat barátnőjének, aki csak nevetett ezen az egészen. Dominik végül elhatározta, mit fog tenni. Még ott éktelenkedett az egyetlen közös képe a volt barátnőjével az Instagramon.

szoBOSSlai17 Rendben. Nyisd meg az Instát és menj rá SzD profiljára és nézd meg a képeket.

Larina hangosan felolvasta az üzenetet és egyben utasítást, hogy Esztella is képben legyen.

-Most mit akar ezzel? - ráncolja szemöldökét értetlenül a lány, barátnője pedig egyre izgatottabb lesz.

-Nem tudom, de keress már rá. - sürgeti Larinát, aki ezután engedelmesen teszi is a dolgot.

szoBOSSlai17 Na meg van? - jön az üzenet másodperceken belül a türelmetlen focistától, aki már alig várja, hogy bebizonyítsa az igazát. Kár, hogy nem fogja látni a reakciót.

LaReina21 Meg, de nincs semmi érdemleges, amivel tudnád bizonyítani az igazadat

-Jajj annyira szánalmas az a közös képük azzal a csajjal. - nyöszörög Esztella, Larina torka pedig elszorul. Mit nem adna azért, hogy ő legyen a lány helyében...

szoBOSSlai17 Most frissíts rá.

Larina unottan húzza le az ujját a képernyőn, a profil pedig frissül és a felismeréstől, hogy eltűnt a közös képe a focistának a barátnőjével, ijedten dobja az asztalra a telefont.

-Azta kurva! - leheli remegve és úgy érzi, hirtelen forogni kezdett vele az egész konyha.

-Mi az? Mutasd már! - veszi kezei közé a telefont Esztella, szemei pedig kikerekednek, amint meglátja a változást. - Mi a picsaaaa!!!! - hüledezik, majd csodálkozó tekintettel néz barátnőjére, aki szinte alig kap levegőt.

-Ella! Ez kibaszottul az igazi Szoboszlai Dominik! - mondja neki sietősen, mintha nem jöttek volna rá mindketten erre az igazságra. - Add ide, törlöm magamat Wattpadról és a könyvet is!

-Mi?! Nem! - tartja el tőle a mobilt Esztella - Nem szabad pánikba esni. Oké? Csak nyugi, írj neki vissza, és tűnj lazának, hiszen eddig is az voltál. Nem szabad azt éreznie, hogy tényleg megijedtél tőle. Ő is csak egy ember!

-Jó. - veszi el mobilját remegő ujjakkal és rövid választ ír vissza.

LaReina21 WTF? Ezt miért csináltad?

szoBOSSlai17 Egy ideje meg akartam ezt tenni, de te most adtál egy jó indokot 🙂

LaReina21 Oké, egy kicsit kezdem tényleg elhinni, hogy te vagy az igazi Szoboszlai, de... most mit akartál ezzel? Hogy megsajnáljalak?

Larina vérnyomása még mindig az egekben volt és képtelen volt lenyugodni. Idegesen tördelte ujjait, miközben barátnője az asztalra tett telefonját szuggerálta, hátha érkezik valami értelmes válasz.

Szoboszlai percekig tanakodott, mit is akar ezzel az egésszel és valamiért arra a következtetésre jutott, hogy tudni akarja, ki az író és személyesen is látni akarja.

szoBOSSlai17 Találkozzunk

Írja le az egyszavas választ, ami után elégedetten issza meg erős kávéját és megy vissz a a hálóba felöltözni, mert nem akar elkésni a központból. Nem lesz edzés, csupán élvezni fogja a masszázst és fürdőt, amit ilyenkor meccs után szoktak kapni.

-Mekkora buzi! Nem is igényli, hogy sajnáld, rögtön dugópajtit keres. - csóválja fejét Esztella, Larina torka pedig elszorul, hogy tényleg csak erre menne ki a játék. Akkor valóban egy világ omlana össze benne, amit a focistáról alakított ki.

LaReina21 Szóval a sajnálós részt kihagynád, máris vigasztalódni akarsz...

Dominik kelletlenül felnyög ezt az üzenetet olvasva, mert egyáltalán nem ezt akarta sugallni. Csak tényleg személyesen akart vele találkozni.

szoBOSSlai17 Lassíts. Lehet, hogy csúnya vagy és te vagy 12 éves vagy 52? Az elég cringe lenne

Larina éles fájdalmat érzett mellkasában, amint felfogta a szavakat. Nem volt túl nagy önbizalma, de azért nem tartotta magát csúnyának.

LaReina21 Nem találkozok veled. Már azért sem, mert eltérő elképzeléseink vannak a szépségről pl ha a barátnődet nézzük...

Dominik érezte, hogy az előző üzenete talán túl nyers volt és egyáltalán nem volt olyan, aki abban lelte örömét, hogy mások lelkébe tiporjon. Nem büszkélkedett a nyilvánosság előtt azzal, hogy már nincsenek együtt barátnőjével, hiszen még a képet se szedte le ezidáig.

szoBOSSlai17 A fociban és a magánéletben is előfordul néha, hogy még a legjobbak is hibáznak

Mezei Larina ajkai maguktól görbültek felfelé és nézett barátnője szemeibe, aki vigyorogva vizslatta őt.

-Ez cukiiiii! - mondta neki boldogan. - Biztos a barátnője is leszedte a képeket.

Larina rengeteget stalkolta a lányt, így már ott volt a keresési előzményeiben legelöl és hihetetlenül izgatott lett amiatt, hogy Szoboszlai és a lány valóban szakítottak volna.

-Még mindig itt vannak a közös képeik... - mutatja Esztella felé az iPhone-t és csalódottan áll fel az asztaltól. - Csak szórakozott velem.

-Figyelj. Azt írta, már egy ideje meg akarta tenni. Lehet, hogy csak idő kérdése és a csaj is leszedi a képeket. - gondolkodik Esztella és közben segít barátnőjének elpakolni az asztalról.

-Ez akkor is... annyira gáz. Jézusom. - hunyja be szemeit a lány tehetetlenül és próbálja bebeszélni magának, hogy ez csak valami félreértés vagy csak egy rossz álom.

Hirtelen örülni sem tudott a tényleg, hogy az igazi Szoboszlai Dominik rátalált a könyvére és rohadtul írt neki privát üzenetet, ő pedig ilyen lekezelően és bunkón írt vissza neki. De honnan is kellett volna tudnia, hogy nem valami kami profil. Annyi ilyen van a Wattpadon, miért ez lett volna a kivétel?

-Ez nem gáz! Ez menő. - lép oda hozzá Esztella izgatott mosollyal. - Szoboszlai Dominik találkozni akar veled! - próbálja tudatosítani a lányban a tényt, hogy ez mekkora nagy lehetőség.

-Ezt még át kell gondolnom. - rázza meg fejét Larina, majd egy mosolyt erőltet arcára, hiszen nyílt a bejárati ajtó, vagyis hazaértek a szülei.

Larina próbálta nem mutatni, de rettentő ideges volt, mert bármennyire is nem akarta, hatással volt rá a délelőtt történtek és nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy valóban a focistával írt. Most mi lesz? Feljelenti, hogy könyvet ír róla?

-Bejöhetek? - hallatszik a kopogás a nyitott ajtón, Larina pedig édesapjára kapja fejét, aki mosolyogva sétál be hozzá. - Mi a helyzet? Németezel?

-Igen. - válaszolja gombóccal a torkában a lány, hiszen a könyv csak előtte volt, haladni viszont nem haladt vele.

-Beadod a jelentkezésedet? - kérdezi kicsit komolyabban a férfi és leül az ágy szélére.

-Nem tudom. Olyan beszari vagyok. Mit csinálok ott egyedül? - esik kétségbe a lány pillanatok alatt.

-Larina. - mosolyodik el édesapja. - Okos és talpraesett lány vagy még, ha te ezt nem is hiszed el magadról. Biztos vagyok benne, hogy nem bánnád meg. Most kell utaznod és világot látni, amíg fiatal vagy. - magyarázza neki kedvesen, a lány pedig beleegyezően bólogat.

-Tudom...

-Csak pár hónapról van szó, nem is kell kint maradnod, ha nem tetszik, de szerintem egy próbát megérne. Mondtam neked korábban is, hogy segítek keresni lakást. Zoli fia tudod, akik Frankfurtban él a feleségével, vannak kiadó ingatlanjaik és Lipcsében is van egy. Persze, nem szeretnélek semmivel sem rábeszélni erre, de azért gondold át.

-Oké. - leheli maga elé a lány és nézi, ahogy apukája távozik.

Őszintén, már nem tudta mit is akar igazán. Mit akar ő az élettől? Tök jól el van a kis álomvilágában, amit Dominikkal él meg a könyvében, de ennek semmi értelme. Ebbe nem kapaszkodhat...

~•~

Sziasztook!
Nos gondolkodtam, mikor is publikáljam ezt a könyvet és a mai tökéletes. Végre a Dagi is 22 lett szóval 🫣😁
Naggggyon kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni nektek ez a könyv. Elég régóta írom és most úgy gondoltam feltöltögetem ide a részeket.
Szóóóval fogadjàtok sok szeretettel az újabb SzD könyvemet (remélem nem gáz h ennyit szerepeltetem), amiben ismételten egy paraszt lesz 😄 valamiért szeretem így írni
Sok puszi minden régi és új olvasómnak! ❤️