Larett a nyugtató hatása miatt az egész éjszakát végig aludta és meglepően kipihenten ébredt. Amint eszébe jutott az éjszaka történése, gyomra fájdalmas görcsbe rándult és már nem is érezte magát olyan jól. Tudta, hogy már későn lehet, mert az egész szobába besütött a napfény és a szép idő ellenére sem tudott visszatérni jókedve.

Minden vágya az volt, hogy elfelejtse a vele történt rossz dolgokat, de ez egyáltalán nem volt egyszerű. Nem érezte azt, hogy ki kell mennie a szobából, sőt még az is jobb lenne, ha egész nap ágyban feküdhetne. Végül úgy döntött, hogy az éhség nagyobb úr, ezért normális ruhába felöltözve ment a fürdőbe, aztán pedig a konyhába merészkedett. Bár ne tette volna. Szoboszlai semleges arccal bámul Larettre miközben reggelijét fogyasztja el éppen, a lány pedig hirtelen annyira megijed, hogy csak ketten vannak a helyiségben, hogy alig kap levegőt.

-Jó étvágyat! - motyogja végül csendesen és remegő térdekkel sétál a konyhapulthoz és tölt magának vizet. Már elment minden étvágya.

-Kössz - mormogja a focista és unottan turkálja rántottáját.

Larett érzi magán Dominik tekintetét, éppen ezért nincs bátorsága leülni hozzá egy asztalhoz, még csak felé pillantani sem.

Larett mégis jobbnak látta leülni, mert lábai nem voltak képesek megtartani őt, így végül elbotorkált az asztalhoz és leült a focistával szemben. Némán nézett fel Dominikra, akinek tekintete mérhetetlen utálatot tükrözött.

Dominik mérges volt, mert Larett elrontotta az estéjét, pedig végre olyan jól érezte magát a mérkőzés után. Most mégis nyúzott volt, mivel miután Fanni kijött Larett szobájából túlestek egy igen feszült beszélgetésen, ami miatt alig aludt éjjel. Így is hajnal 1 után lépett be a lakás ajtaján, de egy Fannival való jó alkalom után csak meg tudta volna koronázni az estét.

-Jó reggelt Larett! - törte meg a kínos csendet Fanni, belépve a teraszról, hiszen eddig kint volt ruhákat teregetni. - Hogy aludtál? - kérdezi kedves mosollyal.

-Aludtam - biccent Larett, hiszen attól, hogy aludt még nem érezte jól magát.

-Mit szeretnél reggelizni? - kérdezi Fanni továbbra is kedvesen - Csináljak neked bundás kenyeret? - veti fel az ötletet, amire Szoboszlai kész elröhögni magát, mert ha ő kért ilyet sosem csinált barátnője, mert hogy az körülményes. Most csak a jóneveltsége tartotta bent magában a nevetését.

-Nem vagyok éhes. - rázza fejét a másik lány, mire a focista megforgatja szemeit, de szerencsére ezt senki nem veszi észre.

-Larett egyél légyszíves valamit. Legalább egy kis vajas pirítóst. - kérleli Fanni, mire Larett elenged egy gondterhelt sóhajt.

-Felet megeszek. - bólint rá végül, hiszen Fanni annyi mindent tett már érte.

Amíg Larett pirítósa elkészült Szoboszlai is végzett a reggelivel és szó nélkül hagyta el a helyiséget. Fanni csak unottal figyelte barátját.

-Reggeli után meg elmegyünk picit sétálni, jó? - mosolyog Fanni Larettre, aki kezébe veszi a vajas pirítósát.

-Úgy látom megvagytok nélkülem - csendül a focista hangja az előtér felől. - Willinél leszek, majd valamikor jövök! - jelenti be és már távozik is a bejárati ajtón.

Dominik céltudatosan vágtatott le a lépcsőn egy sporttáskával a kezében, mert most tényleg elhatározta, hogy élni fog csapattársa ajánlatával. Nála fog csövelni legalább egy éjszakát, amíg kitalálja, hogy mit csináljon otthon, mert ez az egész nem maradhat így, ahogy van.

Orbán egyáltalán nem lakott messze, így negyed óra autóút után a középpályás focista rutinos mozdulattal parkolt le egy üres helyre a társasház előtt, ahol a védő lakott.

A harmadikra már felliftezett és nem is kellett sokat várnia a csengő megnyomása után, hiszen előzetesen írt Willinek egy sms-t, hogy nemsokára érkezik.

-Csá! Gyere be! - köszönti vigyorogva Szoboszlait a csapattársa, majd eláll az ajtóból.

-Kössz, hogy átjöhettem - lép ki cipőiből a fiatalabb focista és örül amiért Willi idősebb nála és hátha el tudja látni most őt hasznos tanácsokkal.

-Mondtam, hogy bármikor jöhetsz. Engem nem zavarsz - von vállatt mosolyogva. - Nem kérsz valami kaját? Épp most akartam reggelizni. - indul a védő a konyhába, Szoboszlai pedig ösztönösen pillant méregdrága karórájára, amin lassan 11 óra lesz. Csak megrázza fejét ezen.

-Nem csinálnál nekem bundáskenyeret? - szalad ki Dominik száján a kérdés miközben felpattan a konyhapult külső oldalán lévő bárszékek egyikére.

-Bundáskenyeret? - pislog rá nagy szemekkel a másik focista. - Nem kellene ennyi szénhidrátot enned kisgyerek! - néz rá végül jelentőségteljesen, majd kivesz a hűtőből egy doboz tojást, hogy teljesítse a fiatalabb focista kívánságát. Akit nem érdekelt, hogy már otthon evett rántottát. Ha az evésről volt szó, akkor ő tulajdonképpen egy fekete lyuk volt.

-Kössz szépen! - csillannak fel Dominik szemei amint Willi elé tesz néhány elkészült kenyeret.

-Na azért óvatosan! Még forró! Utána meg itt picsogsz majd mert fáj a hasad! - fordul el rosszalló mosollyal, amin a fiatalabbik csak elneveti magát. Nagyon szeret Willivel lenni, mert nagyon emberi és emellett rettentő jó humorral rendelkezik.

Willi még kisütötte a maradék tojásba beleforgatott kenyeret és ő is leült Dominik mellé immáron a konyhaasztalhoz.

-Na és mi a helyzet otthon? Történt valami gebasz? - pillant Szoboszlaira, aki elenged egy kisebb sóhajt miközben ketté tör egy kenyeret, ami pont annyira van átitatva tojással, amennyire csak lehet és ő pont így szereti.

-Jah... tegnap szexeltünk Fannival. - kezd bele, de túl nagy szünetet hagy, ezért csapattársa értetlenül szól közbe.

-De ez jó, nem? - pillant rá kíváncsian.

-Jó lett volna igen, ha Larett nem hány be emiatt és Fanni nem hagy ott csak úgy az ágyban, hogy rohanjon hozzá a fürdőbe. - mondja ki egy szuszra és várja mit fog erre reagálni a ledöbbent barátja.

-Szivatsz! Larett azért hányt mert szexeltetek?

-Igen. Annyira gáz ez az egész - nyögi kelletlenül Szoboszlai és inkább teletömi száját egy újabb falat kenyérrel.

-Na hát akkor legközelebb halkan csináld. Érthető, hogy ez történt. Valószínűleg csak rossz élményei vannak a szexszel kapcsolatban. - magyarázza tudálékosan Orbán. - Alapvetően a szexet mindenkinek szeretnie és élveznie kellene. Gondolj csak bele mit élhetett át szegény lány, ha már az ilyen hangoktól hányingere lesz!

Szoboszlai kicsit megsemmisülten ült a széken, mert ennyire még ő sem gondolt bele a dologba. Pontosan nem tudja, mi hogy történt.

-De akkor mit csináljak? Ki tudja meddig lesz nálunk?! Addig ne is szexeljek? Milyen hülyeség ez! A saját lakásomban nem csinálhatok azt, amit akarok!

-Nem ezt mondtam, ne legyél már ennyire gyerekes! - pirít rá Willi a méltatlankodó Szoboszlaira. - Csak nézd néha az ő szemével is a dolgokat. Biztos vagyok benne, hogy kurvára nem egyszerű neki ez az egész. Neki most arra van szüksége, hogy elfelejtse mik történtek vele és biztonságban érezze magát. Ehhez pedig nem szabad így viselkedned!

Szoboszlai elgondolkodva nyeli le utolsó falatját és issza meg az eléje tett bögre teát is.

Délelőtt lementek a közeli pályára kicsit focizni, ami igen jó hangulatban telt, közben kicsit beszélgettek a következő meccsekről is. Willi igazán rendes volt és az egész napján Szoboszlaira áldozta, akivel délután még moziba is elmentek, aztán pedig otthon iszogattak és rendeltek pizzát a fiatalabb focista kérésére, aki imádja a gyors kaját.

-Nem érzem azt, hogy bármiért is bocsánatot kellene kérnem. - sóhajtja hátra dőlve a kanapén Dominik, miközben valami focimeccs ismétlést néztek. Willi jól tudta, mire érti ezt barátja.

-Larettnek szerintem nem bocsánatkérésre van szüksége. - állapítja meg Willi csapattársára pillantva, aki elenged mondata hallatán egy kisebb sóhajt. - Sokkal inkább, hogy törődjenek vele. Szóval holnap, ha hazamész csak szimplán legyél vele jófej.

-Honnan veszed, hogy hazamegyek holnap? - kérdezi vigyorogva Szoboszlai megragadva a lényeget.

-Onnan, hogy kiteszlek. - kacsint rá Willi és visszafordítja fejét a tévé irányába.

Másnap reggeli után Dominik valóban távozik Orbán lakásából, mert ő maga ebédre hivatalos édesanyjához, akihez időben el kell majd indulnia. Otthon csendesség fogadta, amit furcsált is, ezért cipőit lerúgva az előtérben sétált bentebb, majd megpillantott Larettet a kanapén ücsörögve. Sokkal inkább feszengve. Most fekete farmert, bokacsizmát és egy sötét bordó blúzt viselt fekete blézerrel, mint legutóbb.

-Szia! - köszön Dominik meglepetten, mire a lány rá kapja tekintetét. Eddig el volt foglalva a kezében lévő plüss kutya birizgálásával. Hihetetlenül megnyugtatta lelkét ez az apró játék. - Fanni merre van?

-A fürdőszobában. - adja meg a választ a lány, majd az említett személyre néz, aki épp most lépett ki a helyiségből. Tetőtől talpig feketét viselt, egyedül kabátja volt krém színű. Ma kimondottan hűvös volt odakint.

-Szia! - mosolygott rá Dominik, amit barátnője esetlenül viszonzott. - Mentek valahova? - kérdezi érdeklődve két puszit nyomva a szőke lány arcára.

-Larettet viszem pszichológushoz. - bólint azonnal.

-Elviszlek titeket. - ajánlja fel a focista, mire Larett gyomra görcsbe rándul, ahogy hallgatja a rövid, de annál feszültebb párbeszédet.

-Oké - ráncolja szemöldökét értetlenül Fanni, de nem firtatja a témát tovább. Biztos benne, hogy barátja végre átgondolta a dolgokat és rájött, hogy Larett érdekében neki is segítenie kell.

-Gyere Larett, indulunk! - int Fanni a kanapén ücsörgő lánynak, aki nem szívesen, de feláll.

A kocsiba most Szoboszlai foglalt helyet a vezetőülésen, barátnője pedig mellette. Larett úgy ült hátul, mint egy félénk kisgyerek, akit a szülei épp az óvodába akarják vinni. Mintha ez lenne az első napja. Larett egyáltalán nem érezte úgy, hogy a pszichológus tudna neki segíteni. Fogalma sincs, most éppen miről fognak beszélgetni, de annak nem sok értelmét látja, hogy mesél neki hogyan telik egy napja.

Larettnek most nem volt gyomoridege az autózástól, mert nyugodt volt a focista vezetési stílusa miatt. Nagyon jól vezetett és hálás volt neki, amiért mégis jött velük és nem barátnője ült a volánnál. Már ült kocsiban, amikor Dominik vezetett, azonban akkor mással volt elfoglalva, most azonban volt alkalma megfigyelni, milyen higgadtan és körültekintően vezet a fiú. Nagyon rutinos sofőrnek gondolta Larett.

Dr. Szabó-Richter Hanna nagy mosollyal invitálja bentebb Larettet, aki ugyanúgy a plüss kutyáját szorongatja egyik kezében. Fanni megnyugtatta, hogy ugyanúgy kint lesz, mire végez a doktornőnél, addig elmennek vásárolni a focistával. Egy picit azért tartott tőle Larett, hogy nem jönnek vissza érte, de aztán elhessegette ezt a gondolatot.

-Larett, mesélj nekem, mi történt az elmúlt napokban? - mosolyog rá kedvesen Szabó-Richter doktornő, miután Larett megkapta teáját ismét.

-Semmi - rázza fejét azonnal, hiszen nem akart beszélni arról, hogy mi történt tegnapelőtt éjjel.

-Figyelj Larett. Szeretnék neked segíteni, hogy túllendülj a jelenlegi nehézségeken, de ehhez rád is szükségem van. Úgy nem tudok segíteni, ha nem mesélsz semmit. Történt valami rossz dolog esetleg? - kérdezi finoman a nő, mire a fiatal lány fejét lehajtva bólogat. - Bennem megbízhatsz, szívesen meghallgatlak.

-Hánytam éjjel. - motyogja alig hallhatóan Larett és mégis kicsit megbánja, hogy már ennyit is elmondott a pszichológusnak.

-Ettél esetleg valami olyat, amit nem bír a gyomrod? - kérdezi jegyzetelve a doktornő.

-Nem. - válaszol határozottan a lány, hiszen alapjáraton alig szokott enni. - Csak... Hallottam, ahogy Fanni és Dominik... szexelnek - leheli az utolsó szót megsemmisülve, hiszen biztos volt benne, hogy a vele szemben ülő nő majd ki fogja nevetni, ám ő csak megértően bólintott.

-Mi történt ezután? - tesz fel egy újabb kérdést a doktornő.

-Fanni adott nyugtatót és visszaaludtam. - mondja zavartan a lány. - De Dominik tegnap elment és csak ma jött haza. - teszi hozzá gyorsan, hátha fontos infónak számít. - Szerintem összevesztek Fannival és nem akarom, hogy ez miattam legyen így...

-Emiatt egyáltalán ne okold magad Larett. Dominik és Fanni kapcsolata csak rájuk tartozik, ahogyan az is, hogy miként kezelik a problémákat, nézeteltéréseket. - nyugtatja meg Larettet, aki csak tétován bólint a dologra. - Teljesen érthető és normális a reakciód. Bizonyára összezavarodott képed van a szexuális intimitásról és felzaklat minden, ami ezzel kapcsolatos. - állapítja meg a nő, majd folytatja. - Az lenne a legjobb véleményem szerint, ha esténként altatót vennél be, hogy nyugodtan pihenhess. Úgy látom kicsit karikásak a szemeid. Adok egyet, de csak este vegyél be belőle. Napközbeni alváshoz nem kell. - ad át neki egy dobozt, amit az egyik polcról vett le a lánynak. Larett kíváncsian forgatja meg kezei között.

-Dominik szerintem utál engem. - jelenti ki a semmiből.

-Miért gondolod ezt? - teszi fel szemüvegét Szabó doktornő és kíváncsian pillant a barna hajú lányra.

-Mert... érzem. - nyögi kelletlenül és nem tudja különösképpen megindokolni a dolgot. Elég csak ránéznie a focistára.

-Adj egy esélyt neki, biztosan őt is megviseli a megváltozott helyzet. Nem sokan hajlandóak bevállalni egy ilyen nagy feladatot, mint most ő és Fanni. Szerintem, ha utálna téged, akkor most nem lennél itt. - mosolyog bátorítóan, amit Larett halványan viszonoz.

Szoboszlai unottan tolta a bevásárló kocsit a szupermarketben barátnője céltalan vásárlásának útját követve. Ennyit tényleg bevállalt, hogy mindenkinek kedvezzen, hátha attól neki is jobb kedve lesz. Az édességes részen keresztül sétálva levett a polcról egy chipses zacskót, amit a kosárba dobott. Hátha ezzel kiengesztelheti Larettet, amiért olyan bunkón viselkedett a napokban.

-Ez meg minek? - kérdezi értetlenül Fanni amint visszatér egy doboz zabpehellyel és felemeli a sajtos chipset. - Te nem ehetsz ilyeneket!

-Jaj, tudom! - forgatja szemét a focista. - Gondoltam Larettnek kellene valami nassolnivaló. Hátha ezt megenné. Tök vékony.

-Rendes tőled, hogy gondolsz rá. - mosolyodik el Fanni és annyiban hagyva a dolgot indul tovább, Dominik pedig követi.

A kezelés végeztével Larett viszonylag megkönnyebbülten lépett ki a pszichológus ajtaján, ahol Fanni mosolyogva várta őt. Kicsit rosszul érezte magát amiatt, hogy kiteregette Dominik és Fanni kapcsolatát.

-Milyen volt a kezelés? - kérdezi érdeklődve a visszapillantóba nézve Szoboszlai, amint Larett helyet foglal hátul, Fanni pedig elöl.

Larett csak unottan vállat vont és ezzel le is rendezte a közte és a focista közötti interakciót. Utóbbit ez kicsit idegesítette, de nem szólt semmit. Beindítva az autót nézett kíváncsian barátnőjére, aki csak tanácstalanul széttárta kezeit. Bizonyára időre van most szüksége Larettnek. Mindketten ezen a véleményen voltak. Nem tenne jót neki, ha folyamatosan faggatnák.

A hazaút csendesen telt, ahogy az ebéd is. Larett megint csak nem sokat evett, továbbra sem volt étvágya. A nappali ablakában ücsörgött egy párnán kutyájával a kezében, amikor Dominik egy tál chipsszel a kezében, mire Larett érdeklődve nézett a fiúra, aki kedves mosolyt küldött felé.

-Szereted a sajtos chipset? - kérdezi felé nyújtva a tálat, mire Larett totál ledöbben, hogy most ennyire normális vele a focista.

-Igen - leheli és végül elveszi a tálat, majd óvatosan pillant újra Dominikra. - Köszönöm.

Dominik csak újra elmosolyodik, majd visszasétál a konyhába. Larett végre boldogan csipegeti délutáni nasiját, miközben az ablak másik oldalán elé terülő várost szemléli. Nagyon nagy városnak gondolta Lipcsét és örül, amiért most nem valami másik város pszichiátriáján kell lennie, hanem itt lehet Szoboszlai lakásában. Még akkor is, ha eddig nem túl sok jó történt vele.

Fanni a hálószobába vonult telefonálni, mert a modellügynökségtől keresték, akivel szerződése van és most lenne egy fotózás, ami miatt haza kell utaznia holnap Budapestre. Fájdalmasan sóhajtott miután kinyomta a telefont, hiszen nem akarta itt hagyni Larettet, de magával nem viheti. Pszichológushoz kell járnia. Ugyanakkor Dominikra sem szerette volna bízni a lányt, mert így is labilis idegileg a focista, hát még akkor, ha megtudja, hogy három napig össze lesz zárva Larettel.

-Na mizu? - kérdezi barátja kellemes hangon, amikor belép a nappaliba.

-Beszélhetünk? - kérdezi a szőke lány kissé idegesen, de nem akarja ezt most még Larett előtt közölni. A lányra mosolyogva indul vissza a hálószobába nyomában Szoboszlaival.

-Baj van? - kérdezi aggódva a fiú, miután becsukta maguk mögött az ajtót. Fanni elenged egy gondterhelt sóhajt. Fogalma sincsen, hogy kezdjen bele.

-Vissza kell mennem Budapestre. - közli csendesen és helyet foglal a franciaágyon. Dominik meglepődötten néz a lányra, majd kezdi felfogni a dolgokat kicsit.

-Mikor? - kérdezi fojtott hangon.

-Holnap. - szorítja össze szemeit fájdalmasan a lány. - Ne haragudj. Tudom, hogy nem akarsz kettesben maradni Larettel és rá vigyázni egész nap, de nem vihetem magammal. A fotózásokra nem jöhetne velem egyébként sem és a pszichológushoz is el kell vinni.

-Megoldom nyugi - mosolyog kedvesen a focista és barátnője alig akarja elhinni, hogy nem akad ki ezen. Igazából Dominik majd felrobbant legbelül, de mégsem akart balhézni, ezért azt mutatta, hogy minden rendben és meg fog tudni birkózni a helyzettel.

Fanni hitetlen mosollyal állt fel az ágyról és fonta kezeit Dominik nyaka köré, majd magabiztosan kezdte tolni az ágy felé, ahová lonyomta, majd elhelyezkedett ölében. Tisztában volt vele, hogy mekkora áldozat ez a fiútól és szerette volna megjutalmazni ezért.

-Remélem nem bánod - tolja fel sunyi mosollyal az arcán barátja pólóját és akasztja kezeit a melegítőnadrág szegélyébe, majd lentebb húzza a focistán, aki engedelmesen emeli meg csípőjét. Annak ellenére, hogy meglepődött ezen és kicsit félt is, hogy most Larett a nappaliban van és meghallhatja őket, nagyon izgatott lett.

-Fanni... - leheli a lány ajkára a szavakat Dominik, amikor egyre keményedő férfiassága köré fonódnak vékony ujjai az alsónadrágjában.

-Csendben kell lennünk - suttogja Fanni mosolyogva és felemelkedve az ágyról leveszi magáról a passzos melegítő nadrágját bugyijával együtt. Dominik megbabonázva néz végig barátnőjét, végül erőtlenül bólint. Remélte, hogy most majd nem fogja semmi megzavarni őket és végre nyugodtan lehetnek együtt.

Dominikot még az sem zavarta, hogy most ruhában vannak, inkább barátnője lábai közé simított, hogy meggyőződjön róla őt is izgalomba hozza a dolog. Vigyorogva csókolt a lány nyakába, amint érezte, milyen nedves odalent. Nem is időztek sokáig, Fanni megemelkedve fogta meg Szoboszlait és vezette magába, majd mélyen magába engedte. A kellemes érzéstől mindkettőjükből kikívánkozott egy jóleső sóhaj, ám ezt most tudatosan fojtották el csókcsatát folytatva egymással. Fanni erőteljesen mozgatta csípőjét, amivel az őrületbe kergette magukat. Dominik szorosan fogta derekát és ölelte magához testét.

Nem telt bele negyed óra Szoboszlai egy elfojtott nyögést engedett el Fanni kulcscsontját lehelve, akinek teste szintén remegett az orgazmustól. Erre most mindkettőjüknek szüksége volt.

-Beszélek Larettel - nyom finom csókot Fanni barátja ajkaira, miután mindketten meglátogatták a fürdőt és újra normális kinézettel tudtak visszamenni a lányhoz.

-Rendben - engedi maga elé a lányt, ő maga pedig még bent marad a szobában, mert Bendi barátja egyfolytában bombázza üzenetekkel.

Fanni mosolyt erőltetve arcára sétál oda Laretthez, aki már majdnem megette az összes chipset, amit Szoboszlaitól kapott.

-Mi a helyzet? Szeretnél elmenni sétálni? - ül le mellé Fanni, Larett pedig viszonozva gesztusát rázza fejét. Most nem vágyott ki.

-Jó most így - válaszolja végül és megkínálja nasijából a szőke lányt.

-Figyelj csak Larett. Mondanom kell neked valamit. - kezd bele Fanni kicsit feszengve, amitől Larett torka elszorul és nagyon aggódni kezd. - Holnap reggel vissza kell utaznom Magyarországra pár napra. Te itthon maradnál Domival. Ő majd elvisz a doktornőhöz és vigyáz rád.

-Hagy menjek veled! - gyűlnek könnyek szemébe a kétségbeeséstől. Alig kap levegőt.

-Sajnos nem jöhetsz velem, de meglátod jó lesz. Sietek vissza. Csak kettőt kell aludnod és itt leszek. - fogja meg a lány kezét kedvesen, de ő szimplán elsírja magát a benne lévő feszültségtől.

-De én nem akarom! - kezd tényleg sírni, hiszen csak Fannival érzi magát itthon biztonságban. Na meg a most is kezében szorongatott plüss kutyával.

-Larett - néz rá szomorúan Fanni. - Meglátod nagyon jól meglesztek Domival.

-Nem akarok vele lenni! - szólal fel élesen és ekkor érkezik meg a focista is értetlen tekintettel a nappaliba, viszont a két lány észre sem veszi, hogy jelen van.

-Miért nem? - kérdezi értetlenül Fanni, hiszen Dominik ugyanúgy el tudná őt látni.

-Hallottam miket mondott a telefonba! - csúszik ki a száján és hirtelen azt is elfelejti, hogy mire kérte ezzel kapcsolatban a focista. - Nem akarok egy szexmániással lenni! - temeti arcát a kutyába és lábait felhúzva sír keservesen, ami betölti az egész nappalit.

Dominik teljesen megsemmisülve néz Fanni felé, aki elkerekedett szemekkel fordul felé, mintha tudná, hogy ott van. Barátnője megsemmisítő tekintete nem sok jót sejtet és ugyanakkor iszonyúan mérges a továbbra is sírdogáló lányra, mert úgy érzi, teljesen tönkre teszi az életét.

Másnap reggel Fanni szorosan öleli magához a pityergő Larettet csomagja mellett állva az előtérben, Szoboszlai pedig nyúzott arccal nézi őket a falnak támaszkodva.

-Ne sírj, oké? Minden rendben lesz. Beszélünk majd telefonon - tolja el magától Fanni a lányt, aki csak erőtlenül bólogat, mégsem akarja elengedni. Fél, hogy nem jön vissza.

Dominik unottan nézi őket és közben újra eszébe jut, tegnap milyen csúnyán összevesztek barátnőjével a bizonyos telefonbeszélgetés miatt, amit Bendivel folytatott le. Hiába szabadkozott a focista, a barátnője nagyon mérges volt rá. Reggel azonban mindketten álarcot vettek fel, hogy Larettnek azt mutassák, nincs semmi baj, így is ki volt a lány. Nyugtatóval tudott csak elaludni.

-Mennem kell - hámozza le magáról Fanni az ő hozzá bújó lány kezeit és tolja el magától vékony testét. - Jók legyetek. - néz Dominikra ezúttal, akivel egy puszival köszönnek el egymástól.

-Szia! - kíséri az ajtóhoz barátnőjét, majd Larettet visszahúzva csukja be utána a bejárati ajtót.

Larett félt attól, hogy Dominik majd leszidja amiért akaratlanul is besározta őt Fanni előtt. Továbbra is vörösek voltak szemei a kora reggeli sírástól és nem tudott megmozdulni. Szoboszlai úgy érezte, muszáj megszólalnia, hogy Larett végre befejezze a sírást.

-Ne sírj már! Jó lesz velem is. - próbálja felvidítani a lányt, miközben visszatereli a nappali felé derekára téve kezét. - Elmegyünk majd a vadasparkba is. Tök jó lesz!

Larett határozottan torpan meg és löki el a focista kezeit.

-Nem akarok veled lenni! - nyögi visszafojtva sírását. Kutyáját kétségbeesetten szorítja magához.

Dominik állkapcsa megfeszül és érzi, hogy most aztán elszakadt nála a cérna. Elege volt ebből az egészből és Larett hisztijéből.

-Mégis mi bajod van velem?! - akad ki Dominik indulatosan csapva combjára, amitől Larett kicsit összerezzen és sírni is elfelejt.

-Mert szexmániás vagy - nyögi kellemetlenül a lány, mire Szoboszlai agyát végképp elönti a düh.

-Ez nem igaz! - pirít rá felháborodottan, majd tehetetlenül megrázza fejét. - Mindenesetre nem kell félned tőlem, amúgy sem tartalak vonzónak! - vágja hozzá kíméletlenül Dominik és amint kimondja a szavakat, kicsit meg is bánja, mivel Larett szemeit elöntik a könnyek és nagyot nyelve nyitja szólásra ajkait.

-Akkor megnyugodtam - közli csendesen, majd sarkon fordulva sietősen szedi lábait a szobája felé, aminek ajtaját kétségbeesetten csukja be maga mögött és szalad ágyához, amibe bevetődve fúrja fejét a párnába és tör ki belőle a sírás.

* * *

Sziasztok!
El is felejtettem itt a nagy rohanásban feltölteni nektek az új részt, de most pótolom 😅😁
Nagyon köszönöm a kommenteket és a csillagokat, nagyon örülök, hogy ennyire tetszik Nektek!
Ehhez a részhez is izgatottan várom a véleményeket!
Millió puszi & ölelés!❤️