Szoboszlai Dominik és barátnője különböző érzelmekkel lépték át a kórház bejáratát másnap reggel. Dominik feszült és ideges volt, amiatt, hogy Larett hozzájuk költözik, de nem akart vitatkozni Fannival. A lány vidám volt, hiszen nagyon örült neki, hogy segíthet valakin.

Papp Larett alig aludt az éjszaka folyamán, ezért nagyon álmos volt még a reggeli vizit után is és csak a szürke eget bámulta az ágyből kinézve az ablakán. Nagyon nem akart itt lenni. De Dominikkal és Fannival sem. Nem ismerte őket igazán és nem akart a terhükre lenni. Mégis megörült, hogy elhagyhatja a kórházat ma. Másra sem vágyott, csak egy jót aludni.

-Hahó! - jön egy már ismerős hang az ajtaja felől, így odakapja a tekintetét. - Szia Larett - pillantja meg Fanni mosolygós arcát, nyomában a kínosan mosolygó Dominikkal.

-Sziasztok - leheli halkan és, ha lehet ilyet mondani, már ettől is elfáradt, hogy köszönnie kellett.

-Hogy aludtál? - kérdezi a szőke lány kedvesen és közben Larett mellé ül.

-Nem jól... - nyögi fájdalmas grimasszal, mire Fanni együttérző pillantást küld felé. Dominik pedig csak az ágy végében ácsorog kínosan.

-Hazamegyünk és ott majd alszol egy nagyot, jó? - simogatja meg Fanni a lány karját, aki elenged egy halvány mosolyt. - Gyere, öltözzünk át.

-Kint megvárlak titeket! - szólal meg rögtön a focista és már sebesen ki is sétál a folyosóra. Nem bír tovább bent lenni és nézni a tehetetlen Larettet. Valahányszor rágondol vagy ránéz, eszébe jut, hogy hogyan kellett felnőnie és nem volt mellette senki és, hogy milyen szörnyűséget tettek vele, hogy ide került a kórházba. Egyszerűen túl sok teher volt ez az egész a fiatal focistának.

Fanni segített felállnia Larettnek, akinek lábai kissé remegtek. Lassan és óvatosan öltöztette át a barna hajú lányt kényelmes melegítő szettbe, ami a sajátja volt, de őszintén, volt ezer ilyenje. Nem okozott problémát, hogy Larettnek adja néhány ruháját. Amint Larett jobban lesz, úgyis elviszi vásárolni.

-Gyere, menjünk! - int az ajtó felé Fanni, miután összepakolt mindent a lánynak.

Larett bólint, majd engedelmesen lép mellé és engedi, hogy a szőke lány átkarolja vállát és kisétáljanak a folyosón várakozó Szoboszlaihoz. A focista amint észreveszi őket, elteszi telefonját zsebébe, majd elveszi barátnőjétől a fekete táskát, amiben Larett holmijai voltak. Többek között az iratai is, amit még ők találtak a lánnyal együtt.

-Mehetünk? - kérdezi a focista a lányoktól.

Larett eléggé szótlan, így helyette is Fanni válaszol. Segít a lánynak eljutni a kijárathoz, miután átvették a zárójelentést és a gyógyszereit, amit majd szednie kell. Larett kissé félénken lépkedett végig a hosszú folyosókon, még szerencse, hogy kiértek a friss levegőre, mert kezdett pánikba esni a sok embertől, aki szerinte őt bámulja.

Fanni Larettel ült hátul a kocsiban, míg Dominik feszülten vezetett, csak néha pillantva rájuk a visszapillantóból. Szokatlan volt neki ez az egész. Még mindig tartotta magát ahhoz az elhatározáshoz, hogy ez nem az ő feladata, ő továbbra is csak a focira fog koncentrálni.

Szoboszlai lakásába érve Larett csak állt az előtérben, míg Fanni mosolyogva csicsergett neki, a focista pedig kissé hangosabban csukta be a bejárati ajtót a kezében lévő táska miatt, amiért Larett ijedten fordult meg. Nem volt kibékülve a hangokkal és az új környezettel. Félelmetes volt most számára még a legapróbb mozdulat is.

-Nincs semmi baj, csak az ajtót csuktam be - néz rá Dominik csodálkozó tekintettel, Fanni pedig inkább finoman Larett karjára fonja ujjait és befelé húzza a lakásban.

-Megmutatom a szobádat - vezeti a folyosón Fanni és a vendégszobában kötnek ki végül. Larett lassan vezeti körbe tekintetét a krém színre festett szobán és méri fel a terepet. - Na, tetszik? - kérdezi fülig érő vigyorral, miután Larett óvatosan helyet foglalt az ágyon.

-Igen - néz fel halványan mosolyogva, majd újra körbe fordítja fejét. - Nagyon szép itt minden.

Fanni megmutatja a lánynak a lakás minden szegletét, különösen a fürdőt, amit majd Larett is használni fog. Látja a lányon, hogy kissé elfáradt ebben a tourban.

-Pihenj le nyugodtan, ha szeretnél. Csinálok ebédet, később benézek hozzád. - mosolyog rá és segít Larettnek betakarózni az ágyban. Nem vette le a melegítőjét, ezért Fanni ráteríti a puha ágytakarót, amit a barna hajú lány mosolyogva fogad.

-Köszönöm szépen! - néz rá hálásan, majd figyeli, ahogy a szőke lány távozik a szobából.

Nem sokkal később pedig Larett tényleg elaludt, remélhetőleg ki tudja magát pihenni.

Dominik a konyhában nyitogatta a hűtőt, hátha talál benne valami foga alá valót, de mindhiába. Barátnője érkezésére felemelte fejét és sokadszorra becsukta a hűtő ajtaját.

-Larett elaludt, csinálok ebédet. - közli egyszerűen Fanni a tervét, mire a focista csak bólint.

-Holnap el kellene menni vásárolni is. - mondja Dominik finoman barátnőjének, aki szintén egy bólintással veszi tudomásul. Fanni előveszi az egyik lábast és a tésztát a szekrényből. Valószínűleg valamilyen tészta félét fog készíteni. A focistának nem biztos, hogy az étrendjében lehet ennyi tésztás étel, de ő inkább nem szólt semmit. Örült, hogy ehet.

-Este edzésem lesz. - szólal meg a focista, miközben barátnője a tésztát főzi. - Nem lesz gond, hogy itthon maradsz Laretttel?

-Édi vagy, de Larett nem egy pszichopata. - néz rá Fanni szórakozott mosollyal. - El leszünk ne aggódj.

Dominik a nappaliban tévézve várja meg, hogy kész legyen az ebéd, aminek elkészülte után barátnője megterít három főre, majd a vendégszobába megy, minden bizonnyal felkelteni Larettet. A lánynak szüksége van valami tápláló ételre, mert az utóbbi időben nem igazán étkezett rendesen.

Larett már percekkel ezelőtt felébredt és az ágyon ülve nézte a szürke időt az ablakon keresztül. Megborzongott a tudattól, hogy lassan jön a tél és hideg lesz odakint. Pedig nagyon szeretett a szabad levegőn tartózkodni.

-Larett - Fanni olyan halkan nyitott be a szobába, amennyire csak lehetett. A lány azonnal felé fordult, Fanni pedig megnyugodott, hogy ébren van. - Kész az ebéd, gyere egyél egy kicsit. - lép bentebb, majd Larett felé nyújtja kezét, aki komótosan feláll az ágyról belelépve a kapott papucsba.

-Nem vagyok éhes. - közli halkan a barna hajú lány Fannival, aki csak kedvesen simogatja meg karját.

-Csak egy picikét egyél, hogy legyen valami normális kaja a gyomrodban. Meglátod nagyon finom. Na, gyere. - húzza maga után a folyosóra egészen az ebédlőig, ahol Dominik várja őket a telefonját nyomkodva. Érkezésükre felkapja fejét és egy egészen picit megint kellemetlenül érzi magát Larett miatt. Nem szeret vadidegenekkel egy asztalnál enni és biztosan ezzel a lány is így volt.

Dominik zavartan nézte a vele szemben ücsörgő lányt, aki látszólag zavarban volt és pár percig csak ölébe ejtett kezeit vizsgálta. A kínosan csendes levegőt Fanni hangja törte meg, aki tálalta a sajtos, sonkás tésztát tejföllel nyakon öntve.

-Szedjek neked Larett? - kérdezi kedves mosollyal a lánytól, aki szégyenlősen bólint. Jelenleg idegenkedett attól, hogy a focista jelenelétében fogja meg a szedőkanalat és belemerítse az ételbe.

Larett nem sokat engedett szedetni Fannival, de így is kihívásnak tartotta az adag elfogyasztását. Ellenben a focistával, aki dupla adagot tett tányérjára, hiszen kell neki az energia és tudta, hogy ezzel is alig fog jóllakni, mivel kevés benne a hús.

Fanni érdeklődve nézte a barna hajú lányt, aki éppen most ízlelte meg először a tésztáját. Kíváncsi volt rá, ízlik-e neki.

-Na milyen? Ízlik? - nem tudta magában tartani kérdését, amiért Dominik rosszallóan megcsóválta a fejét, de ezt barátnője nem vette észre szerencsére.

-Nagyon finom. - néz fel Larett egy pillanatra, pedig még nem volt túl sok ideje alaposan megízlelni az ételt, de semmiképpen nem akarta megbántani Fannit. Aki elégedett mosollyal fordult vissza saját tányérjához és látott hozzá ő is.

Szoboszlai rettentően éhes volt, ezért nem is igazán szólalt meg, amíg meg nem ette a tányérján lévő összes tésztát. Egyedül barátnője csiscsergett Larettnek, aki viszont szerette volna megenni végre az ebédet és visszavonulni szobájába, de a szőke lány szóval tartotta. Igaz, nem beszélt olyan sokat, de bunkóságnak tartotta volna, ha nem Fannira figyel.

A focista megragadva az alkalmat, hogy újra csend lett, Larettre pillantott, aki kicsit turkálta ebédje maradékát, mert már eltelt. Emiatt a focista szomorúan nézte őt, hiszen biztos volt benne, hogy össze van szűkülve a gyomra, mert nem volt levehősége normálisan étkezni.

-Na és Larett, hogy kerültél igazából Németországba? - bukik ki belőle az eléggé indiszkrét kérdés, ami miatt Larett kezében megáll a villája, Fanni pedig lemeremedve néz barátjára. Szoboszlai csak szeretett volna jófejnek tűnni, amiért ő is kommunikál a lánnyal, ám ezt elég rosszul közelítette meg, ezt most már ő is érezte. Sokat agyalt rajta ebéd közben, mit is kérdezzen és ezt igazából nagyon nem gondolta át.

-Domi, normális vagy?! - ocsúdik fel Fanni, levágva evőeszközét az asztalra, amiért Larett összerezzen. Félve pislog a szalvétájára, és legszívesebben most aznnal szeretne eltűnni innen. - Hogy lehetsz ilyen bunkó?! - kérdezi mérgesen a focistától, aki szeretne szabadkozni, de egy szót nem tud szólni. Fanni a mellette ülő lányhoz fordul, akinek kezéért nyúlt, ám ő most ezúttal elhúzódik.

-Szeretnék a szobámba menni. Már nem vagyok éhes. - mondja csendesen, könnyeivel küszködve, ami miatt Szoboszlai torka elszorul és borzalmasan érzi magát. Larett anélkül áll fel az asztaltól, hogy bárki megszólalhatna és amilyen gyorsan csak lehet eltűnik a folyosó végén.

-Gratulálok! - néz Fanni a barátjára dühösen, aki szeretne menekülni ettől a pillantástól jó messzire. - Nézd meg mit csináltál! Szegény végre kezdett kicsit megnyílni, te meg ilyet kérdezel tőle! Elment az eszed?! - áll fel indulatosan az asztaltól és Larett tányérjával a sajátját is a konyhába viszi.

A focista gondterhelt sóhajjal dől hátra a székben és átkozza magát, amiért ekkora tapló volt.

Larett némán potyogtatta könnyeit az ablakban ülve a puha párnákon. Tudta ő, hogy Dominik kérdése nem szándékosan bántó volt, de nem bírt tovább velük maradni egy légtérben. Nem akart emlékezni a vele történtekre és a fiú kérdése éppen ebben gátolta. Jobb lesz, ha ma már nem hagyja el a szobát, csak fürdés alkalmából. Hallotta, amint valaki kimegy a bejárati ajtón és remélte, hogy a fiú volt az.

Szoboszlai idegesen vágódott be kocsijába, mert még mindig dühös volt magára, a helyzetre, meg igazából mindenre, ami az elmúlt három napban történt vele. Elege volt már most. Az edzőközpontban Willi fogadta őt nagy mosollyal, amit nem igazán tudott viszonozni. Csapattársa ezt azonnal szóvá is tette.

-Mi van veled? Rossz volt az ebéd? - kérdezi szórakozottan, de csak egy rosszalló pillantás a jutalma.

-Az is... - motyogja egy sóhajtást követően.

-Na mesélj fiacskám, mi nyomja a lelked. Mondj el Willi bácsinak mindent. - teszi vállára a kezét, miközben a bejárat felé sétálnak.

-A barátnőm befogadta hozzánk azt a csajt, akiről meséltem neked, hogy mi találtuk meg. És most nálunk lakik. Totál kikészít ez az egész. Nem tudok tőle, mit kérdezni, nem tudom, hogy mivel bántom meg. Meg fura az egész lány. Alig beszél. - tárja szét kezeit tanácstalanul.

-Mondjuk ez érthető. Egy idegen országban van, idegen városban és titeket se nagyon ismer. Azt mondtad, elrabolták meg még ki tudja, mit csináltak vele. Lehetnél kicsit toleránsabb is vele. Nyilván neki sem egyszerű ez az egész és szerintem nem is szívesen van nálatok. - Willi lazán ossza meg bölcs gondolatait a fiatalabb focistának, aki kicsit elgondolkodik ezen.

-Jó, de én nem fogok az ágya mellett ülni és vigyázni rá, mint Fanni! - vágja rá szinte azonnal.

-Nem is ezt mondtam. Majd a túlbuzgó csajod ezt megteszi. Te inkább megkérdezhetnéd, hogy hogy érzi magát, szüksége van-e valamire. Nem kell világmegváltó kérdéseket feltenni neki. Csak kommunikálj vele, akkor majd hamarabb megnyílik.

-Kettesben akartam lenni Fannival, erre most itt van ez a Larett és csak a feszkó van...

-Jaj ne legyél már rinyagép! - neveti el magát Willi az öltöző folyosójára érve. - Csak egy kicsit legyél együttérzőbb és akkor hamarabb túl lesztek ezen az egészen.

-Jah - nyögi kelletlenül Szoboszlai és inkább besétál az ötlözőbe.

Ahogy kipakolja dolgait a nagy táskából, szeme sarkából észleli, hogy Orban mellé lép. Kérdően fordítja fejét a német férfi felé.

-Ha nagyon gáz a helyzet otthon, aludhatsz nálam. - tudatja a nála fiatalabb focistával, aki egy kicsit megörül ennek.

-Élek majd a lehetőséggel. - bólint határozottan. - Kössz Willi.

Szoboszlai nem túl nagy kedvvel öltözik át és megy csapattársai után az edzésre. Kemény két órán túlesve folyasztja hosszú percekig magára a forró vizet a zuhany alatt, mert érzi, most csak ez segíthet. A forró gőzből kilépve eljut a tudatáig, hogy talán túl sokáig tartózkodott a víz alatt, mert a csapat nagy része már elment.

Sietősen veszi fel utcai ruháit és dobálja csak be edzős ruháit a táskába, aminek barátnője biztos nem fog örülni. Tőbbször is elmondta neki, hogy ne gyűrje be a ruháit, hanem hajtogassa össze és egy külön szatyorba téve őket hozza haza. Ő most ezzel nem igazán foglalkozott. Úgyis el van foglalva Larettel.

Lakása ajtaján belépve a nappaliban Larettet találta egy teával a kezében, betakarózva feküdt a kanapén. A focista érkezéséte inedten kapta fel fejét, majd megnyugodott, hogy csak Dominik az. Dominik kedves mosolyt erőltetve magára köszönt a lánynak és ment tovább a konyhába.

Fanni épp zöldségeket aprított a pult mögött.

-Szia! - köszönti a focista kedvesen, holott egyáltalán nem ehhez lett volna kedve.

-Milyen volt az edzésed? - kérdezi a lány érdeklődve, féltetéve minden haragját, amit Dominik ebédnél való megszólalása generált benne.

-Hosszú és fárasztó, de jó volt. - ránt vállat a pult másik felén megtámaszkodva.

-Sült zöldség lesz csirkével vacsira. - közli Fanni egy kicsit semlegesen, amivel nagyon is éreztetni tudja barátjával, hogy még haragszik rá.

A fiú csak bólint, majd elviszi a fürdőbe piszkos dolgait és a szennyesbe dobálja. Megint nem válogatta szét, de kit érdekel.

Tehetetlenül ballag a nappaliba és foglal helyet az U alakú kanapé másik felén. Larett lopva pillant rá, ám nem szól semmit, egészen addig míg Dominik be nem kapcsolja a tévét és megkérdezi, hogy szeretne-e valamit nézni.

-Nem értem a németet. Mindegy - rázza fejét szégyenlősen lesütve szemeit, amiért nem beszél nyelveket. Elég kínosan érezte magát emiatt, hiszen így Dominikra és Fannira volt utalva teljes mértékben.

-Keressek neked valamilyen magyar filmet Netflixen? - kérdezi a focista megfogadva Willi tanácsát. Larett ismét megrázza a fejét.

Erre a kedves kérdésre Fanni is felkapja fejét és egészen kicsit el is mosolyodik, hogy baràtja végre normálisan kommunikál Larettel.

-Nem kell, köszönöm. Nézd nyugodtan, amit szeretnél. - hárít Larett, Dominik pedig kissé csalódottan, de elfogadóan bólint. Szeretett volna legalább valami jót is tenni a mai nap.

Végül a focista benyomott egy számára szimpatikus sport adót, ami Larett figyelmét egyáltalán nem kötötte le. Némán itta a teáját, amit Fannitól kapott és hol a takarót, hol Dominikot figyelte. Szerencsére utóbbit nem vette észre a fiú. Szimpatikusnak tartotta, ám nem ismerte igazából és ezért tartott is tőle.

A vacsora viszonylag csendben telt el, Fanni és Larett beszélgetett leginkább. A szőke lány gondosan odafigyelt, hogy Larett bevegye az előírt gyógyszeradagokat, amit felírtak neki.

-Elmegyek zuhanyozni. - jelenti ki Larett csendesen felállva az asztaltól, miután megköszönte a vacsorát Fanninak, aminek csak a felét tudta megenni. Egyáltalán nem is volt éhes.

-Menj csak szívem. Készítettem ki neked tiszta fehérneműket, majd vidd be magadhoz nyugodtan. - mosolyog a szőke lány elvéve a tányérokat az asztalról.

Larett legalább fél órát töltött a fürdőszobában, mire alaposan megtörölte testét, amitől azóta undorodott, hogy az a szörnyűség megtörtént vele. Úgy bántották, ami a legrosszabb lehet egy nő életében.

Nem töltött azzal időt, hogy nézegesse magát a tükörben. Csupán felvette a kapott fehérneműt a pizsamával, majd átfésülte hosszú haját. Ahogy kilépett a fürdő ajtaján, hallotta a nappaliból kiszűrődő televízió hangját, és amint Fanni valakivel telefonálhat. Csendben sétált be szobájába, aminek becsukva ajtaját sietett a biztonságot nyújtó ágy felé. Ruháit összehajtogatta, majd bebújt a takaró alá és csak nézte a fehér mennyezetet. Vajon hiányzik valakinek Magyarországon? Ugyan. Mindig szürke egér volt, sosem voltak igazi barátai, valószínűleg senkinek nem is tűnt fel, hogy eltűnt.

Próbálta kicsit megemberelni magát Larett és nem erre gondolni, hanem hálás lenni a sorsnak, hogy Fanni és Dominik befogadta és gondoskodnak róla.

-Larett - nyit be halkan Fanni, mire a barna hajú lány fentebb ül az ágyon. - Csak szerettem volna megkérdezni, hogy szükséged van-e még valamire, mert lassan mi is megyünk aludni. - mosolyog Fanni kedvesen, amit Larett halványan viszonoz.

-Nem, köszönöm. - rázza fejét, hiszen előzetesen hozott be magának vizet, amivel bevette az altatóját és már csak azt várta, hogy hatása legyen.

-Figyelj, reggel elmegyek vásárolni. De szerintem mire felébredsz, itthon leszek. Mit szeretnél reggelizni? - kérdezi az ágyra ülve a másik lány.

-Ehm. Mindegy. - von vállat, hiszen egy árvaházban nőtt fel, ahol muszáj volt mindent megennie. Máskülönben éhezett.

-Szereted a tükörtojást?

-Igen - bólint Larett, mire Fanni elmosolyodik.

-Szuper. Akkor majd azt csinálok. Na de hagylak pihenni - áll fel mégis Fanni. - Aludj jól Larett! - lép az ajtóhoz.

-Jó éjszakát! - viszonozza Larett, majd nézi ahogy a szőke lány becsukja maga után a barna ajtót.

Fannit már a hálószobában várta barátja, amikor belépett. Dominik remélte, hogy nem fognak vitázni, mert nem volt hozzá energiája.

-Figyi - szólalt meg végül a focista, amint barátnője befeküdt mellé az ágyba, de egy szót sem szólt. - Willi elhívott magához valami fiú ottalvós kártyázós valamire a héten. - füllenti, hiszen az igazságot semmiképpen nem mondhatja el.

-Mégis mikor?! - csattan fel Fanni teljesen jogosan, hiszen nem akarta, hogy Dominik pont most hagyja egyedül, amikor szüksége van a segítségére.

-Hát... mondjuk pénteken. - találja ki a napot félénken és inkább behúzza a nyakát.

-Te komolyan le akarsz lépni, miközben Larett itt van?! - ül fel az ágyban a szőke lány és indulatosan fordul a fiú felé, aki egy pillanatra tényleg meg is ijedt.

-Te itthon leszel vele, mit vagy úgy oda? - kérdezi értetlenül és egyelőre higgadtan a focista.

-Neked is itthon kellene lenned! Rád is szüksége van! - akad ki teljesen a lány, itt pedig Szoboszlai is végképp elvesztette a türelmét.

-Ezt most fejezd be! - emelte fel a hangját a focista. - Elegem van, hogy vigyázzban kell állnom itthon, csak mert ez a csaj most itt lakik! Szeretném élni az életemet, nem pedig elviselni, hogy rajtunk élősködik! Még szexelni sem merek veled! - Dominik már rég beszélt ilyen hangnemben barátnőjével, amivel mindkettőjüket meglepte. Pár pillanatig egyikük sem szólalt meg, mert nem tudták, minek kell következnie ezután.

-Undok pöcs vagy! - vágja hozzá Fanni, majd oldalra fordulva kapcsolja le az éjjeli lámpát és tüntetőleg kihúzódik az ágy szélére.

Dominik idegesen hunyja le szemeit, hiszen nem akart veszekedni, főleg nem megbántani Fannit. Most azonban sikerült. De igazából nem is őt bántotta meg leginkább, hanem a mellettük lévő szobában sírdogáló Larettet. Akarata ellenére hallgatta végig a veszekedést és tudta, hogy ezt a feszültséget ő okozta itt, amit nem szándékozott.

Larett reggel álmosan és nyúzottan ébredt, ugyanis az egész éjszakát önmarcangolással töltötte. A sok sírástól torka ki is száradt, szüksége van vízre.

Lábait papucsába dugva emelkedik fel az ágyról és öltözik át. Ezután halkan kisétált a fürdőszobába, hogy elvégezze reggeli rutinját és egy arcmosással varázsolja frissebbé magát.

A fürdőből útja a konyhába vezetett, ám a hangok alapján észlelte, hogy más is korán kelő. Fannit sehol sem látta, csak Dominik hangja ütötte meg a fülét, amitől elszorult a torka. Nem akart a szeme elé kerülni. Mégis lemerevedett a folyosón és inkább csak hallgatózott.

-Jajj Bendi ne legyél már agyatlan - sóhajtja Dominik a pulton könyökölve. - Ez tök jó inkább, hogy a csajod ilyen extrém helyzetekben izgul rád.

Szoboszlai épp legjobb barátja legutóbbi szexuális élményéről szóló beszámolót kommentálta és sajnálta, hogy neki ilyenben már rég volt része.

-Nem! De legutóbb annyira adtam volna, ha ott a parkolóban lepippant. Olyan rég csinálta és végre kiléptünk volna a komfortzónából.

Larett nagyra nyílt szemekkel meredt maga elé és nézett körbe, hátha itt van valahol Fanni is. Azonban a lányt sehol nem látta, így picit benttebb sétált.

-Jah... Meg olyan fos ez a mostani helyzet is. Nem is merek próbálkozni, amíg itt van Larett. Meg már az az érzésem, hogy Fanni nem néz rám férfiként és csak vagyunk egymás mellett. Érted egy jó szex teljesen feldobná a kapcsolatunkat.

Larett a szex hallatán kétségbeesetten kezdett hátrálni, de papucsának csoszogása túl nagy zajt keltett, ami már a telefonáló fiúnak is feltűnt. Ijedten fordult meg és nyíltak el ajkai egészen kicsit, amikor találkozott tekintete a lányéval. Nem tudta, mit reagáljon. Larett lábai a földbe gyökereztek és rettenetesen félt. Dominik hatalmasat nyelve szól bele a készülékbe, ahol barátja az ő nevét mondogatja.

-Később visszahívlak! - nyomja ki, majd idegesen pillant a majdnem fal fehér lányra, aki mozdulni sem mer.

***

Sziasztok!
Nagyon köszönöm az előző fejezethez a sok csillagot és hozzászólást, nagyon örülök, hogy ennyire tetszik nektek ez a történet is 😁
Remélem ez a rész is elnyerte tetszéseteket kíváncsian várom a véleményeteket.
Millió puszi & ölelés! 🥰