Szoboszlai Dominik tanácstalanul bóklászott a szupermarketben, hogy bevásároljon a vacsorához, bár még nem tisztázódott fejében, mit is szeretne enni. Elege van a rendelt kajából, Larett pedig hiába ajánlja fel, hogy főz neki valamit, nem engedi egyedül bevásárolni. Most, hogy az anyja felbukkant, még inkább labilisnak érzi a lány lelki állapotát, pedig már olyan jól volt. A doktornő egyébként is minimálisra csökkentette gyógyszer adagját és a konzultációk is már csak kéthetente indokoltak.

Végül néhány zöldséggel, némi gombával, spagetti tésztával és egy kis hússal a kosarában állt be a pénztárba. Hiába próbált céltudatosan bevásárolni, mivel fáradt volt, mégis fél óránál több időt sikerült eltöltenie az üzletben.

Két hét telt el azóta, hogy Larett levelet kapott az állítólagos édesanyjától. Ezidő alatt a lányról lekerült a gipsz, így már nem kellett szenvedniük minden fürdésnél. Larett megkönnyebbült emiatt, és sokkal boldogabb is volt, azonban továbbra sem volt túlságosan kommunikatív a focistával, amiért ő óva intette, hogy felhívja az édesanyját. Telefonját visszakapta, mert mégis csak szüksége van rá, ha Dominik nem tartózkodik otthon. A levelet, így a telefonszámot is elvette tőle a középpályás, így nem tudta egyedül felhívni. Dominik - mint minden másban - ebben is menedzseréhez fordult segítségért, aki elég hamar ki is derítette, kihez is tartozik ez a telefonszám. Valóban Larett édesanyja tulajdonában van, így Dominik még inkább le volt sokkolódva. Nem elég, hogy bocsánatot kell majd kérnie a lánytól, még fel is kell hívnia a nőt, hogy megbeszéljenek egy találkozót.

A kocsiba beülve teszi a bevásárlószatyrot a másik ülésre, telefonját pedig előveszi kabátja zsebéből. Idegesen és egyben izgatottan keresi meg a telefonszámot, amit előzetesen elmentett Larett anyja néven. Beszélt Szabó doktornővel, aki jó ötletnek tartotta a találkozót, hiszen Larett már nincs olyan állapotban, hogy ez romboló hatással lenne az egészségére. Mindenesetre óvatosságra intette a fiút. A zöld telefont megnyomva emelte füléhez a telefont és nyelt nagyot, amint a szám kicsöngött.

-Igen, tessék? - szól bele pár csörgés után egy idősebb női hang, ő pedig annyira megijed, hogy majdnem kinyomja.

-Jó estét kívánok! Elnézést a késői zavarásért, Oravetz Máriát keresem. - kezd el beszélni gyorsan és reméli, érthető, amit mond.

-Én vagyok az. Kivel beszélek? - kérdezi a nő megilletődve.

-Szoboszlai Dominik vagyok. - mutatkozik be a focista, hiszen nem várhatja el, hogy bárki megismerje a hangját egy telefonból. - Nemrégiben kapott Öntől a barátnőm egy levelet, amiben azt állítja, Ön az édesanyja. - kezd bele, de nem tudja folytatni, mert a nő közbeszól.

-Ó Istenem! Hát megkapta a levelet! - csuklik el hangja, amitől Dominik mellkasa akaratlanul is összeszorul. Pedig eltervezte, hogy nem lesz túl kedves a nővel, nem tud róla szinte semmit és még mindig nem tudja, milyen cél vezérelte, hogy felkereste Larettet. - Úgy örülök, végre megtaláltam a kislányomat!

-Nézze! - vág közbe ezúttal Szoboszlai. - A lánya csak nemrég jött helyre mentálisan és egyáltalán nem szeretném, hogy maga miatt visszaessen. Szóval, ha csak azért kereste fel, mert pénzre van szüksége és ezt általam várja, akkor...

-Szó sincs ilyesmiről Dominik! - tiltakozik a nő rögtön, a focista pedig egészen picit megnyugszik emiatt. - Én csak... szeretném megismerni a lányomat, vagy legalább találkozni vele. Ehhez pedig te voltál a kulcs, ha nem látom meg az interneten melletted és nem tudakolom meg, kicsoda a lány, akkor talán sosem találkozhatok vele. De úgy gondolom ez nem telefontéma.

-Ezzel egyetértek. Minden bizonnyal Magyarországon él, így nem tudja pár nap alatt megoldani az utazást, így mondjon Ön egy időpontot, amikor ki tud utazni Lipcsébe.

-A jövő hét péntek nekem megfelel. Addigra meg tudom szervezni.

-Rendben. Akkor jövő héten még beszélünk, mielőtt jön. - szívesen megkérdezte volna, hogy foglaljon-e neki szállást, de tartani akarta magát a saját magában kötött egyezséggel, miszerint nem könnyíti meg a nő dolgát. Ebből is látszik majd, hogy komolyan gondolja-e ezt az anya és lánya újraegyesülés dolgot.

-Köszönöm! Addig is minden jót Dominik! - köszön el tőle az édesanya, próbálva magában tartania boldogságát.

A focista el sem tudja képzelni, micsoda öröm ez most neki. Lehetőséget kap az élettől, hogy újrakezdje. Kap egy második esélyt, hogy rendezze az életét, elsősorban a lányával, akit még csecsemőkorában kényszerült magára hagyni. Élete legmegrázóbb, legfájdalmasabb döntése volt.

Dominik kissé nyugodtabban ment haza és sétált fel lakásához, pedig lifttel gyorsabb lett volna az biztos. Mégis úgy érezte szüksége van a sétára, nem akar olyan gyorsan hazaérni, pedig már így is "késésben" volt. Az ajtó elé érve azonban muszáj volt rajta bemenni, így kulcsát a zárba helyezve nyitotta ki, majd zárja be maga után. A lakásban csend uralkodott és egy pillanatra meg is ijedt, hol van Larett, de aztán meghallotta a fürdőből kiszűrődő hajszárító hangját. Megnyugodott, hogy nem szökött el, bár már rég nem csinált ilyet, mégis megfordult a fejében. Edzős táskáját a kanapé mellé dobva ment a konyhába, hogy kipakolja, amiket a boltban szerzett a vacsorához.

Larett unottan sétált ki szobájából, miután hajat szárított és átöltözött kényelmes öltözékbe, amiben majd a nappaliban elfekve nézhet filmet. Nem számított a focista jelenlétére, nem hallotta, amikor megérkezett, így kissé megriadva torpant meg az ebédlőben, amikor ráköszönt a fiú.

-Mikor jöttél haza? - fújja ki benntartott levegőjét, fejét megrázva.

-Nemrég. - von vállat Dominik, s közben a serpenyőből kiönti az elkészült vacsorát egy nagy tálba, majd elővesz két tányért és evőeszközöket. - A fürdőben voltál, nem akartam rádtörni illetlenül.

-Mi történt, hogy hirtelen megtanultad az illemszabályokat?! - fintorog rá Larett furcsán, hiszen a középpályás eddig sem volt szívbajos. Simán rátöri az ajtót, ha arról van szó.

-Csak próbálok neked elég személyes teret adni. - küld felé egy kedves mosolyt Szoboszlai, majd a rizsről levéve a fedőt, szedi ki azt is egy másik tálba. - Remélem éhes vagy, mert szerintem ez isteni lett. - szagol a levegőbe és Larett is így tesz. Mi tagadás, tényleg jó illata van, bár szívesebben evett volna valami mekit, jó kis egészségtelen kaját. Bár jól tudja, a focista nem ehet ilyeneket túl sűrűn, azért bepróbálkozott volna, de most már nem hozza fel a témát, nem akarja megbántani azzal, hogy nem eszik a főztjéből. Normál esetben neki kellene inkább főznie, ő a nő, elvégre az ő dolga lenne, hogy friss étellel várja haza egy hosszú és fárasztó edzésekkel teli napot követően.

-Az vagyok. - bólint aprót, majd a tányérokat elvéve a pultról, megy az ebédlőbe megteríteni, amit Dominik mosolyogva figyel. Majd meg fog enyhülni, ha elmondja, mit intézett az anyjával kapcsolatban. Akkor aztán nem lesz ilyen kimért, mint tíz dkg cukor.

-Mit csináltál ma? - érdeklődik kedvesen a focista, hogy megtörje a vacsora közben beállt csendet. Larett vállat vonva nyelte le a szájában lévő falatot. Szívesen megdicsérte volna, milyen finom lett, de túlságosan haragudott rá.

-Semmi érdekeset. Megnéztem két részt abból az állatos sorozatból, amit Netflixen találtunk, videóhívásoztam anyukáddal meg Szofival. Megcsináltam a gyógytornát, fürödtem meg hajat mostam. - foglalja össze röviden a napját és átgondolva tényleg semmi érdekes nem volt benne. - Neked milyen volt az edzés? - érdeklődik ezúttal ő és egy újabb falatot véve szájába, pillant fel a focista szemeibe.

-Jó volt, bár fáj egy kicsit a térdem, mert belém jöttek. - húzza el a száját és reméli, hogy holnapra már nem fog fájni ez a kisebb sérülés. Hétvégén jó eséllyel kezdő lesz, hiszen Marco Rose bízik benne. Örült is, amikor megtudta, hogy ő fogja átvenni a csapatot Tedesco után. Ismerte az edző stílusát, mivel dolgozott már vele korábban Salzburgban és ott is remek kapcsolatot ápoltak egymással. - De remélem, semmi komoly. Vacsi után, majd megbeszélünk valamit, jó? Ne menj be a szobádba rögtön. - teszi hozzá mellékesen és a vacsorájának szenteli minden figyelmét. Larett azonban nagyra nyílt szemekkel mered rá, és nem hiszi el, hogy ezt a morzsát csak így feldobta neki a levegőbe és nem mondja tovább. Mégis mit kellene megbeszélniük?! Reméli, nem valami új szankciót vezet be Dominik.

-Nem terveztem. Filmezni szeretnék még, remélem csatlakozol. - fedi fel előtte szándékát az orra alatt motyogva. Bármennyire is tartani akarta a dacosságot, túlságosan hiányzott neki, hogy minőségi időt töltsenek együtt.

-Lehet róla szó, mit szeretnél nézni? - kérdezi a focista és örül, hogy Larett egyelőre nem kérdez rá arra vonatkozóan, mit szeretne vele megbeszélni.

-Nem tudom még. - von vállat lazán, majd folytatja a vacsoráját, ezért Szoboszlai is így tesz.

Fél órával később Dominik a kanapén foglal helyet és megvárja, hogy Larett is odamenjen.

-Miről szeretnél beszélni? - áll meg felette a lány tanácstalanul és egy pillanatra kétségbeesik, talán túltolta a hisztit és Dominik most kirakja őt innen.

-Gyere ide. - nyúl a kezéért és nemes egyszerűséggel féloldalasan ölébe ülteti, amivel meglepi Larettet. Ő érdekesen pislogva rá, ejti kezeit ölébe, miközben a focista egyik kezével derekát fogja. - Tudom, hogy mostanában nem jövünk ki egymással túl jól és ez így nagyon nincs jól. - kezd bele a fiú óvatosan, amivel elnyeri Larett tekintetét. - Tartozom neked egy újabb bocsánatkéréssel, amiért olyan durván elutasítottam azt a tényt, hogy anyukád felkeresett téged. Semmi jogom beleszólni a magánéletedbe, ugyanakkor szeretném, ha óvatos lennél, hiszen nem mindenki olyan szeretetre méltó, mint te Larett. - ettől aztán Larett szíve hatalmasat dobban. - Nagyon szeretlek Téged és szeretnélek megvédeni, amitől csak lehet. Normál esetben nem az édesanyádtól kellene megvédenelek, mégis úgy éreztem, naivan nem szabad beleugornunk ebbe a dologba. Sokat gondolkoztam ezen egészen és hiba volt úgy veszekednem veled és határokat szabni neked önkényesen. Ne haragudj rám, kérlek! - néz bűnbánóan egyenesen Larett barnáiba. - Szeretném, ha te is átélnéd azt az örömet, amit egy család tud nyújtani és szűklátóan azt gondoltam, az én családom ezt meg tudja adni neked, de most már látom, ez nem ugyanaz. Ma felhívtam anyukádat és megbeszéltem vele, hogy jövő héten eljön hozzánk, hogy találkozni tudjatok és kicsit beszélgetni, megismerni egymást. Remélem azt nyújtja majd neked, amire számítasz és, amit megérdemelsz.

-Te vagy a legjobb! - vetődik szinte rögtön a nyakába a lány, miután felfogta, mit is mondott neki az imént. - Köszönöm! - öleli nyakát olyan szorosan, hogy Dominik majdnem megfullad.

-Jól van, azért jó lenne kapnom levegőt! - neveti el magát a lány reakcióján.

-Mikor jön ide anya? - fogja két keze közé a focista borostás arcát. - Süssünk neki sütit! - csillannak fel szemei és látszik rajta az izgatottság. - Mit süssünk? Vajon mi a kedvence?

-Larett. - csitítja le a fiú mosolyogva. - Még van egy hetünk ezt kitalálni, ne pörögj túl, légyszi!

-Jó! De ez olyan izgalmas! - vigyorog a lány önfeledten, Dominik pedig csak mosolyogni tud rajta. - Olyan boldog vagyok! - csókolja meg hirtelen felindulásból, amivel mindkettőjüket meglepi és már húzódna el, hogy elnézést kérjen a focistától, aki viszont tarkójánál fogva visszahúzza dús ajkaira és most egy sokkal mélyebb és érzelmekkel teli csókolózásra invitálja, amibe Larett boldogan egyezik bele.

Larett volt az, aki ezúttal nem érte be csupán ennyivel, vékony kezeit lassan Dominik pólója alá csúsztatta és érintette meg jólesően meleg testét, aminek hatására izmai megfeszültek. Nem számított erre, de örült, amiért Larett ilyen téren is nyit felé. Hiányzott neki.

-Mit szólnál, ha megismételnénk, amit Hallstattban? - leheli ajkaira a lány, őt pedig mindez teljesen megbabonázza. A hideg is kirázza a gondolattól, hogy újra együtt lehet vele, és megadhatják egymásnak, amire szükségük van.

-Nagyon. - csókolja meg Dominik sietősen, derekát cirógatva. - Nagyon szeretném. - tolja el magától Larettet, hogy fel tudjon állni, majd ölébe kapva tovább csókolózva botorkál el vele hálószobájáig, ahová Larett egy ideje beköltözött.

Szoboszlai nem is vessződött sokat, Larettet az ágyra téve mászott fölé és csókolta meg hosszan, miközben igyekezett minél hamarabb megszabadítani őt a szabadidő ruhától, amit fürdés után felvett. Frissen mosott haja csak úgy illatozott, ahogy közelebb hajol nyakának puha bőréhez. Pólójától saját maga szabadult meg, amiután Larett edzett mellkasán simított végig. Teljesen megbabonázta őt a szituáció.

-Ezerszer jobb látvány vagy, mint a film a tévében. - leheli maga elé, amin Dominik majdnem hangosan felnevet. Sosem kapott még ilyen bókot ezidáig.

-Te pedig ezerszer bátrabb és szemtelenebb, mint amikor legelőször találkoztunk. - hajol fölé kedves mosollyal és óvatosan lesöpri homlokára boruló hajtincseit. - És ennek nagyon örülök. - lehet lágy csókot Larett ajkaira, majd megszabadítja magukat a zavaró ruhadarabokról és gondoskodik a védekezésről egy óvszer segítségével.

Larett ajkait mélyről jövő sóhajjal keveredett nyögés hagyja el, amikor Dominik óvatosan előrenyomul benne, egyesítve testüket. Dominik tudta, hogy a legutóbbi alkalom óta sok idő telt el és akkor sem volt a legjobb Larettnek az együttlét, így várt, hogy megszokja őt a lány, majd zöld utat kapva mozgatta csípőjét lágyan és lassan.

Mindketten sokkal jobban élvezték, mint a legelsőt, Larett már nem volt zavarban amiatt, hogy teljesen meztelenül látta őt a focista, aki felette tornyosult nem túl nagy melleit masszírozva, miközben ajkait és nyakát csókolta megállás nélkül.

-Cserélhetünk? - kérdezi olyan halkan, hogy fél, nem hallotta meg a focista. Dominik csak meglepődött mosollyal húzódik el tőle, hogy szemeibe tudjon nézni, komolyan gondolta-e a kérdést.

-Amit, csak szeretnél. - válik el tőle odalent is, majd az ágyon felülve, háta mögé párnákat tesz, és azoknak nekidőlve fogja meg férfiasságát, amit tovább ingerel, amíg Larett nem ül rá. - Várj. - fogja meg a lány csípőjét, aki combjai mellé térdelve támaszkodik meg kemény vállaiban. - Csak óvatosan, itt most te irányítasz. Te érzed, mennyire vagyok mélyen, nehogy fájjon!

-Oké. - bólogat Larett kábán, s alig várja, hogy végre újra magában érezze Dominikot. Sosem gondolta, hogy a szex ennyire jó tud lenni és ő ennyire élvezni fogja valakivel a történtek után.

Larett segítve Dominiknak, hogy jó helyre csússzon, ereszkedik rá szinte teljesen, persze óvatosan, ahogy arra a fiú kérte pár perccel ezelőtt. Tényleg más volt, mint amikor a focista van felül.

Szoboszlai izmos karjaival magához ölelve a lány derekát, hagyta, hogy saját tempót diktáljon, ő már attól a látványtól is képes lett volna elmenni, ahogy Larett lovagolt rajta. Eszméletlen volt.

Fél óra múlva még továbbra is meztelenül feküdtek az ágyban a takaró alatt ölelkezve, és egyikük sem akarta megszakítani ezt a csodálatos, nyugodt és érzelmes pillanatot.

-Még mindig van kedved filmet nézni? - töri meg a csendet Dominik, Larett haját simogatva, aki eddig mellkasán pihentette fejét és hallgatta a focista szívverését, ami rendeződött.

-Igen, de nincs kedvem kikelni. - öleli magához szorosabban Dominik testét. - nézzünk itt filmet.

-Jó, de előbb öltözz fel, nehogy megfázz. - utasítja kedvesen, hiszen nem lenne jó nőgyógyászhoz is szaladgálni.

Larett biztonságban érezte magát a focista karjaiban, miközben a Netflixről elindított filmet nézték. Érezte, ahogy kezd eluralkodni teste felett a fáradtság, elméje felett pedig az álmosság, mégis próbálkozott nyitva tartani szemeit.

-Dominik. - motyogja félálomban, amire a focista lepillant arcára. Szemei lecsukódtak, és szinte már teljesen átadta testét az álomvilágnak.

-Tessék Larett? - suttogja a fiú, mintha attól félne, hogy valaki meghallja beszélgetésüket.

-Szerinted hasonlítani fogok anyára, ha találkozok vele?

Szoboszlai szemöldöke a magasba szökik, nem gondolta, hogy ezen agyal. Ő sokkal inkább a filmnek szentelte figyelmét.

-Nem tudom Larett. Elképzelhető. - gondolkodik el és ő is elkezd fejében arcot formálni a lány édesanyjának, hogyan is nézhet ki.

-Olyan jó lenne hasonlítani rá. - helyezkedik el hozzábújva.

-Álmos vagy? - kérdezi tőle mosolyogva és kicsit lentebb is veszi a hangerőt a tévén.

-Ühmmüümm. - nyögi szinte teljesen álomba merülve.

Dominik óvatosan betakarja, majd a filmet megállítva kapcsolja le a tévét, hiszen későre járt. Holnap edzése lesz reggel és jó lenne kipihennie magát. Még meglátogatta a konyhát, hogy egy pohár vizet igyon, majd minden fényforrást megszüntetve feküdt vissza Larett mellé az ágyba és ölelte magához a takaró alatt.

Micsoda mozgalmas és érdekes élete van. Egy évvel ezelőtt abszolút nem gondolta volna, hogy mostanra véget ér kapcsolata Fannival és ráadásul ő fogja megcsalni. Annyira belekényelmesedett abba a kapcsolatba, hogy már nem is érezte, hogy eltávolodtak egymástól. Úgy gondolta, mindent megad a lánynak és ezt ő értékeli. Azt viszont tudja, hogy minden okkal történik. Okkal történt, hogy ő és Larett ketten maradtak, és közel kerültek egymáshoz. Egyértelműen más kapcsolat, mint amikben eddig volt, mégis sokkal jobban érzi magát, sokkal jobban kötődik a másik félhez és tényleg minden gondolata szinte csak körülötte forog. Szerencsés élete van, hogy ilyen lányt tudhat maga mellett.

Larett lázasan számolta vissza a napokat, mikor találkozhat végre anyukájával és amikor végre elérkezett a péntek, Dominik nem tudta őt lelőni se, úgy felpörgött.

-Remélem szereti a tiramisut. - vesz elő kistálakat és kanalakat Larett az édességhez, ami egyelőre a hűtőszekrényben pihen. - Úristen! - ijed meg és fagy le teljesen, Dominik pedig odalép hozzá, mert megijed, hogy talán rosszul van. - Mi van, ha nem szereti? - néz a fiúra kétségbeesetten. - És ha allergiás valamire?

-Larett, kérlek! - hunyja be szemét a focista fájdalmasan. - Ne stresszelj már ilyen hülyeségeken. Az embereknek csak kis százaléka allergiás azokra a cuccokra, ami ebben a sütiben van. Ha mégis az lenne, akkor megkínáljuk valami más harapnivalóban, teli van a szekrény minden szarral. Nyugodj meg, jó? Különben is, honnan kellene tudnod, hogy szereti-e, legalább több marad nekem. - von vállat, majd lekapcsolja a robotporszívót, hiszen végzett a munkájával.

-Jó lesz így a hajam? - igazgatja sötét tincseit, amin Dominik elmosolyodik.

-Gyönyörű vagy. - veszi kezei közé arcát és lágy csókot lehel ajkaira, amivel kellőképpen megnyugtatja a lányt. Egyszerű farmert és rózsaszín kötött pulóvert viselt, a barna mamuszkájával. - Minden rendben lesz. - ennek hallatán Larett magához öleli testét. - Szeretnél bevenni egy fél szem nyugtatót?

-Nem, rendben leszek. - rázza fejét határozottan.

-Itt vagyok, nem kell félned. Biztosan kínos lesz az elején, de szerintem jól kijöttök majd egymással. - simogatja hátát megnyugtatóan, s ezzel egyidőben megszólal a csengő, aminek hallatán mindketten összerezzennek.

Dominik sietősen megy az ajtóhoz, hogy a falon lévő kaputelefonnál megnyomja a gombot, amivel beengedi a lépcsőházba Larett édesanyját.

Pár perc telik el csupán, hogy csengettek, az ajtó felől kopogás hallatszik. Larett levegőt is elfelejt venni, ahogy Dominikkal ajtót nyitnak. A focista erősen fogja derekát, hogy össze ne essen, úgy remegnek térdei. Másodpercekig szemez egymással a három ember, miután megpillantják egymást.

-Sziasztok! - köszönti őket óvatos mosollyal az ötvenes éveiben járó nő. Haja gesztenyebarna, akárcsak Laretté, azonban ő egész biztosan festi már. Nem volt olyan magas, mint lánya, de testalkatuk és arcuk nagyon hasonlított egymásra. Kétségkívül, valóban Larett anyja.

-Üdv. - nyújt kezet neki a focista elsőként. - Szoboszlai Dominik.

-Oravetz Mária. - fogadja el a köszönését a nő, majd Larett felé nyújtja kezét, aki remegve fogadja el.

-Papp Larett. - mutatkozik be remegő hangon, amit a focista is érzékel, így kicsit félrehúzza, hogy az idősebb nő be tudjon jönni.

-Menjünk beljebb. - tereli be őket, miután lesegítette Máriáról a kabátját, majd adott neki egy vendégpapucsot.

Larett izgatottan foglalt helyet a kanapén és azzal ellentétben, mennyit fecsegett egész nap Dominiknak, most szinte meg sem mert szólalni. Csak nagy szemekkel bámulta a vele szemben helyet foglaló nőt, aki kedves mosolyt küldött felé. Ő csak zavartan viszonozta, majd Szoboszlaira nézett, aki leült mellé szokásos lazaságával és átkarolta vállait.

-Nagyon szép lakásban éltek. - néz körül a nő óvatos mosollyal, amit a focista is viszonoz. Kínos ez most mindenkinek és fogalma sincs, hogyan oldja a feszültséget.

-Köszönjük. - húzza magához Larettet és egy puszit nyom arcára. Ennek hatására a lány némiképp ellazul. - Megkínálhatjuk esetleg kávéval vagy teával?

-Köszönöm, egy csésze kávét elfogadok. - bólint a nő aprót.

-Larett, megcsinálod kérlek? - néz a lányra Dominik óvatos mosollyal. Szeretne előbb négyszemközt beszélni Máriával úgy, hogy Larett nem hallja.

-Persze. - pattan fel Larett és a konyhába siet.

Mária elgondolkodva néz a lány után, majd vissza Dominikra, aki érdekesen méregeti őt. Egyelőre nem bízik benne kellőképpen.

-Megkérném, ha lehet ne hozza fel a múltat és ne tegyen fel neki arra vonatkozó kérdéseket, hogy került ide, mi történt vele, mert nagyon felzaklatja és nem szeretném, ha pánikrohamot kapna. - vázolja fel neki a focista halkan, amin ő csak pislog. Nem tudta, hogy mi történt Larettel és őszintén aggódni kezdett lánya miatt.

-Ne aggódj, csak kellemesen el szeretnék vele, veletek beszélgetni. Semmi több. Nem szándékozok az életében vájkálni, hiszen nem voltam a része és ez most egyáltalán nem lenne tőlem indokolt.

-Larett nemrég erős gyógyszereket szedett és a javulás útjára lépve odafigyelek rá, hogy ne essen vissza.

-Remélem egyszer engem is beavattok ezekbe a dolgokba. Bármiről is legyen szó, szeretnék segíteni!

-Meghoztam a kávét! - tér vissza Larett mosolyogva, mire a két fél elhallgatva erőltet magukra mosolyt. - Parancsoljon. - adja a nő kezébe a tálcáról elvett csészét. - Hoztam tejet és mandulaitalt is, itt a cukor is. - helyezi a dohányzóasztalra a többi dolgot. - Domi te is kérsz? - pillant a focistára, aki csak mosolyogva megrázza a fejét.

-Larett drága. - szólítja meg Mária a lányát. Még mindig alig hiszi el, hogy vele beszélhet. - Kérlek, tegezz. - Dominik hálát ad az égnek, hogy nem kérte, hogy szólítsa anyának, mert az nagyon morbid lenne.

-Rendben. - mosolyodik el a lány és visszaül a focista mellé. - Hogy utaztál? Könnyen idetaláltál?

-Mivel még sosem vezettem külföldön, így vonattal jöttem, ami elég hosszú volt, de abszolút megérte. Nem messze tőletek szálltam meg egy aranyos kis hotelben. Úgy gondoltam, egy délután nem elég arra, hogy felszabadultan tudjunk beszélgetni, ezért bátorkodtam egy hétre foglalni szobát. - pillant vélve a focistára, mert nem szeretne túl rámenős lenni.

-Ez nem rossz ötlet. - ért egyet Szoboszlai, hiszen hasonló véleményen volt. Egy délután alatt nem fogják tudni megváltani a világot. Biztos benne, hogy Larettnek és anyjának is rengeteg kérdése van, amit nem fognak tudni most tisztázni. Ki kell alakítaniuk olyan viszonyt, ami megengedi, hogy sokkal mélyebb kérdéseket is feltegyenek egymásnak.

-Gyönyörű vagy Larett, kész nő lettél. - méri végig Mária könnyes szemekkel a lányt. Úgy sajnálja, hogy nem lehetett része az életének ezidáig. - A mosolyod tiszta nagymamád.

-Tényleg? - csillannak fel a lány szemei, hiszen mindig is kíváncsi volt, kitől örökölhette vonásait.

-Nagymamád is hozzád hasonlóan magas és vékony volt. Ha rád nézek, mintha őt látnám. - érzékenyül el a nő. - Sajnos ő már nem él, de... nagyon szeretnéd.

-Mutatsz róla képet? - kéri a lány mosolyogva és hirtelen ötlettől indíttatva átül mellé, amit Dominik készségesen enged neki.

Mária örült, hogy bepillantást engedhet Larettnek a családjába, hiszen sosem volt lehetősége az életük része lenni és ez fordítva is igaz.

-Mária. - szólítja meg Dominik finoman, miután megnéztek a lányával vagy ötven fényképet a telefonján. - Larett nagyon finom tiramisut készített, megkínálhatunk vele?

-Szólíts Marának kérlek. - mosolyog rá a nő, majd Larettre pillant. - Nagyon szeretem, az egyik kedvenc édességem. Persze, hogy megkóstolom.

Larett majdnem kiugrik bőréből, annyira megörül válaszának, így már nyoma sem volt kezdeti félénkségének, hármasban vonultak át az ebédlőbe, ahová a lány már kikészítette a tálakat és a kanalakat. A hűtőből kihozta nekik a dobozt, amiben készítette a süteményt és az asztal közepére helyezte.

-Hű, nagyon jól néz ki Larett! - ámuldozik a nő mosolyogva és elképedve néz az asztalnál helyet foglaló lányra.

-Larett nagyon érti ezt a receptet. - száll be a beszélgetésbe Dominik vigyorogva és finoman megpaskolja a lány combját. - A legfinomabb tiramisut ő készíti.

-Ez mennyei! Nagyon ügyes vagy! - dicséri meg Mária, miután megkóstolta az első falatot.

Larett anyukája egészen sötétedésig maradt, de aztán úgy látta jónak, ha mára elköszönnek és megbeszélik mikor találkozzanak újra. Boldog volt, hogy a lánya nem ellenséges vele és engedi, hogy megismerje őt és talán egy napon az élete részévé váljon. Ehhez viszont több időre van szükségük, de örül, hogy addig is Dominik mellette van és szemmel láthatóan védelmezi mindentől.

-Köszönöm, hogy eljöhettem hozzátok. Sokat jelent nekem, hogy megismerhetem a lányomat és bízom benne, legközelebb kicsit más témáról is tudunk beszélgetni. - mosolyog Larettre az ajtóban búcsúzkodva.

-Mikor találkozunk újra? - kérdezi csillogó szemekkel, hiszen annyira fel van dobódva a maitól.

-Mit szólnátok, ha elmennénk holnap reggelizni, nekem estére úgyis meccsem lesz itthon. Ha van kedved Mara, eljöhetnétek Larettel a meccsre. Larett még egyébként sem volt élőben a stadionban.

-Tényleg elmehetek? - néz a fiúra a lány csodálkozó szemekkel, mire ő csak bólint.

-Ha késznek érzed rá magadat, igen. Persze, magaddal viszed a gyógyszeredet arra az esetre, ha nem éreznéd jól magadat. Szerzek nektek belépőkártyákat. - magyarázza a focista.

-Nagyon szívesen elmegyek Larettel. - bólogat Mária hevesen és majdnem elsírja magát olyan boldog, hogy Szoboszlai nem ellenszenves vele. Őszintén, látta pár nyilatkozatát és az alapján nem gondolta, hogy ennyire körültekintő és érett egyéniség.

-Huu ez tök király lesz! - öleli magához a focistát Larett, majd édesanyja felé fordul. - Vigyázz az úton, akkor holnap találkozunk. - lép oda hozzá, majd magához öleli, amin Mária teljesen ledöbben. Nem számított rá, hogy ekkora szeretetben lesz része. Mindig azt gondolta, a lánya megveti őt, amiért elhagyta és most csak úgy felbukkan a semmiből. Szemeit szorosan behunyva viszonozza az ölelést, amit Dominik mosolyogva figyel. Minden számításával ellentétben határozottan jól sikerült ez a találkozás és bízik benne, hogy most már minden a legnagyobb rendben lesz az életükben. 

***

Sziasztok Drágáim!

Megérkeztem az utolsó előtti résszel, ami egy kicsit könnyebb hangvételű, mint amiket eddig írtam :)

Bízom benne, hogy még mindig szeretitek a történetet, hamarosan hozom a lezáró fejezetet!

Addig is szép hetet mindenkinek!

Millió puszi & ölelés! <3