Larett csodálkozó pillantással áll a nappaliban Dominik előtt és olvasta el mégegyszer, mi szerepel a kezében tartott papírlapon. Nem akarta elhinni, hogy a fiú valami szállodai foglalás másolatát mutatja neki.

-De... ez most komoly? - kérdezi a lány elhűlve. Dominik csak pimasz mosollyal húzza derekánál fogva közelebb magához. Larett vékony kézfeje mellkasára simul.

-Bizony. Te és én elmegyünk telelni. - válaszolja a focista és határozottan nyomja ajkait Larettére, aki esetlenül viszonozza. Nem tudta, hogy a fiú szülei tudnak-e a közöttük lévő kapcsolatról, ezért ügyelt arra nehogy kellemetlen helyzetbe hozza a focistát.

-Hová megyünk? - kérdezi a lány izgatott mosollyal, hiszen nem érti a németül írt részeket a papíron. Dominik sunyi mosolyt villant rá.

-Az meglepi marad. - közli vállat vonva, miután elhúzódik Larettől. - Viszont reggel elég korán kell indulnunk szóval szerintem menj és pakold össze a dolgaidat, jó?

-Jó jó. - bólogat sűrűn a lány és sietősen a lépcső felé veszi az irányt, ahol Zsanettel találkozik össze.

-Mit csináltál, hogy Larettnek ilyen jó kedve van? - kérdezi értetlen mosollyal fiát, amint megpillantja őt a nappaliban.

-Elmondtam neki, hogy elutazunk. - közli Dominik mosolyogva.

-Nagyon kedves tőled ez az egész Domi. De biztos, hogy minden rendben lesz? Megint új környezet Larettnek...

-Tudom anya és félek is egy kicsit, de... most olyan jól van. Szeretném, ha ilyen is maradna ameddig csak lehetséges. Olyan dolgokat tudtam meg róla az elmúlt két napban, amitől úgy érzem mindjárt sírok. - magyarázza a fiú szomorúan és inkább leül a kanapéra, édesanyja pedig követi példáját és aggodalmas tekintettel foglal mellette helyet.

-Mi történt? - kíváncsiskodik óvatosan a nő.

-Larettet télen hagyták ott egy inkubátorban a szülei vagy az anyja. Azt sem tudja mikor született. - sóhajtja gondterhelten a focista, édesanyja pedig megdöbben.

-Domi. Kérlek ne érezd úgy, hogy erről te tehetsz és neked kell megoldani ezt. Ezen már nem változtathatsz bármennyire is szívbemarkolóan hangzik, amit most mondtál. Te mindent megteszel Larettért és ő nagyon szeret téged. - mondja Zsanett őszinte mosollyal illetve fiát.

-Szerinted... - kezdi elgondolkodva a fiú. - Nem gyors ez így? - pillant édesanyjára.

-Mire gondolsz? - kérdez vissza a nő.

-Fanni után. Nem akarom, hogy Larett csak egy állomás legyen, amíg túl nem teszem ezen magamat. Érted? Nem akarom őt kihasználni. Fogalmam sincs, hogy ezt akarom-e. - sóhajtja gondterhelten Dominik, édesanyja pedig megértően bólogat.

-Teljesen érthető, hogy így érzel, de ismerlek annyira, hogy tudjam, tetszik neked Larett és nem azért csinálod ezt, hogy magadnak jó legyen. Törődsz vele és olyan támogatást nyújtasz neki, amit talán sosem kapott meg. Larett nagyon sokat változott azóta, hogy először találkoztam vele.

-De még mindig gyógyszerekkel él. - mondja szomorú mosollyal a focista.

-Domi. Senki nem mondta, hogy felállni onnan, ahol ő volt rövid idő lesz. Ez hosszú folyamat és, ha attól félsz, hogy mit gondolnak mások... engedd el ezt. Ez a te életed, ha ezt választod, akkor ne aggódj amiatt, hogy valaki beleszól. Apádnak se engedted, pedig tőle aztán tartasz.

-Én ezt értem anya, de nem szeretném, ha Larettet támadná esetleg emiatt valaki a sajtóban. Tudod, hogy milyenek, képesek lennének olyanokat írni róla, hogy kihasznál engem.

-Akkor meg ezzel kapcsolatban posztolsz majd valamit. Ne agyalj ennyit. - mosolyog rá kedvesen Zsanett.

Másnap reggel Larett izgatottan pattant ki az ágyból, miután a focista kinyomta az ébresztőt. Odakint még teljesen sötét volt.

Dominik értetlen mosollyal nézte a lányt, ahogy teljes fittséggel pakol és veszi magához ruháit, majd kimegy az ajtón. Ő egyáltalán nem volt ilyen éber, legszívesebben aludt volna még néhány órát. Nem is érti, Larett hogy lehet ennyire kipihent, hiszen majdnem éjfélig beszélgettek még az ágyban, mert a lánynak rengeteg kérdése volt az utazással kapcsolatban és azt illetően, hogy mit fognak ott csinálni. A focista persze szépen kikerülte a pontos válaszadást, de mégsem tudtak korán elaludni, mint tervezte.

Szofi álmosan és egyben szomorúan ölelte bátyja nyakát az előtérben, hiszen egy gyors reggeli után szerettek volna indulni Larettel. Zsanett csomagolt nekik az útra néhány szendvicset, amit Larett hátitáskájába tett.

-Vigyázzatok magatokra! - öleli magához Zsanett a lányt, majd fiát is. Zsolt mosolyogva figyeli fiát és Larettet. Meglepődik, amikor utóbbi odalép hozzá és átöleli, azonban viszonozza gesztusát.

-Menjünk. - fogja meg finomat Larett vállát Dominik, a lány pedig beleegyezően bólogat.

Larett akkor is izgatott volt, amikor idejöttek és nagyon jól érezte magát a Szoboszlai családnál, azonban talán most beülve az autóba még izgatottabb. Lelkesen várja, hogy elinduljanak és egy utolsót intsenek az ajtóban álló családnak.

-Hosszú lesz az út, szóval amíg sötét van aludhatsz. - pillant rá Dominik kedvesen, miután kikanyarodott az utcájukból.

-Nem vagyok álmos. - válaszol Larett mosolyogva és kabátját levéve helyezkedik el az ülésen, aminek fűtését a focista mindkettőjük számára bekapcsolta.

Larett egy darabig nézte a lámpák fényeit a városban, de nem sokkal azután, hogy az autópályára értek, Dominik mosolyogva tapasztalta, hogy a lány bizony elaludt. Felé fordulva szuszogott, miközben az édesanyjától kapott pingvint szorongatta. Imádta Larettben, hogy különleges és sokkal másabb, mint a többi lány. Ő benne meg volt az a gyermeki alázat és öröm, ami másokban eltűnt és ez nagyon tetszett benne. Nem volt követelőző és mindenért nagyon hálás volt. A focista elnézte a kis butaságait és gyerekes viselkedését. Nyilván sokszor nem tudta ezt kezelni, de nagyon aranyosnak is találta és meg kellett értenie, miért ilyen Larett.

Már átértek a határon, mikor Larett kinyitotta szemeit és sűrűn pislogva nézte a focistát, ahogy vezet. Nagyon koncentrált az útra most is, hiszen nem csak magáért felel, hanem a mellette ülő lányért is.

-Miért van ilyen világos? - kérdezi Larett álmosan, Dominik pedig ösztönösen rá pillant. Ajkaira kedves mosoly kúszik, ahogy meglátja a lány álmos szemeit.

-Mert már felkelt a nap és lassan kilenc óra lesz. - néz az órára nevetve és most már bekapcsolja a zenét, mert eddig nem akarta zavarni Larettet.

-Mikor érünk oda? - kérdezi a lány kíváncsian tekintgetve ki az ablakon és próbálja meghatározni hol is vannak. A feliratokból ítélve már biztosan nem Magyarországon.

-Még néhány óra. - válaszolja a focista a GPS-re pillantva. - Nemsokára megállok tankolni, jó?

-Oké. - bólogat a lány, majd a táskából előhúzza a termoszt, amibe Zsanett teát tett neki.

-Nem kell mosdóba menned? - kérdezi Dominik, miután végzett a tankolással és kiveszi a pénztárcáját a könyöklőből. Larett csak mosolyogva fordul felé.

-Nem, de bemehetek veled? - kérdezi reménykedve, hiszen nem akart egyedül maradni az autóban.

-Gyere. - bólintja a focista, majd rosszalló mosollyal figyeli, ahogy Larett kiszáll az autóból és kabátját magára véve a pingvin plüsst is magával hozza. Most az egyszer nem szólt ezért, mert úgy tetszett neki, hogy vidámnak látja a lányt.

-Jujj mennyi csoki! - hüledezik Larett az édességes rész előtt megtorpanva. Ezzel Dominik is megállni kényszerül.

-Szeretnél valamelyikből? Vehetünk valami nasit az útra. Nézd, ez nagyon finom. - emel le a focista egy zacskó csokis golyót, Larett viszont a cukrokkal szemezget.

-Komolyan kaphatok? - néz áhítattal a fiúra, aki elcsodálkozik ezen, mert akár az egész polcot is megvette volna neki és lett is volna miből.

-Persze. - bólint mosolyogva.

Végül Dominik egy chipsszel, Larett pedig egy csomag csokoládéval és gumicukorral jön ki a fotocellás ajtón és sétálnak az autóhoz.

Larett vigyorogva ugrándozik át Dominik oldalára, miután gyorsan betette a szerzeményeit és a pingvint az ülésére, a focista pedig még kabátjától szeretett volna kint megszabadulni.

-Na mi az? - kérdezi Dominik is már-már nevetve, ahogy a lány odament hozzá és szégyenlős mosollyal néz fel szemeibe.

-Köszönöm. Annyira kedves vagy. - mondja neki sietősen, majd vékony karjait a focista dereka köré fonva bújik ölelésébe.

Szoboszlai tétovázás nélkül viszonozza ölelését, hiszen imádja Larett közelségét és olyan megnyugtató érezni finom illatát.

-Menjünk, mert más is szeretne tankolni. - tolja el magától finoman a focista egy kis idő után. Larett pedig engedelmesen sétál vissza az oldalára és ül be a kocsiba.

Miután elhagyták a benzinkutat, mindketten megettek egy szendvicset, mert Dominik addig nem engedte Larettnek a nassolást, amíg normális kaját nem eszik. Ezután persze a lány izgatottan bontotta fel a gumicukros zacskót és első körben a focistát kínálta meg, aki bűnözésre adva fejét vett belőle pár darabot.

-Most miért nem mennek olyan gyorsan? - kérdezi Larett nem sokkal később és az autópályán araszoló kocsikra mutogat.

-Szerintem belefutottunk egy szuper jó dugóba. - sóhajtja a focista, de nem idegeskedik, mert eddig nagyon jól haladtak és teljesen időben vannak. Világosban oda fognak érni.

-És mikor érünk oda? - kíváncsiskodik a lány a gumicukros zacskóba nyúlva. Kezdett kicsit túlpörögni az édességtől.

-Fogalmam sincs, nem kalkuláltam bele ezt a dugót. Néhány óra. - válaszolja a focista egészen higadtan egyelőre. Nem szerette, ha sokat kell állnia az autóval és nem haladhat semerre, de legalább nem volt egyedül és egyre jobban szeretett Larettel egy légtérben tartózkodni.

-Játszunk valamit? - fordul a focista felé Larett teljes testtel, miközben lenyeli a cukrot. Dominik épp a telefonját bújja, hogy mi történhetett ezen az útszakaszon, miért állt meg a forgalom.

-Most nem tudunk itt játszani Larett. - magyarázza neki oda se nézve. - Majd délután, ha megérkeztünk a szállásra játszunk.

-Délután?! Ajj, de az még olyan sokára lesz! - nyűglődik a lány és újabb cukrot dob a szájába.

-Figyi, elég lesz most már a gumicukorból, oké? - néz rosszallóan a focista Larettre és el is veszi tőle a zacskót, aminek a fele el is fogyott. - Teljesen fel vagy pörögve.

-De unatkozok! - nyöszörög a lány továbbra is és azzal szórakoztatja magát, hogy a pingvin sapkáját le-föl tette Pingura.

-Akkor szóláncozzunk. - sóhajtja Szoboszlai és egy mosolyt küld Larett felé, aki izgatottan ül fel normálisan az ülésben.

-Oké, én kezdek jó? Pingvin. - jelenti ki büszkén mosolyogva, amin a focista önkéntelenül is elneveti magát.

-Ki gondolta volna, hogy ezt fogod mondani. - csóválja fejét a fiú továbbra is nevetve. - Napraforgó. - néz végül Larettre, miközben megtesz az autóval pár métert.

-Óra. - válaszolja egyből a lány, Dominik pedig el is csodálkozik, hogy így vág az esze a lánynak.

-Alma. - reagál Dominik újra, neki mondjuk több idő kellett.

-Asztal. - mondja Larett izgatottan, mert nagyon beleélte magát a játékba és örült, hogy Dominik játszik vele.

-Lakat.

-Tanya.

Erre a válaszra Dominik érdelődve pillantott Larettre.

-Miért pont tanya? - kérdezi finoman. A lány csak vállat von.

-Nem tudom. Talán... mert tetszenek a tanyák. Mindenhol sok állat, az egész család mindig együtt van, együtt gazdálkodnak meg ilyenek. - indokolja meg válaszát mosolyogva, Dominik lelke viszont újra megtelik szomorú érzésekkel, ahogy Larett a családod hozza fel újra. Érzi a lányon, hogy vágyik a családra, még ha ezt nem is mondja ki explicit módon.

-A tanya tényleg jó, nyugis hely. - reagál végül a fiú.

-Mikor állunk meg megint? - vált témát Larett érdeklődve kitekintve az ablakon.

-Nem tudom. Miért?

-Mosdóba kell mennem. - válaszolja lazán a lány, a focista pedig csak sóhajt ezen.

-Larett. - szorítja le szemeit Dominik. - Most voltunk a benzinkúton. Kérdeztem, hogy kell-e mosdóba menned.

-Jó, de akkor még nem kellett. - magyarázza a lány értetlenül.

-Most nem tudok megállni. - jelenti ki a fiú kicsit feszülten. - Majd pár kilométer múlva talán.

-Az soká lesz? - tesz fel újabb kiidegelő kérdést Larett.

-Nem tudom. - morogja Szoboszlai mérgesen, de próbálja türtőztetni magát.

Szerencsére Larett Dominik tanácsára kicsit lefoglalta magát a telefonjával, amin valami pingvines játékkal szórakozott, míg a focista próbálta megnézni a neten, hogy mi a probléma.

-Dominik. - hallatszik nagyon halkan a neve Larett szájából, akire pillantva látja, hogy kiskutya szemekkel néz rá és eléggé szégyenlősen bele van simulva az ülésbe.

-Igen? - kérdezi értetlenül a fiú, miközben tesz néhány métert újra az autóval.

-Nagyon kell pisilnem. - mondja a lány sietősen, a focistánál pedig kezd elszakadni a cérna.

Mérges volt, amiért Larett nem ment el mosdóba az előző benzinkúton, de leginkább azért, hogy most hirtelen nem tudja orvosolni ezt a problémát sehogy sem. Nincs még egy fránya lehajtó sem.

-Larett, nem érted, hogy itt nincs mosdó?! - emeli fel kicsit a hangját, pedig próbált nyugodt maradni, mert nem akarta leteremteni a lányt. - El kell menni mosdóba, ahol van rá lehetőség! Szerinted hova a picsába álljak félre neked?! Ráadásul a belső sávban vagyok! Két kilométer múlva lesz egy pihenőhely, bírd ki addig! - zárja le Dominik, Larett pedig nem is mer visszaszólni semmit.

A barna hajú lány annyira megsemmisül, hogy már tényleg nem érez úgy, hogy mosdóba kellene mennie. Ellenben sós könnyeit megízleli, amint arcán szaporán gördülnek lefelé és szájához is megy néhány könnycsepp. Nem akart a fiú előtt sírni, de annyira érzékeny lett hirtelen, hogy próbálkozása ellenére sem tudta visszafogni szipogását. Ezt persze már a mellette ülő focista is meghallotta és elszorult mellkassal fordította felé a fejét.

-Larett. - szólítja meg sokkal finomabban, mint percekkel ezelőtt. - Ne haragudj, nem akartam olyan indulatosan szólni. - Dominik kétségbeesetten próbál bocsánatot kérni a viselkedéséért, miközben jobb kezét óvatosan a lány combjára simítja.

-Mindig ezt csinálod. - szipogja Larett még csak tekintetével sem méltatva Szoboszlait. Csak bámult kifelé az ablakon. - Leszidsz és utána meg bocsánatot kérsz. Ez annyira... gyerekes. - nyögi kelletlenül. A focista egy mély sóhajt elengedve fogja fel a szavait és ismeri el igazukat.

Dominik annyira rosszul érzi magát, hogy inkább csendben marad és kezét visszahúzva teszi ki az indexet, hogy át tudjon sorolni, mivel már megpillantotta a hamarosan pihenőt jelző táblát. Nem segített rajta, hogy Larett egy szót sem szólt hozzá a továbbiakban és azután sem, hogy már túl voltak a mosdós incidensen és már mindenki megkönnyebbülve ült vissza az autóba. A focista aztán nem ment vissza az autópályára, előbb kihajtott, mint tervezte, de így legalább kikerülte a dugót.

Időközben elkezdett esni a hó, amit Larett izgatottan figyelt az ablakból és elcsodálkozva nézte az egyre magasabb hegyeket, valamint a havas tájat.

-Megérkeztünk. - szólal meg Dominik hosszú idő után egész halkan és az autót is leállítja, beparkolva a hotel parkolójába. Larett csak ekkor ocsúdott fel.

Mielőtt bármit is reagálhatott volna a lány, Dominik kiszállt az autóból és kabátját felvéve sétált át Larett oldalára és nyitotta ki ajtaját.

-Nagyon hideg van. - állapítja meg Larett megborzongva, ahogy a jól felmelegedett autóba betódul a mínusz.

-Vedd fel a kabátodat. - javasolja a fiú kedvesen. - Kiveszem a csomagokat.

-Most akkor megérkeztünk? - csodálkozik el a lány és kiszáll ő is a kis pingvinjével együtt, majd hátrasétál a csomagtartóhoz.

-Igen. - bólintja halvány mosollyal a focista. - Gyere, átvesszük a szállást. - húzza ki a lány bőröndjének húzókáját és a kezébe adja, majd sajátját veszi kezébe és lezárja az autót, miután minden szükséges holmit kivett.

-Hol vagyunk? - érdeklődik Larett megfeledkezve arról, mennyire haragudott még az imént a fiúra.

-Hallstattban. - közli csak úgy mellékesen.

Larett eddig csak hallott a kis falucskáról, de még sosem járt is és őszintén eddig nem is tudta volna elképzelni, hogy egyszer eljut ide. Teljesen le volt nyűgözve. Nagyon tetszett neki már most a hely és minden izma ellazult, ahogy mélyet szippantott a friss, hegyi levegőből.

Amíg Dominik egyeztetett a recepcióssal, Larett megszeppenve állt kicsit mögötte pingvinjével a kezében. Nem értett egy szót sem, de olyan jó volt neki hallgatni ahogy a focista tökéletes kiejtéssel beszél németül.

-Gyere! - tereli kedvesen a lift felé a lányt, aki csak esetlenül teszi, amit mond neki.

Dominik teljes nyugodtsággal nyomta meg a lift gombját, ahová Larett izgatottan lépett be és tényleg el is feledkezett arról, hogy nem igazán akart otthon belépni a kabinba. Mindig félt.

-A 26-os a miénk. - mutat a megszámozott ajtó felé a focista, a lány pedig csak bólint.

Larett teljesen elámul, miután belép az ajtót és Dominik becsukja maguk mögött. Minden olyan modern és nagy volt. Egy hatalmas lakosztályt vett ki a focista.

-Jujj de nagy! - ámuldozik Larett kicsit körbefordulva. - Nézd milyen szép a kilátás! - húzza el a függönyt a terasznál, ami egy hatalmas üvegajtót takart el. Dominik csak kedvesen elmosolyodik a lány reakcióján. Csodálta amiért ennyire tudott örülni dolgoknak. Neki ez már mind természetes volt és talán pont jól jött, hogy Larett felnyissa a szemét, hogy még a legapróbb dolgokat is értékelni kell.

-Valóban szép. - ért egyet odalépve hozzá és óvatosan derekára csúsztatja egyik kezét. - És tudod mi szép még?

-Hm? - pillant hátra a fiúra kíváncsian. A focista csak óvatos mosolyra húzza ajkait és egy finom puszit nyom Larett arcára.

-Te. - leheli magával szembe fordítva a vékony lányt, aki lefagyva engedelmeskedik és néz fel szemeibe fülig pirulva. - Ne haragudj még egyszer, amiért felemeltem a hangomat a kocsiban. - kérleli bűnbánó szemekkel a focista, Larett pedig tényleg nem is tud ezek után haragudni rá. Igazából sose tudott. Mindig csak átmeneti érzések voltak ezek.

-Semmi baj. - rázza meg a fejét, majd pimaszul elmosolyodik. - Honnan tanulod ezeket a nyálas szövegeket egyébként? Valami török sorozatból?

-A pofám leszakad. - neveti el magát tehetetlenül a focista. - Csak próbálok kedves lenni veled. És nem nézek ilyeneket. - teszi hozzá még.

-Mit fogunk itt csinálni majd? - néz körül jobban a lány és kicsit meglepődve tapasztalja, hogy csak egy nagy franciaágy van a lakosztályban. Miért?

-Lassan besötétedik, de egy rövid sétára még elmehetünk, ha van kedved. Utána pedig lemegyünk vacsorázni. - magyarázza mosolyogva a focista. - Ezenkívül pedig elmegyünk majd egy nagyon szép helyre, meg egy sóbarlangba. Meg csomó mindent tudunk itt csinálni, van wellness részleg is.

-Oh wow ez annyira jól hangzik. - csodálkozik el a barna hajú lány, majd tétován Dominik elé lép. - És miért csak egy ágy van? - kérdezi kicsit halkabban és egy egészen kicsit zavarban is érzi magát.

-Azért, mert együtt fogunk aludni. - válaszolja Szoboszlai kissé értetlenül, mert eddig Larett problémája az volt az új helyekkel, hogy félt és a szüleinél is végig együtt aludtak ráadásul miket műveltek. Ha erre gondol azonnal elönti a forróság. - Nem tudtam, hogy valami gondod van ezzel.

-Nincs vele semmi gondom, csak... azt hittem kolonc vagyok neked. - hajtja le fejét szomorúan a lány, Dominik pedig sietősen lép szorosan elé és fogja meg vállainál fogva.

-Szerinted eljönnék veled is egy hétre és elvinnélek az ünnepekre a családomhoz, ha kolonc lennél nekem? Larett... felejtsd el ezt. Nagyon szeretek veled lenni és nem vagy teher.

-Jó csak... rád vagyok utalva meg minden, megértem, ha ezt csak azért teszed, mert muszáj és nem akarsz lepasszolni senkinek. Meg aztán hozzád szól az ideiglenes lakcímem is és... te hordasz az orvoshoz... - mondja neki kétségbeesetten.

-Hé hé hé! - inti le a focista elég hamar. - Ez nem igaz. Ne gondolj ilyen butaságokat.

-Biztos? - kérdezi a lány elég bizonytalanul. Kezdte megszeretni Dominikot, nem akarta, hogy ez hiábavalóság legyen és megint csak üres álmokat kövessen.

-Biztos. - erősíti meg a fiú, majd szoros ölelésébe vonja és élvezi a percekig tartó közelségét, ahogy Larett is.

Miután kicsit kipakoltak bőröndjeikből, tényleg elmentek egy rövid sétára, amit Larett élvezett a legjobban. Imádta a telet annak ellenére, hogy nagyon hideg volt ilyenkor. Mégis megtalálta ennek az évszaknak is a szépségét.

-Még mindig nagyon fázok. - didereg a szobába lépve a lányt, miután felmentek vacsora után.

-Menj el zuhanyozni, majd a forró víz felmelegít. - tanácsolja Dominik kedvesen, Larett pedig így is tesz és magához véve a szükséges dolgokat zárkózik be a hatalmas fürdőszobába.

Kicsit még mindig nem tért magához. Folyton mosolygott és csak arra tudott gondolni, milyen szerencsés, hogy most ide elhozta őt Dominik. Hálás volt neki, hogy új dolgokat és helyeket mutat neki, ezáltal pedig sokkal jobban érezte magát és ami a legfontosabb, hogy kezdte visszanyerni az önbizalmát.

A focista ez idő alatt felhívta szüleit és biztosította őket, hogy egyelőre minden rendben van, Larett nagyon boldog. Ezután pedig ő is vett egy gyors zuhanyt és végül befeküdt az ágyban rá várakozó lányhoz.

-Minden oké? - kérdezi mosolyogva, ahogy betakarózik ő is és a lány felé fordul, aki csak szégyenlős mosollyal vizslatta.

-Igen. - válaszolja halkan és minden gátlását félre téve bújik közelebb a focistához, akinek nincs ez ellenére. - Nem vagyok még álmos, nézünk mesét? - emeli fel fejét egy kicsit, hogy a focista szemeibe pillantson. Ő viszont akaratlanul is elenged egy ásítást. Fáradt volt. Korán keltek és a vezetés is kiszívta az erejét, alig várta, hogy végre aludhasson.

-Mit szeretnél nézni? - kérdezi ennek ellenére már beleegyezve a dologba.

-Nézünk Pingut? - csillannak fel a szemei a lánynak és már nyúl is a telefonért, ami az éjjeliszekrényen pihen.

Dominik elenged egy kelletlen nyögést ezen, mert agyára ment a mese, de mivel csak pár perces egy-egy rész, ezért csak bólintott. Larett visszahelyezkedik mellé és meg is keresi a Youtube-on a soron következő epizódot, majd el is indítja. A focista oldalra fordulva öleli át derekát egyik kezével, másikat pedig Larett feje fölött nyújtja el. A lány kissé megborzong attól, hogy Dominik a nyakába szuszog, de próbál a mesére figyelni, ami teljesen leköti a figyelmét.

-Jajj ez ugye milyen aranyos volt tőle? - kérdezi mosolyogva a lány, de a focista már majdnem aludt, szemeit is lecsukta és csak hümmögni tudott. Már azt sem tudta, mire érti Larett a kérdést.

Larett végül három rész után letette a telefont és visszabújva Dominikhoz, nyom alig érezhető puszit frissen borotvált arcára, majd hunyja le ő is szemeit teljes boldogsággal.

***

Sziasztooook!
Jajj tudom nagyon rossz vagyok... lassan ébresztőt fogok beállítani magamnak.
Na de egy ilyen kaotikus hétfői nap után mielőtt el nem utaznék megint egy versenyre, úgy gondoltam frissítek itten 😁
Legyen szép hetetek!
Millió puszi & ölelés! ❤️