Papp Larett két óra alvás után meglepett módon kipihenten nyújtózott végig az ágyában és már nem is érezte magát olyan rosszul. A nyugtatók megtették hatásukat. Kicsit megigazítva sötét hajtincseit a tükörben, halkan kisétált a szobájából a nappaliba, ahol Dominik és az apja a kanapén ülve néztek Snookert a tévében, de egészen halkan, hogy Szofi ne ébredjen fel. Ő még javában aludt. Zsanett pedig éppen mosogatott, mert nem tudta megállni, hogy ne rendezkedjen a konyhában. Larett érkezésére Dominik felpattant és odasétált hozzá.

-Minden oké? - kérdezi tőle aggódó tekintettel.

-Igen. - bólogat a lány, majd engedi, hogy a focista a konyhába kísérje.

-Alig ettél ma még valamit. - ülteti le az ebédlőasztalhoz. - Hozok neked valamit. - indul a hűtőhöz, majd kiveszi belőle a neki félretett rakott krumplit és megmelegíti a mikróban.

Zsanett szívét melegséggel tölti el, ahogy figyeli a fiát, aki éppen odaviszi Larettnek az ételt és a kezébe adja az evőeszközöket. Ő maga pedig kitölt egy bögre teát, amit már ő főzött és odaül hozzájuk, majd Larett elé teszi a bögrét, aki megszeppenten köszöni meg neki. Nem számított arra, hogy Zsanett majd ilyen rendes lesz vele.

-Hogy érzed magadat itt Dominiknál Larett? - kérdezi kedves mosollyal, miután a lány enni kezdett.

-Jól. - válaszolja félénken, mert nem igazán tudja, hogy van-e valami hátsó szándéka esetleg ezzel a kérdéssel.

-Nagyon finom tiramisut csináltál. Megtanítod majd nekem? Én sose tudtam ilyen finomra megcsinálni. - kérdezi kedvesen Zsanett és próbál kicsit beszélgetni a lánnyal, aki félve néz a focistára, ő pedig küld felé egy bátorító mosolyt.

-Örülök, hogy ízlett. - mosolyodik el szégyenlősen. - Igazából, szerintem az a lényeg, hogy a babapiskóta jól át legyen áztatva, de ne is túl sokáig. - kezd egy kicsit csevegni, aminek Zsanett nagyon örült és Dominik is.

Nem sokkal később Szofi is kitámolygott a szobából és követelte bátyán, hogy szeretne játszani, Dominik pedig kénytelen volt előszedni az egyik kedvenc kirakósát, amit kiszórt neki a szőnyegre. Larettet is leültette a kislányhoz játszani, hiszen jót tenne neki, ha kicsit lazítana. A lány nem is ellenkezett, bár egy darabig csak csendben figyelte Szofit, végül ő is a kezébe vett egy kirakós darabot és megkereste a helyét.

-Nem is ismerte a szüleit? - kérdezi szomorúan Zsanett a fiát, miután ők hárman leültek az ebédlőben, a két lány pedig eljátszott.

-Nem igazán hoztam még fel neki ezt a témát, és nem akarok tolakodni, de szerintem nem. - válaszolja a focista gondterhelten. Végre Zsolt is küld a lány felé egy sajnálkozó pillantást, hiszen látta Laretten most már ő is, hogy valami tényleg nincs rendben vele és segítségre van szüksége.

-Mit szólnál, hogyha karácsonykor őt is hazahoznád? - veti fel az ötletet Zsanett, mire mindkét Szoboszlai férfitól egy-egy meglepett tekintet a jutalma.

-Nem tudom, hogy ez mennyire jó ötlet. - fordítja az asztal irányába tekintetét a fiatalabbik. - Nem utazott még ennyit egyben. Persze, nagyon rendes tőletek, hogy valóban nem lenne nektek teher Larett az ünnepekkor. - néz hálásan mindkét szülőjére. - Részemről rendben van a dolog, de... erről majd őt kellene megkérdezni. - biccent az említett irányába, aki éppen elgondolkodva keresi meg az újabb kirakós helyét. Szofi óvatosan kiveszi a kezéből és beilleszti a helyét, ő pedig szégyenlős mosollyal néz a kislányra, aki tovább rakosgatja a darabokat a helyükre.

Zsanett kedves mosollyal telepszik oda hozzájuk és egy picit közelebb ül Laretthez, aki kis mosollyal figyeli őt. Zsanett egyáltalán nem szerette volna lerohanni őt semmilyen kérdéssel, ezért gondolta, inkább másról kérdezgeti elsősorban.

-Mesélj egy kicsit Larett, mit szoktál csinálni itt. - kérdi továbbra is mosolyogva, mire Larett csak odaadja Szofinak a következő kirakó darabot, majd teljes figyelmével az idősebb nő felé fordul.

-Hát... szoktunk sétálni. Van egy nagyon szép park a közelben, azt nagyon szeretem. Meg meg szoktam nézni Dominiket az edzésen. Meg aztán... járnom kell pszichológushoz, de most már csak hetente kétszer. - mondja boldogan, amin a nő csak szomorúan mosolyogni tud.

-És milyen a pszichológusod? Nő vagy férfi? - érdeklődik tovább a focista édesanyja.

-Nő. Nagyon kedves. Mindig kapok teát tőle, ha megyek. - mondja sejtelmes mosollyal.

-Ez nagyon jól hangzik. - ért egyet mosolyogva a nő és kicsit tényleg lemegy a gyerek szintre, ahogy a kislányával szokott.

-Múlthéten Dominik elvitt az állatkertbe. - jut eszébe a lánynak és hihetetlenül izgatott lesz az emlék hatására. - És láttunk ilyen nagyon kicsi pingvineket is, meg simogattunk kecskét is. Aztán Dominik szerzett nekik való kaját és odaadta nekem, én meg megetettem őket. - meséli továbbra is lelkesen, közben egyfolytában mosolyogva. Zsanett meglepetten húzza fel szemöldökét és viszonozza gesztusát.

-Ez tök szuper. - ért egyet a lánnyal, aki előhúzza melegítője zsebéből a telefonját, majd megmutatja a képeket is, amiket a állatkertben készített. Persze a legtöbb a pingvinekről.

-Egy bácsi meg lefotózott minket is. - lapoz a képhez, amit Dominik átküldött neki, Zsanett pedig kezébe véve a készüléket veszi jobban szemügyre a fotót. Hazudott volna, ha nem gondolt volna arra, hogy milyen szépek egymás mellett Dominik és Larett. Határozottan tetszettek neki a fotón és egyáltalán nem mondta volna meg, hogy a lány milyen súlyos problémákkal küzd.

-Nagyon szépek vagytok ezen a képen. - adja vissza a telefont Zsanett és fél szemmel a fiára pillant, aki leült a kanapéra és mosolyogva figyelte őket. Zsolt pedig szintént leült, csak a fotelbe. - Larett. - szólítja meg finoman a lányt. - Mit szólnál, ha te és Dominik eljönnétek hozzánk karácsonykor? - kérdése hallatán Larett ajkai kissé elnyíltak és úgy érezte nem kap levegőt. Ő még sosem karácsonyozott másokkal, egy családdal ráadásul...

-Komolyan? - kérdezi elhűlve, majd a focistára néz, aki csak egyetértően bólogat. Valóban nem képzelődik. - Jujj. - borzongott meg a gondolattól jólesően. - Az... nagyon jó lenne. - Larett annyira boldognak érezte magát, hogy hirtelen felindulásból Zsanett karjaiba vetette magát és szorosan ölelte meg a nőt, aki meglepetten, de viszonozta gesztusát. Esetlenül nézett fiára, mert nem gondolta, hogy ilyen számára aprónak tűnő dologgal ekkora örömet okoz majd a lánynak.

A vacsorát már együtt fogyasztották el és kellemesebb hangulat uralkodott, mint amikor a Szoboszlai család betoppant. Dominik rendelt a közeli étteremből mindenkinek kívánsága szerint ételt. Szülei felajánlották, hogy elmennek valami hotelbe éjszakára, de persze a focista véleménye szerint erre semmi szükség. Ő kint ágyazott meg magának a kanapén, amit kihúzott, valamint Szofinak a hálójában lévő kihúzhatós fotelben. Nem akarta Laretthez benyomni, mert nem tudta, hogyan reagálna rá és nem akart játszani a tűzzel. Szóval a családja megkapta az ő hálószobáját.

Kedves mosollyal lépett be Larett szobájába, kezében az esti gyógyszerrel. A lány fáradtnak tűnt a délutáni alvás ellenére is, mondjuk már lassan 11 óra, ilyenkor már aludni szokott. Azonban Szofi túlaludta magát és muszáj volt vele még játszani fürdés után.

-Behoztam a gyógyszeredet. - adja oda neki a kezében lévő pirulát, amit Larett be is vesz.

Dominik óvatosan ül le ágya szélére, majd néz rá Larett, miután letette az éjjeliszekrényre az üres poharát. Érezte, hogy a focista szeretne vele még beszélgetni, máskülönben már rég elhagyta volna a szobát.

-Nem lesz kényelmetlen a kanapén aludnod? - kérdezi végül ő, mert zavarta ez a kínos csend.

-Nem aludtam még rajta. - von vállat mosolyogva, majd kicsit megkomolyodnak vonásai. - Tényleg nagyon sajnálom a mai napot, hogy a családom megijesztett téged. Nem számítottam rájuk és borzasztóan bánt, hogy kellemetlen helyzetbe hoztalak. - néz rá bűnbánóan.

-Én nem haragszom rád egyáltalán. - mondja neki sietősen a lány, hiszen nem akarja, hogy emiatt érezze magát rosszul. - Nekem kell bocsánatot kérnem, hogy nem tudtam kezelni ezt a helyzetet. - tárja szét tanácstalanul vékony kezeit. - Én... próbálok normális lenni - telnek meg szemei könnyekkel, amit Dominik is észrevesz és nyugtatóan fogja apró kezeit sajátjai közé.

-Larett. - mondja neki finoman kicsit közelebb húzódva hozzá. - Te nem vagy bolond. Érted? Te egy nagyon szép és okos lány vagy, nem kell ilyesmi miatt aggódnod. Az, hogy most gyógyszerekre szorulsz, nem jelent semmit. Meg fogsz gyógyulni és újra teljes életet élhetsz.

Larettnek annyira jól esett, amit Dominik mondott neki, hogy hirtelen felindulásból hajolt hozzá közelebb és bújt a fiú ölelésébe. Vékony karjaival szorosan ölelte őt, amit Dominik viszonzott is. Hosszú percekre elveszett a tetovált karok között, majd egy picit eltávolodott, mert talán Dominik túl soknak gondolhatta ezt.

-Ehm... te használtad a gyantázós dolgokat? - kérdezi óvatosan Dominik, miután eszébe jutott, hogy a fürdéshez készülve meglátta a készletet a sarokban. A lány arcára másodpercek alatt pír rajzolódik ki, majd lesüti szemeit.

-Erről... nem szeretnék beszélni. - húzza fel térdeit, és karjaival átöleli őket. - Inkább arról, ami két napja történt. - emeli fel fejét, Dominik pedig kissé lefagy. Menekült ettől a beszélgetéstől eddig, most viszont muszáj valamit mondania.

-Mit szeretnél róla beszélni? - hárítja át inkább a válaszadást, mert nem érezte magát erre alkalmasnak.

-Nekem az nagyon jó volt, amit csináltál. - mondja szégyenlős mosollyal Larett. - Olyan más voltál.

-És tetszett, hogy más voltam? - kérdezi kíváncsi mosollyal Dominik.

-Igen. Én sosem csináltam még ilyesmit és nagyon... megleptél ezzel. Tulajdonképpen azért is gyantáztam, mert lehet, hogy neked nem tetszett. - mondja kínosan mosolyogva és a fiú már szeretne is erre reagálni, ezért gyorsan folytatja. - De ne aggódj, mert megcsinálom, hogy sima legyek, hogy ha esetleg... lesz még ilyen.

Dominik ezen csak jólesően elmosolyodik és tudja, hogy nem szabad semmilyen durva visszautasítással reagálnia.

-Nem ez a lényeg Larett. - rázza fejét mosolyogva.

-Akkor mi? - kérdezi kíváncsian a lány, hiszen komolyan érdekelte a téma.

-Először is, hogy olyan személlyel csináld ezt, akiben megbízol és akihez vonzódsz, mert akkor sokkal jobb tud lenni. Az már csak mellékes dolog, hogy gyantázod-e magadat vagy sem. Lehetsz te akármilyen szőrös, ha a másik szeret téged és őt ez nem fogja zavarni hidd el. - okítja ki egy kicsit, de mindezt kedvesen teszi és nagyon normálisan, ami jól esett Larettnek.

-Te gyantázod magad? - kérdezi végül, amin Dominik csak pislogni tud, majd kínosan nevetve megrázza fejét.

-Szerintem ideje aludnod. Már nagyon késő van. - áll fel és emeli fel az ágy végéből a takarót, hogy betakarja a lányt.

-Jajj már... - nyöszörgi Larett és inkább elhelyezkedik alváshoz, mert tudja, hogy nem éri meg vitatkozni Dominikkal. - Jajj! - emelkedik fel ijedten, miután takaró alá került.

-Mi a baj? - kérdezi a focista értetlenül.

-Nincs itt Pajti. Visszaadtam a húgodnak... - mondja tanácstalanul, mert így kizárt dolog, hogy nyugodtan el tudjon aludni.

-Itt maradjak, amíg elalszol? - kérdezi megenyhült mosollyal Dominik, mire csak heves bólogatás a válasz.

A focista lekapcsolja a villanyt, majd az ágyra fekszik betakarva magát a puha pokróccal. Legalább egy kicsit normális ágyon pihenhet. Larett szorosan bújik oda hozzá, innentől kezdve pedig elképzelhetetlen, hogy kimásszon majd mellőle. Nyugodtan hunyta le ő is szemeit, mert nem igazán vonzotta a tény, hogy a kanapén kell aludnia. Inkább aludt most Larettel.

Reggel aztán nyílt a szobaajtó és Szofi kukucskált be, miután nem találta bátyját sehol. Sunyi mosoly kúszott arcára, amint megpillantotta őt is Larett ágyában. A két alvó fiatal észre sem vette, hogy Szofi felmászik az ágyra, csak Larett riadt fel, amikor apró kezei hozzáértek. Erre pedig Dominik szemei is kinyíltak.

-Szofi! - mondja kissé rekedten. - Te mit keresel itt? Miért nem alszol? - enged el egy ásítást a pizsamás szőke kislányt figyelve. Ő sokkal üdébb volt, mint ők ketten együtt.

-Apa olyan hangosan horkol. - mondja drámaian. Larett csak elmosolyodik ezen.

-Bújj be, mert megfázol. - mondja neki kedvesen Larett, Szofinak pedig nem kell kétszer mondani. Közéjük bújik és engedi, hogy Larett megossza vele a meleg takarót.

Szoboszlai szíve hatalmasat dobban attól, hogy Larett ilyen kedves a húgával, aki látszólag kedveli a lányt. A két lány szinte azonnal vissza is aludt, a focista pedig csak nézte őket.

Nem sokkal később Zsanett dugta be a fejét az ajtón, Dominik pedig óvatosan fordult felé, hogy ne ébressze fel a többieket.

-Szofi itt van? - kérdezi suttogva a nő, mire Dominik csak bólogat, majd óvatosan kimászik mellőlük. Nem volt nehéz dolga, mert a kishúga Laretthez volt búja, nem pedig hozzá. - Milyen édesek. - nézi őket mosolyogva Zsanett.

-Nemrég jött át. - tudatja Dominik anyjával a történteket, majd halkan kimennek a szobából és becsukják az ajtót.

-Na és te Larettel aludtál? - kérdezi provokatívan felhúzva szemöldökét az édesanyja és közben áthatóan méregeti a fiát.

-Igen, de... ne gondolj semmi rosszra. - válaszolja sietősen, mielőtt még azt hihetné, hogy történt köztük valami. Legalábbis nem tegnap este. - Larett csak Szofi plüss kutyájával volt hajlandó eddig aludni, de visszaadta neki. Csak addig akartam ott maradni vele, amíg elalszik, de... én is bealudtam. - magyarázza, miközben feltesz vizet forralni a konyhában a kávénak.

-Pajtival aludt? - kérdezi meglepett mosollyal Zsanett.

-Nem csak vele aludt. Mindenhová is hozta magával. Az a plüss nyugtatta meg. Egyszer vissza kellett mennem a plázába, mert ott lett felejtve az egyik boltban... - sóhajtja drámaian, hogy ő mennyi mindent tett érte. Zsanett csak mosolyogva megrázza a fejét.

-Mit szólnál, ha vennénk neki egy másik plüss játékot? - veti fel az ötletet a pultnak támaszkodva köntösében.

-Nem kell. Szofi úgyis itt hagyja, ha visszamentek. Addig meg megbirkózik a dologgal Larett. - utasítja el az ajánlatot kedvesen.

Dominik családja másnap reggel hazautazott, hiszen édesapjának már edzést kellett tartania délután a Főnixnél. A fiatal focista pedig megkönnyebbülve lélegzett fel, miután kettesben maradt a lakásban Larettel. A lány sokat játszott Szofival és úgy látta, nagyon megvan köztük a közös hangulat. Annak pedig még inkább örült, hogy a héten teljesmértékű edzésben vehetett részt a csapattársaival. Szerda este kitörő örömmel lépett be a bejárati ajtón, miután végzett az RB központjában.

-Mi történt? - megy oda hozzá mosolyogva Larett, hiszen szemet szúrt neki Dominik folyamatos vigyorgása.

-Képzeld, azt mondták, játszhatok a hétvégén. A bokám teljesen rendben van. - újságolja el jókedvűen, s kipakolja a vacsorát, amit megint kedvenc étterméből hozott.

-Ennek nagyon örülök. - vidul fel a lány, majd segít a focistának megteríteni és továbbra is Dominik vizsgálatairól beszélgetnek, hogy milyen jó eredményei vannak és mennyire örül, hogy a hétvégén akár kezdő is lehet Jesse szerint.

-Úgy örülök, hogy ilyen boldog vagy. - húzódik közel Larett már a kanapén ülve este.

Dominik viszonozva mosolyát karolta át a lányt és ölelte magához. Úgy szerette, hogy ő ilyen önzetlen és ennyire tud más örömének örülni. Tényleg másabb, mint Fanni. Késztetést érzett, hogy megcsókolja, hiszen már olyan sok idő telt el azóta, hogy ezt megtette és már mindennél jobban vágyott erre. Lassan hajol a lány ajkaihoz, nehogy megijessze, de ő nem tanúsított semmilyen ellenkezést, és boldogan viszonozta a csókot, s fonta remegő karjait a fiú nyaka köré. Kicsit felemelkedve érte el, hogy minél jobban egymáshoz férhessenek. Dominik megállás nélkül ostromolta ajkait és kezdett picit követelőzőbb lenni, hiszen nem tudott betelni Larettel.

Hosszú percek múlva mindketten levegőért kapkodva válnak el egymástól, és Larettet jelenleg nem zavarja, hogy Dominik finoman végigdönti a kanapén és lábai közé telepszik. Lassú és érzelmes csókolózást kezdeményez vele, amit boldogan viszonoz. Dominik végre nem tudott semmi másra gondolni, csak az őt csókoló lányra. Még az sem jutott eszébe, hogy tegnap Lindánál volt. Ez most sokkal jobban lekötötte elméjét, viszont nem akart semmi olyat tenni, amit a lány ne akart volna és talán túl sok lett volna, ha ugyanazt csinálja vele, mint Lindával. Határozottan. Nem érti, hogy került már megint ilyen intim kapcsolatba Larettel, de nem tudott nemet parancsolni magának. Vágyott rá. Nagyon is.

Larett csodálkozóan nézett a barna szempárba, aminek tulajdonosa egyik kezével óvatosan pulóvere alá csúszik és hozzáérve bőréhez, libabőr keletkezik rajta, s jólesően megborzong emiatt. Gyomra görcsbe rándul, persze pozitív értelemben.

A focista finoman csókolja meg, majd fentebb tűrve a pulóvert, ajkaival alhasát csókolja végig, aminek hatására Larett ölét elönti a forróság, izmai megfeszülnek és meg is ijed ettől a szokatlan érzéstől. Most még intenzívebben hat rá Dominik érintése, ez pedig számára megmagyarázhatatlan. Ő nem tartotta magát vonzónak, sőt Fanni mellett eltörpülve érezte magát. Most viszont egyedül volt itt a focistával és kicsit úgy érezte, mintha tetszene neki.

Larett hirtelen már csak akkor eszmélt fel, amikor Dominik óvatosan lehúzta róla a melegítőnadrágot, s lábain libabőr keletkezett.

-Nem kell félned. - néz rá kedves mosollyal a fiú, majd visszahajol lábai közé és édes csókot nyom ajkaira. - Nem akarok semmi olyat csinálni veled, amit nem szeretnél, vagy nem lenne jó neked. - magyarázza ajkaira lehelve a szavakat, amiktől Larett annyira elvarázsolva érzi magát, hogy még ha akart volna sem tudott ellenkezni. De nem is akart.

Most a lány kezdeményezte a csókot, ez pedig elég bátorságot adott Dominiknak, hogy megszabadítsa a felsőjétől is. Ekkor vált láthatóvá előtte az a szép fehérnemű szett, amit közösen vettek. Semmi extra nem volt rajta, igazából Larett egy egészen szolid darabot viselt, a focistának mégis úgy tetszett.

-Nagyon szép darab. - húzza játékos mosolyra ajkait, s alaposabban végigméri Larettet, aki rettentő zavarba jön ettől. Nem tudta pontosan, hogy Dominik milyennek gondolja őt és milyen érzései vannak most. Mindenesetre nem ellenkezett, amikor kulcscsontján nedves csókokat hagyott ajkaival, majd mellei közé erőteljes csókot nyomott.

Dominik szándékosan lassította le mozdulatait, amint ajkaival elért a lány bugyijáig, hiszen azt szerette volna, ha nagyon vágyna rá és jó lenne neki ez az egész. Biztos volt a dolgában, szeretné Larettet örömben részesíteni, ezáltal saját magát is. Rájött, hogy neki az is hatalmas öröm, ha jót tehet vele és annak a lány nagyon örül. Combjait picit szélesebbre tolta kezeivel, majd lassan csókolta végig belső combját, amit Larett halk sóhajokkal fogadott. Sosem gondolta volna, amikor idekerült, hogy egyszer ilyen helyzetbe kerülhet a fiúval. Aki meleg ujjait óvatosan simítja egyelőre fehérneművel fedett nőiességére. Dominik egyszerűen megőrült érte és maga sem tudta miért, vagy hogyan jutott el idáig.

-Megengeded, hogy levegyem a bugyidat? - kérdezi finoman és óvatos mosollyal nézve fel Larettre, aki elpirulva bólint. Hirtelen el is felejtette, hogy... nem fejezte be teljesen a gyantázást. Azt viszont már nem tudta megakadályozni, hogy Dominik levegye a fehérneműt, így felesleges lett volna most tiltakozni.

-Dominik... - mondja nevét elhalóan, a fiú pedig félredobva a ruhadarabot fordul vissza hozzá és ugranak össze szemöldökei. Óvatos mosolyra húzza ajkait és kíváncsian néz Larettre, aki fájdalmasan szorítja le szemhéjait. Jajj, de kellemetlen. - Nem tudtam befejezni, mert jöttek a szüleid, meg minden és... én tudom, hogy nem erre számítottál... - néz rá szomorúan, de Dominik csak enyhén megrázza fejét.

-Larett. Nekem, ha valaki nagyon tetszik, akkor egyáltalán nem számít, hogy nem tükörsima mindenhol. - mondja biztatóan és nagyon normálisan állva a témához, amitől a lány kissé meg is nyugszik és kifújja benntartott levegőjét. Hirtelen annyira boldognak érzi magát, amiért Dominik ilyet mond. Ezek szerint tetszik neki. Ő. El sem akarja hinni.

Larrett nem szól semmit, csak karjait előre nyújtva simítja meg óvatosan Dominik arcát, aki ettől hitetlen mosolyra húzza száját. Eddig a lány nem volt ennyire bátor. Engedte neki, hogy ujjai sötét hajába kússzanak, ami egyébként ma is tökéletesen volt beállítva. Ajkait benedvesítve csókolta meg a lány ölét, majd halad lentebb, ahol a legforróbb volt. Óvatosan szántotta végig nyelvét, amitől Larett minden izma megfeszült, hasizmai összerándultak. Nem számított ilyesmire, hogy a focista ajkai közvetlenül ott érintik majd meg. Mindenesetre egyáltalán nem bánta, hiszen nagyon kellemes érzést váltott ki belőle.

A focista folyamatosan, ugyanakkor lassan kényeztette a lányt, akinek teste szinte izzott. Nem értette mi van vele. Annyira tetszett neki, amit Dominik csinált vele, hogy azt kívánta bárcsak sose hagyná abba. Dominik kicsit eltávolodott tőle, s ujjaival finoman simogatni majd masszírozni kezdte őt odalent. Szerette volna látni szemeivel a hangosan sóhajtozó lányt, aki most számára különösen vonzó látványt nyújtott. Érezte, hogy Larett izmai meg-megfeszülnek, ezért kihúzva ujjait tér vissza ajkaival érzékeny pontjához és adja meg nyelvével a végső löketet. Larett ajkain kiszalad egy magas hangú sóhaj, és érzi ahogy testén több apró, végül egy erősebb remegés fut végig. Átélte élete második orgazmusát és ez is eszméletlen jó volt. Dominik mindentudó vigyorral nyalja le alaposan nedvét, nehogy foltot hagyjon a kanapén, majd segít a lánynak visszavenni legalább a bugyiját. Larett mellkasa szaporán emelkedik, hiszen még mindig levegő hiánnyal küzd és alig tudja felfogni, hogy ez megtörtént.

-Milyen volt? - fekszik lábai közé Dominik és megtámaszkodva karjain hajol a lány arcához, ami teljesen ki van pirulva.

-Ez... irtó jó volt. - enged el egy zavart nevetést. Zavarban van a fiú tekintetétől. - Annyira eszméletlenül jól csinálsz mindent. Úgy szeretném viszonozni. Csak... nem tudom hogy kell - mondja neki sietősen, amiért csak egy mosoly a jutalma.

-Larett én nem várom el a viszonzást. - feleli óvatosan Szoboszlai, mert nem szerette volna megbántani vagy megsérteni őt. Nagyon fontos lett számára a lány. - Örülök, ha neked most jó volt.

-Miért nem akarod nekem megtanítani? - kérdezi óvatosan a lány kicsit elidőzve ujjaival a fiú borostáin.

-Mert nem és kész. Nem akarok ebbe belemenni. - zárja le Dominik a témát, Larett viszont nem hagyja annyiban.

-Miért utasítasz el? - bukik ki belőle a kérdés, ami után zavartan kapja el pillantását. Dominik kicsit rosszul is érzi magát emiatt, hiszen valóban elutasításnak hatott. Pedig ő csak szeretné megóvni és hagyni, hogy ő maga fedezzen fel dolgokat.

-Nem utasítalak el csak... - keresi a szavakat, de nem tudja hogyan kellene ezt megmagyaráznia. - Nem kell elsietni a dolgokat, tudod? Majd egyszer oda is eljutunk oké? - kérdezi végül, ami után csak rosszabbul érzi magát. Larett értetlenül bólint.

-Vagy te sem vagy gyantázva? - kérdezi ártatlan mosollyal. - Mert engem nem zavar. - teszi hozzá gyorsan. - Te biztos szép vagy ott is.

-Nagyon rá vagy kattanva erre a gyantázás témára. - jegyzi meg Dominik játékos mosollyal, amivel sikerült újra zavarba hoznia Larettet. - Szeretnéd, hogy elvigyelek holnap kozmetikushoz? Ő majd befejezi, amit elkezdtél.

-De... jajj. Akkor most más is fogja látni a... - csodálkozik el a lány.

-Amíg csak a kozmetikusnak meg nekem mutogatod, nincs vele probléma. - kuncogja a fú a nyakába, borostája enyhén csiklandozz a lány bőrét.

-Mikor borotválkozol meg? - kíváncsiskodik Larett.

-Ezt miért kérdezed? - emelkedik fel értetlenül a focista, s magával húzza a lányt is ülésbe.

-Mert kicsit csikiz. - vonogatja vállát mosolyogva. - Ott is. - teszi hozzá szégyenlősen.

-Értettem - veszi kezei közé Larett pulóverét és mosolyogva bújtatja át a fején. - Legközelebb ezt észben fogom tartani és tükörsimára varázsolom az arcomat.

Larett engedi, hogy Dominik felöltöztesse, mint valami kisgyereket, majd finoman magához húzza a kanapén. Végül van elég hely és egymást ölelve fekszenek el rajta. A focista benyomja a tévét és a lányt átölelve nézi a Dartsot. Larett hálás volt, hogy a fiúnak háttal feküdt és nem vélte látni fülig érő vigyorát. Hihetetlenül boldog volt. Ehhez persze biztos köze van az orgazmusnak is. Szeretett volna még kérdezősködni Dominiknál, de érezte, hogy ez most nem az a pillanat. Így is sok mindent megbeszéltek. Inkább csak csendben nézte ő is a képernyőt, az őt ölelő tetovált karon lévő vonalakat cirógatva.

***

Sziasztoook!
Very sorry hát én úgy elhavazódtam itt a hétvégi vendégeskedésben, hogy észre sem vettem, hogy nem frissítettem 😱
Na de most pótoltam! 😁
Nagyon kíváncsi vagyok mit gondoltok a részről és arról, hogy D&L megint olyan közel kerültek egymáshoz...
Szép hétvégét kívánok mindenkinek!
Millió puszi & ölelés! ❤️