Mit keres Dominik már megint a fehérneműs boltban? Lábai határozottan szelték át az utat a próbafülkékig, ahol Larettet találta az egyik függönyt elhúzva. Vékony testén csak egy szinte átlátszó fehérnemű szettet viselt, ami azonnal beindította fantáziáját. Amint a lány észrevette Dominik vágyakozó tekintetét, felé fordult, hogy jobban szemügyre vehesse őt. Larett incselkedő mosollyal lépett közelebb hozzá és fonta vékony karjai nyaka köré, amitől érezte, hogy szívverése felgyorsul.

-Tetszem neked? - suttogja közelebb hajolva arcához a lány.

-Irtó szexi vagy. Úgy szeretnélek megcsókolni. - nyögi elhalóan és remegő kezekkel simítja tenyereit a lány derekára, aki ettől kedvesen elmosolyodik.

-Akkor miért nem teszed meg? - kérdezi szinte Dominik ajkaira lehelve a szavakat. A focista tétován hajol közelebb hozzá, miközben szemeit lecsukja.

Szoboszlai Dominik az ágyában riad fel álmából és nyugszik meg, amint realizálja, hogy egyedül van a hálószobában és kezd világosodni. Mellkasa mégis szaporán jár és hirtelen eszébe jut, hogy megnézze a másik szobában Larettet, nem-e egy jel volt ez, hogy valami baj van vele. Nem. Nem a lánnyal van a baj. Határozottan neki van valami baja.

Mégis kikelt az ágyból és halkan kisettenkedett a szobájából, majd még halkabban nyitott be Laretthez, hogy megnézze, minden rendben van-e vele. Larett békésen aludt nyakig betakarózva, édesen szorítva magához a plüss kutyáját. Dominik kicsit közelebb sétált hozzá és egy darabig csak nézte az alvó lány arcát.

Annyira beteg dolog ez, tényleg valami baja van. Itt áll felette a sötétben és nézi, ahogy alszik. Mégsem tud mozdulni. Csak figyeli Larett lágy vonásait, ahogy mellkasa egyenletesen emelkedik. Jobb lesz, ha ő is felkeres valami pszichológust.

Miután visszabattyogot saját szobájába, hiába feküdt vissza, aludni már nem tudott. Félt visszaaludni.

A kevés alvás ellenére sem volt álmos, csupán frusztrált, ahogy Larett körülötte sertepertélt a konyhában egészen jókedvűen csatlakozott a melegszendvics készítéshez. Aztán még vezetés közben sem tudott elvonatkoztatni álmától és még jobban zavarta, hogy e gondolatok közepette mellette ül a lány. Miért álmodott most ilyesmit? Nem is agyalt Laretten azóta.

Fellélegzett, amikor már Linda ajtaja előtt állt és a nő egy selyemköntösben nyitott neki ajtót. Ma is olyan vonzó volt, mint legutóbb.

-Feszültnek tűnsz. - jegyzi meg, amint Dominik kilépett cipőiből és kabátját felakasztotta a fogasra.

-Egy kicsit rosszul aludtam. - füllentette vállát megvonva, majd határozottan lép oda a nőhöz és fogja meg mindkét kezével derekát. - Reméltem majd te feldobod a hangulatomat.

-Akkor dobd le gyorsan a ruhádat. - állja a focista tekintetét Linda mosolyogva és közben kezei a fiú pólója alá kúsznak.

Dominik sietősen szabadul meg ruháitól, Linda pedig érzi, hogy a fiúnak most nincs szüksége túlzott előjátékra. Ez kicsit őt is felizgatja és boldogan engedelmeskedik, amikor a focista a hálószobában kibontja köntösét és magához húzva csókolja meg.

Linda a három nappal ezelőtti alkalmukra gondolva kicsit meglepődött azon, hogy Dominik ennyire követelőző, ugyanakkor nem bánta. Elvégre ez volt a feladata. Kielégíteni őt.

Dominiknak nem tartozott kedvenc pózai közé a mostani, de most kimondottan tetszett neki, ahogy a nő feneke minden egyes mozdulatánál nekinyomódott medencéjének. Kezeivel közben melleit markolászta, ajkaival nyakát ostromolta, szegény Linda pedig csak próbált megállni remegő lábain.

-Tegyünk fel még egyet. - leheli Dominik az ölébe ültetve Lindát, aki levegőért kapkod ajkaival, de mégis készségesen bólint.

Linda orgazmustól remegő kezekkel szedte le a használt óvszert róla és tett fel neki újat. Nem igazán volt ideje kicsit szusszanni, mert a focista tetovált kezeivel nőiességébe irányította magát és szinte teljesen el is veszett benne. Ettől elengedett egy megilletődött nyögést, de visszatartott minden rosszalló megjegyzést. A focista kemény vállaiba kapaszkodva engedte, hogy fenekét és csípőjét magához szorítva mozgassa és a lehető legmélyebben legyen benne. Nem igazán értette mi ez a hirtelen durvaság a fiútól, hiszen első alkalommal nem olyannak tűnt, mint aki majd irányítani fogja. Persze nem ellenkezett, inkább megcsókolta telt ajkait. Jóleső sóhaj tört fel belőle, amint Dominik ajkai nyakát, kulcscsontját, majd mellkasát borították be nedves csókokkal és már egyáltalán nem bánta, hogy ilyen gyors a tempó. Mégis sokáig tartott. Dominik jóleső morgással élvezett el, és rettentő dühös volt még mindig a reggeli álma miatt. Egy kicsit mintha most csökkent volna a benne lévő feszültség.

-Huhh - fújja ki Linda a levegőn szaggatottan, majd óvatos mosollyal fordítja arcát a fiú felé. - Rendesen ki voltál idegileg, remélem most kicsit sikerült megnyugodnod. - mondja neki viccesre véve a témát.

-Nagyon durva voltam? - szorítja le szemeit Dominik bűnbánóan, mire Linda csak óvatosan megsimogatja arcát.

-Semmi baj Dominik. - mondja neki kedvesen, mire a fiú a nő hátára vezetve kezeit hajtja fejét melleire és próbál megnyugodni és valamennyire összeszedni magát.

-Meg sem dicsértem milyen szép fehérneműket választottál mára. - mondja kis mosollyal, de továbbra is bűntudatot érez, ahogy férfiassága még mindig lüktet a nőben. - Igazán jól áll neked a piros szín.

-Nagyon édes vagy. - mosolyog rá Linda és szőke haját hátradobja, mert túlságosan arcába tapadtak a hajszálak.

-Baszdki, elkések. - kerekednek el szemei Dominiknak, amint a falon lévő órára pillant, amin mindjárt 11 óra és ezzel egyidőben óvatosan leemeli magáról a nőt, aki egy tiszta törölközőt nyújt neki, hogy megtörölhesse magát odalent, miután levette az óvszert.

-Te mindig ennyire sietsz? - kuncogja Linda felvéve a köntösét, Dominik pedig sietősen kapkodja magára ruháit. Larett mindjárt végez és rá kell majd várnia. Mit mondjon neki?

-Sajnos többnyire igen. - mondja sietősen, majd a tükörhöz lépve ujjaival megigazítja haját, de hiába, mert ő is megizzadt és több tincse is a homlokába tapad, ezután pedig elkezdenek majd göndörödni.

-Nincsen sapkád? Nehogy megfázzon a fejed! - ráncolja szemöldökét a nő kissé aggódva, ahogy Dominik a kabátját veszi magára.

-Most már van. - dobja fejére pulóvere kapucniját nevetve, majd kifizetve a nőt, távozik és sietősen lép be a szerencsére 9.-en lévő liftbe.

A forgalom nem kegyelmezett neki, sikeresen belefutott minden piros lámpába és már biztos volt benne, hogy nem ér oda Larettért időben, ami miatt csak idegesebb lett. A barna hajú lány vékony kabátban ácsorgott a rendelő előtt és kétségbeesetten vette elő mobilját és kereste ki Dominik számát, majd nyomott a hívásra. Kicsörgött, ő azonban nem vette fel neki, hiszen azon igyekezett, hogy a negyedórás késése ne növekedjen. Szerencsére szabad parkolóhelyet talált szinte a rendelő előtt, Larett pedig megkönnyebbülten sóhajtott fel és könnyes szemekkel sietett az autóhoz. Dominik hirtelen megszólalni sem mert, amint meglátta a lány arcát és biztos volt benne, hogy miatta ilyen.

Larett visszatartva sírását csatolta be inkább biztonsági övét, majd csendben nézett maga elé, ahogy végre elindultak.

-Nem tudtam, hogy most is van dolgod, azt hittem itt leszel. - szólal meg végül halkan.

-Ne haragudj, el kellett intéznem pár dolgot. - kér tőle bocsánatot Dominik, közben kikanyarodik az utcából.

-Elég sok mindent, meg is izzadtál. - jegyzi meg Larett áthatóan méregetve a fiút, aki ettől nagyot nyel és csak kínosan elmosolyodik.

-Igen. - motyogja orra alatt. - Mert siettem, hogy ideérjek, mégis elkéstem.

-Azt hittem direkt hagytál itt és nem fogsz értem jönni... - csuklik el a lány hangja, Dominikban pedig borzalmas bűntudat keletkezik. Larett nagyon érzékeny, ő pedig kihasználva a kezelését, kurvázik.

-Sosem hagynálak ott. - néz rá komolyan, a lány pedig el is hiszi neki. - Mondtam, hogy vigyázok rád.

Larett mosolyogva simul az ülésbe és birizgálja Pajti fülét az ölében, majd orrába szökik egy szokatlan illat. Érdekesen ráncolja szemöldökét, mert eddig ezt nem érezte. Parfüm. Női parfüm. Tekintetét óvatosan emeli a focistára, aki az utat figyeli és közben ő kicsit összerakja a képet, bár egyáltalán nincs meggyőződve semmiről.

Dominik magával vitte Larettet a délutáni edzésére, hiszen most nem fognak utazni a csapattal, itthon Lipcsében lesz a meccs. Őszintén nem is tudja, mit csináljon majd Larettel, mert fél egyedül hagyni őt otthon.

-Látom megint magaddal hoztad a kutyás csajt. - jegyzi meg Tyler viccesen, Dominik oldalába könyökölve edzésen.

-Nem igazán volt más választásom. - feleli egy kisebb sóhaj keretében.

-Minden rendben veled egyébként? - kérdezi kicsit komolyabban az amerikai, hiszen jól tudta, mennyire megviseli barátját a szakítás.

-Próbálok nem arra gondolni, hogy én rontottam ezt el...

-Nem te rontottad el. - mondja neki jelentőségteljesen, majd inkább oda passzol neki egy labdát, hogy csinálják meg a páros gyakorlatot, amit Jesse kért tőlük.

Dominik ügyesen elkerülte Angelinot nehogy rákérdezzen Lindára, mert nem túl büszke rá, hogy mit csinál. Hazafelé Larettel nem igazán beszélgettek, mert a lány láthatóan álmos volt és majdnem elaludt már a kocsiban is. A vacsorát Dominik ezúttal saját maga készítette, nem volt kedve sehonnan rendelni és legalább lefoglalhatta magát.

-Mit eszünk? - jön az erőtlen hang a focista mögül. Larett kómás tekintetén elenged egy halvány mosolyt.

-Aludtál? - kérdezi kedvesen a fiú, majd kezébe adja az evés előtt beveendő gyógyszerét.

-Egy kicsit. Fáj a fejem. - nyöszörög a lány és grimasza meggyőzi Dominikot, hogy nincs túl jól.

-Majd ettől jobban leszel. - mosolyog rá és megterít az asztalon maguknak. - Sütöttem sok zöldséget csirkével. Szerintem nagyon jó lett.

-Jó az illata. - szagol a levegőbe a lány erőtlen mosollyal.

A vacsora kicsit kínosan telt el, Larett végig azon kattogott, hogy ő mennyire nem illik Dominik életébe, mert a háta mögött találkozgat valakivel, akit ő miatta nem mer hazahozni. Ez kicsit rossz érzéssel töltötte el, de aztán az is eszébe jutott, hogy Fanni azt mondta, a focista is félrelépett, szóval ezután nem sajnálta már annyira.

Dominik nem igazán kérdezgette Larettet a kezelésről, mert ő is máson agyalt. Főleg a másnapi meccsen, amin kezdő lesz.

-Elmegyünk sétálni? - veti fel az ötletet Larett a semmiből, amivel sikerül Szoboszlait meglepnie.

-Nem baj, hogy sötét van? - kérdezi meg félve, miközben a mosogatóba rakja a koszos evőeszközöket.

-Nem. - rázza fejét mosolyogva a lány, majd visszaindul szobájába, egyértelműen a plüss kutyájáért.

Larett vidáman sétál az előtérbe felvenni bokacsizmáját és kabátját, Dominik pedig követi példáját.

-Sapka! - szól rá a fiú rosszallóan, amint a lány már szeretne kilépni az ajtón, ám ő a meleg anyagot nyújtja felé.

-De te se veszel fel! - veszi el csalódottan Larett tőle a fekete sapkát és a fejére húzza.

-Mert én túl hiú vagyok és hozzászoktam a hideghez, neked viszont nem kellene megfáznod! - magyarázza a focista szigorúan, mint egy apuka.

Végül csendben sétálnak le és lépnek ki az enyhén csípős esti levegőre. Dominik tudja, hogy Larett mindig csak a közeli parkban volt, szóval most kicsit a belváros felé terelte. A lány csodálkozóan nézett végig a hatalmas, kivilágított épületeken, ő pedig inkább előhúzta telefonját. Teljesen belemerült a social media világába, pedig Larett szeretett volna tőle kérdezgetni, de nem akart illetlen lenni. Egy biciklis jelzésére viszont ő reagált gyorsabban és ragadta meg Dominik karját és odébb húzva őt akadályozta meg, hogy a biciklis elcsapja őket.

-Figyelj Dominik, látom, hogy nem érzed jól magad velem idekint, szóval szerintem menjünk inkább haza. - mondja csalódottan Larett, mire Dominik veszi a lapot és kínosan érezve magát teszi el telefonját zsebébe.

-Ne haragudj, csak visszaírtam pár embernek. Sétálhatunk még. - mondja mosolyt erőltetve magára és inkább tovább indul, a lány pedig tehetetlenül követi.

-Szívesen meghallgatlak, ha bánt valami téged. - mondja Larett halkan, amint utoléri a fiút.

Dominik kicsit furcsán pislog a mellette sétáló lányra, majd inkább csak megrázza a fejét. Pont nem neki fog erről beszélni.

-Jól vagyok. - válaszolja végül és zsebre teszi kezeit, mert nem gondolta, hogy kesztyűt is kellett volna húznia.

Pár percig csak csendben sétálnak egymás mellett, gondolataikba merülve. Végül megint Larett unta meg a csendet és nézett fel újra a focistára.

-Lett új barátnőd? - kérdezi teljesen ártatlanul, mire Dominik elkerekedett szemekkel néz rá és nem igazán érti, miért kérdezett tőle ilyesmit.

-Mi?! Nem! Nincs új barátnőm. - rázza fejét értetlenül. Linda nem tekinthető a barátnőjének. Ő csak a... kurvája.

-Csak éreztem rajtad a női parfümöt, ezért gondoltam, hogy van valakid. - ránt vállat szégyenlősen, mert kicsit úgy érzi magát, mintha megvádolta volna a fiút olyannal, amihez egyébként semmi köze. - Ez az a lány, akivel megcsaltad Fannit? - kérdezi még kíváncsian, hiszen eszébe jutott közben, hogy Fanni említette neki Dominik félrelépését.

-Mi van?! - torpan meg ledöbbenten a focista és értetlenül mered Larettre, aki kis sóhajjal áll meg és fordul vissza. Dominik megállás nélkül fürkészi arcát és nem igazán érti, hogy most miért beszélnek erről. Ő nem csalta meg sose Fannit. - Egy ismerősömmel találkoztam és csak megöleltem. Ne képzelődj! - kerüli ki a lány és tovább sétál, Larett pedig nem firtatva tovább a témát, követi őt.

Későn és átfagyva értek haza a sétából, Larett pedig vett is egy forró fürdőt, utána pedig megkapva gyógyszerét bevonul szobájába aludni. Dominiknak már nehezebben ment az elalvás, mert izgult a másnapi meccs miatt és még mindig bánatosan nézte az ágy üres felét. Igazából Fanni lénye nem hiányzott neki, nem is értette mi van most vele. Végül másik oldalára fordulva aludt el.

Másnap Dominik izgult a meccs miatt, Larett segített neki bepakolni táskájába, mert annyira szétszórt volt. A lány készségesen segített neki még felajánlotta, hogy szendvicset is csinál neki, de persze teljesen feleslegesen, mert a csapattól kapnak kaját, de Dominiknak jól esett, hogy ennyire segítőkész. Fanni ilyet sosem ajánlott fel neki.

-Nem jövök későn, 8 felé itthon leszek. - fordul Laretthez az előtérben indulásra készen. - Viszek kulcsot, de zárd be az ajtót, ha kimentem. Kaja van még a hűtőben, melegítsd meg, ha éhes vagy. Főztem teát, a termoszban van. Mielőtt vacsorázol vedd be a gyógyszeredet, kikészítettem a konyhapultra. - magyarázza a lánynak jól átgondolva a dolgokat, nehogy kihagyjon valami fontosat. - Ha bármi baj van és engem nem tudsz elérni, leírtam Willi anyukája számát. Nem tud magyarul, de nagyon aranyos nő, átjön, ha kell.

-Rendben. - bólintja Larett, miután elraktározott minden információt az agyában.

-Sietek majd haza. Meg leszel egyedül, ugye? - kérdezi bizonytalanul, mert nem akarta huzamosabb ideig egyedül hagyni. Legutóbb is húsz percre ment el és elvágta a kezét.

-Persze. Ne aggódj miattam. - mosolyog rá Larett biztatóan.

-Oké. Akkor most megyek. - bólint a focista és kinyitja a bejárati ajtót.

-Szurkolok majd nektek! - mondja mosolyogva még Larett, mielőtt Dominik előtt bezárulna a liftajtó. Ő csak egy mosolyt küld felé.

Larett jókedvűen sétált vissza a nappaliba miután ténylegesen bezárta az ajtót. Nem félt, biztonságban érezte magát. Ugyanakkor fogalmas sincs mit csináljon a mérkőzés kezdetéig, jó lenne valamivel meglepni a focistát, mire hazajön. Főzni kellene neki valamit. Vagy legalábbis sütni valami sütit, ami egyszerű és talál itthon alapanyagokat hozzá.

Izgatottan ment a konyhába, majd nyitotta ki a szekrény ajtókat. Babapiskóta. Hmm. Tiramisu. Azt biztosan szereti Dominik, hiszen szokott kávézni is. Azt még el is tudja készíteni. Minden más van a hűtőben hozzá.

Még izgatottabb lett, amint az utolsó simításokat végezte, majd megszórta kakaóporral a tetejét. Hatalmas jénaiba rakta az egészet, ezt legalább három napig ehetik majd. A hűtőbe betéve elégedetten fújta ki a levegőjét, majd fordult vissza, hogy elpakoljon mindent és letakarítsa a pultot. A mérkőzés kezdetére pont végzett, így Pajtival az ölében takarózott be a kanapén és szuggerálta a képernyőt, hátha mutatját Szoboszlait. Még mindig alig akarta elhinni, hogy egy ilyen híres és tehetséges emberrel lakik.

Annyira várta, hogy vége legyen a mérkőzésnek és a focista hazajöjjön, ő pedig meglepheti. Akkor azonban eléggé kétségbeesett, amikor a mérkőzés végén kikapcsolt a tévé és mindenhol elment a fény a lakásban. Mi történt?! Ő fél a sötétben! Hirtelen rántotta magára a takarót, hogy a feje se látszódjon ki és szorosan hunyta le szemeit, ezzel egyetemben Pajtit is magához szorította. A melegítője zsebében lévő telefont előhúzva kereste meg Dominik számát és indított hívást. Igazából értelmetlen dolognak bizonyult, hiszen a focista egy ilyen remek gólpassz és győzelem után valószínűleg interjút ad és még nagyon sokára kerül telefonja közelébe. Larett mégis indította az újabb hívásokat, mindhiába. Végül sírva fakadt.

Szoboszlai Dominik elégedetten sétált az öltözőbe, ajkain hatalmas mosollyal, hiszen egy remek mérkőzést tudhat maga mögött és végre úgy érezte, segíteni tudta a csapatot. Jesse külön meg is dicsérte milyen jó formában volt és ezt ő is érezte. Pedig félt, hogy majd a szakítása rá fogja nyomni bélyegét a játékára. Amint meglátta az órát a falon, tudta, hogy sietnie kell, Larett otthon várja és le kell ellenőriznie, nem-e történt baj a távollétében. Egy gyors zuhany után cuccait csak bedobálva a táskájába indult a kijárat felé, hogy végre hazamehessen. Szerencsére most nem tartották fel sokan még a gratulációkkal sem. Kint szinte teljesen sötét volt és hideg. A szél is erősen fújt, ő pedig emiatt kissé megborzongott. Nem szerette a hideget. Éppen ezért autójához igyekezett, amibe beülve azonnal feltekerte a fűtést. Igazából már majdnem hazaért, mire teljesen felmelegedett, de sebaj, majd a lakásában megmelegszik. Az ajtót kinyitva szerette volna felkapcsolni a villanyt, mert sötétség fogadta a lakásban, lehet, hogy Larett már alszik. Pedig még csak 8 óra múlt, azt hitte megvárja őt.

-Mi a fasz? - ráncolja szemöldökét értetlenül, amint újabb próbálkozásra sem gyullad fel a lámpa. - Larett! - szólítja a lány, mert itt valami nincs rendben.

-Dominik! - hallja Larett erőtlen és kétségbeesett hangját. - Elment az áram és nagyon félek! - csoszog oda a takaróba tekeredett lány sírva, és csak a telefon fényével tudta azonosítani a fiút.

-Ne félj, itt vagyok. - mondja nyugtatóan neki és ösztönösen öleli magához a lányt, aki egyáltalán nem ellenkezik. Dominik számára ez a szituáció nagyon aranyos volt, mert Szofi is félt ilyenkor és szeretett vele lenni.

-Nagyon fázok. - motyogja mellkasába Larett, kicsit megnyugodva.

-Biztos belázasodtál a sírástól. - fogja meg homlokát Dominik, ám az nem olyan meleg, hogy valóban láza lenne neki. - Nincs itt hideg? - kérdezi értetlenül és kicsit eltolva magától a lányt, világít a nappaliba a telefonnal és megy oda a radiátorhoz, ahova Larett követi. A radiátor teljesen hideg, pedig fel van véve a fűtés, de az árammal valószínűleg ez is elment. Most mit csináljon? Tehetetlenül fordult körbe és nem tudta, mi legyen. A könnyes szemű lány tőle várta a megmentést. Legjobb megoldásként felhívta a gondnokot, aki nem sok új információval tudott szolgálni, miszerint az egész társasházban elment az áram és nincs fűtés. Valószínűleg a nagy szél elszakított egy vezetéket. Azt ígérte neki az idős bácsi, hogy már értesítette az illetékeseket és majd intézkednek, de nem tudja megmondani mikor.

Larett megkönnyebbült a focista jelenlététől és attól, hogy a konyhában és a nappaliban is meggyújtott néhány gyertyát, így már nem volt teljesen sötét.

-Mikor ment el az áram? - kérdezi a fiú kitöltve magának is egy bögre forró csokit. 

-Ahogy vége lett a meccseteknek. Tényleg. Olyan ügyes voltál! - mosolyog rá Larett, amit őszintén viszonoz. - Egyébként csináltam neked valamit. Így tekinthető jutalomnak.

-Mit? - kérdezi értetlen mosollyal Dominik, Larett pedig a hűtő felé biccent fejével és már alig várja, hogy lássa a fiú reakcióját.

Dominik megpillantva a nagy jénaiban a tiramisut, ajkai elnyílnak a döbbenettől, mert erre egyáltalán nem számított. Igazából nem is tudja mire számított, hiszen eddig nem engedett Larettnek jóformán semmit sem csinálni a konyhában.

-Ezt komolyan te csináltad? - veszi ki a hűtőből továbbra is döbbenten.

-Ugye szereted? - kérdezi félve Larett, Dominik pedig válasza jeléül elővesz a fiókból két kanalat és az egyiket a lány kezébe adja.

-Naná! - mondja neki nagy mosollyal, majd sietősen kanalaz belőle. - Larett ez... iszonyatosan finom! - mondja neki teli szájjal és már nyomja magába a következő kanállal.

-Örülök neki, hogy ízlik. - vesz ő is egy falatot belőle szégyenlősen. - Saci néni tanította ezt is az árvaházban. - teszi hozzá halkan, Dominik pedig ennek a mondatnak hallatán abbahagyja az evést és komolyan néz a lány felé.

-Úgy érzem Saci néni közel állt hozzád. - állapítja meg óvatosan Dominik és egy halvány mosoly ül ki arcára.

-Soha senki nem törődött ott velem úgy, mint ő. - mondja kissé szomorkásan, a focista szíve pedig ettől megszakad. Larett rengeteg szép évet hagyott ki a gyerekkorából, amit minden kisgyereknek át kellene élnie. Bűntudata van, amiért neki sikerült. Eddig bele sem gondolt, milyen hálás lehet a sorsnak, hogy ő ilyen családba született, ahol támogatták mindenben.

-Elég késő van. - tereli a témát végül, mert nem akar több szomorúságot ma hallani Larettel kapcsolatban, hiszen ma nagyon jó napja volt. - Hosszú napom volt nekem is. Menjünk aludni. Hozok be neked vastagabb takarót. - teszi vissza a tiramisut, hiszen már egyikük sem evett belőle.

-Oké - sétál a szobájába Larett engedelmesen, ahol szintén égett pár gyertya, így könnyen át tudott öltözni pizsamájába.

Dominik szintén átöltözött, de tudta, hogy elég hideg lesz az éjszaka szóval most még melegítőnadrágot és egy melegebb pulóvert is vett fel. Úgy sétált be Laretthez, aki az ágyán rendezgette a párnákat.

-Tessék, ezzel szerintem nem fogsz fázni. - cseréli ki a takarókat a focista, majd a lányra néz, aki szinte vacog. - Bújj már be! - mondja neki nevetve.

-Te nem fekszel be? - kérdezi kellemetlenül. - Elvégre ez a te takaród.

-Elfújom a gyertyákat és jövök. - biccent végül Dominik, majd miután ezt megtette befekszik ő is Larett ágyába. Kicsit furán érzi most emiatt magát, mert próbált egész héten távolságot tartani,  mégis tíz centire van tőle egy ágyban. Ez nagyon gáz.

Minderre rátett az is, hogy Larett közelebb bújt hozzá és érezhette ezáltal, mennyire remeg.

-Gyere ide - csóválta fejét rosszalló mosollyal és a lány felé fordulva húzta derekánál fogva közelebb és takarta be magukat nyakig.

Érezhették egymás szuszogását, ami orrukon kijött, ettől Dominik pedig még inkább zavartnak érezte magát. Zavarban volt Larett közelében és ez nagyon nem jó. Kezd úgy viselkedni és érezni, mintha szerelmes lenne belé. Na az meg ki van zárva!

-Kérdezhetek valamit? - suttogja Larett pár perc csendet követően.

-Igen. - válaszolja Dominik.

-Tegnap nagyon kiakadtál azon, hogy felhoztam, hogy megcsaltad Fannit. - kezd bele a lány, de Dominik tudja mire akar kitérni, ezért közbevág.

-Nem úgy csaltam meg, mint amire gondolsz. - sóhajtja szemeit lehunyva, mert ugyanakkor egyáltalán nem büszke magára. - Pár hónapja történt, hogy egy szórakozóhelyen többet ittam a kelleténél és csókolóztam egy lánnyal. Fanni pedig ezt meglátta. Én... bocsánatot kértem tőle és nagyon megbántam ezt. - mondja őszintén, Larett pedig kicsit elcsodálkozik ezen, mert valami durva dologra számított.

-Oh hát... ez tényleg másabb, mint amit ő csinált. - állapítja meg elgondolkodva.

-Ne gondold rólam, hogy én egy szexmániás vagyok. Larett ez nem igaz. Sosem tudnám ezt tenni azzal a személlyel, akit szeretek. Hazudni pedig főleg nem. - magyarázza szomorúan, a lánynak pedig megesik rajta a szíve.

-Dominik. - leheli maga elé.

-Tessék? - kérdezi kíváncsian a focista.

-Te nagyon jó ember vagy. - mondja neki kedvesen és nyakába hajtva fejét öleli át a fiú derekát, aki ettől teljesen elérzékenyül.

Legszívesebben elsírná magát, hiszen egyáltalán nem ezt gondolja saját magáról. Elvégre ott van ez a Linda ügy, amit nem lenne szabad csinálnia. Bűntudata van Larett miatt is és a vele kapcsolatos álma miatt is. Szorosan lehunyva szemeit tartotta vissza könnyeit.

***

Sziasztooook!
Tegnap szerettem volna kitenni ezt a részt a meccs után, de nagyon elmaradtam 🤦🏼‍♀️
Az előző részhez már jöttek a meglepődött kommentek az eseményeket illetően, amik most szerintem fokozódtak és nagyon kíváncsi vagyok, mi a véleményetek 😌
Legyen szép hétvégétek!
Millió puszi & ölelés! 💓