Figyelem! A fejezet enyhe szexuális tartalmat tesz közzé!

Forró teste teljesen hozzám simult és nehéz kezével a csípőmnél átkarolt. A hátam egészen a kőkemény mellkasába olvadt, közben éreztem minden egyes levegővételét és szívdobbanását. Ahol összeért a bőrünk, az a terület szinte lángolt. A szívem is majd kiszakadt a helyéről.

Ez az érzés...
Teljes egészében más, mint egy anyai ölelés. Egy férfi erős karjaiban... valahogy törékenynek éreztem magam.

Annyira nem vagyok ártatlan, hogy szégyenlősen odébb húzódjak vagy hogy hebegni kezdjek.
Egy anime karakter biztosan ezt tenné.

Csakhogy ez itt a valóság.

És a mi világaink valahogy találkoztak.

Csak szótlan feküdtem a Hadnagy karjaiban, csaknem szédültem az izgalomtól.
Hirtelen Levi mocorogni kezdett, majd arcát a nyakszirtembe fúrta.
Forró légzése végigsöpört a csupasz vállamon, amitől kirázott a hideg.

Váratlanul megcsörrent az ébresztőm fülsértő csipogása. A szívem óriásit dobbant.
Megpróbáltam kimászni az öleléséből, de meg sem bírtam mozdítani a kezét.
-Mi a pokol ez?!- mordult fel a Hadnagy, és fejét vakarászva rámfordult.
-Áá... összenyomsz!-
Gondolom kellett néhány másodperc, mire realizálta a helyzetet, miszerint alatta fekszem. Majd egy nehéz mozdulattal felnyomta magát.
Kezeivel a fejem mellett támaszkodott meg, közben pedig rajtam terpeszkedett. A lábaim az övéi között voltak.

Meglepett tekintettel nézett le rám.
Néhány percig némán farkasszemeztünk. Azt a tipikus 'ööö...izé...' fejet vághattam, rákvörös arcbőrrel, mivel hirtelen azt sem tudtam, hogy fiú vagyok -e, vagy lány...

-Tee...!- haragosan ráncolta a szemöldökét.
-...H-hm...?- hirtelen nem jött hang a számra.

A vekkerem még mindig idegesítően csörgött.

-Kapcsold ki ezt a zajt...!- parancsolta azon az eszméletlenül dögös, reggeli rekedtes hangján, azt követően felült az ágyamon.
-Csak csapj a vekker tetejére. Az éjjeliszekrényemen van...- nyögtem ki végül.
Levi odaslattyogott a vekkeremhez és úgy rávágott, hogy behorpadt a teteje.
-Ó...- mereven vizslatta a használhatatlan órát.
-Ömm... ezt nem így akartam...- nézett rám kifejezéstelen arccal.
Én csak szótlan szemléltem az ébresztőmet.

Pár percig kínos csend telepedett le a szobában.

-Mellesleg miért másztál a karjaimba?- kérdezte mérgesen, közben levágta magát az ágyamra.
Érthetetlenül néztem rá.
-Ezt nem gondolhatod komolyan...! Mintha meglehetne mozdítani a karodat, aminek alvás közben megháromszorozod a súlyát!-
-Mivan?!- vágta rá.

Ismét síri csend lett.

Egyszer csak Levi a térdére könyökölve, fejét a tenyerébe temetve megszólalt.
-Melletted az ember soha nem unatkozik... Nagyon furcsa egy lány vagy te...- a hangja elég kedélyes volt.

Ez... bók lett volna?

Egy rövid fáziskésés után kipattantam az ágyamból.
-El fogok késni!- kisiettem a fürdőszobába, gyorsan fogatmostam és megmostam az arcomat.
Miután végeztem, rohantam vissza a szobámba. Kinyitottam a gardróbom ajtaját és már húztam volna le a hálóingemet, de egy hang a fejemben megálljt parancsolt.

Gyanakodva hátranéztem.

A törpe kikerekedett szemekkel bámult. Símán végignézte volna, ahogy levetkőzök.
-Fordulj el! Nincs leskelődés!- szóltam rá játékosan, amire Heichou felkapta a vizet.
-Mintha kíváncsi lennék a satnya testedre...- mondta közönyösen, majd elfordult.
Nagyon nem akarok úgy átöltözni, hogy bennem van a tudat, miszerint egy férfi van a szobámban... az ágyamon...

Szóval gyorsan ledobtam a pizsamámat, és először a fehér blúzomat vettem fel. Miközben a gombokkal babráltam, háttal odakiabáltam Levinek, hogy meg ne forduljon. Ő ezt persze nem hagyhatta szó nélkül és haragosan megjegyezte, nem érdekli a meztelen testem, csak öltözzek már fel...
Ezalatt én már fel is húztam a rakott szoknyámat, betűrtem a felsőmet és éppen a piros szalagot kötöttem meg. Miután ezzel végeztem, gyorsan előkerestem a térdig érő fehér zoknimat.

Odáig vagyok ezért az egyenruháért, hiszen ebben egy anime karakternek érezhetem magamat. Ráadásul majdnem minden második Shōjo manga főhősnője ilyet hord.

~

Miután elkészültem, oda motyogtam neki, hogy megfordulhat.
Meg is tette, és ahogy meglátott, arcátlanul méregetni kezdte a lábaimt.
-Mi az? Ha tényleg hidegen hagy a 'satnya testem', akkor miért nézel ennyire?- vontam kérdőre a kis méregzsákot.
-Tch, vedd már fel a szoknyádat is, ezért mondtad, hogy forduljak meg?!-
- Már rajtam van...- nem egészen értem, hogy miről beszél.
Egy ideig üres tekintettel nézett rám, majd halál komolyan megszólalt.
-A te világodban mindenki ennyi mindent megmutat magából?-

Tényleg! Most jutott az eszembe, hogy az AoT-ban minden nő hosszú szoknyát hordott. És ha a sejtésem nem csal, akkor talán
abban a világban is illetlenségnek számított a boka kivillantása. Akár az 1900-as években.

Ha ez valóban igaz, akkor most mit gondolhat Levi így, hogy tulajdonképpen az egész lábam fedetlen? Amikor ő ahhoz lehet hozzászokva, hogy ilyesmi látványt csak az intim kapcsolatban lévő párok engednek meg egymásnak?

Mindegy, hülyeségeken agyalok itt!
El fogok késni!
Gyorsan még elismételtem neki, mit szabad és mit nem ameddig iskolában vagyok. Majd elköszöntem tőle, amire ő csak intett válaszul.
Végül felkaptam az iskolatáskámat és sietve elindultam otthonról, az

első számú Husbando-mat a szobámban hagyva!

De nyugalom. Semmi sem természetesebb annál, mint álmaid pasija a szobádban...

Útközben jöttek elő a kínos gondolatok, miközben a Shinkansenre vártam. Te jó ég, a legelső találkozásunkkor gyomorszájon vágtam és megrúgdostam szegényt. Szinte harcoltunk is egy kicsit. Aztán egy pofonnal megmosolyogtattam. Majd rátalált egy olyan Yaoi Doujinshimre, amiben őt lányosan megrajzolva, meg***a a felettese. És még azt is állítottam, hogy ő egy nem létező, megrajzolt karakter, amit néhány Aot Moment-el, op-vel és Levi Ackerman AMV-kel igazoltam.
Aztán adtam neki instant levest és egy ágyban aludtam vele. Végül reggel anime klisésen a karjaiban ébredtem. És persze alig 15 órája ismejük egymást, mégis rengeteget veszekedtünk.

De végig nagyon jól éreztem magamat vele.

~

A nap további része nem tellt különösebben. Csak az átlagos, unalmas iskolai élet, a végtelen órák és a magányosan töltött szünetek.

Miután végre vége lett a hosszú napnak, izgatottan siettem haza, elvégre bennem volt a tudat, valaki vár rám.

Azt követően, hogy hazaértem, halkan a szobám ajtajához settenkedtem. Kíváncsi voltam, vajon mit csinálhat a szeretett Hadnagyom egyedül. Óvatosan lenyomtam a kilincset és résnyire kinyitottam az ajtót, hogy beleshessek.

Ahogy a bal fülem közelebb került az ajtófélfához, halk nyöszörgésre és sohajtásokra lettem figyelmes.

Ugye nem?

Mikor bekukucskáltam, megláttam Levit, ahogy az ágyamon, hátával a falnak dőlve terpeszkedik. A lábait kicsit megfeszítette és a nyakkendőjén is lazított. A tökéletes arca és a fülei vörösek voltak, homlokán izzadtságcseppek gyöngyöződtek. Ajkai között enyhe rés nyílt, amin keresztül hevülten fújtatta a levegőt. Közben kezei ritmusosan mozogtak és igen, markával ott lent matatott.

A fejemben kettő gondolat csengett le.
Azt reméltem, hogy ki fog jönni a kedvenc ágynemű húzatomból és hogy

az animés szerelmem azt csinálja az ágyamon!!!