Úgy ébredtem, mintha agyonlőttek volna. Kényelmetlen az ágy amiben fekszek, ráadásul tiszta piaszag van. Undorító. Magamra néztem, az ingem le van öntve és félig kigombolva hordom.
Ezután arra számítottam - mint minden elcsépelt filmben - hogy egy lány fekszik mellettem ugyanolyan csabzottan, de nem így lett.
Nagyon nem.
Egy tökéletes külsővel megáldott Jungkookal találtam szembe magamat, barna haja a szemébe lógott és édesen szuszogott, nagyon édesen.

Ahogy minden normális ember tenné, elkezdtem intenzíven bámulni. Csoda, hogy nem ébredt fel tíz perc után sem. Ez bátorságot adott, ezért a haját kezdtem simogatni. Milyen puha, tetszik.
Elmodolyodtam saját gondolataimon, majd eldöntöttem, hogy haza kellene mennem.

Arról nem tudok semmit hogyan kerültem Jungkookal egy ágyba, de nem is bánom. Miért bánnám? Inkább örülök, hogy nem Yeri mellett kötöttem ki. Abból nagyobb botrány lenne, sokkal nagyobb.

Nagy nehezen elvettem kezeimet az idősebbről, és sóhajtozva gombolni kezdtem a legkedvencebb ingemet. Kínosan érzem magamat, szegénynek megfogdostam a haját. Bár ő meg befeküdt mellém az este folyamán (remélem nem én támadtam le őt) tehát egy rossz szava nem lehet.

Lassan lépkedek lefelé a lépcsőn, és nagyon furcsa érzés nem otthon ébredni. Nem élek valami jó társasági életet, szóval ez új nekem.

— TAEHYUNGIE! — ébreszt fel maximálisan Yeri hangja. Ezek a jó kis reggelek...

— Khm. Szia. — ölelem meg óvatosan, mivel finoman célozgatni kezdett arra, hogy tegyem ezt meg.

— Fáj a fejed, ugye? — néz rám szomorúan én pedig egy "miafasz" fintort vágok. — nagyon lerészegedtél. Úgy aggódtam! Miután Jungkook elment teljesen más lettél, nincs baj? — dobálozik kérdésekkel, egyfolytában, én pedig folytatom az értetlenkedést.

— Valahogy éreztem, hogy részeg voltam. — teszek úgy, mintha nem lett volna egyértelmű a sörös ingemből megítélve. — remélem a szüleid nem tekintenek rám máshogy. — ez az egy dolog érdekelt. Nem kellene rossz benyomást keltenem, akkor nem engednék el velem Yerit a bálra. Nehéz bevallani, de szükségem van arra a lányra, igaz, hogy önzőség, de elegem van a megalázottság érzetétől.
Nem megyek egyedül!

— Dehogy! — hirtelen hajol hozzám, majd suttogva folytatja. — ne mond el senkinek, de apa néha be szokott rúgni! — úgy érzem Yeri nem tizenhat éves. Úgy beszélt, mintha olyan nagyon titkos lenne ez az egész.

Hangos lépteket hallottuk meg mindketten. Egyszerre néztünk az eléggé éber Jungkookra, akit az előbb békésen alukálva láttam. Döbbenten pillantok rá, mire kacsint egyet. Nagyon remélem, hogy aludt amikor simogattam a haját...

— Hello. — köszön oda, és meg is áll mellettünk. Hogy a francba van ilyen jó illata? — Taehyung remélem nem gond, hogy befeküdtem melléd. — mosolyog rám halványan, én pedig bekapcsolom a tinilány üzemmódot.

— Nem, dehogy! Ez a ti házatok. — felelem. — bár máskor is befekü- — *kínos pillanat* — akarom mondani máskor nem szeretnék zavarni! — miért vagyok ilyen rohadt szerencsétlen? Mit gondolhatott volna, ha azt mondom "máskor is befeküdhetsz mellém". Egy csődtömeg vagyok.

Eldöntöttem, hogy nem figyelek ennyire Jungkookra. Úgy kell kezelnem, mint a partnerem bátyját, nem tekinthetek rá vágyakozva, miszerint "bárcsak velem lenne". Kezdek átalakulni egy másik Taehyunggá, aki nagyon nem tetszik nekem. Én alapból félénkebb vagyok, és kedves, de ez a két személy megváltoztat, bár nem tudom jó vagy rossz irányba haladok-e.

Egy fél óra beszélgetés után, nagy nehezen Yeri elengedett, én futva indultam az ajtó felé.

— Sziasztok! — kiáltottam és becsaptam.

Alkoholista Taehyung végre hazamehet.
Nem, nem vagyok az, csak ha rossz kedvem van elmegyek inni. Ez tisztára úgy hangozhat, mint egy negyvenéves apuka beszéde, aki elvált. Tisztáznám magamat, tizenhét vagyok változatlanul.

— Várj csak Taehyung. — hallom meg a mély hangot. — tudod... — lép elém a barna szemű fiú. — elég jól esett a kis reggeli simogatásod. — néz rám teljesen komolyan, én pedig ledermedve állok előtte, mikor jött utánam?! — máskor is csinálhatod. Több ideig. — kacsint rám ÚJRA, és nemes egyszerűséggel indul vissza a házhoz.

Csak bámulok magam elé.
Végig fent volt?
Ez azt jelent, hogy élvezte nem? —miért is ne erre gondolnék rögtön...

Azt hiszem nem tudok máshogy tekinteni Jungkookra. Érdekes egy fiú, és ha azt szeretné, szívesen simogatom máskor is.

—————
CIAO!

Kicsit el kanyarodott a történet egy másik irányba. Ígérem, hogy a "BÁL" cím nem hiábavaló és igenis fontos szerepe lesz. A következő részben már megpróbálom jobban belevinni, ezt a témát.

Nagyon kezdetleges a történet:(
A következő részbe megpróbálok izgalmat belevinni, bár aki olvasott tőlem tudja, hogy jobban szeretek lassan haladni és egy adott eseményt leírni egy részben akár.:)

Mindegy, itt szövegelek megint!
BEFOGOM!

Köszönöm, hogy olvastad!🖤

Ha valaki még ezt is elolvassa, igen azt amit most írok, igen ezt, akkor köszönöm szépen újra...:) (aranyos vagy *kacsint, mint Jungkook*)