- Hazajöttem! - kiáltottam el magam és levettem cipőimet .Szétnéztem a lakásba és csak aput pillantottam meg a konyhába, valami újságot olvasni.

- Sz-szia apa, anya hol van?- kérdeztem tőle megremegő hanggal.

- Vendégségbe az egyik ügyfelénél .Szerencsére neki nem kell látnia téged .- sóhajtott fel undorodva, mire lehajtottam fejem.

- Mikor jön haza ?- tettem fel egy újabb kérdést.

- Nem tudnál békén hagyni?Nincs szemed?Éppen olvasnék .- emelte fel hangját kissé.

- Sajnálom .- kértem bocsánatot tőle.

- Én is sajnálom, hogy megszülettél. - Nyúlt kávés bögréjéhez, majd szájához emelte azt .Egy kisebb sóhaj után szobám felé indultam ahol aztán becsuktam magam után az az ajtót.
Szokatlanul is hidegebb volt a helységbe, pedig semmi se volt nyitva .Lecsúsztam a falmellé, majd lábamat testem elé húztam .Miért ilyenkor kell elmennie anyunak mindig? Vajon már ő is megunt volna?Taehyung sincs mostanában mellettem olyan sokszor, ami elszomorít.
Miért élek egyáltalán egy olyan világa ahol nem számítnának az emberi értékek? És vajon ha számítanának nekem mi lenne a különlegességem?Anyunak valószínűleg a mosolya, Taehyungnak a pozitivitása, apának pedig az őszintesége. Nekem pedig, valószínűleg a magány.
Vajon tényleg ez lenne a sorsom?Szenvedés, és félelem?Ez a kettő sajnos én vagyok .Szenvedek azért mert élek, és félek a haláltól ami a tetteim után következne .Mit tettem amiért ezt kapom?
Miért nekem jár minden rossz?

- Miért nem halhattam meg akkor? - szorítottam kezemet fejemhez könnyeimnek utat adva. Utálok minden nap megtörni, és sírni.

- Ez már nagyon unalmas - az ismerős hangra ijedten kaptam fel szemeim.

- M-miért vagy itt?- remegtem meg, hiszen ott ült az ágyamon a fiú, kezén támaszkodva.

- Mert élvezem ha megtörsz .- rántott vállán, ugyan úgy unottan bámulva rám.

- Menj el.- utasítottam kicsivel bátrabban.

- Ez nem menne tekintve, hogy kötelességem itt lenni mikor hisztizel, hogy elvegyem tőled azt a maradék boldogságot is ami még benned maradt.

- És ez neked miért jó?- töröltem meg íriszeim.

- Nincs hozzá közöd, szóval csak folytasd ezt az egészet .- terült el az ágyamon.

- Neked volt ezelőtt életed?- kérdeztem rá hirtelen.

- Nem mondanám életnek, mivel nem volt senkim  a bátyámon kívül .- meglepődtem, hogy válaszolt kérdésemre.

- Mi történt vele?- valamiért rossz érzésem támadt ezzel kapcsolatba de nem tartottam magamba.

- Majdnem meghalt mikor 23 évesen öngyilkos akart lenni. - motyogta még mindig nyugodtan.

- Majdnem ?

- Én haltam meg helyette .Megcsúsztam mikor felhúztam a hídra őt .- sóhajtott fel nehézkesen.

- Nem lehet lelőni téged mikor beszélsz, igaz?- fordult felém .

- Nem igazán. De te hogy, hogy válaszo....- kezdtem volna el de közbe vágott.

- Össze vagyunk kötve .Akaratom ellenére is beszélek miattad ,mivel te ilyen személyiség vagy és ez rám is hatással van, de szerencsére csak egy pár napig .- hunyta le szemeit. Olyan nyugodtan festett így, mintha nem is kéne tőle tartanom.

- Hogy hívják a testvéred?- tettem fel újabb kérdésem.

- Yoongi.- válaszolt röviden, mire bólintottam egyet.

- És téged?- szemeit kinyitotta, majd enyéimbe fúrta őket.

- Senki se tudja rajtam kívül.

- Akkor oszd meg velem, úgy is együttleszünk még egy darabig .- utaltam csuklóbon elhelyezkedő kis fonálra.

- Jungkook. De nem mondhatod ki, azzal még több galibát okoznál.

- Milyen galibát?- most már egyáltalán nem voltam megfeszülve, olyan volt minta mindig is ismertem volna őt.

- Csak ne mond ki a nevem és kész .- kezeimmel játszva próbáltam több kérdést is feltenni.

- Hány éves vagy?

-25.-válaszolt egyhangúan, mire szemeim kikerekedtek.

- Fiatalabbak  látszol pedig. - haraptam ajkaimba mivel valami melegség töltötte el szívem.

-19 évesen haltam meg, de ugyan úgy fejben tartom a szülinapom .Bár feleslegesen.

-A szülinap egy jó dolog . - vallottam be hiszen tényleg ezt szerettem a  legjobban.

- Ma is elfelejtetted .- kijelentésére furán kezdtem el méregetni, majd szám lefelé konyult.

- Igaz is, ma van .- nem azért voltam szomorú mert én elfelejtettem, hanem mert anyu és Tae is.

- Egy évvel közelebb kerültél hozzám - szakította meg a csendet hirtelen.

- Ezt, hogy érted?- ráncoltam össze szemöldököm.17 évesen ugyan olyan értelmetlen vagyok.

- Egy lépéssel közelebb kerültél a halálhoz .- forgatta meg szemét érthetetlenségem miatt. Szóval magára gondolt.

-Boldog vagyok.- néztem rá mosolyogva, mire felpattant fekvő helyzetéből.

- Boldog vagyok, hogy mégsem egyedül töltöm ezt a napot hanem veled .- lett nagyom a mosolyom ,mire kezem fájni kezdett ,ezért sziszegve nyúltam végtagomhoz.

- Ne legyél hirtelen ilyen vidám ,akkor tőlem veszed át a rosszérzéseket és az álltalába fáj.

- Tényleg nincs benned más csak sötétség?- kérdeztem meg még mindig kezemet tapogatva.

- Van benne egy kósza lélek aki nappalt varázsolhat a sötétségből, akaratom ellenére is.- túrt barna hajába, majd észrevette fura pillantásaimat.

- Te! Te vagy az a kósza lélek .- rázta meg hihetetlenkedve fejét.

- Hogy varázsolhatnék fényt a sötétségből? - tettem térdemre fejem.

- Már most is azt csinálod. Az ártatlanságod miatt kezdesz engem kedvesebbé tenni. Már nem utállak annyira mint pár órája ezelőtt, pedig nagyon szeretnélek .- magyarázta.

- Ezek szerint jó hatással vagyok rád?- mosolyodtam el viccnek szánva ezt az egészet.

- Nem érted igaz?- sóhajtott fel.

- Ha eltelik ez a pár nap ugyan olyan könyörtelen maradok veled mint mindenki mással. És akkor már nem fogsz annyira örülni a közelségemnek .Nézd meg a fonalat .- intett fejével kezem irányába aminek végét már a földön tudtam szemügyre venni egészen Jungkookig.

- Egyre közelebb kerülünk egymáshoz, és egymás nélkül nem mehetünk majd sehova .De akkor már nem tudod, majd befolyásolni az érzéseimet .Akkor neked lesz rossz, és nem nekem.

- Mért lenne most rossz neked?- tettem fel kérdésem .

- Mert egy kaszás nem lehet vidám semmilyen esetbe se.

- Akkor most nem azért vagy kedves velem mert ezt szeretnéd, igaz?- hajtottam le fejem.

- Nem. Azért vagyok ilyen veled mert te is ezt teszed velem. De hidd el, ennél sokkal rosszabb életed is lesz, addig örülj amíg ez a pár nap tart, utána bekövetkezik az amit a zebránál láttál. Gyűlölet és undor.

- Undor?- néztem vissza újra szemébe.

- Undor az élettől, és tőled, mert még nem haltál meg .- jött vissza mogorva arca így még inkább megijedtem tőle.

- Látod? Most az én érzéseim dominálnak, nem a tieid .- jelent meg hirtelen előttem és emelte magával szembe arcom.

- Útálom az ilyen jelentéktelen, és semmilyen embereket mint amilyen te vagy .Ha nem találod a helyed a világba miért nem hagyod itt végre?- szorította meg állkapcsom.

-A vidámságoddal csak jobban megutáltatod magad velem, szóval legyél jó kisfiú, és legyél szomorú minden nap .- engedte el arcom de maradt ugyan úgy előttem.

- Ugye nem felejtetted el amit a korházba mondtam neked?Életért, életet .- nézett órájára, majd újra rám.

- Kim Tehyung közúti baleset. 2 halott .- állt fel mellőlem, én pedig ijedten néztem rá.

- Tessék?- kezdett el hirtelen tempóba dobogni szívem.

- Szólít a kötelesség Jiminnie. Lehet, hogy ez a két halott, háromra fog nőni .- mosolyodott el gonoszan, majd kapucniját fejére rakva tűnt el előlem.

-Tae! - pattantam fel eddigi ülő helyemről, majd kiszaladtam a házból. Reflex szerűen szaladtam a helyre ahol a baleset történt, és magam sem tudom hogy, találtam ide ilyen gyorsan de egyből a mentőkbe kezdtem el keresni barátom.

-Taehyung! - kiáltottam el magam ezzel nagyobb felforgást csinálva az egész helyen.
Hirtelen hallottam meg egy hangos fékcsikorgást és mintha minden megállt volna.

- Mondtam, hogy a halottak száma nőni fog .- szólalt meg előttem Jungkook gonosz vigyorral arcán, majd a mellém bökött fejével.
Az autó ott állt mellettem alig pár centire .Direkt csinálta ezt. Tudta, hogy ide fogok rohanni Taehyungért. De nem ő lett volna a harmadig halott, hanem én.

-Ha nem lépsz el onnan teljesíted az adósságod, és nem hal meg senki miattad.  – billentette  oldalra fejét.

- Gyerünk Jiminnie dönts gyorsan .

- Ez a döntés nem csak az enyém .- kiabáltam rá.

- Te is meghalsz ha én .- szorítottam ökölbe kezem.

- De legalább megmentesz egy másik életet .- rakta kezeit zsebébe.

- Ha ellépek innen akkor is .- kezdtem el könnyezni hiszen nagyon féltem. Féltem a döntésemtől.

- Szenvedjünk együtt Jiminnie, és vessünk ennek véget .- sétált elém, majd nézett le rám. Amikor meghallottam, hogy az autó elindul hirtelen cselekedtem. Jungkookot vállánál megfogva löktem el így ráesve kikerültük az ütközést. Fejemmel az autó útját figyeltem ami végül egy idős bácsit talált el.
Szemeimet hirtelen takarta el egy személy, mire vissza emeltem rá tekintetem .Jungkookon feküdtem, míg ő egyik kezét arcom elé rakta annak céljából, hogy ne nézzem sokáig a bekövetkezett tragédiát.
Meglepődve nézett íriszeimbe, majd megszólalt.

- Megöltél egy embert .- suttogta, mire megráztam fejem nemlegesen .

- Megmentettem egyet,a többi a sorson múlott .- néztem le rá.

- Már évek óta halott vagyok.... - mondta volna azonban, félbeszakítottam őt.

- Magamat mentettem meg, nem téged .- hazudtam ezzel is elérve célomat. Nem értette ezt az egészet ezzel, egy kicsi érzelem is mutatkozott arcán  .

- Valószínűleg tett valamit az a férfi amiért így végezte. Az ártatlanok nem halnak meg, csak akkor ha már nincs rájuk szükség, és akkor sem így, hanem csendesen álmukba amikor nem érzenek semmit. - cáfoltam meg eddigi elméleten hiszen egyáltalán nem így gondoltam.

- Hol van Taehyung? - meredtem szemeibe amik még mindig meglepődve csillogtak. Válaszolni se tudott hiszen pont ekkor hallottam meg nevem.

-Jimin! - hangjára felé fordultam .Balkeze volt bekötve és örültem, hogy ennyivel megúszta.

-Tae.- sírtam el magam, majd felállva Jungkookról megöleltem a fiút.

- Mit kerestél a földön te buta? Azt hittem veled is történt valami- simogatta fejem.

- Semmi bajom, de te.... - láttam meg arcán egy kis vágást, mire kezemet rávezettem.

- Nagyon fáj?- utaltam kezére is, mire mosolyogva megázta nemlegesen fejét.

- Kisebb karcolásokkal megúsztam, de ezt nem tudom elmondani a kocsiba utazókról .- nézett el arra, mire én is azt tettem.
Jungkkok már ott állt a felborult autó előtt, majd felém nézett ám szemét átvezette a mellettem állóra.

- Istenfattya .- húzta el mogorván száját, mire érdeklődve néztem a két fiúra.

- Túl sok itt a nem kívánt lélek .- nevetett fel mellőlem Taehyung, majd megforgatta szemeit.

- Látod őt?- tátottam el szám, mire felsóhajtott.

- Nem látok senkit Jimin, menjünk haza .- fogott rá kezemre, majd húzni kezdett maga után. Most vagy teljesen megőrültem, vagy tényleg egymást néztek az előbb .Ha igen, akkor Tae miért tagadta az egészet?