- Tessék! - nyújtottam Jungkook felé a vízzel teli poharat .Nagyon kivolt az elmúlt egy órában, csak bámult maga elé, ami teljesen megrémisztett, olyan volt mintha meghalt volna még csak pislogni se pislogott miután behúztam a házba .A pohárra vezette tekintetét, majd sóhajtott egyet és kezemből kivette a tárgyat azonban hirtelen kiesett az kezéből és a földön széttörve végezte.

- Sajnálom! - túrt hajába idegesen és tartotta ott kezeit miközben combját vizslatta .Nem hibáztatom, én sem örültem neki mikor elkezdtem látni a szellemeket körülöttem, de valahogy az ő helyzete más most .Miért várnák őt miközben már nem kaszás hanem élő?

- Felhívjam Yoongit, hogy jöjjön érted?- tettem fel kérdésem miközben felszedtem az üvegszilánkokat a földről.

- Pont ő nem hiányzik most ide .- horkant fel. Érdeklődve néztem fel rá.

- Összevesztetek mielőtt eljöttél volna?- szűkítettem össze íriszeim.

- Igen,van egy vázlatfüzetem amibe megígérte, hogy nem néz bele de megtette.Kiszedett belőle egy rajzot és széttépte. –hajtotta hátra fejét a kanapén mérgesen.

- Milyen rajz volt?- kérdésem közben felálltam és elvittem a szilánkokat a kukáig és egy felmosóval tértem vissza.

- Lényegtelen .- fordította el fejét előlem mivel eddig végig rajtam tartotta szemeit.

- Értem,akkor mit akarsz ,mit csináljak?Szemmel láthatólag nem vagy valami jól ,egyedül meg nem engednélek most el mert kint egy csomó szellem van .- töröltem fel a vizet a földről ,majd a falnak támasztva a felmosót ültem le mellé törökülésbe.

-Nem is engedem, hogy kiengedj. Valószínűleg okkal vannak a házad körül és kitudja mi lenne ha elmennék innen.

-Ne aggódj miatta, nem hinném, hogy én lennék az aki miatt itt lebzsel ....- mielőtt befejezhettem volna kivágódott a bejárati ajtó és egy aggódó szemű Taehyungal találtuk szembe magunkat.

- Minden rendben?- fogta keze közé meglepődött arcom, Jungkookot figyelmen kívül hagyva.

- Miért, mi bajom lenne?- motyogtam kérdőn, majd lefejtettem magamról kezét.

- Meglátogatott engem egy Namjoon nevű kaszás, és nem mondott nekem túl sok jó infót a kialakult helyzetről .- vezette tekintetét az előttem ülőre és grimaszolva rázta meg fejét.

- Kaszás?- nyíltak tágra szemei Jungkooknak és felváltva nézett minket kíváncsian.

-Tae ezt nem kellett volna elmondani . - ütöttem hason gyengén, mire megforgatta szemét.

- Őt is érinti ez a dolog meg amúgy is, eméssze fel őt lelkiismeret furdalás, hogy ezt tette veled. - magyarázta mogorván.

- Mit mondott Namjoon? - tereltem a kényes témát, mire felsóhajtott.

-Jungkook neve nem tűnt el a kaszások könyvéből. És a lelkek tudják, hogy össze vagytok kötve ezért tömörülnek ide hozzád.

-A fonálról tudsz valamit miért feketedik be nála?- kérdtetem meg ha már úgy is ez a téma.

- Annyi ideje van jót cselekedni .Kómába esett de összeveszett előtte Oh Hanival és Yoongival is és bocsánatot kell kérni a sötétségtől is.

- Megfog halni utána?- nyeltem egyet kérdésem közben hiszen nem szerettem volna elengedni őt most, hogy ember.

- Nem sajnos. Visszakerül a kaszásokhoz és választania kell majd, hogy..... megöl téged, vagy visszahozza Oh Hanit. - kijelentésére szívem fájni kezdett és a légkőr is megfagyott körülöttünk.

- Akkor miért büntetik meg most ha utána jó lesz neki?-álltam fel idegesen a kanapáról, mivel biztos voltam abban, hogy nem engem fog választani hanem a lányt, hiába teszek bármit is.

- Ez a kaszások sorsa, valakik csak megbújnak a sötétben valakiknek pedig bizonyítaniuk kell. Nagyon sajnálom Jimin, de nem tudunk mit tenni ez ellen .Hidd el ha tudnék segítenék, de nincs erőm ehhez .- hajtotta le fejét Tae hiszen ő is tudta az egészet. Hiába próbálkoznék én halnék meg úgy is kettőnk közül.

- Mennyi idő ez az egész jóvátételes dolog?- szorítottam ökölbe kezeim.

- Namjoon szerint már csak pár nap .- hunyta le szemeit az előttem álló.

- Szóval van pár napom a halálig, ez nagyszerű! - gúnyolódtam idegesen.

- Miből gondolod ezt?- állt fel Jungkook is és mintha szemeiben megcsillant volna a düh.

- Mert tudom, hogy fontosabb mint én vagyok .- mutattam magamra.

- Egyáltalán nem az .- rázta fejét nemlegesen.

- Még nem. De ha emlékezni fogsz rá az lesz .- dühöngtem tovább és a házra csend telepedett.

- Hülye élet! - rúgtam a kanapéba .Ennyi erővel simán kicsinálhatnám magam most is, és Kooknak a döntéssel sem kéne foglalkoznia utána .

- Nyugodj le Jimin! - fogott kezemre Jungkook .

- Engedj el. - rángattam kezem egyfolytában.

- Nem hallottad ?Eressz! - kiabáltam rá, majd hirtelen éreztem meg végtagját tarkómon és párnácskáit enyéimen .Meglepetten sóhajtottam fel míg ő még szorosabban tartott engem.
Annyira jólesett, és dühömet átvette a szomorúság . Nem szeretnék meghalni, főleg nem így.

- Minden rendben lesz .- vált el tőlem és ölelt meg szorosan engem.

- Tudod ilyenkor az okos emberek elmennének .- hallottam meg Tae hangját hátam mögül.

- És hagyjam itt ilyen helyzetbe? Felejtsd el csodapapucs! - vágott vissza Kook .

- Csodapapucs ?Kicsinállak még mielőtt jóvátennél mindent!

- Elég nagyképű vagy, nem gondolod?- húzódott el tőlem, nekem pedig hiányérzetem támadt egyből.

- Én vagyok a nagyképű ?És mond csak a Hyungot ki fogja használni helyetted, mi?- húzta fel orrát Tae mérgesen.

- Neked kéne használnod nem fordítva.

- Tudod te hány éves vagyok?- nevetett fel elképedve.

- Fiatalabb mint én! - jelentette ki Jungkook, mire felsóhajtottam. Komolyan ezért veszekednek?

- Egy pár száz évvel idősebb vagyok mint te Hyung.- ejtette ki az utolsó szót gúnyosan Taehyung.

- Na persze. Te is kaszás vagy, vagy mi? - nevetett fel hihetetlenkedve a mellettem álló.

- Őrangyal vagyok te idióta, nem mocskolnám be magam a kaszás jelzővel.

- Szerintem hagyjátok abba. - álltam közéjük nehogy eldurvuljon a helyzet .

- Tartsd kordában őt akkor .- szóltak rám egyszerre én pedig megforgattam szemeim.

- Gyerekesek .- hagytam őket inkább ott és a konyhába sétáltam .Még ebben a helyzetben is képesek veszekedni miközben én haldoklom .Akárhogy is nézem a dolgokat biztos megfogok halni nemsokára hiába mondanak nekem bármit is.

***

- Nagyon ingesítő egy ember . - ült le a székre elém .Te is az vagy.

- Ez nem igaz! Tudod, nem tartom igazságosnak, hogy jön itt a korával meg az őrangyal dumájával, miközben én azt sem tudom milyen kaszásnak lenni, hiába voltam, vagy vagyok az.- rántotta meg vállait .Te hoztad fel az  egészet.

- Miért így beszélsz?.- nevette fel. Mérges vagyok rád a gondolataimat pedig nem rejthetem el előled.

- Figyelj, akármit is mondott az a Tae gyerek, én nem foglak elengedni. - mosolyodott el .Tényleg, Taehyung elment? Nem hallottam, hogy csukódott az ajtó.

- Nem az ajtón ment el.  - rázta fejét nemlegesen. Nem is tudtam, hogy tud teleportálni.

- Nem is tud. Azt mondtam neki, hogy csak kívülről nyílik az ajtó és elvesztettük a kulcsot . Kinyitotta az ablakot és ott ment el.- komolyan elhitte ezt?

- Ezek szerint nem olyan okos mint amilyennek látszik .- rántotta meg vállait.

- Valószínűleg emlékezni fogok rád, és ezekre a dolgokra mikor döntenem kell majd .- próbált nyugtatni engem.

- De az Oh Hanis "dolgokra" is emlékezni fogsz akkor .- mutattam idézőjelet kezemmel.

- Ne hozd őt fel mindig, kérlek .Bízz bennem csak ennyit kérek. - fogta meg az asztalon lévő kezem.

- Nem voltál velem túl őszinte kaszásnak sem.- ráztam fejem ránézve.

- Ezért vagyok itt, hogy jóvátegyek dolgokat, nem?Itt az idő arra, hogy megváltozzon rólam a véleményed .Szeretlek! - miután kimondta ezt a szót gyomrom liftezni kezdett. Ez volt az első alkalom, hogy így kimondta ezt.

- És te?-döntötte oldalra érdeklődve fejét.

-É-én is, szeretlek .- zavaromban számat kezdtem el harapdálni és szemeimet is behunytam .Mikor megéreztem kezét tarkómnál kinyitottam íriszeim gyorsan. Zavarban voltam és nem akartam elrontani a csókot sem amit tudtam, hogy befog következni .

- Elmegyek mosdóba! - jelentettem ki még mindig vöröses fejjel és felálltam a székről.

A fürdőbe érve egyből elkezdem mosni hidegvízzel az arcomat, majd miután kellemesen megnyugodtam felemeltem fejem a tükörbe .Megrémülve vettem észre, hogy nincs a nyakamban a nyaklánc amit még Kooktól kaptam mikor még kaszás volt.

- Nem láttad a nyakláncom?- kérdeztem meg tőle mikor kisiettem a konyhába.

- Nem.- válaszolta tömören én pedig idegesen kezdem el keresni az ékszert. Hova tűnhetett?

***

- Nincs meg? - támaszkodott meg a szobám ajtajának .Teljesen nyugodtan csengett a  hangja ami kicsit fura volt de most nem tudtam vele törődni.

- Nincs. Már mindenütt megnéztem pedig .- túrtam hajamba.

- Nem olyan fontos az a nyaklánc .- mérgesen néztem rá míg ő érzések nélküli arccal figyelt engem.

- Még tőled kaptam régebben. És nagyon is fontos nekem!
Segíts megkeresni kérlek! - tettem össze kezeim .

- Nem. Kösz, van jobb dolgom is....mármint...- gondolkodott el ,majd folytatta.

- Megnézem a nappalit még egyszer! - tűnt el előlem .Fura... Megrántottam vállam nem törődve hangulatingadozásával, majd tovább kerestem a nyakláncot.