Jungkook pov.

Nagy erőt véve magamon, próbáltam fentebb ülni a kényelmetlen ágyon, majd mikor ez sikerült, nehézkesen kifújtam benntartott levegőm. Az ajtón halk kopogást hallottam, majd ki is nyílt az. Egy szőke hajú fiú lépett be rajta, majd sírva tette meg felém azt a pár lépést, és volt közelebb magához egy roppant szoros ölelésbe.

- Köszönöm, hogy nem hagytál itt te is.- nem tudom mi fáj jobban, az ölelése  vagy, hogy fogalmam sincs ki ő.

- Van egy dolog amiről beszélni...... kéne-sóhajtott fel az újból látott orvos, mire a fiú elhajolt tőlem és ránézett.

- Amnéziája van . És elég kevés esélyt látok arra, hogy visszatérnek az emlékékei .- nézte meg lapjait.

- Tessék?- kapott fejéhez az ismeretlen fiú, majd a mellettem lévő székre ült.

- Nagyon sajnálom. De nézzük a legjobb oldalát. Itt van, és egészségesebb mint 7 évvel ezelőtt. - mosolygott rám, mire nyeltem egyet unottan.

- Magukra hagyom önöket .- hagyta el a szobát, mire újra a szőkére néztem. Nagyokat lélegezve doboltatta bal lábát és remegve szorította haját jobb kezével.

-Ömm....izé, jól vagy?- kérdeztem rá hiszen őszintén nem volt kedvem egy szívinfarktust látni.

- Persze.- szipogott egyet, majd felém fordult.

- Nagyon sokat változtál .- nyúlt volna hozzá arcomhoz de arrébb húzódtam. Még mindig fogalmam sincs ki ő ,csak egyben vagyok biztos ,hogy nem Jimin az.

- Jó ,akkor kíváncsi vagy a dolgokra?- tette maga mellé kezét de az tovább remegett .

- Milyen dolgokra?- kérdeztem vissza.

- Hogy milyen ember vagy ,meg ilyenek. Nem vagyok ezekbe jártas ,ha nem néztem volna erről filmeket csak ülnék és néznék ki a fejemből .- nevetett fel nem túl boldogan.
Mivel nem szólaltam meg csak érdeklődve néztem felé elkezdte mondandóját.

- Hol is kezdjem.....Talán a legfontosabbal ,jó lenne .- gondolkodott el és folyatta.

- Én vagyok a bátyját. Yoongi.A baleset előtt mindig Hyungoztál de ezt nem erőltetem rád ha már nem szeretnéd. A neved Jungkook és két hónapja töltötted a 26-ot.Én pedig márciusban 29-et.-harapott ajkába hiszen látszódott rajta ,hogy nagyon nem ért a helyzethez .

- Egy kis kertes házba laktunk ketten ,és állandóan nyavalyogtál nekem még régebben ,hogy külön szobát akarsz ,ezért vettem egy nagy házat nekünk .Állandóan hangosan hallgattad a zenét minden egyes nap rád is szóltam emiatt. De mikor bekerültél ide, olyan üres volt minden .- mosolyodott el fájón.

-A szüleink?-kérdeztem rá, mire szemrebbenés nélkül jött a válasz.

- Nincsenek. A nagyiék voltak csak nekünk, mert kiskorunkba meghaltak .

- És, hogy kerültem a korházba?- tereltem a témát bár ugyanakkor fájt is a dolog, hogy nincsen más családtagom legalább is így vettem ki szavából.

- Tudod, túl sokat törődtél egy lány.... akarom mondani "barátoddal" .- harapta el a szó végét, majd folytatta.

-Egy "barátoddal" rengeteg időt töltöttél, és én így teljesen elfelejtődtem. És akármit csináltam nem igazán szenteltél felém túl sok figyelmet. Viszont, mikor megtudtam kivel vagy én.... nos régebben én is jóba voltam azzal a "barátoddal" csak átejtett engem, és nem akartam, hogy te is ilyen helyzetbe kerülj .De persze nem törődtél vele mert fiatal voltál és a fejed után mentél.És  igaz nem vagyok rá büszke de megszerettem volna mutatni, hogy itt vagyok melletted még ha te észre se vettél, pedig régen rengeteget jártunk kosarazni, vagy focizni a játszótérre. Elkövettem egy nagyon nagy hibát, hogy öngyilkos szerettem volna lenni. Túl sok baj volt egymás hegyén, hátán, és én egy kis figyelmet is akartam tőled, hiába te vagy a fiatalabb.
És amikor odakerült a sor nem én kerültem olyan helyzetbe hanem te. Beleestél a vízbe, és nem tudtam csinálni semmit. Tehetetlen voltam. Magamat hibáztattam mindenért .- hajtotta le fejét.

-Az a barát ki volt?-néztem rá kíváncsian .Jimin arca egyből megjelent előttem, mivel egyedül az ő nevére és arcára, emlékeztem de nem igazán néztem volna olyan embernek aki átver mindenkit.

- Nem lényeges Jungkok. Most az a fontos, hogy jól vagy .- tisztán kivehető volt, hogy terelni akarja a témát vagy csak szimplán izgult mit is kéne mondania ezek után.

-Yoongi Hyung.- ejtettem ki nevét számon, mire boldogan nézett rám.

- Úgy érzem, hogy nagyon bonyolult volt az életünk, de azt szeretném, hogy minden máshogy legyen, és örülök, hogy így alakult .Nem szerettem volna a helyedbe lenni nem bírtam volna eddig. - mosolyogtam rá, mire kezét fejemre helyezte.

- Örülök, hogy újra itt vagy öcsi .- borzolta össze hajam.

***
(Egy héttel később)

- Hoztam tortát! - emelte fel Yoongi a finomságot, mire rámosolyogtam, és magam mellé raktam a vázlatfüzetem, amit még ő hozott be nekem .Azt mondta soha nem szerettem mikor belenézett, ezért nem is tette azt, de amikor kinyitottam mindig ugyan azzal a lánnyal találtam magam szembe akire nem emlékszem, de még is olyan mintha egy részem lett volna. Kitéptem az összes lapot amin ő volt rajta kivéve egyet ami nagyon hasonlított Jimin arcára.
Már két rajzot is készítettem a fiúról és igazából azt vártam, hogy belépjen az ajtón mert tudom, hogy ismertem. De ezt nem szerettem volna felhozni Yoonginak, hiszen fogalmam se volt róla, hogy reagálna rá, mivel éreztem, hogy valami teljesen mély érzés volt bennem Jimin felé, viszont még így élőbe nem láttam a felébredésem óta és ezt nem tudtam megcáfolni se.

- Azta, Hyung te csináltad?- csúsztattam a füzetet párnám alá.

- Ahan, mondjuk a konyhát nehezebb volt megcsinálni .- nevetett fel és lerakta mellém a tortát.

- Hoztam ruhákat is meg minden, mert látom, hogy nem igazán szereted ezt a cuccot .- mutatott a fehér öltözékemre. Nem az, hogy nem szeretem, csak szokatlan ilyen fehérbe lennem valamiért, a sötétebb színek jobban vonzanak.

-Hyung.- szóltam neki oda, mikor lerakta a táskáját a földre, majd felém nézett.

-A szívemnél van egy piros fonálszerűség .- húztam lentebb a pólót, hogy megnézhesse magának.

- Nem emlékszem rá, hogy jártál volna tetováltatni .- törte fejét, majd újra megszólalt.

- Bár amilyen önfejű voltál meg se kellett kérdezned tőlem, hogy tetováltathatsz e.-nevetett fel, majd újra ránézett.

- Fura, sokszor láttam már tetkót, de ilyet még nem. Biztos más technikával csinálták .- rántotta meg vállait.

- Jó napot! - jött be egy kopogás után az orvos, majd tekintetét végig vezette rajtam.

- Remekül festesz, hamarosan ki is engedhetjük .- küldött felém egy  bíztató mosolyt.

-A sütiből és is kérek .- mutatott a tortára, mire Yoongi felnevetett.

- Megpróbáljuk nem megenni mindet .- nézett az orvosra aki egy bólintás kíséretébe kinyitotta az ajtót, majd csukta be azt azonban tekintetem megakadt egy fiún, egy igen ismerős fiún, de nem sokáig láthattam mert az ajtó bezáródott előttem.
Mindent otthagytam ahol volt és felkeltem az ágyamról.

- Hé, hova mész?- hallottam meg Yoongi hangját azonban nem törődtem vele. Félórája bolyongok össze vissza, hogy megtalálhassam a fiút, mikor megláttam az egyik ajtó előtt beszélni az orvossal.
Meghajolt, majd kilépett az ajtón, mikor viszont megfordult volna mellkasomnak csapódott.

- Bocsi.- kért bocsánatot viszont fel sem nézett rám. Nem mozdultam helyemről amit látszólag nem értett, ezért végre felnézett rám .Ő az. Itt áll előttem az egyetlen emlékem. Látszólag ő is meglepődött mikor meglátott, hiszen ajkait szétnyílva hagyta. Haja szétválasztva volt és gyönyörű barna arca szinte odavonzotta a tekintetem.

- Kook hova siettél ennyi.... Ohh... szia Jimin. - ért mellém Yoongi. Szóval ők is ismerik egymást?

- Minden rendben?- ment hozzá közelebb bátyám, majd kezét Jimin vállára helyezte. A fiú mint egy hal tátogott, majd egy kisidő után megszólalt.

- P-persze de mit...- kezdett bele azonban Yoongi közbeszólt.

- Oh tényleg. Ő itt az öcsém, Jungkook. Volt hét éve egy, hogy is mondjam.... elég nehéz időszakom, és miattam kerül be ide mert.... - kezdett volna a mesélésbe amit őszintén nem értettem hiszen ha ismer engem és én is őt Yoonginak is tudnia kéne erről, nem?

- Mert ő esett bele a vízbe miközben megmentett .- nézett végig íriszeimbe .A szívem megdobbant mikor szemei megcsillantak a fény miatt.

- Honnan...?- kezdett bele a beszédbe Yoongi azonban Jimin megint félbeszakította őt.

- Sietnem kell, ne haragudjatok .- hangja zavarodottan csenget, majd lehatotta fejét és elindult .Azonban én időbe kapcsoltam, és begipszelt karjához kaptam óvatosan ügyelve sérülésére.

-Jimin! - ejtettem ki nevét, mire a fiú meghökkenve nézett vissza rám. Igazából csak a nevét szerettem volna kimondani mert megnyugtatott  ez az egész szituáció.
Szemeimet levezettem begipszelt kezére, majd íriszeim megragadtak a piros fonálon ami hasonlított a testemen lévőhöz.

- Ismeritek egymást?- kérdezett rá hirtelen Yoongi furcsálva ezzel kirángatva engem gondolatmenetemből .Újra íriszembe nézett amitől boldog voltam .Teljesen elragadott ez az érzés. Vártam, hogy kimondja azt, hogy ismer és egy jót beszélhessünk .Mindent megakartam tudni róla újra, mivel csak a nevére és az arcára emlékeztem.

- Nem, nem ismerem. Most viszont mennem kell, mert nem szeretném ha aggódnának otthon .- nézett rá Yoongira, majd kiszedte én kezemből övét. Teljesen leblokkoltam. Nem ismer?De hát ő az egyetlen aki talán segíteni tudna nekem. Szükségem van rá. Már csak arra eszméltem fel mikor bátyám kezét lengette előttem.

- Mi volt ez az egész?- nézett rám furcsállva a helyzetet.

- Nem tudom .- hajtottam le fejem. Vagy nem akart felismerni, vagy elfelejtett.

- Honnan tudtad a nevét?- emelte fel fejemet, mire elcsaptam magamtól.

- Nem fontos .- indultam el vissza a korházi szobám felé.

- Találkoztál már vele a baleseted előtt?És ha igen, rá hogy, hogy emlékszel másra pedig nem?-jött utánam kérdezősködve, mire felsóhajtottam.

- Fogalmam sincs, oké?De ezek szerint ő rám se ismert .- fordultam felé tanácstalanul.

- Az a 7 év nagyon sok idő Kook. Lehet, hogy csak egy pillanat erejéig találkoztatok és azért nem ismer rád. - rántott vállat. Nem akartam belemenni ebbe az egészbe. Fájt, hogy nem ismert meg és lehet, hogy igaza volt Yoonginak, de én még is arra  a válaszra vártam ami nekem sokkal jobban esett volna.

- Tudod, nem akartam ezzel terhelni őt. De tegnap előtt beszéltem  egy ápolónővel aki amúgy rettentő pletykás, és szóbahozta őt is, én pedig rajtakaptam az alkalmon . Azt mondta, hogy az a fiú nagyon sokat jár be ide és nem érti miért hiszen semmi jel nem mutatott arra, hogy rossz körülmények között élne. És mivel jóban vagyok az ápolóval, úgy gondoltam leíratom vele Jimin számát, mert úgy is benne van a rendszerbe és valahogy szerettem volna elérni őt.
De úgy gondoltam jobban örülnék annak ha ő keresne előbb, ezért odaadtam neki a számom az előbb .- vázolta fel a helyzetet, mire mérgesen néztem rá.Jobban örülne annak ha Jimin keresné őt előbb?Ugye csak szórakozik velem?

- Ne nézz így, csak a kabátom miatt hívtam volna fel. Jobban mondva, remélem eszébe jut, és felhív engem miatta, mert az a kedven kabátom .- röhögött fel, majd időt sem hagyva a kérdéseimnek zsebébe kezdett el kotorászni.

- Tessék, itt a száma. De ne ostromozd meg egy csomó kérdéssel őt, jó? - kérdezte, mire elmosolyodtam és bólintottam egyet.

-Oké,csak ügyesen .- lépett el tőlem és elindult a szobámba. Még mindig mosolyogva néztem a fiú számát és örültem neki, hogy Yoongi ilyen jól megtalálja a hangsúlyt mindenkivel, hiszen nélküle nem lett volna meg Jimin elérhetősége.