Mivel hétvége van arra gondoltam ,hogy kitakarítok itthon ,hiszen úgy sincs más teendőm. Napomat az ablak kinyitásával kezdtem, némi friss levegőt biztosítva magamnak. A seprűt kezembe fogva kezdtem el valamennyivel tisztábbá tenni a lakást .A rádióhoz nyúlva ami a mosogató melletti kis szekrényen foglalt helyet, kapcsoltam be ,hogy azért ne unjam halálra magam.

- ......segítek .- hallatszódott egy mondatfoszlány ablakom felől. Igaz, hogy a hatodikon éltem de még így is tisztán kivehető volt ,hogy ki mit is társalog kint a panelház előtt. A csendes környék előnye ez volt, mivel így nem unatkoztam annyira. Ám voltak hátrányai, mint például a kocsik zaja ,amiket akadályok nélkül hallhattunk hiszen ez az egyetlen egy panel volt a környéken ,és persze néhány ház ahol idős emberek éltek. Esténként hallhattam a kutyájuk ugatását ,és mára ezt már megszoktam ,hiszen erre alszok el nap, mint nap.
Az ablakhoz lépkedve néztem ki azon ,hogy megnézhessem a hang tulajdonosát ,hiszen nagyon ismerős hangszíne volt.
Kidugtam a fejem a párkányon, és szemeimmel kutakodtam a bokrok ,és a padok közt .A panel ajtajához pillantva, vettem észre a tegnapi fiút. Hogyan is hívták?Jiyun?Jihun?Jimin? Igen azt hiszem Jimin. Nem igazán szoktam megjegyezni a neveket ,hiszen fölöslegesnek tartom .Nem szólíthatom nevén az illetőt, és így időpocsékolás lenne. Nem szentelek neki túl nagy figyelmet.

- Adja ide a szatyrokat nyugodtan ,felviszem önnek .- mosolygott az ismerős nénire Jimin.

-Jaj fiacskám olyan kedves vagy, mint JeongGuk.- dicsérte meg .

-JeongGuk?- kérdezte vissza .Francba ,nem akarom, hogy tudja a nevem .
Két lehetőségem volt .Kiugrok az ablakon ,hogy elterelhessem a figyelmüket, bár ez az opció nem lenne túl jó a hatodikról,vagy pedig lefutok ,és improvizálok. A másodiknál döntöttem ,ezért a seprűt elengedve kezdtem el szaladni az ajtóm felé. Szinte szeltem a lépcsőket kettesével.Mikor kinyitottam az ajtót ,mindketten egy személyként fordultak felém.

-Je...- kezdett bele az idős néni, ám én betapasztottam száját kezemmel. Éreztem a néni meglepődöttségét levegővételén ,és az előttem lévő fiú kíváncsiságát.

- Ön ismeri ezt a fiút ? - mutatott rám Jimin ,mire a nénire nézve elkezdtem nemlegesen rázni a fejem ,hogy ne mondja azt, hogy igen.
Elvettem kezemet szája elől, mire megkönnyebbülve fújta ki a levegőt.

- Ismerem ,persze .- mosolygott rá ,mire csak fellélegezve raktam át testsúlyomat másik lábamra.

- És mondjátok csak, összeismerkedtetek már?- kérdezte inkább csak  tőlem reménykedve abban ,hogy igent mondok. Itt minden lakó ismeri a történetem, és valamilyen szinten próbálnak segíteni is.

- Még nem volt megfelelő alkalmunk rá.- mondta az előttem álló.

- Értem.- nézett rám szomorkásan ,majd elvette Jimin kezéből a szatyrokat .

- Úgy is az elsőn lakok, eltudom odáig cipelni őket .- mosolygott rá hálásan.

- Vigyázzatok magatokra kedveskéim .- intett nekünk, mire Jimin visszaköszönt ,én pedig csak bólintottam egyet.

- Kedves hölgy .- bökött, a most már lépcsőnél tartóra.

- Hány éves vagy?- kérdezte meg hirtelen, mire furán néztem rá.

- Bocsi a kérdésért ,de nagyon érdekel .Tegnap is már ezt találgattam ,mikor becsuktad előttem az ajtót .- vakarta meg tarkóját. Érdekes volt látni ,hogy valaki kíváncsi anyun kívül .

- Akkor kezdem én .- mosolygott rám biztatón ,annak reményében ha ő elmondja, hátha én is .De ez nem volt lehetséges.

- Jövő hónapban leszek 21 éves.-fürkészte szemeim érdeklődőn. Szóval fiatalabb nálam.

- Nem vagy az a beszédes fajta ,ugye?- nevetett fel mire összeszorult a szívem .Ez a téma nagyon rosszul érintett engem mindig.

- Valami rosszat mondtam?- kérdezte félve ,ám mielőtt bármit tehettem volna, egy kezet éreztem meg fejemnek csapódni ,mire rögtön odakaptam enyémet.

-Szia Jimin.- üdvözölte őt, a hangból ítélve anya.

- Csókolom .- hajolt meg tisztelet tudón ,mire anyura pillantottam egy olyan "ezt miért kaptam" pillantással .Láttam ,hogy a bal szeme tikkel ,így inkább elfordítottam róla tekintetem. Az már régen rossz jel ha ezt csinálja a szemével, hiszen akkor mindig a virágaim végzik . Múltkor a kedvencemet dobta ki az ablakon ,mert nem figyeltem rá. És mivel nincs a közelben virág ,így sajnos én végezném úgy mint a növény és azt nagyon nem akarom.

- Úgy gondoltam meglátogatom drága fiamat, de már megint bunkó volt.- éreztem magamon égető pillantását és gyorsan haraptam bele alsó ajkamba, hogy ne röhögjem el magam, hiszen ilyenkor mindig ezt szoktam .Valahogy a dühkitöréseit sosem veszem komolyan ,mert pár perc múlva megnyugszik.

- Valószínűleg én mondtam neki rosszat. - hajtotta le fejét bűnbánón Jimin.

- Miért, mint mondtál?- kérdezett rá anya kíváncsian.

- Hogy ,nem az a beszédes fajta .- húzta el szája szélét ,mire anya megfogta kezem bíztatás ként.

- Semmi baj .Azt hiszem mi felmegyünk ,ugye kicsim?- mosolygott rám fájdalmasan.

- Ha megbántottalak vele, nagyon sajnálom .- emelte rám tekintetét várva válaszom .Kifújtam benntartott levegőm és nemlegesen megráztam fejem, hogy nem haragszok ,majd anyuval a nyomomban mentünk fel a lakásba.
Mikor beértünk anya egy fájdalmas sóhajt engedett el, majd rám nézett .

- Kitakarítottál?- kérdezte meg ,a témát hanyagolva, hiszen tudta, hogy nem szeretem feszegetni. Bólintottam egyet ,mire elmosolyodott.

- Drágám, gyere üljünk le. - mutatott a kanapéra ,mire egy bólintás után helyet foglaltunk .

- Tudom ,hogy fáj amit mondott .- fogta meg kezeim, majd folytatta .- De sajnos ez ellen nem tehetünk semmit .- rázta meg fejét szomorúan.

- Tudom, hogy könnyebb a távolságtartás ,de hidd el, ez nem mehet mindig így.
Félek ,hogy egyszer valami nagy hülyeséget fogsz csinálni ,és én nem lehetek itt mindig melletted .- igazította meg makacs tincseim .Kiskoromban rengetegszer próbáltam öngyilkos lenni ,több- kevesebb sikerrel .A suli emeleteiről ugrottam le rengetegszer ,és tört el vagy a karom, vagy pedig a lábam De amit nagyon sajnáltam akkor az ,hogy nem haltam meg.

- Sok ember van ,aki ugyan így él mint te .- bíztatott engem azokkal a szavakkal ,amivel egy fokkal mindig nyugodtabb lettem. Ilyenkorra már megtanultam ,hogy a halál nem vezet sehova ,és így inkább csak magamban őrlődöm .
Beszélgetésünket egy kopogás  szakította félbe ,mire anya megpaskolva térdem ment az ajtó felé.

-Jaj nem kellet volna .- hallottam hangjában a meghatódottságot ,mire felállva  a kanapéról ,a falnak támaszkodva néztem meg ki is zaklat minket ilyenkor.

- Beszélhetnék a fiával?- kérdezte meg az ismerős hang és átnézve anya válla fölött, láttam meg a Jimin nevű, kíváncsi törpét.

- Nem hinném hogy....- kezdett bele anya ,ám Jimin félbeszakította mondandóját.

- Kérem .- tette kezeit egymásnak, kérlelve az előtte állót.

- Rendben ,de csak óvatosa .- suttogta anya hátha nem hallom. Megforgatva szemeim mentem a szobámba. Úgy kezel mint egy gyereket .Felnőtt ember vagyok.
Kopogást hallottam az ajtómnál de nem álltam fel, hogy kinyissam azt.

- Sajnálom .Tényleg nem akartalak megbántani. - mondta az ajtó túloldaláról. Bízott bene ,hogy válaszolok neki ,hiszen hallatszott a hangjában.

-Az idős hölgy akivel lent találkoztam ,azt mondta,hogy nagyon szereted a könyveket. Ezért úgy gondoltam ,hogy áthozom neked a kedvencemet .- intézte felém a szavakat ,majd hallottam, hogy valamit letesz az ajtóm elé.

- Ne haragudj .- kért bocsánatot ,majd csak a léptei halkulását hallottam a túloldalról .Mikor biztosra vettem ,hogy elment kinyitottam az ajtót és a könyvre néztem ,amely ott helyezkedett el előttem. Kezembe fogva néztem meg a kicsit kopott porítóját, és régies lapjait .A régi könyvek a kedvenceim, hiszen  mindig eszembe jutnak róluk az emlékek. Anya rengeteget olvasott nekem ,mikor hazajöttem a suliból ,vagy amikor nem tudtam elaludni .

- Tényleg nagyon kedves fiú.- simogatta meg vállaim anya, majd a könyvre nézett.

- Hiszen ezt már olvastad .- nézte meg a könyvborítóját jobban .

- Emlékszem, hogy le sem tudtad rakni .- puszilta meg homlokom.

- Nem lesz unalmas így ,hogy tudod mi fog történni?- kérdezett rá ,majd a konyha felé ment és leült egy székre .Hevesen megráztam fejem. Igaz, hogy tudtam ,de mikor elolvasom mindig egy csomó élménnyel gyarapszom.

- Mit gondolsz róla?- könyökölt az asztalra ,mire összehúzott szemöldökkel néztem rá ,hisz nem tudtam, hogy a könyvre ,vagy pedig a fiúra gondol.

-Jimin.- mintha csak olvasott volna gondolataimba, válaszolt. Megrántottam vállam.
- Ne legyél vele bunkó. Próbálj felé nyitni .- ajánlotta fel ,mire hevesen megráztam fejem.

- Miért nem?- kérdezett rá kíváncsian ,mire kivettem zsebemből a telefont ,és elkezdtem írni gondolataim. Mikor ezzel végeztem ,anya felé nyújtottam a készüléket, amit mosolyogva fogadott.

Idegesítő személyisége van .
Túl kíváncsi ,és mindenbe beleüti az orrát .- olvasta fel hangosan.

- Ezt csak te gondolod így. Ismerd meg jobban .- adta vissza a telefonom.