- Gyere nyugodtan bentebb .- hallottam meg Jimin hangját az ajtó felől, mire érdeklődve néztem annak irányába .Kijöjjön bentebb?

- Oda rakd le a bőröndöd nyugodtan .- hangja lágyan csengett, és hátborzongatóan kedves is volt .Remélem csak Hoseok cicáját hozta ide, mondjuk nem hiszem, hogy egy macskának bőrönd is kéne.

- Bemutatom Jungkookot.- jöttek bentebb. Egy kábé Jiminnel egymagas alakot pillantottam meg talpig feketébe.

- Kook, ő itt Yoongi .Yoongi, ő pedig a lakótársam Jungkook.- mutatott rám .Lakótárs?

- Heló! - intett egyet a feketehajú.

- Szia!? - indult kijelentésnek, de végül kérdés lett.

- Itt fog lakni addig amíg nem talál magának másik lakást. - mosolygott rám Jimin. Hogy mi?

- Beszélhetnénk?- néztem rá páromra, mire csak bólintott egyet.

- Mindjárt jövünk. - pillantott a Yoongi nevezetű fiúra, majd elindultunk a szobám felé.

- Igen?- kérdezett rá mikor becsuktam az ajtót.

- Igen?Jimin egy vadidegen embert hoztál fel a lakásunkba és azt mondod, hogy itt fog lakni?- kérdeztem tőle hihetetlenkedve.

- Nem idegen, Hoseok ismeri és azt mondta nagyon jó fej.-rántott egyet vállain.

- De Jimin, ez nem így működik .- ráztam fejem nemlegesen.

- Segítségre volt szüksége, és Hoseokon kívül nem ismer senkit .- sóhajtott fel .

- Akkor menjen át  a te lakásodba, te úgy is itt alszol nálam. - válaszoltam, mire furán nézett rám.

-Kook, két hete ideköltöztem hozzád végérvényesen, az a lakás már nem az enyém .Még beszéltél is az új szomszéddal .- húzta össze szemöldökeit furcsállva a helyzetet .Nagyszerű.

-És még is miért mondtad, hogy csak lakótárs vagyok .- váltottam át egy másik témára.

- Fogalmazzunk úgy, hogy nem szereti annyira a melegeket .- tördelte zavartan ujjait.

- Remek, szóval nem csak idegen, de még homofób is.- röhögtem fel idegesen.

- Nem hagyhattam, hogy az utcán végezze .- rakta le telefonját az ágyra, majd közelebb sétált hozzám.

- Nem lesz olyan rossz, Hoseok szerint egy egész napot át tud aludni .- nézett rám boci szemekkel.

- Akkor se tetszik nekem ez az egész .- néztem ugyan úgy mint ő, mire vállon csapott.

- Megismerjük utána alkothatsz róla véleményt, de így nem .- mutatott rám fenyegetően, mire megforgattam szemeim.

-Jó .- egyeztem bele mert nem küldhettem csak úgy el .A mondottak szerint tényleg nincs hova mennie.

- Gyere akkor .- nyitotta ki az ajtót, mire egy sóhaj kíséretében követtem őt.

***

- Mesélj magadról egy kicsit.- kíváncsiskodott Jimin, mivel időközben leültünk a kanapéra.

- Min Yoongi a navem, 23 éves vagyok, és szeretek dalokat írni .- mosolyodott el halványan .Még szép, hogy nem szerez pénzt ha még rendes munkája sincs.

- Hallod Kook, fiatalabb nálad .- lökött oldalba Jimin, gondolom így rábírva arra, hogy mondjak én is valamit.

- Örülök neki.- néztem a fura fekete ördögre .Fogadni merek, hogy egy színes ruhája sincs.

- Megkérdezhetem, hogy miért nem szereted a melegeket? - gondoltam, hogy rákérdez Jimin, komolyan nem is ő lett volna ha nem teszi meg .Az érintett fiú lehajtotta fejét, mire összenéztem a mellettem ülővel.

- Volt egy pasim még régebben aki szakított velem egy lány miatt .- válaszolt. Szóval ha jól értem ő is meleg csak homofóbnak tarja ez miatt magát? Próbáltam magam tartani, mivel tényleg kivoltam .Ez a fiú nem százas.

- Sajnálom .- érzett vele együtt Jimin természetesen.

- És milyen dalokat írsz?- kérdezett rá kedvesen terelve a témát.

- Szomorúakat, nem szeretem a vidám dalokat, ha van kedved megmutathatom őket.  - érzelmileg labilis is, remek.

- Szívesen megnézem őket . - bólogatott hevesen párom.

- És ti mióta vagytok jóba?- kérdezett minket a fiú . Erre én is kíváncsi lennék mióta felkeltem azt sem tudom, hogy mi igaz, és mi nem. Jimin rám nézett, hogy mondjam nyugodtan de fogalmam se volt, hogy kezdjem el. Figyelj Jimin bocs, csak elfelejtettem mindent ami nem az álmommal kapcsolatos. Valószínűleg ki is röhögne.

- Ideköltözött a panelba, pontosabban velem szembe....- kezdtem el ,majd félszemmel Jimine néztem ,hogy jól mondom-e az egészet ,mivel csak azt mondtam amire emlékeztem ,és sajnos nem tudtam ,hogy álmodtam-e vagy sem.

- Jimin egyfolytában jött utánam, mert szeretett volna ismerkedni, de én nem igazán voltam az a fajta .- Jimin bólintott egy aprót, mire kifújtam levegőm, szóval ezt még nem álmodtam.

- Utána pedig minden olyan gyorsan történt .- zártam le ennyivel .Egy részt nem volt köze az előttünk ülőnek a dolgainkról, mást részt pedig mintha beugrott volna minden.

-A baleseted a könyvtár előtt .... - motyogtam Jiminre nézve.

- Mi ez így hirtelen? Már több mint fél éve történt .- mosolyodott el.

- Apukád is anyukád helyzete .- kezdtem el szakadozottan venni a levegőt .Az apja még a börtönbe van az anyja pedig az intézetbe .

- Mi van veled Kook? - kérdezte.

- Taehyung rengetegszer próbálkozott nálam, utána megismerte Lisat, anya pedig eltitkolta, hogy együtt van Siwonnal.  - fogtam fejem  rengeteg emlék miatt. Valamit nem csak álmodtam .Viszont az a rossz érzés ami akkor volt, most még inkább megerősödött, és már sejtem miért. Mióta megláttam Yoongit törtek felszínre ezek a dolgok.

-Jungkook.- hajtogatta nevem egyfolytában , de nem tudtam vele törődni. Jimin szadista énje nem csak képzelet volt .Viszont, hogy Taehyung nincs a képbe, és már nincs okunk megváltoztatni azt az egy évet sem mint álmomban, sokkal jobb lett minden .Mindenki boldog körülöttem, és ez fura .

- Figyelj már rám .- rázott vissza a valóságba Jimin.

- Miért sírsz?- kérdezett rá aggódva.

- Mi?- motyogtam halkan
.
- Elkezdtél könnyezni hirtelen .- kezdte el törölgetni arcom.

- Azt hiszem  visszamegyek a szobámba .- keltem fel hirtelen, majd siettem be a helységbe becsukva magam után az ajtót .Olyan mintha amnéziás lettem volna egy időre, de mégis  teljesen más.

Az agyamba egyfolytában szól a vészcsengő amióta betette a lábát Yoongi.És nagyon nem tetszik.

- Mi van veled?- jött be Jimin érdeklődve én pedig csak fel- alá járkáltam a szobába.

- Kezdek megőrülni .- ütögettem fejem minden erőmmel, mire párom megállított.

-Ülj le, és nyugodj meg. - ültetett le az ágyra.

- Azt hittem, hogy valós az egész .- magyaráztam Jiminnek.

- Semmi baj Kook, mindenki álmodik rosszat ,egy csomó ember van aki beleviszi az emlékeit is .- foglalt helyet mellettem.

- Olyan valóságosnak tűnt .- néztem íriszeibe.

- Elfogod felejteni hamarosan .- bíztatott, mire csak bólintottam egyet.

- Valószínűleg a láz miatt hitted úgy, hogy az a valóság, velem is történt már ilyen. – magyarázta .

- Mikor?- kérdeztem rá.

- Amikor kicsi voltam. A sok sírástól belázasodtam, és azt álmodtam, hogy minden rendben van a családommal, hogy együtt vagyunk, és nevetünk, utána felébredtem, és minden idegennek tűnt.

- Nem akarlak megváltoztatni .- jelentettem ki hirtelen, mire felnevetett.

- Tudom .- hajolt hozzám közelebb és hívott egy érzelmes csókba. Kezemet tarkójára vezetve húztam közelebb magamhoz és mélyítettem el csókunkat.

-Yoongi kint vár....- vált el tőlem levegőhiány miatt.

- Nem érdekel ...- suttogtam ajkára ,majd újra birtokba vettem azt. Ledöntve az ágyon másztam fölé és kezdtem el csókolgatni nyakát amit sóhajokkal díjazott.

- Kook ,tényleg hagyd abba. - tette kezeit mellkasomra ,mire ránéztem.

- Miért érdekel az ,hogy itt van?- kérdeztem meg.

- Mondtam ,hogy nem szereti a melegeket .- sóhajtott fel.

- De hát ő is az. Csak bemeséli magának  a homofób hülyeségét .- forgattam meg szemem.

- Figyelj ,legalább hamarabb elmegy ha hangoskodunk .- rántottam egyet vállamon.

- Ez nem helyes figyelembe kell venni őt is .- magyarázta.

- Most komolyan, addig nem is fogjuk csinálni amíg itt van?-  kérdeztem meg feszülten.

- Ezt nem mondtam, csak várj addig amíg megszokja a helyet, után elmondhatjuk neki, hogy nem csak barátok vagyunk, és vannak szükségleteink .- mosolygott rám ami cseppet sem hatott meg.

- Ahogy ismerlek ez nem fog bekövetkezni .- szálltam le róla.

- Hidd el, én is szeretném, de ne üldözzük el az első nap .- jött elém és nyúlt pólóm alá.

-A mullkori sebed még be se gyógyult . - simított rá.

- Nem látszik úgysem mert a póló takarja .- tettem kezeim derekára.

- De én szinte minden nap látom .- nézett íriszeimbe.

- Mondtam, hogy nem zavar ez az egész .- húztam közelebb magamhoz.

- Tudom, ezért csinálom. - suttogta szavait perverz hangvétellel.

- Nem szeretném ha jó pofiznál Yoongival .- kijelentésén elmosolyodtam.

- Megteszem, ha te is.- haraptam meg fülét.

- Megint rád izgultam .- nevetett fel hihetetlenkedve.

- Akkor talán orvosolhatnánk a dolgot .- billentettem oldalra fejem.

- Hihetetlen vagy .- húzta fel orrát aranyosan.

- Azt mondtad, hogy az egész napot végig tudja aludni nem?- kérdeztem rá, mire bólintott.

- Akkor szerzek egy csomó altatót, segítek neki, hogy ne halja a nyögéseid egy hétig.- osztottam meg remek tervem.

- Mindig találsz ki valamit. De a válaszom még mindig nem .- kacsintott rám, majd fejtette ki magát szorításomból.

- Majd bepótoljuk .- nyitotta ki az ajtót.

- Csak, hogy tudd, nekem még mindig nem szimpatikus .- mondtam úgy, hogy ne halja a kint ülő személy.

- Maradjon is így .- csukta be az ajtót  így magamra maradtam.

- Biztos nem fog a kanapén aludni .- húztam el szám a gondolat miatt is. Be kell zárni a szoba ajtót is, nehogy megszálljon minket alvás közben.