Késő este értem a szállodához, addig össze- vissza mentem mindenhova mint valami őrült, és az ártatlan kavicsokon éltem ki magam amik a lábam előtt hevertek.
Csendben lépkedtem a folyosókon minden figyelmet a ronda szőnyegnek szentelve amivel televolt ez a hely.
Nem így terveztem ezt az egészet, egyáltalán nem. Segíteni szeretnék magamnak, eltűntetni minden fájdalmat a szívemből, és az elmémből. Fölöslegesnek tartom a küzdelmet az életért, ha a halál itt ólálkodik mellettem minden egyes nap, figyelve engem, mikor teszem meg végre azt a lépést amire már kiskorom óta vár.
Talán itt lenne az idő rá?

-Itt van! - kiabált hátam mögül valaki, mire a hang tulajdonosa felé fordítottam fejem.
Taehyung nézett engem a folyosó végéről nagy levegőket véve, majd megérkeztek háta mögé a többiek is.

-JeongGuk.- jött határozott léptekkel Siwon felém, és őszintén nem csodálkoztam volna azon ha megüt, megérdemeltem volna, legalább nem éreztem volna több fájdalmat.
Viszont éppen az ellentétét tette meg. Szorosan ölelt magához .

- Soha többé ne tegyél ilyet .Tudod mennyire aggódtunk érted?- kérdezte, de nem válaszoltam, csak leakartam feküdni, és elfelejteni ezt a napot.

- Kicsim .- hallottam meg anya hangját is, mire Siwon elengedett és ellépett tőlem.

- Annyira szeretlek .- nyúlt még mindig komor arcomhoz puha kezeivel mosolyogva.

- Ha hívunk akkor vedd fel ezek után, kérlek .- intézte felém lágyan szavait, majd kezét maga mellé tette.

- Te idióta, gondolj rám is néha, a szívem már nem bírja ezt sokáig .- kapott Lisa mellkasához drámaian.

- Nem akartam gondot okozni .- motyogtam a szavakat.

-Mi viselkedtünk gyerekesen, elkellett volna fogadnunk, hogy nehéz időkön mész át .- simított karomra anya. Szemeimmel Jimin után kutattam, hiszen egy idegesítő, és rossz érzés nyugtalanított .

-Jimin?- kérdeztem rá halkan.

-A szobádban, azt mondta, hogy itt marad ha véletlen visszajönnél ide .- válaszolt Taehyung sóhajtva egyet.

- Azt hiszem bocsánatot kéne tőle kérnem .- mondtam kicsit sem határozottan.

- Menj csak nyugodtan .- mosolygott rám Sieon, mire egy bólintás kíséretével elindultam szállodai szobám felé.

Egy nagy sóhaj kíséretében nyitottam be, majd a hold fényében megvilágított alvó fiúra pillantottam. Az ágyamon feküdt és gondolom a hosszú nap, és a hülye viselkedésem lefárasztotta őt.
Csendben lépkedtem az ágyam felé és guggoltam le elé.

- Sajnálom .- ejtettem ki szavaim megbánón, majd Jimin arcához érve húztam azon végig ujjamat óvatosan.

- Nem tudom mi van velem mostanában Jimin.- suttogtam az alvó fiúnak tanácstalanul.

- Nem akartalak olyan szavakkal bántani, egyszerűen csak....csak... - kerestem szavaim, majd összeszorítva szemeim reménykedtem abba, hogy ez az egész csak egy álom, és mikor felébredek ott fekszik mellettem, és ezek a nehézségek meg se történtek.

- Nem kell magyarázkodnod Kook .. .- suttogta szavait, mire kinyitottam íriszeimet.

- Nekem sem volt olyan könnyű ez az egy év, ahogy neked sem. De egy esélyt szerettem volna tőled kapni a megmagyarázás érdekében .- mosolyodott el fájón.

- Lehet, hogy még sem érdemellek meg ahogy azt az elején gondoltam .- néztem mindvégig szemébe.

- Sajnálom, hogy elbizonyítottalak .- sóhajtott egyet fájdalmasan.

- Nem te tetted .. .- kezdtem bele, majd folytattam.

- Valószínűleg nem lehetek veled olyan sokáig, hogy ez a kapcsolat újra a régi legyen.

- Miért mondod ezt?- kérdezett rá kíváncsian.

- Rég láttam már JungHyunt, szeretném ha mesélne a fenti élményeiről .- mosolyodtam el halványan, mire Jimin szemei majdnem kiugrottak a helyükről.

- Nem teheted a családoddal, és velem sem .- ült föl eredeti helyéről .

- Nem érzem jól magam, már napok óta kínoz valami, amire nem tudok rájönni mi, és szeretnék túlesni rajta .- néztem a fiú szemeibe.

-Ne hagyj el úgy mint anya. - folyt végig egy könnycsepp arca vonalán amit követette a többi is.

- Akkor gyere velem .- ajánlottam fel, felállva helyemről, majd bal kezem felé nyújtottam.

- Nem vagyok elég bátor a halálhoz Jungkook.- rázta fejét nemlegesen.

- Legyél bátor értem, a szerelmünkért .- billentettem oldalra fejem.

- Bátor leszek, és nem engedlek elmenni sehova. - nézte felé tartott kezem, majd magabiztosan állt fel elém.

- Essünk túl a nehézségeken együtt .- tette kezeit derekamra és ölelt magához szorosan .

- Boldogabb lennél egy normális fiúval .- mosolyodtam el.

- Te sem vagy boldog a kamu barátnőddel. - kijelentésén meglepődtem . Mikor jött rá?

- Nem szeretném ha a vesztedbe rohannál .- ráztam fejem nemlegesen, mire rám nézett.

- Te is megetetted értem .- nézett végig arcomon, majd újra megszólalt.

- Nagyon gyötör valami, igaz ?- lépett el tőlem kérdő tekintettel.

- Talán csak álmos vagyok, ezét beszélek hülyeségeket .- rántottam meg vállam. Intett egyet fejével az ágy felé, hogy feküdjek le, mire bólintottam egyet.

- Jó éjt Kook.- ment volna el de még időben karja után kaptam.

- Aludj itt velem, kérlek .- húzódtam arrébb az ágyon.

- Miről beszélsz? Itt vagyok melletted . - jött egy hang mellőlem és az eddig Jiminnek hitt személy eltűnt előllem mintha ott sem lett volna, ködként foszlott szét a szobában.

- Rosszat álmodtál Kook?- ült fel mellettem Jimin aggódva, mire szétnéztem.

- Hol van a szálloda ? Te pedig az előbb... - mutattam az eddigi helyre ahol elvileg beszéltem vele, de már nem állt ott senki.

- Egész végig itt voltam veled .- vágott érthetetlen fejet Jimin.

- Biztosan álmodom .- kaptam fejemhez tanácstalanul.

- Hozok vizet .- sietett ki Jimin a szobából. Mit keresek megint a panelbe?

- Tessék. - adta kezembe a pohár vizet, majd homlokomhoz nyúlt .

- Megint felment a lázad .- szitkozódót csendesen, majd a szekrényből kivett egy gyógyszeres dobozt.

- Ezt vedd be hozzá .- nyújtotta, amit elfogadva nyeltem le a vízzel együtt.

-A baleset... .- néztem rá a fiúra elkezdve mondandóm.

- Milyen baleset?- szűkítette össze szemeit.

- Lelöktek a tetőről és a lábad.... - kapkodtam a levegőt szakadozottan.

- Csak a láz tette ezt veled, semmi bajom Kook.- söpörte ki szememből izzadt tincseim .Nem értettem semmit, olyan zavaros volt az egész, és élethű.

- Minden rendben ?- kérdezett rá aggódón, mire csak bólintottam.

- Hanyadika van ma?- kíváncsiskodtam, mire telefonjáért nyúlt.

- Június 10. -válaszolt tömören.

- Milyen év?- tettem fel egy újabb kérdést.

-2017. De miért fontos ez?- egy hatalmas sóhajt engedtem ki ajkaim közül, majd kezemet Jimin felé nyújtva húztam magamhoz közelebb.

- Annyira szeretlek .- pusziltam nyakára.

-A láz még az eszedet is elvette? - nevetett fel ami most rettentő jól esett.

- Egy évig vártam erre .- mosolyodtam el őszintén.

- Egy év a fenéket, maximum csak 5 percre hagytalak magadra mikor a boltba mentem gyógyszerért. De úgy látszik valami nem stimmel velük.

- Egy örökkévalóságnak tűnt .- néztem szemeibe.

- Szerintem feküdj vissza .- puszilt ajkamra gyorsan, majd mászott be mellém az ágyba.

- Tudod, már igazán meggyógyulhatnál, egy hete egyfolytában úgy veszel levegőt mint Darth Vader .- fordult felém, mire magamhoz öleltem. Mosolyogva hunytam le szemeim, majd nyomott el az álom újra.

***

- Nem láttad a csíkos pólóm?- kiabált a nappaliba Jimin mivel pont a tévét néztem.

- Melyiket a sok közül?- kiáltottam vissza.

-Aish, Jeon ha megtudom, hogy megint elraktad magadnak én kinyírlak.... - jött a válasz. Igazából egy kicsit összeszerettem volna szedni a gondolataim, hogy mi volt valós, és mi nem, ez az egész zavarosnak tűnt nekem.

- Hova mész amúgy? - kérdeztem rá kíváncsian.

-Hoseok megmutatja nekem a kiscicáját .- mosolygott rám.

- Erről tegyél le, nem mész Hoseokhoz.- álltam fel a kanapéról dühösen.

- Tegnap még kedvelted őt, most mi bajod vele?- állt meg cipője felvételébe.

- Megint jön a hülye bandájá és lelöknek valahonnan téged, nem fogom hagyni még egyszer .- emeltem fel hangomat.

- Lelökni?Bandája?Komolyan kíváncsi vagyok mit álmodtál az éjszaka .- nevetett fel, pedig tényleg nem szántam viccnek ezt.

- Ha elmész, találkozok Taehyungal.- zsaroltam meg utolsó mentsváramként.

- Nem fog menni, Lisaval találkozik .- forgatta meg szemeit.

- Mi?- értetlenedtem .

- Te hoztad nekik össze a randit .- állt meg előttem furán nézve. Milyen randi?Meghaltam, vagy mi van?

- Hozok neked teát hazafelé jövet , az sokat segít majd a náthádon .- hajolt ajkamra és egy gyors puszit nyomott rá.

- Sietek, addig pihenj .- csukta be maga után az ajtót. Megsemmisülve álltam továbbra is egyhelyben, és azon gondolkodtam, hogy most megőrültem, vagy pedig kinyírtam magam, és ez a menny és a pokol keveréke.

Megvárom Jimint és kikérdezem mindenről, az lesz a legjobb.

*Írói szemszög*

JungHyun meghallotta Jungkook kérését, ezért megpróbál valahogy segíteni testvérén .
Megváltoztatta Jungkook jövőjét, csak azért, hogy boldog lehessen, de a következményekkel nem számolt .
Egy halott nem avatkozhat bele egy élő sorsába, akármennyire is szeretné.
De megtette.
Kook ugyan nem tudta, de a testvére mindenhova kísérte őt, és segített neki minden nehézségben, de ez az eset talán még számára is sok volt.
JungHyun tudta, ha ezt a lépést megteszi valami történni fog testvére életében amit már nem tud vissza csinálni. És ez nem csak neki, hanem Jiminnek is rossz lesz .

Sokszor megfontoltan kell cselekedni, mert a jövőt nem változtathatjuk csak úgy meg, főleg nem egy élő emberét.