Egy teljes hete ,hogy Jiminnel összevesztünk és azóta kisem jövök a szobámból. Taehyung számtalanszor próbált felvidítani, de erre csak egy ember lenne képes ,aki most valószínűleg a lakásán éli tovább az életét .Nélkülem .Ő volt az első ember akihez igazán kötődtem de sosem mertem bevallani magamnak.

-Kook, kérlek gyere ki.- könyörgött, a mai nap folyamán sokadjára Taehyung ,a zárt ajtó túloldaláról.

- Sajnálom, de nem hagytál más választást .- vicces, hogy ezzel a fenyegetőzéssel próbálkozik, tudhatná, hogy semmi értelme neki. Pár perc múlva a bejárati ajtó csapódását hallottam. Elment?

-JeongGuk !- anya mérges hangjára felkaptam a fejem. Francba ,képes volt felhívni őt?

- Nyisd ki az ajtót .- dörömbölt rajta ingerülten. Még csak ez hiányzott, rohadtul nincs kedvem most a kiosztásaihoz.

-Az mondtam nyi....- nem tudta befejezni, mert az eddigi csukott ajtó, a földön végezte ,amin látszólag nem csak én, de ő is meglepődött. Tudtam ,hogy ha nagyon mérges bármire képes, de kiütni az ajtót a helyéről, minden képzeletemet felülmúlta.

- Fiam!- lépkedett közelebb az ágyamhoz, újra felvéve dühös arckifejezését.

- Még is ,hogyan gondoltad, hogy bezárkózol egy hétre?Taehyung aggódik miattad ,és teljesen kivan. - ült le mellém .Taehyung csak ne aggódjon miattam, azt csak Jimin teheti meg.

- Mi történt ,ami miatt így elzárkóztál mindentől? - kérdezett rá, a morcos arckifejezését háttérbe szorítva. Nem akarom ,hogy bármi köze legyen anyunak az egészhez. Nem vagyok csecsemő, hogy mindent ő intézzen helyettem.

- Összevesztek Jiminnel.- jött bentebb Taehyung ,majd mikor meglátta a földön heverő ajtót nyelt egyet.

- Akkor... én most megyek és.... keresek valamit amivel visszarakhatom .- mutogatott háta mögé, majd el is tűnt.

- Miért vesztetek össze?- fordult felém anya ,mire megrántottam vállam.

- Drágám ez az élet rendje. Összevesztek, utána úgy is kibékültök .- mosolygott rám bíztatón .Nem tud semmit ,ez nem egy sima veszekedés volt a részünkről .Bár én nem tudtam neki elmondani a dolgokat ,a távolodásomat viszont kifejeztem ,mikor megakart közelíteni.

- Menj át hozzá .- ajánlotta fel ,mire ránéztem .Jó ötlet ez?Ha ki is nyitja az ajtót mit tegyek ,hogy újra jóba legyünk?

- Nem bujkálhatsz egész nap a szobádba .- paskolta meg vállam ,majd felállt az ágyról.

- Csak ügyesen kicsim .- kacsintott ,és ő is itt hagyott . Francba a makacsságommal, mit kellene tennem?Éjjeliszekrényem fiókjából kivettem egy vázlatfüzetet ,amit utoljára 20 évesen használtam ,és egy tollat kezembe fogva gondolkodtam a tökéletes bocsánatkérésen.
Még soha senkinek sem írtam ilyet, és reméljük egy egyszerű sajnálom is megteszi majd. Felvettem valami elviselhetően kinéző ruhát, majd az ajtóhoz siettem.

- Hova mész ?- jött mellém Taehyung, mikor a papucsomat vettem fel. Jimin ajtaja felé mutogattam amit csak egy sóhajjal nyugtázott.

- Sok sikert .- mondta gúnyosan a szavait ami egy kicsit elbizonytalanított .
Ő is úgy fog viszonyulni ehhez az egészhez ,mint most Tae?Próba szerencse, nem igaz?Megnyalva kiszáradt ajkaim ,lépkedtem a lakása ajtaja felé ,majd kezemet felemelve kopogtattam az ajtón.
Vártam 1 percet ,2 percet, 5 percet, de nem jött ki. Ennyire megharagudott volna?

-JeongGuk, rég láttalak .- mosolygott rám a felettünk élő szomszéd, mire biccentettem egyet.

- Ha Jimint keresed ő már nincs itt. Ma utazott el a családjához .- mondta ,mire kétszeresére nőttek szemeim .Itt hagyott?

- Délutánra elvileg már visszajön  de nagyon levolt hangolva ,hogy elkellet mennie .- húzta el száját a férfi ,majd egy intés kíséretében elköszöntünk egymástól.

***

Egész délelőtt itt ültem az ajtaja előtt ,és vártam őt .Kezemben szorongattam a papírt ami már rettentően gyűrött volt. Taehyung megunta, hogy nem megyek sehova ezért elment haza és hát mondanom se kellett, hogy milyen mérges volt. Persze megértem azért volt itt ,hogy jobbkedvre derítsen, de ez úgysem ment volna neki.
Este olyan 9 óra felé lépteket hallottam a lépcsőn, és megláttam Jimin alakját. Sapka, és egy kapucni fedte el tökéletes arcát , mire én boldogan keltem fel a földről.

-Szia.- köszönt halkan rám sem emelve tekintetét.  Gondolom látni se akar. Magabiztosan nyújtottam felé a papírt amire csak rápillantott .

- Álmos vagyok Jungkook, nincs kedvem ehhez most .- nyitotta ki lakása ajtaját.
Még mielőtt beléphetett volna megfogtam könyökénél.

- Kélek...- mondta elcsukló hangon .Csak nézz rám, könyörgöm .
Arcához nyúlva szerettem volna levenni kapucniját, és azzal együtt sapkáját ,de gyengén megfogta kezem.

- Ne tedd .- ellenkezett, ami egyáltalán nem vezetett jóra .Sírt, és azért takarná el az arcát?De hát már láttam őt sírni ,nem kéne így viselkedni előttem.

- Szeretnék egyedül lenni. -vette el feje mellől kezem, majd hátrébb lépett ,és az ajtót becsukva hagyott engem magamra. Mit tehetnék még?Azt a hülye ajtót is kulcsra zárta be ,így be se tudok menni hozzá.
Halk sírást hallottam  az ajtó túloldaláról ,ami ismét szívfacsaró volt .Miért nem engedsz be Jimin?Ne taszíts el magadtól ahogy azt én tettem.
Kifutottam a panelből, és a kinti létra felé mentem .A ház oldalán végigfutott egy létrasor, ahol aztán felmászva könnyen betudok mászni Jiminhez. Fokozatosan lépkedtem felfelé, és a hűvös idő ellenére szinte szorítottam magam a hideg vashoz .Előjöttek a rossz emlékek ,és ez kicsit lelassított engem.
Mikor felértem a a hatodik ablakhoz próbáltam úgy benézni ,hogy ne essek le egyből. Tökéletesen ráláttam Jimin szobájára ,ahol nyitva volt az ajtó, és így megpillantottam a az ágyon ülő fiút.
Kötszeres doboz, és fertőtlenítő kis flakonok voltak szétdobálva, a fiú válla pedig sűrűn emelkedett fel le .Az ablak résnyire kivolt nyitva ,ezért egyszerű volt  belépni a lakásba. Megkönnyebbülve fújtam ki az eddig benntartott levegőt, hiszen épségben bejutottam.
Jimin felé mentem akinek szipogását már nem hallottam.
Háttal ült, így csak fehér pólóját tudtam bámulni rezzenéstelenül. Valamivel magamra kellet vonnom a figyelmet ,ezért kopogtam a nyitott ajtón.
Jimin ijedten kapta felém fejét ,én pedig elszörnyülködve néztem vele farkasszemet.
Lila ,és piros foltok tarkították arcát .

-Jungkook.- suttogta a szavakat ,majd visszafordult eredeti helyzetébe .Arcát így már nem láttam, és szerintem jogosan voltam dühös az elkövetőkre .Hogy mertek hozzányúlni ,és bántani őt?

- Mondtam ,hogy fáradt vagyok .- pakolta össze a körülötte lévő dolgokat a dobozba. Én meg felmásztam egy létrán miattad szóval ne szórakott velem!
Vállára fogva fordítottam őt magam felé ,hogy jobban szemügyre vegyem sérüléseit.

- Csak elestem, nem nagy dolog .-tolt arrébb magától de szemembe nem nézett.

- Hogy jutottál be egyáltalán ?- kérdezte, mire az ablak felé mutattam.

- Mi lett volna ha leesel? - nézett rám ,úgy igazán most először .Most komolyan miattam aggódik ?Miért teszi ezt velem?
Kezem felemelve simítottam végig az egyik hatalmas lilás folton ,mire felszisszent .Aggódom érte ,de kicseszettül és benyögi azt, hogy csak elesett?Hogy eshet el így egy ember?Mosolyogva figyelte minden egyes mozzanatomat amit nem igazán tudtam hova tenni.

- Örülök ,hogy most itt vagy velem .- folyt ki egy könnycsepp szeméből ,majd azt követte a többi.

- Annyira fáj. - szorította ruháját ,szívénél.

- Sajnálom, hogy olyanokat mondtam ....én...én nem...- sírta el újra magát, majd folytatta.

-Kérlek ne hagyj el ,ígérem nem csinálok soha többé ilyet .- nyúlt kezemért amit elhúztam tőle. Haragudtam rá, azért mert ilyen hülyeségeket gondol. Miért hagynám el?Én fújtam fel a dolgot ,belesem gondolva mit érezhet.
Közelebb ülve hozzá fontam kezemet védelmezőn köré. Megkönnyebbülve ölelt vissza és húzott magához közelebb.
Mikor már éreztem ,hogy lassan lenyugszik kibontakoztam öleléséből ,majd fejét a párnára raktam .

- Sajnálom ,hogy megint így kellett látnod. - suttogta  erőtlenül a szavakat, mire kezét megfogva bíztatón szorítottam rajta egyet.

- Úgy érzem most magam ,mintha meghaltam  volna .- mosolyodott el.

- Mindenem fáj Jungkook.- tudom Jimin. Nekem pedig, fáj így látnom téged.

- Azt hiszem egy darabig nem fogok átmenni hozzátok .- sóhajtott fel. Ledőltem mellé az ágyon és gyönyörködve figyeltem a fiú íriszeit.

-Jungkook....- kezdett bele újra ,mire elmosolyodtam. Örülök ,hogy újra egy csomót beszél.

- Most miért mosolyogsz ?- tette kezeit feje alá  kérdőn.
Hatalmas mosollyal mutattam rá ajkaira ,mire felnevetett.

- Hiányzott, hogy sokat beszéljek igaz?- túrt bele hajamba ,mire bólintottam egyet.

- Nekem te hiányoztál .- hajolt hozzám közelebb, de a mosoly még mindig ott bujkált arcomon.

-Sa...- kezdett bele újra a sajnálkozásba, de én betapasztottam száját kezemmel.

- Ez nem ér .- vette el kezemet ,majd összekulcsolta sajátjával .

- Szeretlek Jungkook....