Ajkai vészesen közeledtek enyéimhez ,amit megkellett akadályoznom .Nem azért mert megijedtem ,hanem mert így tartottam helyesnek azt .Amilyen gyorsan csak tudtam szám elé emeltem kezem így ő ajkait kezemre tapasztotta, aminek következtében az eddig csukott állapotban lévő szemei kinyitódtak.

- Valahogy sejtettem ,hogy ellenkezni fogsz .- hajolt el tőlem mosolyogva ,de mintha szomorú lett volna.

- Végül is az első csókod ,nem lophatja el akárki ,igaz?- nézett íriszeimbe .Első csók?Azt általában a szerelmesek adják egymásnak ,nem?Taehyung így érezne ,vagy csak rég nem csinálta már senkivel és én voltam a közelébe pont?

Fura tekintetem miatt elnevette magát ,majd hajamat megborzolva kezdett bele mondandójába.

- Nem áll jól a gondolkodás .- rázta meg fejét ,mire elképedve néztem szemeibe .Most komolyan beoltott?Ez a fiú napról napra idegesítőbb .Hirtelen hajolt közelebb, így mellkasunk szorosan préselődött egymásnak . Szomorú amiatt mert nem csókoltam meg ,és ezért akarja, hogy megöleljem ? Aish....egy ölelés belefér, nem a világ vége .Kezeimet felemelve, kulcsoltam őket össze dereka körül .

- Csak az ajtót nyitottam ki neked ,Kook.- nevetett fel, mire elképedtem .Most ez komoly?Egyszer akarok kedves lenni ,akkor is leégetem magam.

- Az első ölelésemet tőled kapni rettentő jó érzés .- puszilt bele nyakamba, mire felé fordultam . Orrunk súrolta egymásét ,amit ő csak egy mosollyal díjazott .

- Nézz a bejárat felé .- suttogta a szavakat ,mire egy hatalmas nyelés kíséretében odapillantottam .Jimin állt az ajtóba, összeszorított kézzel, és mintha nem tudta volna eldönteni mit tegyen. Nem is okolom ez miatt, hiszen onnan úgy tűnhetett ez az egész mintha csókolóznánk.

- Tudod ,nagyon idegőrlő ,hogy kerülgetitek egymást .- szólalt meg Taehyung ,mire ránéztem.

- Látom az ablakból az arcát, ami egyáltalán nem a magabiztosságról árulkodik. Ez a kölyök egyáltalán nem képes dönteni ,pedig én már megtettem .- döntötte homlokát enyémnek ,majd elhajolva, Jimin felé fordult és intett neki egyet ,amit a kisebb egyáltalán nem fogadott kedvesen.
Orrát felhúzta ,majd összevissza nézett ,csak ránk nem ,ami azt jelentette ,hogy bármelyik pillanatban elsírhatja magát. Most miért csinálja ezt?

- Tovább bírta mint gondoltam .- nevetett fel Tehyung mellőlem.

- Vigyázz magadra Kook.- kacsintott ,mire én egy bólintás után kiszálltam az autóból. Jimin arcát megvilágították a lámpák fényei ,és őszintén kicsit megijedtem tőle, mintha az Ördögűzőbe lettünk volna, azt vártam ,hogy mikor nyír ki engem.

- Nem fogok bocsánatot kérni a délelőtti miatt .- monda hirtelen ,mire megálltam előtte .Ez most honnan jött?És mit vár, hogy én tegyem meg úgy, hogy nem csináltam vele semmi rosszat?

- Nem akartad megdugatni magad a kocsiba véletlenül?- nézett rám lenézőn ,mire meglepődtem .Hogy mi?Elvitték az űrlények és kicserélték, vagy mi történt vele?Mérges volt szemmel láthatóan, ezt a sűrűn emelkedő mellkasa elárulta.

- Francba veled Jeon Jungkook.- kiáltott rám mérgesen .Sohasem hallottam még tőle így a nevem ,és egyáltalán nem vezetett jóra a hangszín sem .Szája lassacskán átvette a lilás árnyalatot, és tökéletesen hallottam fogai összekoccanását is. Nem csodálom hiszen egy rövidnadrág volt csak rajta, és egy vékony póló .
Sóhajtottam egy hatalmasat, majd levettem magamról a kabátom ami nem volt annyira meleg így november elején ,de a célnak megfelelt .Odanyújtottam felé az anyagot ,amit egy hirtelen mozdulatt kiütött kezemből .

- Nem kell a sajnálatod .Nem kell a hülye kabátod ,és te sem kellesz.- üvöltötte a szavakat .Mintha egy kést szúrtak volna belém, fájdult meg szívem ,a szavai hallatán .Miért rossz ezt hallanom tőle?

- Útálom a veled töltött emlékeimet ,és ezt a nyamvadt panelházat, és gyűlölöm magam, hogy ideköltöztem és megismertelek téged. - könnyei a semmiből törtek elő és áztatták el a fiú arcát.

- Útálom az érzéseimet ,és azt is ,hogy törődsz velem. - guggolt le a hideg lépcsőre és fojtatta sírását . Általában ha veszekedett velem mindig bocsánatot kért utána és elnéztem neki ,hogy engem szidott de fáj azt látnom ,hogy most magával teszi ugyan ezt.
Valamin őrlődik, és ez készíti ki teljesen , lassan elfog tűnni az életvidám Jimin akit ismerek. Nem lesz több egy mogorva alaknál ,mint amilyen én is vagyok és ezt nem akarom. Szeretném visszakapni a mosolyát ,és nem azt látni, hogy az egyik percben még nevet, a másikban pedig sír.
Anya régebben mikor sírtam csendben állt mellettem és meg sem szólalt, csak amikor már lenyugodtam .De én ezt nem tudom vele megtenni, nem tudok hozzászólni pedig rohadtul arra lenne szüksége most.
Itt kellene hagynom ,hogy megbeszélje magával a dolgokat ahogy én teszem?Mondjuk nekem nincs más választásom.
Francba már! Tanácstalan vagyok.
Próbáltam halkan megközelíteni a kisírt szemű fiút, hogy ne úgy végezzem mint a kabátom. Leültem mellé és felé fordultam.

- Menj innen ,nem kell a lényegtelen törődésed .- rivallt rám egyből .Persze, én meg most születtem újjá kiskutyaként. Jimin nem olyan mint én, kell neki a törődés ,még ha el is utasítja azt.

- Azt mondtam me...- kezdett bele újra, de még mielőtt befejezhette volna ,ujjam hegyét homlokának illesztettem.
Kérdőn pillantott rám ,de elértem a célom ,és már nem tűnt annyira idegesnek mint előtte. Mosolyogva néztem szemeibe de ő csak meredten bámult rám valami értelmes indok után kutatva ,hogy miért is teszem azt amit.

-Ne mosolyogj rám így többet .- ütötte el kezem homlokáról. De hát azt mondta, hogy csak rá mosolyoghatok így .Minden szavába mást mond, de tudom mit is akar valójában. Két kezem közé fogtam arcát és egy hatalmas mosolyt villantottam neki amitől normális esetben kimenekültem volna a világból ,de miatta nem tettem.

Szemmel láthatólag arca vonásai megenyhültek ,és előbbi tettemet ő is viszonozta egy kisebb mosollyal ,ami nekem tökéletesen megfelelt.
Fejemmel intettem neki ,hogy ideje lenne már bemenni, mert még a végén idefagyunk ,amit megértve fel is állt helyéről. Felkaptam a kabátom és a lépcsőházba sétálva egyből felfelé vettük az irányt.Jimin a lakása felé botorkált amit most nem néztem jó szemmel. Ma nem otthon alszol Jiminie.
Megfogtam kezét ,majd egy könnyed mozdulattal magam után húztam. A fiú meghökkenve állt a kanapé előtt mikor már a nappaliba voltunk.
Most gondolkodik, vagy meghalt? Ijesztő volt így külső szemlélettel, még pislogni se pislogott. Ennyire meglepő ,hogy magamtól utaltam az itt alvására?Mondjuk így visszagondolva a cselekedeteimre ,rettentő gáznak éreztem magam. Túl sokat mosolyogtam ,és ez nagyon nem rám vall.
Jézusom ,orvos kell nekem ez már biztos, kezdek teljesen megváltozni ,holnap megkell keresnem Siwont.
Nem szólt hozzám ami kicsit fájt ,mert be se szokott állni a szája, még veszekedések után se, de sejtettem ,hogy ez nem egy sima veszekedés volt velem ,inkább magával rendezte le a dolgokat hangosan.
Gyorsan megfürödtünk ,és megettük a még reggel megmaradt rántottát ,majd Jimin engem meg sem várva indult el a szobám felé .Nagyot sóhajtva mostam el a tányérokat ,majd én is utána indultam. Olyan volt mintha itt se lett volna. Csend uralkodott mindenütt, ami most egyáltalán nem nyugtatott meg. Lefeküdtem az ágyba és követve Jimin példáját hátat fordítottam neki.

***

Még hajnali egykor is csak dobáltam magam az ágyon ,mert rohadtul nem tudtam elaludni a mellettem lévő alak miatt. Egész este sírt állmába ,vagy éppen engem küldött el melegebb éghajlata ,és valamikor bemutatott közelebről is a padlónak mert úgy érezte ,nem férünk el az ágyon ketten.
Éppen ,hogy csak elaludtam de kelhettem is fel ,mert megkellett szólalnia a csengőnek .Lehajtott fejjel és megsemmisülve nyitottam ki az ajtót ahol Taehyung állt.

- Hű...- nézett rajtam végig, majd folytatta.

- Elég pocsékul festesz .- nevetett fel ,majd homlokomra puszit adva indult meg bentebb .Az egy dolog ,hogy befészkeli magát hozzám ,de miért kell puszilgatnia? Remélem ez nem valami fura szokása lesz, mert akkor elköltözök .

-Jimin itt aludt?- kérdezte, miközben az eddig még nem látott szatyorból kezdte el kipakolni a dolgokat a konyhába.Legalább nem kell elmennem a boltba.
Mikor rám nézett a válaszomat várva ,a szobám felé mutattam hanyagul ,majd leültem a székre.

- Azért nem aludtál mert ti....- változott meg tekintete haragossá, mire érthetetlenül néztem rá.

- Lefeküdtetek ,az istenért is ?!- csapta le a szatyorból kivett italt dühösen ,mire megráztam nemlegesen fejem .Miért feküdtem volna le vele?Mindketten fiúk vagyunk ,még is mit gondolt?

- Mert ha megtettük volna?- a hang hallatán Jimin felé kaptuk fejünket .Mogorva arca nem igazán volt bíztató számomra.

- Jó téged újra látni csipkerózsika .- támaszkodott a pultnak Tae. És megint kezdődik .Nagyszerű.

- Egyáltalán miért jöttél el megint?- forgatta meg szemeit a fiatalabb.

- Elhívni Kookot egy randira .- rántotta meg vállát ,mire eddig támasztásban lévő fejem koppant az étkezőasztalon.

- Jesszus, jól vagy?- kérdezett rá Tae egyből ,de nekem kényelmes volt így ,és semmiért sem mozdultam volna.

- Látod ,nem aludt semmit miattad .- hibáztatta Jimint.

-Itt se voltál ,honnan tudod, hogy miattam nem aludt ?Lehet, hogy a te hülye csókod miatt nem tudott ,mert összezavartad .- sziszegte fogai közül ,mire felemeltem a fejem.Milyen csók?

- Ne legyél féltékeny ,tudod általában megszerzem azt amit akarok .- fonta össze maga előtt kezeit Taehyung.

- Tudod ,hogy mit érzek még is megetted .- kiabált rá Jimin. Nekem ehhez túl korán van.

- Nem ,nem tudom ,mert még te se vagy magadban biztos .Én szóltam, hogy nem fogok örökké várni, de nem éltél vele ,az már nem az én hibám .- kelt ki magából Taehyung is.

- És amúgy nem úgy volt ,hogy elmész gondolkodni a szüleidhez?Kivernék belőled a hülyeséget .- szólalt meg újra ,mire Jimin ledermedt .Szemeiből semmit sem lehetett kiolvasni.

- Honnan....- kezdtett bele kérdésébe a fiú, mire Taehyung közbe vágott.

- Hogy honnan tudom?Megvannak a kapcsolataim Chim.- mondta gúnyosan.

- Ne hívj így .- dühöngött .

- Igaz ,így csak apád hívhat az á...- kezdett bele Taehyung ,de Jimin ökle gyorsabb volt.

- Ki a franc vagy te, hogy beleszólj a magánéletembe ?- ütötte meg megint ,én pedig csak ledermedve bámultam őket.

- Apád jól halad ,az életvidám Jimint kevesebbszer látom benned és tudod, hogy Jungkook miatt vagy boldog, akár ha egy percre is ,és ha ezt megtudja az öreg nem lesz nagy jövőtök .- fogta meg Jimin öklét amellyel ingjét szorongatta a fiúnak. Mi folyik itt ?Jimin ,mi van veled?

- Csodálkozok ,hogy még tudsz sírni ,én nem tudnék annyi év játék után .- emelte ki a "játék" szót Tae.

- Fogd be !Nem tudsz rólam semmit sem!

- Ahogy Kook sem .- intett fejével rám ,mire Jimin ijedten kapta fejét felém. Szemei most mindent elárultak. Nem akarta ,hogy így lássam őt ,csak a nevető és sebezhető oldalát szerette volna mutatni felém.

-Jungkook én nem...- kezdett közelíteni felém de meg láttam kezén Taehyung skarlátvörös vérét ,mire az álmosságom el is tűnt. Felpattantam a székről, hogy így is távolabb legyek tőle .Nem így ismertem meg őt .Ez az oldala szöges ellentéte az eddiginek.

- Menj haza Jimin .- állt elém Taehyung.

- Sajnálom .- ejtette ki szomorúan ezt az egy szót,de nem Tae felé . Megbánással teli íriszeit rám emelte ,majd kisétált az ajtón .

Én sajnálom Jimin, hogy félreismertelek.