~at one point i started to look more down, than to sky~
Clean: ბff [nulla napja]

A drog megemészt, szétszed darabokra, hogy minden egyes újabb adaggal szorosan összeragasszon a megkötésig, majd újra kirakóst játszik veled a végkimerülésig. Egy mocskos, koszos játék. Az alvilág kőolaja, mely emberek és családok millióit teszi tönkre. Még sem csinálunk semmit, vagy ha mégis észbe kapunk, az általában túl késő. A felismerés két oldalú. Van fájdalom ami halálos, és a halál ami fájdalmas. Az ember túladagolja, szétcsapja, kinyírja magát és vele a környezetét, de ez mind csak elrettentő példaként lebeg a szemünk előtt,- pedig ez a keserű valóság.

Tizenöt éves voltam, mikor életem első házibulijába mentem. Nem kell ragoznom, hogy idősebbekkel, úgy, hogy én voltam ott a legfiatalabb. Hát nem csodálatos? Szóval összehaverkodtam pár végzős diákkal, a kis szemfüles, éles nyelvű Taehyung,- és hát a nyelvem ezek szerintem nem csak éles volt, de vágta is a kíváncsiságukat mint a penge. Méltóságteljesen akartam viselkedni, hogy ne érezzék úgy, hogy akár egy percig is kételkedni kell a meghívásomban. Ért a megtiszteltetés, hogy emeljek a tekintélyem ranglétráján, esélyt kaptam erre, nem szúrhattam el.
Nem akartam hányásban fetrengeni, vagy a hugyomba szagolni -így bölcsen egész éjjel megmaradtam egy pohár sör mellett.

Olyan tizenegy körül járhatott az idő, mikor Namjoon, az akkori tag aki szerint többet tudok mint egy taknyos kilencedikes, felhívta a figyelmemet azzal, ahogy éppen cigit tekernek. Nem értettem, hogy miért bent csinálják, a zárt szobában, mikor mindenki aki bagózni akart ki ment az udvarra. Aztán kérdésemre a válasza csak az volt; Egy csepp sem veszhet kárba. Ez a füst nagyobb boldogságot okoz, mint Hitlernek a krematóriumok látványa. Emlékszem, hogy hihetetlenül meglepődtem, ilyen nincs - gondoltam magamban, de ugye a szemem előtt lebegett még mindig a tény; muszáj a jó benyomás. Higgadt maradtam és nem mozdultam a szobából, az olcsó led halvány színekben festette a helyiségben található tárgyakat, falakat, az ablakkereten különösen megakadt a szemem. Miért bámulom az ablakkeretet? -gondoltam magamban, akkor még nem tudtam, de következő pár óra leforgása után rájöttem, hogy bizony életemben először és visszafordíthatatlan érzéseket keltve saját magamban betéptem. Nem nagyon, azért a bugyik ne essenek le, de egy tizenöt éves kamasznak ez sok volt, és elég ahhoz hogy bekövetkezzen a bizonyos "szárnyalás". Szédelegtem és, ahogy fejem fordult az egyik irányba szemeim lemaradtak. Kellemes volt az a fajta megsemmisülés. A tompa hangok és a folyamatosan mosódó képek. Hát igen, akkor csináltam először -igaz "passzívan", de végeredmény ugyanaz.

Aztán két hét után, Chanyeolékkal a kosárpályán, már aktív tagként, rendesen, letüdőzve, aztán rá hétvégére Minji buliján, és még sorolhatnám, ha keresni kellene az időpontokat a naptárban.

A szörnyűséges holt ponton már sajnos rég túl estem, mert nem unaloműzés vagy kedélyjavítóként funkcionáltak nálam, én már tünet mentesítőnek használtam. Mert igen, a fájdalmas igent ki kell mondanom, és ebben az egészben az a legfájdalmasabb, hogy képes vagyok felismerni, -függő lettem. Sose volt magasan a kis billegő mutató a felelősségteljesség mércémen. Az a mérce szerintem porosan és nyikorogva fetrengett valahol, az agyam legeldugottabb részeiben. Már túl voltam azon, hogy sajnáltassam magam, már nem kellettek óvó szavak, mert nem hatottak - süket fülekre találtak. Egy valami kellett, -a mentális kielégülés.

-Te nem jössz? Lemegyünk a gangra. -kérdezte Jungkook, majd bámulásomból felébredve, ráemeltem álmos tekintetem. Sziporkázó, hazug nyálgömb, -így tudnám leírni. De villámcsapásként ötlött a fejemben egy gondolat, keserű következményeket hurcolva magával. Nekem pedig csorgott a nyálam a bajkeverésre.

-Nem, most bent maradok. -feleltem halkan, majd lassacskán visszahajtottam meggyötört fejem a padra, és lecsuktam szemeimet. Hallottam ahogy Kook sóhajt egyet, de nem néztem fel.

Éreztem, hogy csalódott, reggel még alig vártam, hogy találkozhassak vele, -kellet már a tartalék miatt, de most úgy érezheti, hogy ki van használva, mert csak azért kellett. Pedig ő is tudja, hogy nem, nem csak egy förtelmes és kapóra-jövő díler volt nekem, hanem az egyik barátom is, -nem a legjobb- mivel Jungkook még csak ebben az évben érkezett, de azért jó barát. Mondjuk biztos elmorzsoltam volna pár könnycseppet ha mondjuk elcsapnák, miközben fülessel a fülében deszkázik,- ezerszer elmondtuk már neki, hogy a halált hívja ki maga ellen. De ő makacs. Makacsabb mint én, sokkal.

Csönd honolt a teremben és éreztem, hogy eljött az én időm. Tudom, hogy ha ez kiderül nagyon meg fogom járni, de hát valamit valamiért. Szépen odasétáltam az ajtóhoz és próbálva a lehető legtermészetesebb módon becsukni azt. -ami amúgy szabály ellenes volt, mert a felügyelő tanárnak be kellett látni a tantermekbe. Vissza sétáltam, célba véve Kook padját, majd leülve székére, felnyitottam a táskáját és először nem tudtam mihez nyúljak. Sose mutatta, hol tárolja suli időben az anyagokat, mert nekem mindig csak a kezembe adta. Lehet pont az ilyen esetek elkerülése miatt. Konkrétan lopni készülök egy barátomtól, de hát tudjuk, hogy a bibi nem itt van, hanem a teremtés történetében.

Kis keresgélés után megpillantottam a fém uzsonnás dobozt, ami azért volt először gyanús, mert még a fél év alatt nem láttam, de sejtettem, hogy nem véletlen van ilyenje. Tudtam, hogy Kook nem kaját tart benne, mert vagy fehérjés szarokat szlapál a testedzései miatt, vagy egy gyorsétteremben mereszti a seggét, de csomagolt ételt el sem tudtam képzelni a közelében. Kivettem a ládát, majd az ajtóra pillantva, -csak hogy rendezzem lelkiismeretemet- a padra helyeztem az ételhordót. Felnyitottam és láss csodát' -telis tele volt mindenféle illegális finomsággal. De nekem az kellett. Nem a bajt kerestem, vagy a felesleges viták okát, csak kíváncsi voltam. Össze túrtam a doboz tartalmát, de őszintén nem találtam. Új cucc, ráadásul erős, lehet nem is itt tartotta, pont az ilyen esetek miatt, -bár nem tudom mennyire kiszámítható az amit most csinálok.

Mindegyik kábítószert felismertem ami ott lapult, kivétel egyet, ami egy vaskos falú üvegcsében volt folyadékként stimulálva. Kizárásos alapon kivettem, majd kerestem a címkét, papírfecnit, vagy a matricát ami leírja a tégely tartalmát de semmi. Csak az üveg fehér kupakjára volt felírva valami, -amit sajnálatos módon nem tudtam kivenni a filc valószínűleg-es elmaszatolódása miatt. Na meg az is kérdéses volt, hogy hogyan fogok én ebből bármennyit is kivenni, csak hogy "belenyalinthassak". Hosszas gondolkodások után, -mely miatt kezdett izzadni a tenyerem, a szünet végének közeledtével, -eszembe jutott a kulcscsomómon pihenő apró palackozott üzenet. Olcsó szuvenír volt még Görögországból, amit nagynénémék hoztak tavaly.

Előhalásztam kabátzsebemből, lecsavartam a kis karikáról, majd a kupakot lepattintva, a papírfecnit elhajítva pár cseppel megtöltöttem az átlátszó üveget. Nem volt több, mint egy negyed korty, de nem készültem lebukni, így ha adódott volna, se veszek ki többet. Rémisztő élénk lila színe volt, és ahogy a nap sugarai átvilágítottak rajta, undorító áttetszést kölcsönzött, mely a mellettem lévő falra vetült. Egy percre megijedtem, de amint léptek és diákzsivaj hangja érték fülem, gyors tempóban verdeső szívvel pakoltam vissza mindent, mintha fotografikus memóriám lenne. Az üvegcsét szépen visszaakasztottam a kulcscsomóra majd, gyorsan zsebre vágtam. Felálltam majd saját padomhoz sétálva, letettem seggem és vártam az osztályt.

-Látnod kellet volna. -vigyorgott rám JK, mire csak megforgattam szemem.

-Miről maradtam le? -kérdeztem gúnyosan, s felé fordultam, hogy szemben legyünk egymással. Végignéztem rajta. Haja kissé csatakosan tapadt homlokára, de nem volt undorító látvány még. Kicsit még gyorsan vette a levegőt ebből is az látszott, hogy bizony futott mint a marha.

-Ja, hát igazából nem volt nagy durranás. -mosolygott, s sapkáját lecsapta asztalra. -Tudod Halsey először próbáltatta ki Jiminnel a snüsszt. -kezdte, de halkabbra vette, amint gyűltünk a teremben. -És hát Jimin, meg tuti azt se tudta, hogyan kell felrakni, csak a szája volt nagy, mert ott voltak Jacksonék. Erre ez a hülye meg beveszi és nyel egyet, mire akkorát okád, hogy azt hittem félrenyelem a sajátomat, aztán követem. -mondta fintorba rándult arccal, mire felnevettem.

-Idióták. -motyogtam nem létező bajszom alatt, mire JK csak felhorkantott, és szépen az incidens két főszereplője is megérkezett, mire Jungkook egy mindent tudó én pedig egy igazán kíváncsi pillantást küldtünk felé. -Jimin még nem nyírtad ki magad? -kérdeztem arrogánsan. Csak gúnyosan elmosolyodott, majd sápadt arcát figyelve, elcsászkált a padjáig és gondterhelt sóhajjal leült.

Végre aztán legjobb barátom is megérkezett, hatalmas pofonra vágyó vigyorral fején. Miért tukmál rá Jiminre ilyeneket, amikor a fiú még csak a dákójához se mer nyúlni, nem hogy nyál-dohányozzon.

-Kivégzed Chimet? -kérdeztem mosolyogva, s felpillantottam rá.

-Haha nagyságos úr, nagyon vicces. -felelte, majd leült mögém helyére. -Tudod ha nem bent meresztenéd azt a csinos kis segged, akkor nem maradtál volna le a kabaréról, és tudnád, hogy Jimin provokálva volt én meg gondoltam segítek neki. Szóval jössz egyel. -fejezte be, s hátradölt, megtámaszkodva székének háttámláján.

-Megbocsáss, már miért is? -hitetlenkedtem.

-Mert ha ott vagy, mint " jó barát", akkor lehet, hogy nem az én alternatív módszereim jelentenek megoldást, hanem te. Bár biztos fontosabb szünetben is aludni, nem csak órán. -vigyorgott fölényesen. Nem hagyja, hogy az enyém legyen az utolsó szó, s látszólag jót szórakozik saját magán, de rá hagyom.

Az óra szépen lassan telt, mikor Halsey egy kis cetlit pöckölt az asztalomra, aztán éreztem a méregető pillantásokat balomról is, így Kookra nézve -mármint leginkább a szemébe- ösztönzött, a papírbiléta kinyitására. Biztos voltam benne, hogy a cetli tartalmáról Jungkook is tud, ha csak nem ő találta ki. Kicsomagoltam a galacsint majd a gyűrött papírlapot elolvasva, -többször is, mert nem hittem a szememnek- kritikus fejjel néztem először balra, a fekete hajúra, kinek legszívesebben nyúl fogait vertem volna ki, majd hátra legjobb barátnőmre, ki csábosan vigyorogva tekergetett egy tincset ujjai közt.

-Szó sem lehet róla. -tátogtam mindkettejük irányába, majd további figyelmemet a pad firkálására szenteltem. Meg vannak ezek húzatva? Kergetik a sorsot, komolyan mondom. Nem fogok még egyszer lebukni.

...

*-*

Helló drágáim. Rendszer szerűen próbálom hozni a részeket, remélem egyre jobban izgatja a fantáziátokat! No meg sűrűsödni fognak az események, de hát ugye az nem probléma!

Puszikaa! ~limmineun