~at one point i started to look more down, than to sky~
Clean: on [tizenegy napja]

Amikor gyerek vagy, akkor neked az a világod, az a bel- és külpolitikád, ami a szüleiden keresztül megérkezik hozzád. Van egy világod, egy buborékod, egy eszmerendszered, egy keretrendszered, és ahogy leválsz a szüleidről, ez összetörik, és ezt nem lehet megúszni. A legrosszabb, amit a serdülőkkel megtehetünk, az, hogy magukra hagyjuk őket. Ezért van szükségünk gyermekeknek ebben a korszakban azokra a tényleg nagyszerű tanárokra, edzőkre, cserkészvezetőkre, ifjúsági munkásokra és sok más szervezet felnőtt tagjaira. Sok ilyen személy kell; legyen minden gyerek számára egy, aki különleges - és ez nagy kihívás! Nekem mi jutott? Egoizmus, egy csodálatos legjobb barát, egy függőben lévő homoszexuális kapcsolat, és a függőségem által okozott melléktermékek. 

Két okból is egy szervezet a legjobb hely, ha az ember meg akarja változtatni a világot: 1. A szervezet nem terméket, hanem meggyőződést árul. 2. Ahhoz, hogy egy szervezet meggyőződést áruljon, ideálok kellenek. Az ideálok vonzzák a fiatalokat (minket) és a többi idealistát.

Le merném fogadni, hogy mindenki csinált már olyan dolgot életében amit akkor bánt meg, amikor teljesen a közepében volt. Úgy értem, hogy akkor, amikor mondjuk elvérzel, vagy mikor félig szívsz el egy cigit, félig töltöd meg a poharad. Elkezdted de a felénél abba hagytad. Nem akkor, mikor előtte lévő utolsó pillanatban meggondolod magad, vagy mikor a tett után esedezel megbocsátásért. Na igen, én egész életemben ezt csináltam.

Kapucniban ültem a nyitott ablakomban, és az a fránya keret, -semmit se kopva- ugyan úgy vágta fenekemet. Telefonomat szinte percenkét kapcsolgattam ki-be, ahogy telt az idő. Már majdnem tizenegy óra volt, mikor is kaptam az üzenetet Kooktól, hogy az utca végén vár, kerülve a feltűnést. Zsebre vágtam telefonomat, s szokásos módomhoz híven leügyeskedtem magam szobám ablakából, majd átmászva a kerítést is, nekiestem a rövid sétámnak. Ott várt a sarkon a sötétkék Chevrolet Camaro. Sosem tudtam, hogy a két fiatal fiúnak, hogy lehetett ekkora kincs a markukban, -egy ilyen ritka, valószínűleg drága vintage autó? Nem voltam ilyen kocsi-buzi, de ez rendesen tetszett. Kinyitottam az anyósüléshez tartozó ajtót, majd beültem. Oda se fordultam Jungkook felé, csak ölemet bámulva, rágcsáltam ajkaimat.

-Csak nem félsz? -kérdezte, miközben felém fordult, s egyik kezével megtámaszkodott a kormányon, majd féloldalas gonosz vigyorra húzta ajkait. 

-Ah, fog már be! -válaszoltam indulatosan, majd hirtelen ajkai után kaptam, durván csókolva azokat, de mintha érezte volna mit is akartam, azonnal át vette a vezetést. Rövid csókkal köszöntöttük egymást, igazán erőteljes volt, de nem most volt itt az ideje, az egymásnak esésnek. Elváltam tőle, majd édes pillantásokkal az utat kezdtem el bámulni. Felbőgette a motort, majd a lehető legfelelőtlenebbül száguldozni kezdett a belváros irányába. Sokáig csak a rádióból szóló, halk zenét élveztük, azonban engem egyre jobban foglalkoztatott, most mit is fogunk csinálni. -Egyébként, most hova is megyünk? -pillantottam rá. 

Nagy mosolyra húzta ajkait, majd felhorkantott, mintha kételkedne kérdésemben. 

-Mondtam, hogy meglepetés, és nem szeretném elrontani. -mondta. -Ne izgulj tetszeni fog. -tette eddig sebváltón pihentetett kezét combomra, s lassú simogatásba kezdett. Ugyan zavarban voltam, de nem említettem neki, mert nem volt kellemetlen, inkább csak furcsa, s bizsergető.

-De legalább azt mond el, hogy veszélyes-e. -kérleltem hisztérikusan.

-Attól függ honnan nézzük. -nevetett fel.

-Remek. -forgattam meg szemem, s az ablakon kezdtem el kifelé bámulni. -Egyébként neked még mindig nincs jogosítványod. Mi van ha megállítanak? -szurkálódtam, keresve a pontot ahol beleköthetek, mert igen is duzzogtam, hogy nem mondott el semmi kiindulópontot. Felé se pillantottam, addig míg ölembe nem nyomta a kis mágnes kártyát. 

-Yoongi keze messze elér. -vigyorogta az utat figyelve, s pár méternyi lassítás után, meg is állt. 

Egy hatalmas, sőt inkább gigászi épülethez értünk. Nem volt valami új, inkább az tette, még mindig élővé, hogy rengeteg teljesen más üzlet, helyiség, ablak kapott benne helyet, melytől szinte még ilyen későn is nyüzsgött. Jungkook fejével biccentett, hogy kövessem, s úgy is tettem. Úgy voltam vele, hogy elérkeztünk a célunkhoz, innen semmi értelme nem volt már visszavonulót fújni. követtem akár egy jó kis kutyus a gazdiját, majd belépve az egyik redőnyözött, sötét ám még is színes üvegajtón, az hangos csilingeléssel jelezte, hogy megjöttünk. Beérve azt hittem valami bárba hoz, de tévednem kellett. 

Bent egy kis sakktáblás ajzatú helyiség volt csak, össz-vissz két lány ült a piros huzatos kanapén. Az egyik csak a telefonját bújta míg a másik, egy magazint olvasott. Kicsit úgy nézett ki mint anyámnak azok a puccos szalonjai, ahova előszeretettel járt trécselni, s szépülni, ám tévednem kellett. Sokkal hangulatosabb volt, s sokkal fiatalosabb és vagányabb is. 

Felébredve a transzból Jungkook, egy gyöngyfüggönyhöz kezdett rángatni, amit elhúzva egy csigalépcső vezetett az alaksorhoz. Kitágult szemekkel figyeltem, s ahogy a falrajzokból, kellemes festékszagból mely a dohánnyal keveredett, s a sok elégedett mosollyal a képekből rájöttem hol is vagyunk. Én ezt ne biztos, hogy akarom. Leérve egy szinte ugyanolyan előtérbe csöppentünk mint fent, ám itt már jóval több ember volt, s a pultok, kis ülőgarnitúrák mögött három ajtó helyezkedett el. Beharaptam ajkaimat, majd a magabiztos Jungkookba karoltam.

-Jungkook, ezt mégis mikor akartad megbeszélni velem? -suttogtam fülébe, bár a kis hangszórókból szóló zene miatt,rendes hangerőben is beszélhettem volna. 

-Azt írtad délután nem félsz a tűktől. Innentől kezdve nincs miről beszélnünk. Nyugi ne félj. -mosolygott, majd kezemre fogott, ujjait belecsúsztatta izzadt tenyerembe, hogy összefűzze tenyereinket biztatásképpen. 

-De Jungkook, engem otthon kibeleznek, ha hazaállítok egy tetoválással. -fordítottam magammal szembe. A hajamért is kaptam rendeset, és ha megtudják, hogy az utóbbi időben tetoválást is csináltatok, -úgy hogy közben szobafogságban vagy-, akkor tényleg búcsúzhatok mindentől. -Komolyan Jungkook, én tényleg nem akarom ezt. -rángattam vissza a lépcső irányába, ám elkapva derekamnál, farmerom övtartóit visszarántott, s erősen húzott ez egyik ajtó felé. 

-Hidd el nekem, kitaláljuk milyen helyre varrassuk és akkor alig lehet észrevenni. -mondta, majd bekopogott a középső ajtón. Miután egy hangos "szabad" ütötte meg fülünket, a fiatalabb lendületesen benyitott, majd engem előre lökve, majdnem lefejelve a küszöböt, egy fekete hajú lány nézett ránk, hatalmas üdvözlő mosollyal sötétlila ajkain. Erősen ki volt sminkelve, még is annyira illet hozzá, hogy egy kritikus szó se jutott eszembe. Bevallom őszintén, aranyos, helyes, már-már dögös lány volt, ahogy csillogó, enyhén hullámos fürtjei rakoncátlanul hulltak arcába, eltakarva ezzel hatalmas fülbevalóit. Akaratlanul is legjobb barátnőm jutott eszembe róla, s azon gondolkodtam, milyen furcsa de kellemes szituáció lenne, ha megismerkednének. 

-Oh hát sziasztok! -mosolygott majd felállt, s közelebb jött hozzánk. -Jungkook egy percet sem késtetek. Remek. -lépett a mögöttem ácsorgó fiúhoz, majd egy testvéries ölelésben részesítette. -Téged még nem ismerlek. A nevem Heize, te pedig.... -kezdte el, de lelassított lehetőséget adva, hogy elmondjam nevem. 

-Taehyung, Kim Taehyung. -hajoltam meg mélyen, egy halvány mosollyal ajkaimon. 

-Ah, a híres neves Taehyung. -vigyorgott, miután kis o betűt formált ajkaiból, s lassan visszasétált a fekete bőrhuzatos fotelhoz, majd leült. -Sokat hallottam rólad. De most, hogy látlak is el kell, hogy mondjam kellemesen csalódtam. -tette keresztbe lábait. 

-Na jó. Magatokra hagylak benneteket. Én meglesem Yoongit. -mondta Kook, s mielőtt elment volna, odahúzott magához, s gyorsan szájon csókolt. -Csak okosan. -húzogatta szemöldökeit pajkosan, s végleg kettesben hagyott a lánnyal. Zavartan pillantgattam körbe, alaposan megvizsgálva a kis szalon helyiséget. Élénk lila falak, sok-sok, vörös led, a lehető legkielégítőbb látványért, apró polcok, rajta színes tubusokkal, s a sarokban, egy kis pódium körülötte magasló tükrökkel, mellette pedig egy hatalmas vízipipa és pár párnácska. Tényleg lekötelezett a látvány és annyira illett az összképbe a tetováló lány, hogy kezdeti szorongásom egyből elillant. ú

-Ne aggódj, nem olyan szörnyű ez. -mosolygott a lány és a kis tűket kezdte el gondosan pakolgatni, a fekete íróasztalon. 

-Nem aggódom, inkább csak izgulok. Jungkook nem említett semmit, csak annyit, hogy este jön értem. -mosolyodtam zavarban, s lábaimat állva keresztbe tettem, úgy kémleltem tovább a helyet. 

-Jungkook már csak ilyen. Na de térjünk a lényegre. -csapta össze tenyereit. -Mivel szolgálhatok neked Kim Taehyung? Van elképzelésed? -kérdezte, s elém állt. 

-Hát tudod- kezdtem zavartan- mondom, hogy csak most tudtam meg, azt sem igazán tudom, hogy működik ez. 

-Akkor tényleg, nem tudsz semmit. -mért végig mindentudóan, mire kitágult szemekkel figyeltem. -Tudod, sokat hallottam rólad, Jungkook, Yoongi és Chanyeol is mesélt rólad, hideget-meleget. Nem igazán adok mások véleményére, nem is nagyon feltételeztem rólad semmit amíg nem álltál előttem hús-vérben. De azt kell, hogy mondjam, nem voltak igazak a rosszak. -kezdte hátraengedni a -leginkább fogorvosi székez hasonlító- tetováló fotelt. -Nem vagy te rossz ember, de azért voltak itt zűr-zavarok, nem de? -sandított rám.

-De. -hajtottam le fejem, kínosan nevetve. Na tessék már az egész ország tudja mekkora egy elbaszott csomag vagyok. 

-Mit szólnál hozzá, ha meglepnélek? -kérdezte, majd elém állt keresztbe font kezekkel. -Úgy értem, hogy megmondod, hova, mekkorában, milyen színekkel, de rám bíznád? -mosolygott biztatóan. -Ne aggódj nem horogkeresztet firkantok a homlokodra. -nevetett, s kezét nyújtotta. Mondanám , hogy sokáig gondolkodtam, de úgy voltam vele, hogy csináljuk, mit veszíthetnék? Semmit. Tudta ezek szerint a történetemet, megbíztam benne. 

-Rendben. -mosolyogtam rá szinte ugyan olyan magabiztossággal, s apró kezébe csúsztattam sajátom, megpecsételve az alkut. 

Kezdeti magabiztossággal léptem oda a fekete huzatos ülő alkalmatossághoz, már nem izgultam annyira, vagyis inkább már azon izgultam, hogy ténylegesen mit kapok ezért ha haza megyek, nem pedig a lány tehetségének kételkedése aggasztott.

-Szóval, azt tudod, hogy Jungkook miért akart neked tetoválást? -kérdezte, megvárta még leülök vele szembe.

-Ötletem sincs, hogy őszinte legyek. Csak annyit, kérdezett, hogy félek-e a tűktől. -mosolyogtam rá kedvesen, mert azért észrevehető volt, hogy leginkább a feszültségemet akarta oldani a kellemes cseverészéssel.

-Rendben. Akkor tényleg az egész rám van bízva. -hajolt előrébb. -Hova szeretnéd?

-Nem tudom. Azt azért Jungkook elmondhatta volna, hogy nekem erről otthon nem tudhatnak. Mit javasolsz? -sandítottam rá miközben levettem kabátomat.

-Mit szolnál a lapockádhoz? Nem feltűnő, gyorsan gyógyul, és ha úgy akarod még a egy trikó is el tudja takarni. Nem tudom mennyire vagy strandon feszítős típus, de ezt lehet mellőzd még. -leült gurulós székébe, majd ide-oda kezdett tekeregni vele, hol egy kis tégelyt töltött meg fekete festékkel, hol pakolászott, hol telefonját kukkolta. 

-Áh, azért nem kell aggódnod. Az nem az én stílusom. -nevettem fel kínosan. 

-Remek. -pöckölte meg a telefon képernyőjét, s felém pillantott. -Ez tökéletes lesz, nagyon megy hozzád, és nem túl nagy. Csak fekete tinta kell hozzá. -vigyorgott továbbra is, majd füle mögé tűrt egy rakoncátlan tincset. -Kérlek vedd le a felsődet és dőlj a háttámlának, próbáld meg kidomborítani a hátad. -mondta, s mint egy szófogadó gyerek csináltam, amit mondott. Felsőmet erősen szorítottam magam elé, majd a húzatnak hasaltam. 

-Nagyon fog fájni? -pillantottam hátra, mikor egy nedves vattapamaccsal közeledett felém, s mikor bőrömhöz érintette azt, a libabőr végigfutott mindenemen. 

-Igen, rettenetes lesz. Belehalsz. -vetettet, de mikor érzékelte, hogy én kevésbé tartom viccesnek, komoly vonalakra igazodott arca. -Nem fáj, csak hosszútávon kellemetlen, annyira azért nem vészes a hátadon. A combodon mondjuk jobban fájna. -vigyorgott perverzen, s szemöldökeit húzogatta. Visszafordultam, s neki is látott a munkának. 

Először egy kis lapocskát éreztem meg hátamon, hideg volt, akárcsak a fertőtlenítő, majd végig dörzsölte azt, s egyből elfogott egy nem túl megnyugtató nosztalgikus érzés. Halsey ugyan ezt csinálta, ugyan ezt mondta, majd letépte a gyanta szalagot, amit nem túl férfiasan reagáltam le. Már épp nyitottam volna ajkaimat, hogy még se, mikor is kellemes borzongás száguldott végig gerincemen. Apró szőrpihémről lehúzódott a hajlékony papír darab, majd a lány síkos gumikesztyűben simított végig a felületen. Felsóhajtottam a jó érzésre, s kicsit lenyugodva fenekemet hátrébb tolva, jobban kiemeltem vállaimat. 

-Fantasztikus. -suttogta a lány, s a kis gépezetet kezébe véve bekapcsolta, mi halk zizegésbe kezdett, s rendesen beleillesztette könyökeit hátamba, hogy megtudjon támaszkodni. -Kezdem. -mondta végszóként és bőrömhöz érintette  a hegyes tárgyat. Kicsit elbíztam magam, először olyan volt, mint akármelyik oltás, de amint erősebben odanyomta felszisszentem. 

-Áh-úh, ez fáj. -nyafogtam fogaimat összeszorítva, s erősen markoltam mellkasomnál szorongatott pólómat. 

-Bocsi, de itt egy darabig nagyon rossz lesz, mert a gerinced felé vékonyodik a bőr, na meg nem vagy úgy kipattintva. -nevetett, s éppen szóltam volna vissza neki, hogy ezzel csorbítja férfiasságom, de újonnan karistolva húzta végig a tűt bőrömön, s még könnyeim is mardosták szemem. 

Háromnegyed óra kínszenvedés után végre elemelte meggyötört, kissé vérző hátamról kezeit, s a gyilkoló gépet is. Komolyan ezzel vallatni lehetne. Nem túl nagyfiúsan, néha bele kellett harapnom saját felsőmbe, de tartottam magam, s a végére megszoktam annyira, hogy beszélgetni tudtam a lánnyal. 

-Ah vérlázító esküszöm. -törölte meg kezeit Heize, s derekát megropogtatva állt fel, egy újabb habos fertőtlenítővel, s egy gézlappal. -Ez kicsit csípni fogja. -mondta, s elkezdi óvatosan dörzsölni a kész felületet, hogy letörölje az alvadt vér, s a maradék festéket. Már meg se kottyant, hang nélkül ültem míg azt nem mondta, hogy megmozdulhatok. -Kész vagy. Csodálatos. 

-Megnézhetem? -kérdeztem hátrapillantva, ám ahogy nyakam húzódott egy cseppet kellemetlen volt a mozdulat. 

-Persze, ott a tükör. Aztán szeretnék egy elégedett vendég, insta-fotót is. -vigyorgott, majd újra telefonjába bújt. Odasétáltam az álló ezüsttömbhöz, majd kicsit ugyan izgulva, de annál inkább kíváncsian pillantottam rá a mintára. Először azt hittem káprázik szemem, s megfordult fejemben, hogy felelőtlenség volt, megbántam, de amint közelebb állva, művészi szemekkel kezdtem el nézni, egyből változott kritikus véleményem. Egy Goi-ponyt. Nagyon szép volt, tényleg kegyetlen festői. A lány nem csak tehetséges volt, de értett az emberek nyelvén. Ennél jobban nem is lehetett volna kifejezni egy tetoválásban. A kicsi halacska kecses kanyarodással, elmosódott foltokkal libbentette hosszú, foltos uszonyait. Több helyen is szét volt szedve pikkelye, ezzel megvillantva a hal csontvázát, ahogy közeledtünk a fejéhez, minden vonal, s forma egyre élesebb és kidolgozottabb lett. Életem legrosszabb döntése lett volna, ha nem jövök el ide Jungkookkal. 

-Na milyen? Tetszik? -kérdezte mellém sétálva, s a tükörből kémlelte hol szememet, hol a rajzot.

-Egyszerűen tökéletes. -motyogtam magam elé, transzba esve a kellemes csalódástól. 

-Gyere, idehívom Jungkookot -lépett el mellőlem. -Mutassuk meg annak az idióta pasidnak is. -mondta, de meg se várva válaszomat, kilépett az ajtón egyedül hagyva. 

Jungkook nem is a pasim. 

Ahoj!

ésszerű magyarázatom van, egész nap nem voltam otthon. nem tudom van -e egyáltalán még fent valaki, hogy elolvassa ezt.... azért reménykedem. Na meg azt is, hogy élveztétek a részt!

-limmineun

Hősnőnk; (egyébként imádom a csajszit)

Na meg az elmaradhatatlan párosunk is ❤❤❤❤
Nagyon alakulnak már!!!!!