⩿Honami Gen⪀

>>06:00<<

Már megint ez a korai kelés...Pedig ha ezentúl Reigennél fogok dolgozni, ráérek hétkor is felkelni. Plusz egy óra alvás azért valami, na!

Bár most végképp nem akarok bemenni...Hiszen több, mint biztos hogy a mai napon rá akarnak majd bírni arra, hogy használjam az erőmet. De nem akarom...Nagyon nem.

Remélem, Reigen meg fogja érteni, bár kétlem, hogy el fogom neki mondani a teljes igazságot.

───────────────────────

⩿Reigen Arataka⪀

Fél nyolckor keltem. Ahogy minden reggelemet, most is egy kávéval és egy cigarettával indítottam, mint az már jól megszokott volt nálam.

Csakhogy a mai napomban ezentúl lesz valami olyan is, ami elég szokatlan. Sőt, az elején még nagyon is furcsa lesz, hogy mostmár két médium áll a rendelkezésemre.

Vajon neki mekkora ereje van? Olyan, mint Mobnak? Vagy gyenge? A mai napon kiderül...Mindenesetre, kíváncsi vagyok a végkifejletre.

Ahogy beértem az irodába, szinte megcsapott annak az illatja, keveredve egy új illattal, mely rózsásnak hatott, mégis passzolt a környezethez.

Na jólvan...Nem tudom, miért gondolok ilyenekre, de azt hiszem jobb lesz, ha leállok ezzel.

-Jó reggelt.-Nyitódik az ajtó, és egy kissé fáradtan mosolygós nő lép be rajta, Gen.

-Yo.-Intek.-Korán jöttél. Készen állsz a mai napra? Meg fogjuk nézni, hogyan bánsz a képességeiddel.-Amint ezt kimondtam, mintha félelem jelent volna meg, a kékes íriszeiben, de próbálta kordában tartani ennek a kimutatását. Felvontam az egyik szemöldökömet.-Valami gond van?

-Öhm...Én nem arra gondoltam, hogy...Médiumként dolgoznék itt.-Na, ez a válasz igencsak meglepett.

De tényleg! Mi van?

Meglepettségemben mindkét szemöldököm az égnek meredt, és kissé elnyíltak az ajkaim is.

-Hogy érted ezt?-Kérdeztem óvatosan. Valami azt súgja, hogy nem szabadna most keménynek lennem vele. Nem, mintha alapból az akartam volna lenni.

-Csupán úgy, hogy nem szeretném a munkámhoz használni az erőmet, Reigen-sama.-Sama, hm? Tetszik, hogy így hív.

Mármint...Mindegy.

-De miért nem? Van ennek valami kiváltó oka, vagy ilyesmi?-Na, most hogy feltettem ezt a kérdést, a levegő szinte megfagyott körülöttünk. Látom rajta, hogy nehezére esik válaszolni, s mivel most úgyis jó kedvemben vagyok...Elmosolyodok.-Na, mindegy! Akkor lehetnél a személyi asszisztensem! Csupán annyit kell tenned, hogy válaszolsz a befutó telefonhívásokra, illetve...

───────────────────────

-Jó munkát végeztél.-Mosolygok rá a tőlem néhány méterre ülőre, aki csak hosszasan pislogva eszi az ennivalóját, alig nézve rám.-De tényleg.

Jó, az elején még elég ügyetlen volt, de hamar belejött a dologba, főleg ahhoz képest, hogy a mai napon volt először személyi asszisztens, az egész életében.

Én is előveszem a saját ebédemet, s már bontanám ki, amikor is -újból- megszólal, a nő asztalán levő mobil. Rögtön rá kapja a tekintetét, és felrerakja az ebédjét, majd felveszi az eszközt.

-Hello, Kísértetek és Hasonlók Konzultációs Iroda, miben segíthetek?

Esküszöm, jól áll neki ez a személyi asszisztens-téma. De komolyan.

Reigen...Min gondolkozol megint?

Alig láthatóan megráztam a fejemet, amit természetesen, s szerencsétlenségemre Mob észrevett, és szóvá is tett.

-Mester, gond van, hogy így csóválja a fejét?

-Nem. Csak elgondolkodtam valamin...

-Van egy munkátok.-Teszi le a telefont Gen, és ránk pillant.-Bár egy másik városban van...

-Nem gond.-Vonok vállat.

-Szóval, egy idős néni szerint a házát megszállták a szellemek, és rögtön titeket kért meg, hogy segítsetek.

-Mennyiért?

-5000¥en.

-Szép.-Mosolyodok el bíztatóan, majd felállok a helyemről.-Hát akkor ideje mennünk. Pontosan, hol is lakik az öreg?