Egy illatos és élettelteli virágmező közepén feküdtem.

Mint városi lány, soha életemben nem éltem át ezt az élményt. Mindig is nagy vágyam volt csak egésznap csak feküdni a fűben, a virágok közt, élvezni a napfényt.

"Luna."

Felültem, majd értetlenül körbenéztem. Mintha Thor hangját hallottam volna, de ő sehol sincs.

"Luna!" Thor hangja ezúttal erélyesebben szólt, aminek következtében kipattantak a szemeim.

A testemen egy olyan érzés szaladt át, mintha trauma alatt lenne. Mintha épp most zuhantam volna le valahonnan és csapódtam volna földbe.

Ez csak álom volt...

"Igen?" fordultam morcosan az oldalamra, hogy szembe legyek az én asgardi istenségemmel.
"Nem tudok aludni."

Lesütöttem a szemeim, majd feszültség levezetésként beszívtam alsó ajkam.

"Nem kérdezed meg miért?" simított végig a felkaromon.
"Nem állt szándékomban..."
"Mert éhes vagyok."
"Most. Oké. Te most komolyan ezért keltettél fel?"
"Én tudod mire éhezem?"
"Thor. Nem érdekel."
"Kínaira... Kínaira éhezem Luna."

A fejemre húztam a takarót, majd nyögtem egyet.

"Utállak!"

"Még mindig utállak."

Thor vigyorogva egy nagy adag chilis csirkét tömött az arcába, majd egy pusziért hajolt. Megállítva őt kezemmel összefogtam az arcát.

"Felejtsd el nagyfiú."

Elengedtem az arcát, de persze Thor nem a szófogadás nagy mestere, így felállt az asztaltól és a hátan mögé szaladt és egy cuppanós, chilis csirkés puszit nyomott az arcomra.