"Akkor... majd be tudsz zárni miután kidíszítetted?" kérdezte aggódó tekintette Chad.

Nem tudom mi aggaszthatta jobban. Az hogy be tudom e zárni a tetováló szalonját, miután teleaggattam karácsonyi díszekkel, vagy az hogy a jegyesének éppen ebben az előző pillanatban indult be a szülése.

"Előfordulhat... De ha itt tökölsz és lemaradsz az unokaöcsém világra hozásáról seggbe rúglak."
"Nem lesz a valódi unokaöcséd ugyanis csak a fogadott húgom vagy."
"Na menj már!" hozzá hajítottam egy műanyag csillogós gömböt mire vigyorogva kisietett a szalonból.

A fejemet rázva lemásztam a létráról és a díszért mentem. Felvettem a földről, majd visszamásztam a létra tetejére és felakasztottam a gömböt ahova azelőtt terveztem rakni, mielőtt hozzávágtam Chadhez.

A hátam mögött az ajtó csengője ismét megszólalt.

"Mi van itt hagytad a kocsi kulcsod?" megfordultam, hogy kinevessem Chadet, de nem ő állt ott.
"Le onnan!"

Remegő térdekkel lemásztam a létráról, majd feltett kezekkel és lehunyt szemmel álltam. A maszkos rabló megragadta a csuklómat, majd egy gyorskötözővel összefogta azt.

"Hol a pénz?"
"A tulaj már elvitte. Mindig el viszi. Engem csak díszíteni küldtek."
"Ne hazudj, kiscsaj"
"Esküszöm." igyekeztem magabiztosnak hangzani, hátha akkor elhiszi.

Inkább hagyom hogy lelőjenek, de nem hagyom hogy elvigyék a pénzét.

"Hallottad? Az mondta esküszik, szóval éppen itt az ideje lelépni..."

A semmiből egy másik hang szólalt fel mire odakaptam a tekintetem.
Az ajtónak egy piros ruhás fazon támaszkodott. A ruha kinézete egy pókra emlékeztetett.

"Már megint te?" kérdezte unottan a rabló. "Öcsi, komolyan. Menj haza. Legutóbb is elpicsáztalak."

A piros ruhás elrugaszkodott a faltól, majd pár lépést közelebb lépett.

"Sajnos túl kitartó vagyok."

A maszkos, engem a földre taszítva, elindult a piros ruhás felé. Rászegezte a fegyverét majd oldalra döntötte a fejét.

"Kár lenne a rucidért... Ez jobban tetszik mint az előző."

A piros ruhás egy fehér anyaggal kilőtte a maszkos kezéből a fegyvert.

"Enélkül is kemény vagy?"

A maszkos nekitámadott. A piros ruhás a jobb és bal horgok elől kitérve hajolgatott, majd mikor a maszkos figyelme megingott, behúzott egyet neki. A maszkos kicsit megbillent, de hamar visszanyerte az egyensúlyát. Ismét neki támadt a piros ruhásnak ezúttal is sikertelenül. A piros ruhás azzal a fehér anyaggal ezúttal a maszkost ragasztotta a falnak.

"Ott egy olló a pulton..." mutattam kezeimmel a pult felé.

A piros ruhás odalépett majd felvette a pultról. Leguggolt elém, majd elvágta a gyorskötözőt.

"Köszönöm."
"Nincs mit." a piros ruhás felhúzott a földről, majd kezet nyújtott. "Pe-Pókember vagyok..."
"Lee."
"Amm. Hívd ki a rendőröket, hogy elvigyék a csávót. Én megyek..."

A piros ruhás még egy pillanatig hezitált, majd kilépett az üzletből.

"Öcskös oda volt ám érted." bár az arcát nem láttam, de biztos voltam benne hogy a maszkos önelégülten vigyorgott.
"Inkább szépen csendbe várd a rendőröket, jó? Köszi."

A pultról felkaptam a hó sprayt, majd elkezdtem befújni vele az ablakok sarkát.