A sok alkohol a szervezetemben teljesen elködösítette az agyamat. Képtelenné váltam racionális döntések meghozására.

Éppen ezért is döntöttem úgy, hogy ma éjjel találkozunk Peterrel, a házunk tetőjén.

Összébb húztam magamon a kockás ingemet és aprókat toporogva kis köröket tettem meg.
Sam bulijában még nem volt ennyire hideg. Honnan tudhattam volna hogy ilyen hideg lesz. Ha tudtam volna jobban felöltözök.

"Szia."

Megfordultam Peter hangjára. Tehetetlenül ácsorgott.

"Miért akartál találkozni?"

A bor, whiskey és tequila hatására azonnal útnak indultak a könnyeim, mire Peter magához húzott.

"Mi történt?" lassan simogatni kezdte a hajamat "Sam buliján történt valami?"

Kicsit eltoltam magamtól Petert és letöröltem a könnyeim az arcomról.

"Peter... Tetszik valaki." Peter arcán mintha egy pillanatra a csalódottság futott volna át. "De... Szerintem én nem tetszem neki..."
"Kérdezd meg tőle..."
"Nem akarok hülyét csinálni magamból..."

Peter beletúrt a hajába, majd rám nézett.

"Ne szórakozz. Minden srác olyan lányok után álmodozik, mint amilyen te is vagy... Vicces, okos, gyönyörű. Senkit nem láttam még úgy élvezni az életet, mint te. Bárki, aki valaha felkelti a figyelmed, a legszerencsésebb a földön. Ugyanis különleges vagy... És tudom, hogy erre te holnap nem fogsz emlékezni, de azért remélem hogy észben tartod a valódi értéked..."
"Peter..."
"Várj. Még nem fejeztem be. És azaz idióta, aki nem veszi a jeleid. Lehet nem is érdemel meg."
"Peter te vagy az az idióta."

Peter ledöbbenve nézett rám.
Pislogás nélkül meredt rám, majd szólásra nyitotta a száját, de vissza is csukta.

Közelebb léptem hozzá, majd lábujjhegyre állva lassan megcsókoltam.

"Visszavonom." tolt el magától Peter. "Az az idióta mindennél jobban akar..."
"Csak egy vakegér."
"Igen."