Gyors léptekkel léptem be a ház ajtaján. Az emberek között átsurranva kerestem a buli házigazdáját.

"Nate!" kiáltottam a srác felé. Szerencsére meghallotta a hangom, majd intett hogy kövessem.

A hátsó kertbe vezetett, ahol egyből megpillantottam Northot.

"Ne haragudj, hogy ilyen későn zavarlak Pete. De te voltál az egyetlen, akivel jóban van... és nincs itt a buliban."
"Pete!" North mosolyogva felállt a hintaágyról és szoros ölelésébe vont.
"Valójában örülök, hogy szóltál Nate..."
"Igen. Peter az a srác akire rá mered bízni az italod."
"Ez megtiszteltetés haver." Nevetett fel Nate, majd megveregette a hátamat. "De ha utólag kiderül, hogy a lányt viszont nem lehet rád bízni megkeresünk Parker."

Bólintottam, mire Nate is biccentett és visszament a buliba.

"Gyere North. Menjünk haza. Hívok taxit."
"Nem! Én sétálni akarok. Olyan szép esténk van."
"Ahogy gondolod." nevettem fel.

A lány megragadta a kezemet majd maga után kezdett húzni.

"Kár hogy nem jöttél te is Peter. Nagyon jó buli volt."
"Elhiszem. De a bulizás nem az én világom."
"Akkor mi a te világod?"

Egy pillantra elhallgattam. Nem mondhattam el neki, hogy az én világom a Pókemberként élt életem. Hogyan is mondhattam volna el neki? Egyrészt kizárt hogy komolyan vett volna, másrészt meg ez titok. Mr. Stark megölt volna ha bárkimás megtudta volna.

"Parker. Tudom hogy nem csak egy könyvmoly vagy. Tudom hogy több vagy ennél... És alig várom hogy megismerjem az igazi Peter Parkert"

North hirtelen megállt, majd leült a járda közepére.

"Elfáradtam."
"Mondtam, hogy hívjunk taxit..."
"Mert te okos vagy..."

North a felhúzta a lábait, körbeölelte őket a kezeivel majd térdére hajtotta a fejét.

"Cigiztem." North felnézett rám. "Nem szereti a tüdőm, ha cigizek."

Közelebb csúsztam hozzá. Karjaink összeértek. A vállamra hajtotta a fejét.

"Peter. Te rendes srác vagy. Randiznál valaha olyan lánnyal, mint én?" A szívem kihagyott egy ütemet. Nem tudtam hirtelen mit mondani. "Mert. Én már régóta gondolkozok rajta. Mármint. Hogy nem magamat hívom el randizni... Hanem téged. De nem akarlak..."

North egy picit elhallgatott. Felemelte a fejét a vállamról, majd mélyen a szemembe nézett.

"Vagyis akarlak. Nagyon is. Elrontani nem akarlak. Belevinni a bulikba. Nem akarom, hogy egy pillanatig is több figyelmet szentelj nekem, mint a tanulmányaidra... Mert okos vagy. Szép jövő vár rád... De úgy érzem ha belépek a képbe... Mindent elronthatok."
"Ez volt eddig a leghosszabb beszélgetésünk." nevettem fel. "A részeg Northnak többet jár a szája, mint a józannak."
"Oh fogd be Parker."

North megfogta az arcom. Hüvelyujjával simogatni kezdte a bőröm, majd lassan közel hajolt.

"A részeg North nagyon meg akar csókolni. De fél hogy elrontja az esélyeit a józan Northnak..."
"Józan Northnak nincs mitől félnie."

Átkaroltam North derekát, majd megcsókoltam. Ajkai puhák voltak és enyhén kókusz izűek. Egy pillanat alatt szinkronba kerültünk. North kezét az arcomról a tarkómra csúsztatta.

"Szédülök." húzódott el hirtelen North.
"Jól vagy?" North haja az arcába lógott, így én a füle mögé tűrtem.
"Azokat a bamba kérdéseidet Parker. Most mondtam hogy szédülök." nevetett fel North.
"Hívok egy taxit. Nincs hányingered? Fogjam a hajad? Vagy szerezzünk vizet? Mondjuk nem tudom hol van bolt a közelben... Ami nyitva is van..."
"Egy taxi tökéletes lesz Peter. Nem haldoklom, csak részeg vagyok."

Gondolatban homlokon vágtam magam. Állandóan beégetem magam... Egyszer megtanulhatnám befogni...