ᴍᴀ́ʀᴄɪᴜs

A tavasz. Olyan gyönyörű évszak, a nyár mellett a kedvencem. Végig sétálni a virágzó fák alatt, a kellemes időjárásban, annyira inspiráló és megnyugtató. Amire nekem az elmúlt három hónap után nagy szükségem volt.

Johnny tartotta a szavát, és gondoskodott az áthelyezésemről. Most egy kedves nő, Juliette a főnököm. Közvetlen és barátságos, hamar megtaláltuk a közös hangot. Félre ne értsetek, eleinte pokolian rossz volt minden nap arra ébredni, hogy nem láthatom Johnt. Ami azt illeti, jobban megviselt mint hittem volna. Az utolsó találkozásunkat követően teljesen megszakadt a kapcsolat köztünk, nem hallottam felőle semmit. Egyedül az ügyről olvastam az újságban, miszerint megnyerte. Büszke voltam rá és magamra is, hisz rengeteg munkánk volt benne.

A lányoknak feltűnt, hogy kevésbé vagyok lelkes, órákon sem figyelek akkora intenzivitással, a karácsonyi és szilveszteri összejöveteleken is búskomoran jelentem meg, hamar rájöttek, hogy Johnny az oka. Nem láttam értelmét a titkolózásnak, ezért kendőzetlenül kitártam előttük mindent, nagy nehezen még be is ismertem, hogy elkezdtem beleszeretni.
Heather a spirituális eszméivel próbált jobb kedvre deríteni, Scarlett pedig hozta a szokásos formáját, nem telt el úgy nap, hogy nem nevettetett meg az idétlenségeivel.

Néha, amikor nagyon magam alatt voltam, elgondolkodtam rajta, hogy vajon Johnny mit érezhet. Csak én voltam naiv, vagy tényleg ott volt az a bizonyos szikra köztünk az első perctől fogva? Amikor hajókáztunk, pár percig csak néztünk egymás szemébe, némán, csodálva a másikat. Bárcsak tudnám, hogy akkor mi játszódott le a fejében...

A csapat ismét sok időt töltött együtt, volt hogy egész hétvégéket átbuliztunk. Közben kiderült, hogy a lány, akit anyáék házában láttam Frank hivatalos barátnője. Nagyon meglepődtem, amikor az egyik családi ebéd során bemutatta, gondolhatjátok szegény mennyire zavarban volt. A megismerkedésünk után Frank sokszor meghívta magával a közös programjainkra. Senkit sem zavart, mert nagyon édes lány, én azonban még mindig nem fogtam fel, hogy az öcsém milyen komoly ember lett. Igaz, hogy csak egy év van köztünk, de mindig azt hittem, hogy későn érő típus lesz. Mindenestre örülök, hogy nem így lett.

Közeledve a tanév végéhez megkezdődődött a vizsgák időszaka. Minden évben sikerült rástresszeljek, aztán kimagasló eredménnyel zárnom az évet, ez most sem történt másképp. Az első vizsgán már túl vagyunk, ezt pedig illően meg is ünnepeljük ma este. A fiúk valami szórakozóhelyre akartak menni, de a lányokkal inkább egy belvárosi bárba terveztünk kikapcsolódni. Szerintem nem kérdéses, hogy kinek a kívánsága teljesül.

A szokásos módon készültünk, hűvös estét jósoltak, ezért az időnek megfelelően öltöztünk. Scarlett fekete szűk felsőt és ballonkabátot húzott, sötét szürke farmerrel. Heather szakadt, bő farmert, bőrdzsekit, alá pedig egy mintás felsőt. Én egy világos kék farmert, hasonló árnyalatú farmer kabátot, ami egy fekete crop toppot rejt.

Mindnyájan inni készültünk, ezért taxival érkeztünk meg a bárhoz. Péntekhez képest nem tolongtak bent az emberek, ami mondjuk nem volt akkora gond, könnyedén találtunk asztalt, közel a bárpulthoz. Nagyon tetszett a neon hatás, amit a felhelyezett lámpák adtak, sokkal hangulatosabbá varázsolta az egész helyet.
Eleinte kevert koktélokkal indítottunk, aztán megjelentek a rövidek is. Egyre több vendég is lett az idő múlásával, a zenét is feljebb hangosították. A fiúk sem bánták meg, hogy inkább ide jöttünk, főleg hogy az egész helynek klub feelingje volt.

Éjfél tájékán a többiek táncolni akartak, mi Harley-val inkább kihagytuk és kimentünk cigizni. Egy bizonyos mennyiség után már nem számoltam az italokat, de egyértelműen megadták a hatást, így gátlástalanul kiöntöttem a szívem.

— Voltál már úgy, hogy álmaid szerelme egy karnyújtásra volt tőled, de mégis totál elérhetetlenné vált? — tettem fel a kérdést, bár nem számítottam rá, hogy választ is kapok.

— Igen. Vagyok. — mondta.

— Ki az?! — csattantam ki.

Harley csak nevetve a fejét rázta.

— Mond már! — nyaggattam tovább.

— Maya, sokat ittál.

— Na ne mond, és még mennyit fogok!

— Szívd el és menjünk be.

— Nem, ameddig nem válaszolsz.

— Egy lány.

— Eddig is tudtam, hogy heteró vagy... — forgattam a szemeim.

— Vicces vagy, amikor be vagy rúgva. — ismét nevetni kezdett.

Elkapott a hév és a szájára tapasztottam az ujjam, a hirtelen mozdulat azonban az egész testemet megindította, így teljesen Harley-hoz nyomódtam. Hogy egyensúlyban tartson, gyorsan a derekam köre kapta a kezét. Lefagytam, mivel nem állt szándékomban ilyen helyzetbe kerülni, azonban az ittas formámnak mégis sikerült bajba sodornia. Harley végig az ajkaimon tartotta a tekintetét, pár másodperc beletelt mire felfogtam, hogy mi történik, ekkor gyorsan elhúzódtam tőle.

— Tényleg sokat ittam. — kínosan felnevettem, erre ő is.

— Menjünk be. — biccentett az ajtó felé.

Maya?

Hallatszott a nevem a hátam a mögül. Az a mély hang, bárhonnan felismerném. Lassan megfordultam, ő pedig ott állt előttem pár lépésnyire. A megszokott öltöny helyett bőrkabát és farmer volt rajta, de ez a stílus is baromira jól állt neki. Az arca borostás, a haja pedig rövidebb, nem zselézte hátra.
Képtelen voltam levenni róla a szemem, a szívem úgy vert, azt hittem rögvest elájulok.

— Egy pillanat és jövök. — fordultam Harley felé. Bólintott egyet és bement.

Ahogy ismét Johnny felé fordultam, pont végig mért. Nem mintha zavart volna, csak cseppet sem könnyítette meg a dolgom.

— Jól nézel ki. Ritkán láttalak farmerben.

— Ahogy látom te sem csak öltönyt hordasz.

— Nem, tényleg nem — mondta zavarodottan, közben a tarkóját vakargatta — Milyen ez a hely? — kérdezte a bár felé biccentve.

— Egész jó. De megnézhetnéd te magad is.

Oké, bátor húzás.

— Ami azt illeti hosszú napom volt és—

— Persze, megértem. — szakítottam félbe — Nem is tartalak fel. Jó volt látni.

Meg sem vártam, hogy bármit mondjon berohantam a bárba, ott pedig a mosdóba. Nem gondoltam volna, hogy jó pár hónap elteltével is ekkora hatással lesz rám. Elképzelhető, hogy az alkohol is közre játszott, de annyira rossz volt előtte állni szavakat keresve. Ha tovább csevegünk valószínűleg elsírtam volna magam, szintén csak az alkohol miatt, és az hihetetlenül megalázó lett volna.

Muszáj volt összeszedjem magam és úgy tenni, mint három hónapja. Úgy mintha mi sem történt volna.