S U T T O N

Mire újra felébredtem Preston is aludt.Elmosolyodtam és oda léptem megcsókolni.A homloka forró volt.Azonnal kimentem és egy nővért hívtam.Nem engedtek vissza Prestonhoz.
Kint vártam és nem tértem magamhoz.
-Te meg?-pillantottam meg Austint.
-Valami baja van!-sírtam fel.-Elaludtunk mindketten!Nem volt akkor még semmi.
-Semmi baj!Nem lehet komoly.-tette a vállamra a kezét.Bólogatni kezdtem.Az orvos percek múlva kijött.
-Stabilizáltuk.Egy kis láz.Semmi baj nem lesz.Jók az élet jelei.A bordáját rögzítettük.Kapott egy kis altatót.Most pihennie kell.Semmilyen stressz vagy egyéb nem érheti.Még napokat kell itt töltenie.-bólogatni kezdtem.-Szerintem hagyják most pihenni.
-Rendben.-suttogtam.Az orvos elment.-Basszus elfelejtettem beszólni a munkahelyemre.Azonnal hívni kezdtem a főnököm.
-Miss.Bell maga hol volt?
-Baleset történt.A barátom megsérült.Kórházban vagyok tegnap óta.
-Oh!Nagyon sajnálom.
-Nem tudom még mikor leszek képes bemenni.
-Semmi baj.Értesíts majd.
-Rendben.Köszönöm.-tettem le.
-Sutton menj haza addig.Nem tudsz most bemenni hozzá.-sóhajtottam.
-De nem hagyhatom itt.
-Csak aludj még egy keveset.Azután felválltjuk egymást.Rendben?-megráztam a fejem.-Tudod,hogy olyan makacs vagy mint Preston?Nem csodálom,hogy ti jól megértitek egymást.-nevetett fel.
-Csak,hogy Prestonra hallgatok.-vigyorogtam és leültem a székbe a pokrócommal.
-Akkor én addig elmegyek pihenni.Oké?Ha bármi van hívj fel.-bólogatni kezdtem.
Austin elment én meg a szoba mellett maradtam.Annyi mindent elintézett,hogy ráfér a pihenés.Egy darabig csak ültem de aztán újra elfogott az álmom.Mikor felébredtem már reggel volt.Már lassan magam sem tudom mióta vagyok itt.
Éhen halok nem is ettem azóta.
-Sutton!-oldalra fordítottam a fejem.Austin volt az.-Hoztam reggelit.
-Oh köszi.Pont arra gondoltam,hogy lemegyek venni.
-Itt van kölyök egyél.
-Köszi.-húztam fel a lábaimat.
-Akkor minden rendben végre?-érdeklődött miközben én enni kezdtem.-Mármint köztetek.
-Oh persze!-néztem rá.
-Nagyon szeret téged.Mikor kiderült az...akkor is.Nagyon sokat hallgattam a hisztijét.-elmosolyodtam.
-Én is nagyon szeretem őt.
-Remélem tudod,hogy nem fogja hagyni,hogy annak az ügynökségnek dolgozz.Azt akarja,hogy vele dolgozz.-elvigyorodtam.
-Akkor vele fogok.-mosolyodtam el.
Órák teltek el ücsörgéssel.Annyira aggódtam,hogy már a gondolataim is megrémítettek.Az orvos dél fele bement aztán fél óra múlva kijött.
-Mr.Blare sokkal jobban van.
-Oh hála az égnek!Bemehetek?
-Igen.-motyogta majd elment.Sietősen bementem.Preston ébren volt és ült.Azonnal rám nézett és elmosolyodott.
-Annyira aggódtam érted.-rohantam oda és óvatosan átöleltem.
-Itt vagyok picim.Az orvos azt mondta,ha holnap sokkal jobban leszek akkor haza engednek lassan.-bólogatni kezdtem és adtam egy csókot a szájára.Csak akkor esett le,hogy haza.
-Haza?Haza New yorba?-suttogtam.
-Nem megyek oda nélküled.Sokkal inkább ide haza.-kuncogott fel.
-Lakhatsz nálam!Elég kicsi de...De minden van ami kell.-bólogattam.Elmosolyodott és azonnal megcsókolt.
-Nagyon szeretlek.
-Én is téged Preston.
-Veled lakom.De vennem kell egy házat.Magunknak.-motyogta.Elmosolyodtam.
-Hogy veled lakjak?
-Mhm.Velem örökké kisbabám.-elmosolyodtam és még közelebb bújtam hozzá.Egy darabig úgy maradtam majd átölzözni készültem.
Preston persze nézte ahogy vetkőzöm.
-Remélem nem most fog bejönni valaki.-nevettem fel.
-Annak baja lesz,mert elkapom.-kuncogott.
-Felvehetem a pólódat?
-Mhm.-mosolygott es figyelte ahogy belebújok az egyik pólójába majd azt is végig nézte ahogy átveszem a bugyim.Egy kényelmes melegítőt kaptam magamra és oda mentem Prestonhoz.Az ágy szélére ültem és néztem a csillogó szemeibe.
-Mi az elnököm?
-Gyönyörű vagy.-húzta le az arcom és magához ölelt.Elmosolyodtam és a hátát kezdtem simogatni.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek.-súgta a fülembe.
Napok teltek el.El sem hagytam a kórházat.Végig Prestonanl voltam.Összesen nyolc napot voltunk bent.De annyira felgyógyult,hogy haza engedjék.Austin volt aki segített Prestonnak házat találni.Nem lenne igazán jó egy társasházba vinni az elnököt amire én magam is rájöttem.Boldog voltam mikor haza vihettük.Támogattam a lépteit mert egy kicsit még gyenge volt de ezt ő nagyon jól akarta leplezni.
-Tetszik Miss.Bell?-ölelte át a derekam.
-Nagyon szép Mr.Blare.
-Itt fogsz velem élni Miss.Bell.
-Jó gyorsan össze költözünk.
-Több időt nem akarok elvesztegetni.-nézett rám.Elmosolyodtam.
-Én sem szerelmem.Csak vicceltem.
-Tudom.-kacsintott és magához ölelt.
-Az embereid is folyton itt lesznek?
-Nem.Ne is aggódj.Olyanok lesznek,mint a szellemek.Jó?-bólogatni kezdtem.
-Okés.
-Mindent biztosítottak.Minden rendben van és százszázalékig biztonságos.
-Rendben.-bólogatott Preston.
-Suttonnal mi pihenni megyünk.
-Rendben.Ha kell valami szólj.
-Kösz Austin!-a férfi bólintott és távozott.Prestonnak segítettem felemenni a szobába.
-Vetkőzz le gyere.-ültettem az ágyra és elkezdtem leöltöztetni.
-Én is nagyon szeretnélek levetkőztetni.
-Sor kerül arra is.
-Annyira örülök,hogy csak zúzódott a lábam.Azt hittem.eltört.-motyogta.
-Semmi baj szerelmem.-vettem le az inget róla.A testén még látszottak a foltok.
-Sutton most úgy érzem magam,mint egy öreg....
-Preston nem vagy öreg csak megsérültél.-nevettem fel és csókot adtam a szájára.
-Így maradok.-utalt arra,hogy nem kér más ruhát.
-Jojo.-elfeküdt az ágyba én meg betakargattam.
-Anyuci.-kacsintott.
-Haha.
-Na vetkőzz le és nyomd ide a fincsi tested kislány.
-Előbb még anyuci voltam most meg kislány.
-Na ne kéresse magát Miss.Bell.
-De nem látnak az embereid ugye?
-Dehogyis.-nevetett fel.-Nincs hatodik érzékük.-bólogatni kezdtem és jó gyorsan megszabadulni a ruháimtól.A testem lángolt Preston bőrétől.Szorosan hozzá bújtam és egy csókot nyomtam a szájára.
-Nem fáj sehol?
-Nem édes.Istenem olyan jó puha vagy.-kezdte simogatni a testem.-Isteni finom.-fordult felém.-Annyira kívánlak.-súgta a számra.Elmosolyodtam és megsimogattam a derekát.
-Én is téged.
-Ha akarod...akkor....de csak,ha nem érzed tolakodónak.-megráztam a fejem.-Csak,hogy vitelezzük ki.
-Mármint?
-Csak mert...-nevetett fel.-Még megvan repedve picit a bordám.
-Se fent se lent.Preston neked nemis lehetne mozogni úgy.-nevettem fel.Azt a csalódott fejet amit vágott le kellett volna fotózni.Mint egy édes kis kutya.
-Igen....igaz.
-Segítek rajtad máshogy.-kezdtem a nyakát csókolgatni.
-Ilyen cuki vagy?
-Ohh édesem meglátod milyen cuki leszek.-csókoltam meg.

Szép estét mindenkinek!Ha tetszett mindenképpen jelezd!
Boldog új évet mindenkinek előre is!🥰❤❤❤