S U T T O N

-Elég szegény családban nevelkedtem.Most sem úszok a pénzben.Igazából nagyon szarul kerestem az étteremben.-a meztelen hátam simogatta miközben bólogatott.-Nem akartam...szégyelltem magam...mert én...
-Sss,nincs miért.Dolgos lány vagy.Egy nagyszerű fiatal nő.Akinek álmai vannak és tervei.Csodás vagy.-nyomott csókot a számra.Simogattam a hátát és szorosan öleltem.
-Csak azért mondod,mert érzéseket táplálasz irántam.Hidd el...más nem gondolja így.
-Őket le kell szarni.Különben elvetted az eszem te kis buta.-kezdte csókolgatmi a nyakam.-Minden percben rád gondolok.Semmire sem figyelek oda.A munkámra se.
-Preston...a munkádra oda kell figyelned.Az fontos.
-Nálad nem fontosabb.-Kerekedett felém és lenézett rám.-Jól áll az ingem hercegnő.-elmosolyodtam és izmos karjára simítottam a kezem.-Na mi az?
-Mesélj a gyerekkorodról.-suttogtam.
-Hm...-feküdt a hátára.Elmosolyodtam és az oldalamra feküdtem.
-Kaotikus volt.Az anyám összeállt egy másik pasival.Egy jó emberrel.Lett egy mostoha öcsém.-Mi?Az a rohadék White.-Ambrose.Ő egy kicsit...mindig furcsa gyerek volt.Nagyon kicsi volt még és az anyja meghalt.Szóval akkor nyolc évesen kötelességemnek éreztem őt a szárnyaim alá venni.Szóval ezt tettem.Megtanítottam biciklizni.Úszni.Ilyesmi.Jó testvérek voltunk mindig.Aztán jött a pubertás és ő egy picit megváltozott.Az anyámmal tartom a kapcsolatot.Az igazi apámmal is.Tudod sok ember életébe máshogy van ez az egész.Az apuka az aki lelép és egy rohadék.Az én világomban az apuka a jó aki maradni akart.De elüldözték.Szóval ja.Az apám büszke rám.A javamat akarja.Mikor beléptem a politikai életbe akkor...mindenki nekem ugrott.-magyarázta.Közelebb bújtam hozzá.-Fiatal és szeszélyes voltam.Talán ezért te voltál a tökéletes jelölt Sutt.-pillantott rám.-Pont olyan heves vagy,mint én.Nagyon tetszettél az első perctől kezdve.Más vagy.Világ megváltó.-simított végig a hajamon.-Mikor szenátor lettem.Akkor kezdődtek ezek a nép háborgások.Azt gondolták,hogy a külső adottságaim miatt szavaznak rám.Pedig nem.Egyszerű oka volt.Én segíteni akarok az embereken.Annyi kórházat akartak leépíteni,hogy az borzalom.Én saját pénzből adakoztam ezeknek a kórházaknak.Az iskolákkal is így voltunk.Nem tudom miért látnak még mindig rossznak.Azt hiszik,hogy ezt bunkóságból teszem?
-Nem.-súgtam.Egy talpig jó emberrel fekszem az ágyban.Egy talpig férfival akit az öccse tönkre akar tenni.Most mégis mit tegyek?Nem mondhatom el neki.Engem is megutálna.Egy dolog van amit nem akarok,hogy megutáljon.Rám pillantott.
-Mi az?
-Semmi.-kezdtem enyhén borostás arcát simogatni.A barna haja a szemébe lógott.Annyira mámorító.
-Milyen érzés húsz évesnek lenni?
-Kell egy csípő protézis.-nevettem fel mire ő is.
-Dehogy kell.-kezdte a csípőmet masszírozni.Elmosolyodtam és a csillogó szemeibe néztem.Az egyik lábamat átvetettem a derekán és közelebb bújtam hozzá.A fenekemre simította mindkét kezét és csókot nyomott az orromra.-Álmos vagy?
-Uhum.
-Aludjunk.Elég késő van.
-Nagyon késő van Preston.-nevettem fel és a nyakhajlatába temettem az arcom.Ő is így cselekedett.Megnyugtatott a közelsége,olyannyira,hogy elaludtam egy másodperc alatt.
-Sutton.-a fülembe suttogóg illető Preston.De miért ébreszt fel?-Édesem na...kelj fel egy picit.Utána alhatsz.-kinyitottam a szemem és ránéztem.Éppen a gatyáját gombolta be.
-Mi az?
-Dél van és nekem rohannom kell.
-Dél van?Preston!Elkéstem az egyetemről.-ugrottam ki az ágyból.Neki estem kemény testének de megtartott.
-Na nyugi.Csak az ingem kell.-magamra néztem.
-De olyan kellemesen bemelegítettem.
-Hmm...akkor még tökéletesebb.Na add ide kislány.
-Várj.Fordulj el.-felnevetett és megfordult.Gyorsan kibújtam belőle és felvettem egy pólót.Csak együtt aludtunk nem történt semmi.-Tessék.-adtam a kezébe.Megfordult és felvette az inget majd elkezdte begombolni.
-Segíthetsz,ha akarsz látom az arcod.-nevetett fel.Elmosolyodtam és a nyakába akaszkodtam.-Na mi az?-pillantott rám.
-Bírlak kedves politikus.
-Oh már értem.Szóval mostantól kedves politikus vagyok?
-Uhum.-nevettem fel.Nagy mosolyától a szívem gyorsabban kalapált.Megcsókolta a szám amit azonnal elmélyítettem.
-Mmm...édes...rohannom kell.Tényleg.-nyomott apró puszikat ajkaimra.
-Nem akarom.
-Én sem.Muszáj.Hatra legyél az irodámba.-bólogatni kezdtem.Nyomtam egy csókot a szájára és segítettem az ing begombolásában.Kikísértem őt és néztem ahogy elmegy.Preston illata volt a párnának és a takarónak is.Meg nekem is.Imádom az illatát.Imádom őt.Imádom mindenét.Te bolond vagy.Kussolj!Az egyetemre kötelezően bementem.A késést már Preston megoldotta nekem.Mindent megold nekem.Ami egyben jó és fura érzés.Este hatkor már sietősen léptem be az epületbe.Persze előtte átöltöztem.Nem mintha leakarnám nyűgözni.
Az ajtó félig nyitva volt.Veszekedés ütötte meg a fülem.
-Ambrose!Mi bajod van neked?Teljesen bevagy feszülve.
-Semmi Preston!
-Öcsém a sikeremre éhezel??Mi bajod van neked?
-Én?Minek?
-Mert tudod,hogy elnök leszek.-morogta Preston.
-Ne bízd el magad.
-Most menj dolgom van.-motyogta Preston.
-Nem tán nő van az ügyben?
-Igen.Nő van az ügyben.-hirtelen beléptem.Nem akartam,hogy tovább beszéljen White neki.-Jó estét Miss.Bell.-nézett rám Preston.
-Mr.Blare.Mi a dolgom ma?-érdeklődtem.Nem néztem Mr.Whitera.
-Ülj le,mindjárt megbeszéljük.-bólintottam.Leültem az asztal elé és elővettem a füzetem.
-Akkor nem zavarok.Szia Preston.
-Ambrose.-Preston kikísérte és az ajtót bezárta.Kulcsra.Magam elé meredtem.Itt volt az ember aki tönkre akarja tenni őt.Veled akarja tönkre tenni.Te pedig még mindig itt ülsz.
Hamar megéreztem Preston kezét a vállamon.-Min tanakodsz?
-Semmin.-néztem fel rá.
-Olyan szép vagy.-nyomott puszit a homlokomra.Elmosolyodtam.
-Mit fogunk csinálni?
-Menjünk vacsorázni és...legyünk kettesben.
-Vacsorázzunk itt és legyünk kettesben.-Mosolyogtam.Bólintott.
-Rendeljek pizzát?-simított végig a nyakamon.Bólogatni kezdtem.-Elvitte a cica a nyelved?-megráztam a fejemet.Talán az vitte el aki felbérelt engem ellened.De már nem mondhatok semmit.Mit mondhatnék?Azt,hogy Preston én igazából azért vagyok itt,hogy elcsábítsalak?Hogy miattam nehezebben menjen a munkád?Vajon mi pontosan a célja Mr.Whitenak.Mert szerintem nem ennyi.Valami van a háttérben amiről én sem tudok.
-Nem Preston.
-Sutton na...-csak megráztam a fejemet.Felálltam és átöleltem a szenátort.Szorosan tartott magához.-Mi a baj?Kérlek ne gondolj semmi olyanra.Ne érezd magad kevesebbnek.Csak légy önmagad.Csak ez kell nekem.-bólogatni kezdtem.
-Nagyon sajnálom.-súgtam.
-Mit?
-Csak nagyon sajnálom.-szorítottam erősebben.Ugyan azt nem mondhatom el,hogy mit...csak borzalmasan sajnálom.Ez a férfi nem ezt érdemli.Én meg egy buta kislányként olyan játszmába mentem bele amibe nem kellett volna.

Mindig jó,ha dupla rész van!
Remélem ez a rész is tetszett ha igen mindenképpen jelezd.Jó hétvégét mindenkinek!💓💘💓💘💓💝