EUNJOO

- Minek örülsz annyira? - mordult fel Mika és fejbe dobott egy lila párnával, mint mindig, ha nem voltam elég kézséges válaszolni vagy nem figyeltem rá eléggé.

- Jimin és én... - drámai, mély levegőt vettem. - Kibékültünk! Még mindig nem tudom pontosan mi, de valami nem stimmel a sztorijával. Meg amúgy is, ha stimmelne... Mindenkinek jár egy második esély, nem? Mármint, amikor beteg voltam és eltűntem, ő pedig a karrierjét...

- Várj - szakított félbe japán baratnőm és a fejét ingatva hümmögött. - Ez mind szép és jó, de belegondoltál egy kicsit is Jung Hoseok mit érez? Amíg te a mennyekben repkedsz fehér galambocskakkal és kicsi, pucér fenekű Cupidókkal, addig ő neki majd meghasad a szíve.

Ezzel belém fojtotta a szót. Legbelül tudtam, hogy igaza van, de nem voltam képes szembenézni a valósággal, ezért inkább úgy tettem mintha Hoseok...mintha ez neki is örömet okozott volna. De mégis, be kellett ismernem, hogy egy másik ember erzéseinek árán vagyok most boldog. Hogy ha ő nem lenne, Jimin és én soha nem beszélünk egymassal.
Hogy Hoseok nem ezt erdemelte.
És én szerettem őt. Igazán, tiszta szívből szerettem, de csupán mint a legjobb barátomat vagy testvéremet. Akármit is tett, Jimin soha nem tudta kitörölni a helyét a szívemből, ahol olyan kényelmesen elhelyezkedett.

- É-én most gyakorlok egy kicsit - hebegtem, hogy Mika elől meneküljek, talán kicsit magam elől is. - Két nap és debüt, igaz?

- Igaz - rántotta meg a vállát Mika. - Bar Eunjoo, inkább aludnod...

Mielőtt befejezte volna felé intettem a protein shakkel, és mint az őrült, szabad terem után kutattam. Szinte mindegyik tele volt egy kivételével, lecsaptam a kilincsre, de pont abban a pillanatban egy másik kéz is megérintette az enyémet, majd elrántotta.

- Nyugodtan, hisz te voltál itt előbb - mondta az illető. Azonnal felismertem a hangját. Hoseok volt az. Mindig a legjobb pillanatban. Barna szemeivel kérdően nézett rám. - Eunjoo? Mi lelt ilyenkor? Nem Jiminnel vagy?

- Voltam - motyogtam, de közben a torkomban zakatolt a szívem a bűntudattól amit miatta éreztem. Nem akartam vele Jiminről beszélgetni.

- Kibékültetek?

- Igen, Neked köszönhetően - hajoltam meg. Hoseok megragadta a vállamat és egy kicsit megszorította.

- Nézz rám - a fejemet ráztam, nem akartam az arcát látni. - Eunjoo, nézz rám - ezúttal egy kicsit parancsolóbban hangzott és a szorítása is erősebb lett. Óvatosan a barna szemeibe fúrtam a tekintetem. - Eunjoo. Én rendben vagyok. Elengedtelek. Amikor elárultam Jiminnek, hogy hol vagy, én elengedtelek. Boldog leszek, nem kell sajnálnod. Nemcsak miattad tettem, hanem magam miatt is. Talán azt hitted örökké várni fogok arra, hogy mikor untok egymásra Jiminnel, amikor még a vak is látja, hogy összetartoztok?

- Én...én... - hebegtem szerencsétlenül, de még a megfelelő szavak se jöttek ki a számon. Hoseok szeme annyira őszintén csillogott és egyben határozottan, hogy fogalmam se volt mit válaszolhatnék. Köszönetet akartam mondani, sok sikert kívánni, elmondani, hogy én mindenben támogatom, akkor is ha senki más nem, de képtelen voltam rá.

Hobi elmosolyodott és magához ölelt, majd egészen halkan a fülembe énekelt.

- I could see the sunshine, shine, shine / 'Cause I'm just fine, just fine - egy picit nevetett. - Tudod melyik dal ez, igaz? I'm fine. Minden rendben Eunjoo.

- Köszönöm Hoseok. Köszönöm. A legjobb barátom vagy és a legcsodásabb ember akivel valaha is összehozott a sors - engedtem el a fiút és a ruhám ujjával töröltem meg a szememet.

- Remek, klassz lány vagy - a fiú megcsipkedte az arcomat. - Oh, két nap és debüt, vagy tévedek? Tudod mit, nagylelkű sunbae vagyok használd a termet.

- Ezer hála, cserébe meghívlak egy dugi pohár sojura ha túlélem a debütáló show-t.

- Túléled - legyintett Hobi. - Mi is túléltük, pedig volt ott ruhaszakadás, rossz lépések, sőt Namjoon kihagyott három sort. Klasszak lesztek. Jóéjt, Eunjoo - a fiú megborzolta a hajam, a kezembe nyomott egy törölközőt, majd hátat fordítva nekem, fütyörészve elindult a kijárat felé.

Olyan volt mintha egy szikla esett volna le a szívemről. Ahogy bemelegítettem azon gondolkodtam, Hoseok képes lenne így hazudni...de ekkor eszembe jutott a szeme, őszinte volt és egyenes, kizárt volt, hogy nem mondott igazat. Ő tényleg elengedett engem, annyi idő után. Vajon mennyire volt nehéz neki? Elmondani Jiminnek, hogy hol vagyok?

Annyira elvesztem a gondolataimban, hogy nem is vettem észre, hogy csatlakozott hozzám még egy személy.

Egy igazán nem kívánt személy.

Jaeul.

Hajnali kettő volt, de a lány tökéletes sminkben volt, egy teljes pink szettben, a haját szabadon hagyta, ezúttal szőkére volt festve és valószínűleg hajhosszabbításon is átesett, mert feltűnően dobálta azt, amikor rápillantottam.

- Mit akarsz? - kérdeztem gyanakodva.

- Áh én semmit... - a lány az ujja köré tekerte a haját és a csípőjét riszálva közelebb lépdelt. - Gondoltam gyakorolhatnánk együtt, két nap és...debüt. Bár...

- Bár? - ismételtem meg. Jaeul felhorkantott, majd fintorogva végigmért. - Nem igazán értem, hogy egy kövér lány, hogy mehet színpadra. Van rajtad némi súlyfelesleg. A némi alatt azt értem, hogy kezdesz egy disznóra hasonlítani. Egymás közt szólva.

- Tessék? - döbbentem meg. Nemrég mértek és azt mondták a combomon van egy pici felesleg, de a folyamatos mozgással izommá válik, úgyhogy még jót is tesz, ha nem kezdek el diétázni, hanem inkább többet edzek.

- Jah, nézz rám. 42 kiló vagyok cica, még mindig nem értem egy disznó, hogy lehet leader. Gondolom, majd rájönnek, hogy nagyon nem passzolsz ide. Ha adhatok egy tippet, van egy klassz diéta, elég ismert a barátod is csinálta. Jaj, ezt a pofát, tudom, hogy ismét együtt vagy vele, tapsolnék, de nincs kedvem hozzá. Mindenesetre gratula, megint beástad magad az ágyába, jó kis protekció. Szóval a diéta, napi egy párolt csirke, úgy három hónapig. És persze a mozgás...konditerem, próbák. Ez a minimum édes.

Döbbenten meredtem rá, így is alig ettem, hetente négyszer konditerembe jártam és minden estémet a próbateremben töltöttem. De a tükörbe nézve elbizonytalanodtam. Jaeul tényleg tökéletes volt, vékonyabb lábai voltak, tónusos karja, tökéletesen lapos hasa - pont amiért a netizenek bolondulnak. Én valóban egy disznó voltam hozzá képest.

- Tudod mit, azt hiszem felfogtad - Jaeul megpöccintette a homlokomat. - Légyszi ne hozz ránk akkora szégyent két nap múlva. Na pá, csak ennyit akartam.

A földre roskadtam és a tükörképemre meredtem. Az arcom kerek volt. Aranyos? Inkább dagadt. Megtudtam fogni minden húst magamon, Jaeul igazat mondott, undorító vagyok. Mi lesz ha miattam nem fogják követni a csapatot? Vagy egyszerűen tényleg csak leváltanak?

Aznap döntöttem el, talán életem legrosszabb ötlete volt, de mégis.

Diétázni fogok, akkor is ha az életembe kerül.

EUNJOO

A két nap úgy telt el, mintha meg se történt volna. Átvettük a koreográfiát, legalább százszor, Jimin és Jungkook néha bejöttek meglesni minket és a hüvelykujjukat mutogatták, hogy egyenlőre minden tökéletes. Egyedül az nyugtatott meg egy kicsit, hogy Jin volt az egyik MC szombaton, a debüt szám előtt, így legalább egyetlen ismerős arcot látni fogok.

Este, már csak fél óra választott el minket a fellépéstől, mindannyian a sminkes székben ültünk, már vagy egy egész kiló vakolat volt rajtam, de még mindig az arccsontomat festegették, hogy jobban kiálljon, egyre több rúzst raktak fel, majd töröltek le, míg végül a bordó-piros kombónál maradtak.

Egy fekete egyberészes ruha volt a fellépő kosztümünk, persze mindenkié egy kicsit máshogy tervezve. Az én jobb combomon egy öv feszült amivel azt próbálták jelezni, hogy én lennék a leader. Persze Mika volt a legszebb. Tökéletesen illet az arcához a smink és a ruha egyszerre tette vaddá és valahogy bűbájossá is egyben. Büszke voltam és...irigy. Nem tehettem róla, amióta Jaeul a fülembe ültette a gondolatot, képtelen voltam máshogy tekinteni magamra.

- Valkyrie, készenlétbe - utasított az egyik segéd és a színpad lépcsője felé terelt minket. Én álltam legelöl mögöttem pedig a lányok.

És akkor meghallottam Jin hangját, ahogy felkonferál minket, onnantól pedig megtörtént a csoda. Ugyan csak négy percünk volt, plusz kettő, három kérdésre, de minden eddigi gyötrelem megérte. Nem tudtam kivenni az emberek arcát, egy hatalmas csillogó tömeg volt az egész, de gyönyörű volt. És ahogy a nevünket kiabálták, feltöltött energiával, mintha egy adrenalin bomba lettem volna mindent beleadtam a dalba. Ahogy vége lett őrjöngés és sikolyok öntötték el a termet, mindenki, talán még a fizetett extrák is felállva tapsoltak. Jin alig bírt megszólalni, ahogy próbálta lenyugtatni őket.

- Eunjoo, a leader, úgy van? Egy pár kérdés felétek. A jelenlegi felállásban mióta készültök a debütre?

- Mindössze hat hónapja - újabb hatalmas sikoly.

- Szeretnek titeket - mosolygott Jin. - Mika, mint egyetlen japán tag, nem okoz semmi gondot a nyelvi korlát?

- Miféle korlát? - a lány kicsit vagányra vette, ami nagyon bejött az embereknek. - Nem ismerek ilyet, és ha követtek majd minket, meglátjátok, hogy a Valkyrie számára nem létezik semmilyen skatulya.

- Csodásak voltatok! Eunjoo várható valamikor egy újabb fellépés?

- IGEEEEN! - üvöltötte valaki. Azt hiszem ez túl jól ment.

- Nos, nagyon remélem. Egy fansign eseményt már megszerveztünk jövőhétre, ahol a kisalbumunkat tudjátok megvenni, egy extra, egy mix és egy instrumental számmal. És egy pici fejtörővel, egy a lányokkal közösen felvett dal is megtalálható rajta. Szeretettel várunk titeket.

- Köszönjük, ők voltak a Valkyrie! - mutatott rajtunk végig Jin, mi pedig hatalmas őrjöngés közepette levonultunk a pihenőbe. Reszkető lábakkal rogytam a kanapéra.

- Azt hittem meghalok.

- Én is - mondta a három lány együtt.

- De bírnak minket - jegyeztem meg vigyorogva.

- BÍRNAK? - visított fel Mika és felém mutatta a Twittert. - Az #UnstappableValkyrieGirls harmadik a hashtagek között Koreában, a YouTube fellépésünk pedig máris felkerült. A Twitter fiókunk öt perc alatt száz ezer új feliratkozóra tett szert. Csajok. Azt hiszem...azt hiszem befutunk.

▬▬▬▬▬

ᴍᴇɢᴊᴇɢʏᴢᴇ́s

Tádámm, a csajok a siker szélén állnak, viszont Jaeul bogarat ültetett Eunjoo fejébe...Vajon ki lehet onnan azt egyáltalán verni? Sajnos a lány nagyon hasonlít szerelmére, Jiminre.

Hobi viszont feladta a lányt és szerintem a legbölcsebben döntött. Azt hiszem a való életben is ezt tette volna, Ti mit gondoltok?

Szerintetek a Valkyrie sikere meddig folytatódik? A határ a csillagos ég, vagy lesz aki keresztbe tesz nekik? Köszönöm, hogy ilyen sokat vártok a részekre, nagyon sokat jelent. Eszembe sincs  abbahagyni a sztorit, csak néha annyira lassan jön az ihlet.

Most viszont van ötletem a debüttel és azzal a fránya...vagyis kellemes fansign event-tel kapcsolatban.ಠ_ಠ

Szép hetet nektek. ♡˖꒰ᵕ༚ᵕ⑅꒱