HOSEOK

Nem akartam kihasználni a helyzetet. Az utolsó másodpercig fogtam magam vissza, annak ellenére, hogy a szívem majd kiugrott a helyéről minden egyes pillanatban.

Azt hittem már rég elfogadtam, hogy a csapattársamat, a barátomat szereti, de amikor az apró könnycseppek végiggurultak az arcán és lehajtotta a fejét keserűségében, egyszerűen azt éreztem, hogy Park Jimin nem érdemli meg ezt a lányt. A végtelenségig tudtam volna sorolni a fájdalmakat, amiket neki okozott, és ott abban a pillanatban elhatároztam, hogy innentől senki sem árthat neki.

Igen.

Hetek óta...azt hittem már nem szeretem. Hogy csak egy fellángolás volt, egy könnyen múló érzelem, de sejthettem volna, hogy egy embert elengedni nem olyan könnyű. De azt mégsem, hogy ennyire nehéz.

Annál is jobban szerelmes voltam belé, mint ahogy eddig hittem, minden egyes porcikám rá vágyott és ekkor olyat tettem, ami talán megpecsételte mindhármunk sorsát.

Ahogy a könnyeit törölgettem, a kezem szinte tudatomon kívül cselekedett és Eunjoo álla alá nyúltam, majd ösztönösen magamhoz húztam és egy bátortalan csókot leheltem az ajkaira. Jól tudtam, hogy nem fogja viszonozni, ám ennek ellenére, olyasmi történt, amire biztosan nem számítottam.

Egy dobozos sör repült az irányomba, ami a falba csapódva darabjaira esett, szétfröcskölve a tartalmát, majd Jimin a másodperc töredéke alatt előttem termett, rákvörös fejjel, megragadta a ruhámat és mint egy vadállat, megemelte a jobbját és olyan erővel ütött meg, hogy másodpercekig elsötétült előttem minden.

- Jimin - Eunjoo a fiú kezét fogta és próbálta elráncigálni tőlem őt, de nem sok sikerrel. Jimin olyan volt, mint aki teljesen kifordult önmagából, kirántotta a karjait a lány szorításából, majd felém térdelt és az arcomba ordibált.

- Egy percre nem figyelek oda és a barátnőmre hajtasz? - fröcsögte a képembe mintha nem is ő lenne. Eunjoo tekintete ide-oda cikázott köztünk, nem tudta, hogy kinek segítsen, de ismét megpróbálta lerángatni Jimint rólam, hátulról átölelte és nagy nehezen a földre lökte. - TE PEDIG - a lány arcát durván megfogta. - Megcsalsz, amíg távol vagyok?

A szavai után súlyos csend telepedett mindannyiunkra, csak Jimin sírással vegyes zihálása hallatszódott, majd a fiú ököllel a földre csapott.

- Mindent elcsesztem, igaz? Akarsz még tőlem bármit is?

- Jimin én... - Eunjoo tekintetében a történtek után is a szeretet tükröződött, végigsimított barátja arcán, de ekkor kitört a szobából Mika és elhúzta a lányt, befejezve helyette a mondatát.

- Park Jimin, semmi közöd innentől hozzá. Éld az életed úgy, ahogy akarod, de ne minket keverj a szarságaidba. Két hét és debütálunk, nem most szeretnénk elcseszni mindent. Jungkook mindent elmondott, meg se próbálj kitalálni valami sztorit ami, mentheti a formás feneked.

- Eunjoo, akkor azt is tudod, hogy én nem...

- De TE igen - vágta félbe Mika. - Sunbae, kérlek, ne ebben a kritikus pillanatban tedd tönkre az egész éves munkánkat.

Jimin ajkai megremegtek, ahogy hátat fordított a válla megrázkódott az elfojtott sírástól, majd lassú léptekkel elvonult. Néha a falnak kapaszkodva, hogy el ne dőljön.

Tudtam, hogy hova megy, a tetőre, ahonnan az egész várost belátta, minden fájdalmas percét ott töltötte. Vajon most mit érezhetett? Megcsalta a szerelmét, majd látta a barátját, ahogy az ajkai a barátnőjéit érintik.

Összetörhetett legbelül. Én pedig lehet, hogy gonosz voltam, de ezúttal nem mentem utána.

- Mika-sshi - szóltam a lány után. - Köszi.

- Nincs mit. DE. Ha ki mered használni a helyzetet, csak tudd, ugyanolyan vagy mint ő. Szánalmas.

Eunjoo elpirulva biccentett felém, majd az ajkaihoz kapta az ujjait és zavartan meghajolt előttem, mielőtt eltűnt a saját szobájukban.

EUNJOO

Két dolgon kattogott az agyam. Hoseok csókján, amit természetesen elutasítottam, még a mellkasát is kicsit eltoltam, nehogy felbátorodjon.

A második pedig, hogy talán, csak talán, Jimin története nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Ahogy a szemébe néztem, megbánást és végtelen szomorúságot láttam, meggyötört volt, mint akit kínzott belülről a fájdalom. Én pedig beszélni akartam vele. Meghallgattam volna őt egy fél órával ezelőtt is, ha nem történik az a bizonyos közjáték.

EunJoo: jimin kérlek, beszéljünk

Chimmy: feladom, nem érdemelsz meg

Chimmy: majd Hoseok-hyung boldoggá tesz

EunJoo: jimin, szeretlek

Az üzenetet nem sikerült kézbesíteni. A felhasználó nem létezik.

Magam mellé hajítottam a mobilt és fáradtan lehunytam a szemem.

Nem voltam mérges Jiminre, szerettem volna megérteni őt. De ő eldöntötte, hogy nem hajlandó velem többet beszélni.

Nem voltam mérges Hoseokra, ő csak segíteni akar, akármilyen furcsa módon is teszi.

Nem voltam mérges Mikara, hogy titkolózott előttem, őt is biztos mardosta a bűntudat, hogy nem őszinte velem.

Mika jó szokása szerint a gondolataimban olvasott és bemászott mellém az ágyba, a feje fölé tartva a takarót mintha csak egy sátor lenne.

- Mégis mi vagy te, szent? - a lány gyengéden hasba rúgott és rosszallóan nézett rám. - Ilyenkor kellene hisztizned vagy tányérokat törnöd, vagy Jimin orrát. Erre te csak ülsz, mint Buddha. Mi a bajod?

- Nem tudom...én nem haragszom, csak csalódott vagyok - vontam meg a vállamat. Igazából azért nem voltam túlságosan mérges, mert a Jiminnel töltött idő mindig is álomszerű volt számomra. Az, hogy egy olyan fiú, mint ő felfigyelt pont rám, eleve elképzelhetetlennek tűnt, így most is csak inkább értetlenül álltam a dolgokkal szemben. Kicsit úgy éreztem, mintha az a szép ábránd kicsúszott volna a kezeim közül. - Mika, ha őszinte szeretnék lenni, soha nem gondoltam, komolyan, hogy Jimin szerelmes belém, ezért inkább csak a miértjére lennék kíváncsi, de nem beszél már velem.

- Oké, te hülye vagy. Feladom. Szóval szerinted, Jungkook és én is szórakozunk?

- Nem, az más... - csóváltam a fejemet.

- Miben lenne más?

- Mert szép vagy, aranyos, vicces és különleges - soroltam gyorsan. Mika amióta a jobbik énjét élte, imádnivaló volt, a traineek közül is sokan csorgatták utána a nyálukat, legalábbis ahogy a pletykák eljutottak a fülembe.

- És Te? A világ legjobb embere vagy, gyönyörű, tehetséges, ha pasi lennék vagy Hoseok agyonverném Jimint, hogy az enyém lehess, akkor is, ha szánalmas lennék, ahogy nemrég neveztem őt.

- MIKA - fejbe dobtam a lányt egy párnával, mire ő nevetve kibújt a takaró alól és a nyelvét nyújtotta felém.

- Unnie, sajnálom, hogy nem volt bátorságom beszélni veled - biggyesztette le az ajkát. - Féltettelek téged. Tudom, hogy mennyire szereted azt az elcseszett...szóval, Jimint.

- Semmi baj, te nem akartál rosszat - mosolyogtam halványan.

- DE - a lány megint fejbedobott, ezúttal egy borítékkal. - Ma adta a manager.

- Mi ez? - hófehér, aranyozott szélű papír volt, még megfogni is alig mertem.

- Holnap van az MMA. A traineek is részt vesznek minden évben. Persze jó hátul ülünk, még véletlen sem a hírességek között, sajnos.

- Minden évben? - képedtem el. - Nem csak a díjazottak vesznek részt?

- A díjazottak cégei elviszik a gyakornokokat néha - vont vállat Mika. - Usa mesélte.

- Hát...ez szuper gondolom. Legalább meglátjuk a színpadot, ahol mi soha nem fogunk fellépni.

- Örülj már - parancsolt rám Mika nagyon mérgesen. - Itt a lehetőséged, hogy beszélj Jiminnel.

Kikerekedett szemekkel néztem rá. Mégis, hogy gondolta?

- Mi...

- Valamikor át is kell öltözniük.

- TE EL AKARSZ BÚJNI AZ ÖLTÖZŐJÜKBEN?

Mika ártatlanul pislogott rám, aztán izgatottan előredőlt és úgy bólogatott, mintha egy életre kelt anime karakter lenne.

- Még szép.

EUNJOO

A napunk valóban azzal telt, hogy az estére készültünk. Egy kismilliárd szabályt meg kellett hallgatnunk, amik között szerepelt a más idolokkal való bármilyen nemű érintkezés vagy kommunikáció, a hangos éljenzés a sunbae csapatnak, a show alatt két mosdó szünet volt engedélyezett, amit előre be kellett jelenteni a csapat felelős managerének.

Aztán következett mindannyiunk kicicomázása. Órákig válogatták a teljesen egyforma fehér ruha, fekete szoknya szetteket, hogy minél rövidebb legyen, és minél többet mutasson a lábunkból. Ha jól láttam a fiúkra selyem ingeket adtak, amik szinte átlátszóak voltak, hogy kiemeljék az izmaikat. Fogalmam se volt, hogy most azt akarják, hogy láthatatlanok legyünk vagy azt, hogy mindenki ránk figyeljen?

Végül leghátra préseltek be minket, más cégek gyakornokaival együtt, természetesen nem a díjazottakkal ültünk, hanem szemben velük egy másik kis kialakított zónában, amit egyetlen kamera se filmezett, csak nagyon ritkán.

Szerencsére megkaptuk a fellépők sorrendjét, és még mielőtt a BTS fellépése következett, Mika mit sem törődve a figyelmeztetésekkel, felállva tapsolt a BLACKPINK-nek, ugyanis a lány Lisa legnagyobb rajongója volt. Persze a kamera itt azonnal ránk zoomolt, a manager pedig alaposan lenyomta Mikat a székek alá, nehogy túl sok figyelmet kapjon.

- Hűtsd le magad - sziszegte a nő.

- Igen, igen - bólintott a lány, pont ki akartunk menni a mosdóba. - Szabad?

- 10 perc.

- Köszönöm - hajoltam meg udvariasan, és egy számunkra kialakított hátsó folyosón kislisszoltunk, de persze Mika pontosan tudta, hogy a mosdóval ellentétes irányba egy kisebb labirintus után el lehetett jutni az öltözőkig.

- Hogy akarsz bejutni? - suttogtam idegesen. Egyáltalán miért vagyok ezzel a lánnyal?

- Kinyitom - vont vállat és egyszerűen lenyomta a kilincset. - Usa így hagyta.

Remek, szóval Jungkook is benne van ebben az egészben. Szegény srác, nem tudom élvezte ezeket a szitukat vagy ő is csak a fejét fogta, de valamiért úgy éreztem, hogy az előbbiről volt szó. Ha a drága hyungjaival lehetett szórakozni, azt soha nem hagyta volna ki.

Mika betuszkolt az egyik paraván mögé és kikukucskált, éppen csak egy picit, amikor a hét fiú belépett.

- Már most haza akarok menni - nyögte Yoongi és leült egy székre.

- Neked fele annyit se kell csinálni, mint nekünk - csóválta a fejét Hoseok.

- De nekem több energiát emészt fel ez az egész - sóhajtott fel. Ekkor bejöttek a stylistok és a sminkesek is és elkezdték öltöztetni a fiúkat. Hála az égnek nem vetkőztették őket, vagy ott haltam volna meg helyben, Mika pedig a sikítozástól, így is végig Jungkooknak pisszegett, aki nagy nehezen észrevette és a szokásos mosolyával megspékelve rákacsintott. Még az én szívem is kihagyott egy ütemet.

Mindannyian a szokásosnál is jobban néztek ki, Jimin hanyagul hátratűrte kékes haját majd hosszan kifújta a levegőt.

- Tudod, hogy itt vannak a gyakornokok? - kérdezte Taehyung mellékesen. - Hara integetett nekem, mire rávágtak a kezére.

- Még jó, hogy tudom - motyogta Jimin. - Mindegy, menjünk, adjuk a maximumot.

- Hwaiting - a fiúk gyorsan összetették a tenyerüket és kivonultak a szobából. Mika ebben a pillanatban gyorsan kisurrant, egyetlen szó nélkül magamra hagyva a paraván mögött.

Kintről hallottam, ahogy Jungkook megkéri Jimint, hogy szaladjon vissza, mert ott felejtett valami kelléket, és persze a cuki maknae-nak sose lehetett nemet mondani. Ezt már én is tapasztaltam.

Jimin belépett és valamelyik fiókban kezdett el turkálni. Tudtam, hogy most kell elkapnom. Most kell beszélnem vele vagy soha. Ezért felálltam és...

...elestem a saját lábamban, előre döntve a paravánt.

Jimin úgy meredt rám, mint egy szellemre.

- Meg tudom magyarázni, én nem akartam összetörni, tudod, az úgy volt, hogy eltévedtünk és...

- Miattam vagy itt?

Próbáltam elfelejteni a paravánt és komolyan bólintottam.

- Beszélni akarok veled. Csak tudni akarom mi történt.

- Eunjoo most fellépésünk lesz, de utána...utána...ha adsz egy esélyt, addig is - közelebb lépett hozzám és megfogta a kezemet. - Ne haragudj a tegnapiért. És csak annyit szeretnék, hogy higgy nekem. Szeretlek. Soha nem tennék ilyet magamtól. Szeretlek, jobban, mint bármit ezen a világon, elveszteni téged jobban fájna, mint a halál.

- Ilyet ne is mondj - böktem mellkason. - A koncert után.

- Nézz meg minket - mosolyodott el aztán. - Ma este neked táncolok.

A fiú felemelt két legyezőt sejtelmesen eltakarta az arcát, majd elsietett a fiúk után. Nem vártam ennél többet, boldog voltam, hogy egyáltalán lesz esélyünk tisztázni a dolgokat. Gyorsan vissza akartam sietni a helyemre, amikor kint, a falnak támaszkodva összefutottam Jaelul-al.

- Nocsak, nocsak, a párocska titokban találkozgat? - mosolygott gonoszul. - Vajon lesz e lehetőséged beszélni vele az este? Kíváncsi lennék? - a lány elnevette magát, majd előkapta a mobilját, és ahogy cipője kopogása visszhangzott az üres folyosón, hallottam, hogy telefonál, de nem tudtam kivenni mit mond. Csak egy ördögi kacaj ütötte meg a fülemet és annyi, hogy:

" Ezúttal teljesen a padlóra küldjük. "

▬▬▬▬▬

ᴍᴇɢᴊᴇɢʏᴢᴇ́s

Ahogy ígértem itt van még egy rész, még karácsony előtt vagyok igaz. c;

Nem sokat fűznék hozzá a részhez, de remélem érzitek, hogy megint nem sok minden jó fog kisülni az egészből, hiába Eunjoo maga Buddha, azért egy ponton nála is betelik a pohár - azt hiszem emlékeztek milyen esetekben, de ha nem, majd felfrissítem azokat az emlékeket. Muhahaha.

Boldog Karácsonyt 💜 kívánok mindenkinek, sog bejglit egyetek én pedig igyekszem a Yoongi ff.-hez is egy új résszel érkezni, sőt, bűnös vagyok, de van egy új történet a fejemben ami nagyon beférkőzte magát, segítsetek kiverni onnan. 🤦🏻‍♀️