『 Hogyan bújnak össze veled? ❣ Mondstadt 』

mert betegeskedés közben is muszáj volt írnom, és ha regényemhez nem volt erőm nyúlni, akkor ezzel bíbelődtem

és mielőtt kérdeznétek, hogy Albedo, Sucrose, Noelle, Fischl & Mona hol van, túl OCC lett volna mindegyik, mert egyáltalán nem olvasok/játszok velük ಥ_ಥ

Amber meg Amber

❣ ❣ ❣

『 Venti/Barbatos | Kaeya | Lisa | Jean | Diluc | Razor | Bennett | Rosaria 』

❣ ❣ ❣

 Venti / Barbatos 

   Sokszor nálad kopogtat egy-egy kocsmai látogatás után, ilyenkor pedig biztos lehetsz benne, hogy nem fogod levakarni magadról. Abban a pillanatban, hogy párnára hajtja a fejét, máris nyúl érted, hogy behúzzon maga mellé és hozzád bújjon. Hiába nyavalyogsz amiatt, hogy bűzlik az alkoholtól, csak kinevet, mielőtt szorosabbá fonná karjait a derekad körül és arcát hajadba fúrja. Idióta mosoly ül az arcán, ahogy valamilyen dalt dudorászik vagy mesél neked valamit, ami éppen az nap este megtörtént, ám sose alszol el utána, mindig megvárja, amíg te elszenderülsz, csak azért, hogy gyengéden arcon pusziljon és elsuttogjon egy halk szeretleket.

Kaeya Alberich 

   Játékosan von az ölébe valahányszor ebédet hozol neki; puszit nyom mindkét arcodra, az orrodra végül a szádra. Végig hallgatja a napodat, bele-belekérdezve, miközben különféle mintákat rajzol a hátadra, derekadra, csípődre. Hagyja, hogy a vállán megpihentesd a fejedet, mielőtt hajtincseiddel kezdene játszadozni. Miután végzett az ebéddel, hálája jeleként puszit nyom homlokodra, aztán megcsókol. Gyengéden és játékosan, majd pimasz módon megcsikizi az oldaladat, csak azért, hogy hallhassa az édes nevetésedet. 

Lisa Minci 

   A reggelt egy gőzölgő teával indítjátok, ahogy egymásnak dőltök a kanapén, és felkészültök az napi teendőknek. Ilyenkor még a fáradtságtól bóbiskolva csak pihenteted a fejedet a vállán, miközben hallgatod halk dudorászását. Szórakozott mosoly ül az arcán, aranyosságod képes az egész napra elegendő energiát adni. Megcirógatja arcodat, finoman jelezve nehogy visszaaludj, mielőtt egy tucatnyi puszival ellepne.

Jean Gunnhildr 

   Minden nap el kell húznod a munka elől, mivel sose tudja igazán mikor kell leállni. Az öledbe hajtod a fejét, finoman masszírozod a fejét, hogy enyhüljön a napi stressz, ami a vállát nyomja, ahogy mesélni kezdesz a napodról, mit hallottál vagy milyen könyvet olvastál a mi nap. Tudod jól, hogy nem kell neki sok idő, hogy elszenderüljön a hangod hallatán, és amikor el is alszik, pár óráig úgy maradsz, ahogy vagy, nehogy felkeltsd barátnődet.

Diluc Ragnvindr

   Nincs szükséged takaróra, mivel mindig meleg a teste, és ritkán van olyan este, amikor nem ölel magához elalvás előtt. Mellkasára dönti a fejedet, lazán, mégis biztosan öleli a derekadat, miközben gyengéden simogatja a hajadat és mesél a napjáról. Tisztában van vele milyen könnyen elaludsz a karjai között, ahogy nem csak a hangját, hanem a szívverését is hallgatod, és minden alkalommal mikor elszenderülsz, egy kicsit jobban beléd szeret, és pár perccel tovább marad ébren, hogy tovább szemlélhessen.

Razor

   Szereti a nyakadba fúrni az arcát, erősen öleli magához, miközben játszadozol a hajával vagy simogatod a hátát. A napjának ez a kedvenc része, mikor megfeledkezhet a világról, a gondokról; mikor csak ti ketten vagytok, hallgathatja szívdobogásodat és gyengéd hangodat; mikor teljesen elmerülhet a szeretetedbe, amiről nem is tudta, hogy ennyire hiányzott az életéből. Valahányszor azt hiszed elaludt, olyankor nyom puszit a nyakadra, duruzsol néhány szót arról, hogy mennyire is fontos vagy neki, mielőtt félénken, kissé ügyetlenül szájon csókol.

 Bennett 

   Próbál előtted férfiasabban viselkedni, azonban a nap végére sokszor megesik az, hogy elszontyolodva mászik be melléd az ágyba és fúrja a fejét a hasadba. A nap összes stressze, kellemetlen eseményei eltűnnek, amint ujjaiddal tincsei közé túrsz és masszírozod a fejét. Szorosan ölel, ahogy mesél a napjáról, aztán végül puszit nyom hasadra, megfogja a kezedet és tenyeredre is csókot lehel, ezzel megköszönve, hogy ennyire jó vagy hozzá.

『 Rosaria 

   Amennyire nem kedveli, hogyha valaki ölelgeti, nálad ez pont fordítva esik meg. Meg se kell kérdezned, ő már kitárja a karjait, te pedig rögtön odamászol, hogy a mellkasára hajtsd a fejed. Vigyorogva nézel rá, cukiságod láttán pedig megejt ő is egy halvány mosolyt. Ujjaival gyengéden, alig érezhetően simogatja a hátadat, miközben hallgatja miképp is telt a napod, kikkel veszekedtél, vagy éppenséggel milyen nehéz munkád volt. Tisztában van, hogy nem kell fél óra, és elálmosodsz kezei között, ilyenkor közelebb húz magához, gyengéd csókot nyom szádra, és elsuttogva, hogy szeret.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top