- nem értem miről beszélsz- húztam le Pietrot megszégyenítő gyorsaságal felsőm
- ne játszd a hülyét Olivia- sétált felém én pedig automatikusan egészen a falig hátráltam- ki csinálta ezt?- bökött hasam fellé fejével
- senki...- töröltem le könyeim
- ahaa én pedig a husvétinyuszi vagyok- túrt idegesen hajába
- pedig azt hittem a mikulás- erőltettem mosolyt arcomra bár most nehezebben ment mint eddig bármikor- tényleg senki Clint csak egy baleset volt- sétáltam az ágyhoz majd le ültem arra

- szóval véletlen belle szaladtál egy késbe sőt nem is egybe hanem rögtön húszba?- gugolt le elém
- megesik- vontam vállat....még mit mondana ha látná tényleg az egész testem
- Olivia utoljára kérdem kicsinálta?- nézett szemeimbe agódva....ahh az agódás de rég is éreztem én már....
Igazából én régóta már csak a fájdalmat a dühöt és a félelmet érzem....4 éve csak is ez a három érzés alkot engem...
- az apám- hajtottam le fejem tetetett szomorúságal- sokat vert és néha eddig fajult a helyzet- húztam fel újra felsőm
- miért nem szóltál senkinek?- húzta óvatosan végig az egyik hegen úját
- féltem- ez részben igaz is csak nem az apámtól hanem a HYDRAtol...mindíg is őket istenítettem/istenítem de azért ki ne félne tőlük? Lehet a SHIELD jobb minden téren de ha a kínzásról van szó a HYDRA verhetetlen....- kegyetlen volt, ha szóltam volna valakinek és ő megtudta volna már nem itt beszélnénk- hajtottam le fejem....páját tévesztettem emberek úgy érzem
- de ha szóltál volna valakinek biztos segítettek volna- esküszöm már sajnálom őket, hogy minden szavam elhiszik......ezek napról napra hülyébek én mondom...

- te ezt nem értheted- néztem mélyen szemébe- szenvedés volt életem minden egyes napja tudod hányszor fordult meg bennem, hogy én magam szúrom olyan helyre a kést ami a biztos hallál lett volna?- és most volt az a pont, hogy őszintén volt minden egyes szavam amíg nem jött a HYDRA addig megszámolni sem tudom, hányszor próbálkoztam öngyilkoságal
- a multon már nem tudunk változtatni de mostmár senki nem bánthat esküszöm- ölelt magához.....egy baj volt azzal amit mondtott, hogy ez max.két hónapig fog tartani aztán újra kezdődik az egész de végülis ez a kis idő is luxus a sok kínzástól messze
- Clint- toltam ell magamtól, hogy szemébe nézhesek- igérd meg, hogy erről senkinek nem szólsz
- igérem- puszilta meg homlokom mire akaratlanul is egy halvány mosolyra húzódtak ajkaim....na igen ez is ritka pillanat, hogy őszinte mosolyt látnak tőlem az emberek...

***

- kapitány mégegy menet?- vontam fel szemöldököm mosolyogva
- veled? Soha többett- nézet fel rám a földről miközben még mindíg a levegő után kapkodott
- Barton?- néztem az épp íjat lerakó Clintre
- még élni akarok egy kis időt szóval kihagyom- hát végülis még egy pár honapot lehet élhet...
- ne már, hogy beijedtettek egy kislánytól- forgatta szemeit Stark
- mondja az aki egy páncélba bújik amikor csak teheti- bár már nem sokáig fogja azokat használni- téged még Bruce is lenyomna idióta, már bocs Banner-kaptam tekintetem egy pilanatra a sarokban ülő dokira ő pedig csak egy legyintésel jelezte, hogy nem nagyon érdekli a dolog
- anyira fájdalmas lenne ha legalább fél óráig nem szólnátok be a másiknak?- vonta fel szelöldökét az ex bérgyilkos
- igen- vágtuk rá egyszere
- legalább ebben az egyben egyetértenek- nevetett fel Barton

- tudod mit Stark?- száltam ki a ringől majd karba tett kézel elé sétáltm- megmutattom miért félnek ettől a kislánytól- húztam ördögi mosolyra ajkaim
- én a helyedben Tony menekülnék még Thort is képes lenne leverni nem még téged- nevette ell magát Bruce is....végülis nem hazudott nehezen de ha akarnám őtt is lenyomnám
- akkor harcolj velle- bökött Tony az előbb említett istenre
- először veled- öröm lesz szétrúgni a seggét- nyugi nem fog fájni-dehogyisnem fog...- csaknem beijedtél?- nevettem fel gúnyosan ilyedt arcát látva
- én soha
- rosszul hazudsz- sójatottam- tudod mit ma megkímélek neked de máskor szét lesz rúgva a segged Anthony- forgattam szemeim majd Thor fellé fordultam fejemel pedig a ring fellé böktem- jösz?
- ki nem hagynám....

***

- Thor- szóltam oda neki mikor már csak ketten voltunk a teremben- kösz- na igen ezt nehéz volt kimondani
- mit?- vonta fel szemöldökét majd leült a velem szemben lévő székre
- hogy hagytál nyerni- mosolyodtam ell halványan....esküszöm ragájos az álandó mosolygásuk
- semmiség- vont vállat- ha nem lettél volna kifáradva magadtól is nyertél volna- ohh tudom én azt nem kell mondani- hol tanultál, meg így verekedni? Ne mond azt, hogy az utcán senki sem hiszi ell- a rohadt életbe..
- elárulok neked egy titkot- hajoltam közelebb hozzá- néha elég, ha össze törnek lelkileg és hajt a bosszúvágy- tartottam egy kis szünetett- ha ezek megvanak már észre sem veszed és olyan harcosá válsz mint senki más mert ekkor már nem vakít el semmi érzelem- na meg a hét mindennapján az ikrekel egy edzőteremben rendesen megtanít a harcra......- de hadjuk most ezt- sóhajtottam- Loki?- vontam fel szemöldököm.... na igen biztos nem értitek miért kérdem.
Rövidden annyi, hogy amíg mások szemében egy szörny nekem egy hős az a pasi. A HYDRA után ő az akire felnézek mióta megtámadta New Yorkot és majdnem megölte a Bosszúállókat.....
- megvan-  vonta össze szemöldökét- de ez miért érdekel?
- csak kiváncsiság.....